Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 10 1984. április 4.; stercfa A Lenin sugárúton, nhol a blokád kémény napjaiban Lenin­grad védelmi vonala húzódott. Fjodor Gyjaesenko leningrádi iskolásoknak mesél azokról a harcokról, amelyeket 1944-ben vívtak a városnak az ellensé­ges blokád alóli felszabadításáért. Találkozás amerikai veteránokkal Az élet nyújtotta csodá­latos véletlenekből Fjodor Gyjacsenkónak, a Szovjet­unió Hősének különösen az drága, hogy azon a he­lyen élhet, ahol a Nagy Honvédő Háború éveiben, az ő egykori harcvonala húzódott. Különösen azok az idők emlékezetesek szá­mára, amikor a mai Le­nin sugárút körzete volt a védelem első vonala. Itt, annak a helynek a közelé­ben, ahol most egy új ház áll, foglalt lőállást a Le­ningrádi Front egyik leg­jobb mesterlövésze, Fjo­dor Gyjaesenko. Optikai irányzású pus­kája tévedhetetlenúl terí­tette le mindazokat, akik arra törtek, hogy vasalt csizmájukkal végigvonulja­nak a leningrádi utcákon. A háború után Fjodor sok évig dolgozott a trak­torokat előállító Kirov- gyárban (szerszámkészítő szakmunkásként, majd mérnökként). Fjodor Gyjaesenko kitün­tetései között van egy tö­mör Aranykereszt. Ezt az amerikai érdemrendet, amely egyébként az Egyesült Államok egyik legmagasabb kormánykitüntetése, a kong­resszus még 1918-ban ala­pította. Az adományozó irat­ban ez áll: ____Fjodor Tro. f imovics Gyjacsenkónak, a Szovjetunió Vörös Hadsere­ge őrmesterének katonai szolgálatáért, a fegyveres el­lenség elleni harci tevé­kenységben tanúsított ki­magasló hősiességéért ítél­tük oda az Aranykeresztet. Az adományozott érdem­rendet átadták 1944. június 13-án Washingtonban”. — Baráti légkör volt ak­kor, 40 esztendővel ezelőtt — mondja Fjodor Trofimo­vies Gyjaesenko. — Közös ▼olt az ellenségünk, s ez az ellenség az egész emberi­ség számára félelmetes fe­nyegetést jelentett. S mi tudtuk, hogy mindenki, aki harcol ellene, az egyúttal a Föld boldog jövőjéért is harcol. Európa népei tol­mácsok nélkül is megértet­ték a szovjet katonákat, s az. amerikai katonák kezet nyújtottak nekünk ... Fjodor Gyjaesenko meg van győződve arról, hogy a múlt háború veteránjainak, a fasizmus elleni küzdelem harcosainak szorosabbra kell zárni soraikat, hogy megvédelmezzék a békét. Ezt a meggyőződését han­goztatta a Leningrádbam rendezett találkozó után, amelyen részt vettek az Egyesült Államokból érke­zett veteránok is. Ismeretlen nemzeti kincsünk: X.Tilaghirú tokaji bor név- q Helységénél összefolyó siti" es Bodrog hazánk egyik . legérintetlenebb szűz területét, a Bodrogköz láp- és mocsarvilágát öleli közre. A holtágak, morotvák es ta­vak e romantikus vadvízor- siágának közvetlenül a tor­kolat fölötti, legdelibb darab­ja a Bodrogzug. Á Borsod megyei Termé­szetvédelmi Egyesület pályá­zatának egyik első dijat nyert alkotása, dr. Tuba Zoltán és Papp Miklós terve e paradi­csomi terület rendezésére, hasznosítására és védelmére dolgozott ki javaslatot. Külö­nös érdemük, hogy a konkrét tennivalók elvégzéséhez már a mozgósítható, társadalmi munkában közreműködő erő­kert is „beszervezték”. Miket is tartalmaz a terv? Alapfeltétel a Bodrogzug vé­detté nyilvánítása. Ezt nem­csak flórájának és faunájá­nak páratlansága indokolja — több olyan növény is él itt, amely a Nemzetközi Termé­szetvédelmi Unió (IUCN) „Ritka es veszélyeztetett nö­vényfajok vörös listáján” is szerepel — hanem az a kö­rülmény is, hogy csak ilyen módon lehet elejét venni bár­mely végzetes mezőgazdasági, erdészeti vagy vízügyi be­avatkozásnak. A közkinccsé teendő látni­valók centruma, Tokaj egy­kor erős, dé 1705-ben lerom­bolt várának még meglevő falmaradványa lenne, közvet­lenül a Bodrog bal partján. A márványtáblával megjelö­lendő, restaurált, lőréses vár­romhoz csak gyalogosan jár­ható, arótköiél függőhíd ve­zetne a hajóállomástól. Mel­lette a várárok kitisztított tavabun és egy parti halász­házban halász-skanzen mu­tatná be az ősi mesterség szerszámait és a romantikus haiász-pákász életmódot. A torkolat melletti területre tervezett arborétum szinte már adott, csak megközelíté­a Boíregzug séhez szükséges egy rövid, tíz-tizenöt meteres hidacska, a Kis-Bodrogra. A közúti híddal szemben a „sziget” fokán álló Széchenyi István—Benedek Pál emlék­mű készülőben van. Mögöt­te, a jelenlegi aljnövényzet ritkításával es a gyomfák ki­vágásával kellemes parker­dővé varázso'ható a mostani dzsungel. Két hangulatos ta­vacska és az erdő közepén egy jurta-alkotóház is lenne ben­ne, és természetesen sétá­nyok, padok, asztalok. A te­rep legmagasabb része meg­felelő terület a fácános-va- daskert számára. A függőhíd mellett egy kimustrált hajó­ból átalakított csárda szol­gálná a látnivalókba megfá­radt turistákat. • Az elképzelések valóra vál­tása tovább növelné Tokaj világgá röppent hírét és ide­genforgalmát. Kovács A. Gábor MOZAIK A Szovjetunió fővárosában új kerületet hoznak leire, melyben 120 ezer ember fog élni. A lakóházak a Moszk­va folyó partján, nyírfalige- tek között épülnek fel. A kerület nevét — Krilatszko- je — az 1980-as nyári olim­piai játékok — evezőspálya és fedett kerékpárstadion — tették világszerte ismertté. Moszkvában évente 80 ezer lakás épül fel, többségében állami beruházásból. * A Moszkvai városi Tanács rendeletére kialakítják a ■szovjet főváros eiső sétáló­utcáját, amely a híres Arbat lesz. Az úttestet lezárják a járművek elől, megszüntetik a járdáikat. A házak hom­lokzatát rendbe hozzák. Étter­meket, kiállítótermeket, üz­leteket nyitnak. Itt kap he­lyet „A régi Arbat” múze­um, a Szkrjabinról elnevezett hangversenyterem, valamint a Moszkvai táj és a Moszk­vai festészet kiállítótermek. Színesedik kertünk mögött a Kálvá­ria dombja. A nyargalászó tavaszi sze­lek kis piros orkán kabátok at, tarka sapkáikat sodornak fel a dombra, üde gyerek hangok, kutyák utáni éles füty- työk hasogatják a levegőt, s akiket a jó idő (elcsábított, azok most elméiáz- ya . álldogálhatnak a templom előtti félkaréjú erkélyen, Miskolc innen va­lóban — panoráma. Füstje lent reked, zaja megszelídült morajlás. .. H&mvasodik, zöldül a domb, pedig alig néhány hete még hörögve-ropogva égett a száraz fű. mohó lángnyelvek falták be a télutó minden gizgazos szemetet, ..Kislányom bukdácsolva igyekszik ki­felé a kertből, s lecsusszanva a kerítés kitöredezett kőpárkányán, a szovjet ka­tonasírok felé iramodik. Lassan be­érem én. is,, s a pedánsan metszett ró- .zsa jövőknél, simára gerebÍvéit téglala­poknál hirtelen .kényelmetlen érzés fog el. Talán mégsem illő dolog, hogy ez a gyerek itt cikázzon a betonlapok között, amiket — pedig annyiszor lát­tam. már, — most ismét önkéntelenül böngészgetni kezdek. A cirillbetűs ne- v»k legtöbbje tiszt, közlegény alig akad közöttük. A legtöbbjük harminc és negyven év közötti volt, amikor már családot éoít maga köré az ember. A gyerek bújócskázni akar. No. erre már végképp nem vagyok kapható. Megfogom a kezét, gyere, ballagjunk lel Szépen a templomig, a stációk men­Stációink ten. Stációk. Mostanra már csak öt maradt fenn a „krisztusi kálvária” ál­lomásaiból, a többit ledönlőtték. A szél végig seper a dombon. Most még megszelídültem de zivataros nya­rakon a toronymagasságú gesztenyék üstökébe markol, tépdes és cibál, s ilyenkor félelmetesen zúg, jajgat az egész Kálvária. Hogy rászolgált ez a domb a nevére! Mi mindent, megért! Mert a Bibliában írott kínokat élhették át itt azok. akik a német geppuskafészkeket tartották, ameddig tartani lehetett, s azok, akik ezeket sorra bevették, kilőtték. Itt pe­regtek le a miskolci harcok utolsó per­cei. s itt élték meg életük utolsó pilla­natait sokan azok közül, akiknek a ne­veit most kirándulók olvasgathatják a táblákon. Miközben a környék lakói az avasi pincék mélyére húzódva fohász­kodva várták — legyen már ennek vé­ge. legyen már végre béke! És eljött ez is. A dombról és kör­nyékéről később még húsz évig szed­tek a töltényeket. A töltények pedig időnként áldozatokat szedtek. Gyerek­áldozatokat. Felérünk a templomig. Jobbra a Kál­vária végső állomásának kőkeresztjei, középen a megfeszített Krisztussal, balra áthatolhatatlan bozót, amelyben már előderengenek az aranyeső bok­rok sárga pa.sztellfoll jai. Most csend van, de a bozótból nyaranta fácánok fémes hangja csörren. A tüskés sövé­nyen túl kerek betonépítmény. Oldalán lőrések és golyók pattintotta lyukak. Az. utolsó, máig is fennmaradt géppus­kaállas. Belénk mar a szél, de ki veszi ezt már komolyan. Tavasz van, végérvé­nyesen! A domb földje még szivacsos, süppedős, de tünedezik a szemét az el­szórt kalyibák körül, s üveghangú cin­kék surrannak szaggatott mélyrepülés­sel bokorról bokorra. Még néhány hét, és szép lesz a Kál­vária. Szépek lesznek a katonasírok is. Tele virággal. Csak ne lennének. Mert ha ez a gyerek, aki most; itt toporog mellettem, pár év múlva megkérdezi, hogy miért Kálvária a domb neve. nem lesz elég a bibliai hivatkozás. Meg kell majd mondani, meg kell maid valahogy magyarázni neki azt is: a név ma már szimbolikus. Mert az emberiség máig is cipeli örök keresztjét — a békétlen­séget. Keresztény Gabriella “ Moszkvában Budapest, Moszkva, Tár­cái. Kémia, makacsság, önál­lóság. A két mondat közötti összefüggésre nehezen lehet­ne rátalálni. De egy ember azonnal rávágná:. — Igen, ez én vagyok. És talán így folytatná a bemutatkozást: — Kasza Já­nosnak hjvnak. öt évig Moszkvában, a könnyűipari egyetemen tanultam, majd megunva a budapesti, korlá­tozott lehetőségeket, enged­tem a csábításnak, s idejöt­tem a tárcái: szövetkezet bőrgyárába technológusnak. Eddig nem bántam meg. Természetesen annyira rö­vid ez az életrajz, hogy hiá­nyoznak belőle azok a mi­értek, amelyek erre az élet- útra sodorták a most har­mincéves fiatalembert. — Hogy miért? A fene tudja. Mindig szerettem a kémiát. Már eleve ezért je­lentkeztem szakközépiskolá­ba. a véletlen csak abban segített, hogy a bőrkikészíté- si osztályba vettek tel. Meg­nyugtattak, el sem hiszem majd, mennyi köze van a feldolgozásnak a kémiához,® tényleg csak utólag hittem el. Nos, elvégeztem az isko­lát, s akartam továbbtanulni, amikor szüleim egyenesen közölték velem, nem bírják fedezni a költségeket. Az igazukat nem volt nehéz be­látni. a húgom még tanult s a lakás miatt iszonyú költ­ségbe verték magukat, amit nehezen tudtak 'kiizzadni. De nekem ott maradt a dilem­ma: mot kezdjek magammal? A véletlen megint a hona alá nyúlt. Meghallotta, hogy lehet külföldi egyetemekre jelentkezni, amelynek költ­ségeit — s így az ösztöndí­jat is — az állam fedezi. ' — Hát ez a véletlen a hó­nom alatt ugyancsak meg­csiklandozott Igaz, hogy ötös voltam oroszból, de ... A sikeres felvételi után — melyen csodálkoztam — Har- kovba kerültünk, egyhónapos intenzív nyelvtanfolyamra. Ott alaposan meg is izzad­tunk. őszintén bevallva nem a tanulástól, hanem a hőség­től. • Utána következe** Moszk*". • .honvágyunk volt. Fél­évkor úgy utazott mindenki haza, mintha bottal kerget­nék. Vissza a megszokotthoz, ahol nem tévedünk el, ahol mindenkivel úgy tudunk be­szélni, ahogy akarunk. A három itthoni nap szép is volt. De utána mindenki ment dolgozni, a barátokat nem lehetett megtalálni, s a témák, amelyekről beszélget­tünk nem a mi, hanem az ő problémáikra vonatkoztak. Tudomásul kellett venni, hogy mi öt évig Moszkvában leszünk, gondjainkat csak magunk érthetjük meg, így hát ami belefér alapon, na­gyon gyorsan megtanultunk oiószul. — Ügy tudom, jól sikerült? Elértette, mert felneve­tett: — No, azért abban nem vagyok bizonyos, hogy rábe­szélő képességemnek köszön­hetem, hogy feleségül vehet­tem Tanyát. Az inkább a Szelinger-tó varázsának volt köszönhető, mármint annak az egyetemi sporttelepnek, ahol megismerkedtünk. Gyors házasság lett a vége. Ami kissé nehezen ment. mert az anyakönyvvezető ra­gaszkodott volna az au Gusz­tus közepi dátumhoz. Nehe­zen tudtam meggyőzni, hogy akkor én már Budapesten vagyok, de amikor sikerült, létrejött a négy hetes, vagy­is 77 hetedik hó hetediken megnősültem. A násznép a kollégiumban lakott, Még jó, hogy diplomavédésre , haza­utaztak a fiúk .... És Ismét a magyar fővá­ros. Az első munkahely a Pannónia. Csalódás. Az új­pesti bőrgyár már löbb le­hetőséget ígért. Kezdetben nem is volt baj. utána una­lom. Megint a miértek? — Még a mai eszemmel sem tudom telfogni, hogy te­lezhet olyan vélemény, s lé­tezhet olyan szakember, aki azt mondja: tanuld csak fi­am negy-öt évig a technoló­giát, akkor talán lesz belőled valaki. Egy laikus, aki nem is­meri a bőr- és szórmeszakmát, talán ezt el is fogadja. de en kilenc éven át — üzémi gyakorlatokkal együtt — ta­nultam ezt a szakmát. Azt nem mondom, hogy fejből tudtam minden gyártási 'fo­lyamatot. de nem is arra képeztek ki. Újpest már jobb volt. De ott is túl simán ment már minden, attól több­nek éreztem magam, hogy egy jól bejáratott gép kere­kének egyik foga legyek. Legalább fogaskerék • szeret­tem volna lenni .... És akkor jött az ajánlat, A gyárhoz legközelebbi ha­lászcsárdában. Ahová kilit—. vott a tarcali tsz akkori fő­mérnöke. Kasza Jánostól nem sokat kérdezett, — jole lehettek az információi — mert rögtön a tárgyra tért. ' — Ami természetesen úgy hangzott, nincs-e kedvem Tarcalra lejönni. Először hüledeztem. én falura? Az­után elkezdte sorolni a lé-i hetöségeket. Egyből máskép-, pen kezdett felvetődni a le­hetőség: én falura! . Ami* ajánlpttak. az tényleg kime­nti a csábítás fog'alriVáf.' La­kást kaptam, az előzőtől sokkal magasabb fizetést, -s egy olyan munkalehetőséget, amelyre mindig vágytam. Amikor mindezeket elmond­tam a feleségemnek — síó,' ami szó nem tapsolt neki — s eljöttünk állást nézni Tar­calra, még nem tudta, hogy már választottam. Voltak fis vitáink, amit egyszerűen le­szereltem, mert a szövetke­zet főmérnökét, Osváth Zolit; bíztam meg a meggyőzéssel; s neki egy püspök rábeszélő képességével sikerült az. ami nekem több hónapon át nem. Végül a feleségem beszéjt rá, menjünk le Tarcalra... — Hogy milyen a főváros után a falu? Budapesten a fizetésem többsaneasét is e - költhetnérw »»»a, amire ki- -Ancsi vagyok, itt sokát ke­resek, s nem tudok hova menni. De ez a legkevesebb baj, hiszen olyan feladato­kat kapok, amelyek élesek, s amit azonnal meg kell. olda­ni. Rájöttem arra: a moszk­vai diploma a gyakorlatban kevés, hiszen itt egy telje­sen új üzemet kellett kiala­kítani. Ilyenkor jön rá arra az ember, hogy milyen ké­vését tanult. A pesti gyárak­ban ment a gép, soha nem érdekelt, milyen fordulat- számmal, de itt mindezen mutatókat a szakkönyvekből, s tapasztalataimból elő kel­lett keresni. Nos, már csak ezért is érdemes volt idejön­ni, mert megkaphattam mindazt, amit a mi szak­mánk keveseknek nyújt, a komplex, mindent kiismerő tudást, amelynek kamata egy univerzális ember lesz Neve: Kasza János. Emié-' ke: Moszkva, honnan tudást és feleséget hozott, s velük együtt azt. amit sorsnak ne­vezünk. Tarcalon dolgozik, jelenleg nagy kedvvel. Kármán István

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents