Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

1984, április 4^ szerdő ESZAK-MAGYAR0R5ZÁG TI Az ózdiak városokért v Viktor 1 Hosszá évefcig dolgoztam Magyar-országon. Április 4.­Í éröl, Magyarország felszaba­dulásának ünnepéről magyar ; barátaimmal együtt emlé­keztünk meg. Elhelyeztük koszorúinkat, virágainkat a magyar földön elesett szov­jet hősök emlékműveinél. Számomra ez mindig a ka­tonatársaimra való vissza­emlékezést is jelenti. 1945 nyarán Viktor Sae- leznyov, elesett katona társam kívánságára felkerestem fe­leségét, Natasát. Ülünk a ki* szobában. Egy fiatal nő és én. Törékeny alkatú, rö­vid hajú, szürke szemű, egész valóját áthatja a mély fáj­dalom. Natasa a fiókból egy nagy faragott fadobozt vesz eló. Benne Viktor fényké­pes, levelei, a frontújság ló- ki szóló kivágott cikke«. Mindez Viktort idea. A fi­atalasszony elerzekenyúl, se-emét elfutja a könny. Az­után erőt vesz magán. Az egyik fényképről mo­solygó, tornánadrágos. trikói« fiatalember tekint ránk. Az erős lényben hunyorog. Ké­zében evező, mögötte csó­nakok és egy 1». — Amikor férjem a Hl. osztályba járt, a város egyik legjobb evezőse volt. És egy másik fénykép. Viktor a tüzérfőiskola nö­vendékének egyenruhájában. Aztán Viktor és Natasa együtt. Majd a háború. Ama- törfónyképek, kivágások, »Szeleznyov hadnagy szaka­szának hőstetteiről- Ee a le­netek. Viktor csaknem minden­nap irt, szereimének, a front- diet nehézségiéiről, katona­társairól. Az egyik hosszá levélben arról mesél, hogyan fogadlak a távoli Magyaror­szágon, milyenek ott az em­berek. A magyarok nagyon »veretik * paprikát — írja. Amikor megkóstoltam, éget­te a számaL A levélek között egy akác- Wél van. Hazaküldte, mert azt mondták neki, hogy az akár magyar fa. Az utolsó levél rövid, benne felfogha­tatlan szavak: .. életét ál­dozta ...” Nehéz, nagyon nehéz el­olvasni ezeket a tragikus so­rokat. A tudat nem akarja befogadni a rettenetes való­ságot. Natasa föl, s alá jár a szo­bában, kezében tartja az akáclevelet. „Valahol a tá­voli Magyarországon a föld­ben fekszik. Lehet, hogy sír­ja fölött akácfa levelei su sognak”. Megáll »élem szemben, tudni akarja, hogyan történt. Mivel is kezdjem. Még egy­szer rápillantok a képre, ahol barátom és felesége áll. Jól ismerem a képet, Viktor sokszor mutatta nekem. 1945 márciusában a hit­leristák kísérletet lettek, hogy elvágják a 3. Ukrán Front csapatait. Ki akartak jutni a Dunához. Reggel el­lenőriztük a tüzelöállásokal, maid elrejtőztünk egy heve­nyészett fedezékben. Hirte­len riadót fújtak. A német páncélosok áttörve az első vonalon, teljes sebességgel haladtak katyúsáank felé. Ezt a rohamot könnyen visszavertük. A hitleristák két kilőtt páncélosa maradt a harcmezőn. Ügy tűnt, hogy minden elcsendesedik és az ellenség meghátrál. Negyed óra múlva azonban újabb támadás indult. Ekkor már ismertük az ellenség szán­dékát. A tüzelöállás előtt újabb német páncélosok bukkan­tak fel. Nyolc nehéz tigris, nekünk pedig mindössze két lövegűnk volt. A többi raké­tát már kilőttük, üjratölteni nem maradt időnk. A horogkeresztes harci gé­pek sebesen törtek előre. Si­etnünk kellett, mert ha a páncélosok bejutnak a holt­térbe, katyúsáink hatástala­nokká válnak. A lövedékek tűz- és füstcsíkot húzva repültek a hitleristák felé. Hatalmas robbanások ráz- kódtatták meg a földet. Há­rom ellenséges páncélost ki­lőttünk. A megmaradt pán­célosok lelassítottak. Mind­annyian tudtuk, hogy az üt­közet ebben a pillanatban dől el. Az égjük ellenséges páncélos már közvetlenül a tüzelöállás előtt haladt. E pillanatban megláttuk Sae- leznyov hadnagyot, a szakasz parancsnokát. Kiegyenese­dett, majd hirtelen a páncé­losok felé szaladt Egy grá­nátot dobott az ellenséges páncélosra, majd összeesett. Egy golyó találta el. Nyfkolaj Zabclkrn Eléggé meredek oldalú, de Azért csúcsba nem szökke­nő, leginkább furcsa, repe­dezett cipókra emlékeztető, fával, rontott erdővel csak itt-ott koronázott hegyek. A súvadásos völgyekben, a melyben rejlő, nagyrészt már kibánj'ászott szénva- gyonról tanúskodó meddőhá­nyók. A környező települé­sek neve Alberttelep, Felső- nyárád, Szuhakálló, Ormos- banya, Rudolftelep, Kuri- tyán, egykori vagy még ma is művelt szénbányák, aknák széncsatáinak, hősies bánya- mentéseinek országosan is­mert történetét juttatja az ember eszébe. Az e települő sek szinte központjában le vő Izsófalváról viszont csak annyit tudnak az erre já­rók, hogy az itt született Izsó Miklós szobrászművész a névadója, s valamikor Disznóshorvát. volt a falu neve. Pedig Izsófalvának is van nevezetessége: egypon­tosán negyed százada a szénmezők feletti mostoha ""00 hektárt művelő közös gazdaság, az Aranykalász Termelőszövetkezet. Furcsa, de ez a kis, alig kétszáz embernek kenyeret adó — igaz sok ezernek kenyeret, húst, tejet termelő — me_ nő gazdasági özem pont ar­ról nevezetes, hogy ritkán hallat magara!, nem igen szerepelt a mostoha vidékek gondjait, bajait summázó jelentésekben, statisztikák­ban. Gál József, aki a megala­kulás első percétől elnöke a tsz-nek, ezt a kevés „szerep­lést” kicsit elmosolyodva az­zal magyarázza, hogy a 25 ev alatt sosem kelleit a baj­ból kihúzni, „sajnálgatni" kis közösségüket, mert eze­ken a 10 aranykorona alá értékelt, alabányászott föl­deken mindig megálltak a maguk lábán, még egyetlen évben sem zárták veszteseg­gel a gazdálkodást —■ Pedig gond, baj akadt itt is elég — meseli. — A dombvidék hagyományos mostohaságat itt. még tetézi, hogy szinte egész területün­kön, lenn a mélyben, he­lyenként alig néhány méter­nyire a felszínt művelő gé­pek alatt, ott húzódnak, ka­nyarodnak a bányajaraUtk. Plusz 46 miflió Példamutató volt az el­múlt esztendőben is Ózd la­kóinak a társadalmi munka­akciókban való részvétele. Mint a tavalyi év eredmé­nyeinek összesítéséből kitű­nik, 1983-ban több, mint 19 ezren vették részt a szerve­zett társadalmi munkákban, s tevékenységük pénzben ki­fejezendő értéke 46 millió 360 ezer forint volt. Ennek egy főre eső értéke megkö­zelíti az ezer forintot. A la­kossági aktivitás tehát ezút­tal is fontos tényezője volt a településfejlesztési és vá­rosüzemeltetési feladatok eredményes megvalósításá­nak. A városfejlesztéshez kap­csolódóan nagy jelentőségű­ek voltak a parkfenntartási munkák, az új zöldfelületek kialakítása, közterületek ren­dezése, fásítása, gyermek- játszóterek építése, fenntar­tása, a csónakázótó karban­tartása. Tovább épült a Ma­jális-park, s a város gazdál­kodó egységeinek, intézmé­nyeinek és lakóinak di­cséretté méltó összefogásá­val több, mint másfél hek­tárnyi területen tereprende­zési munkákat végeztek a gyújtói csomópont helyén. Növekedtek az erdővel tele­pített területek, s szépültek a lakótelepek is az utcai fá­sítási, cserje- és rózsátőülte- tési akciókkal. Az elmúlt évben három alkalommal is több műszakos munkakciókat szerveztek igen széles területen, amelyek nagy létszámú részvétéit és komoly gazdasági hasznot eredményeztek. Érdemes megemlítenünk például azt a több, mint 13 millió forint értékű munkaakciót, amely­nek során utak, járdák, víz­vezetékek és csatornaháló­zatok építését végezték el, részt vetlek épületek bontá­sában, a belvízrendezés és közvilágítás javításának a munkálataiban. Értékben és szorgalomban is ehhez közel álló (csaknem 12 millió forint) volt az óvodák, általános és kö­zépiskolák karbantartása, felújítása, ar. úttörőtábor fejlesztése, s a tervek szerint sikerült megszervezniük a sportpályák építésének és a sportlétesítmények fejleszté­sének a tennivalóit is. A ter­vezettől egyedül az egész­ségügyi intézmények érde­kében szervezett munkaak­ciók maradtak el: a javasolt 800 ezer forint helyett 400 ezer forint értékű társadal­mi munkát végeztek el a jelentkezők. Elszívják a vizet fes, s alig van valami talajélet a mar- gás földekben. Az is gyak­ran előfordult, hogy beonv- lások helyén elsüllyedtek, szinte eltűntek gépeink a mélyben, vagy törtek, sza­kadtak a súvasodásokban. Nem lepi meg a köz beve­tett kérdés, hogr miért lett mégis Aranykalász a szö­vetkezet, neve? — Most, a negyedszázados jubileumon is emlegettük ennek a történetét. A földet nagyon szerető emberek vol­tunk valamennyien, akik 1959 februárjának rgv per lek estéjén összejöttünk s gazdakörben, hogy tsz-t ala­kítsunk. A mi körünkben rangot jelentett, ha valaki szép, acélos búzát, tudott ter­melni ezen a mostoha vidé­ken. Péntek — ahogy az öregek mondtak: szerencsét­len nap léven — éjfél utánra halogattuk a doniest, * BŰZ/ 7 A gyig pjf JFEj LETT 1 Ml lesz és MIKOR? újításhoz í rendbehozatalhoz, a hol, mi lesz és lóként mikor lesz — sokféle kérdéséhez, problémaköréhez. Igaz, érté­kes műemlékünk — egyik történelmi ereklyénk — megmentéséhez, rangjához illő bemutatásához, nem utol­sósorban pedig megfele­lő hasznosításához a jó szándék már évtizedekkel korábban megszületett, mun­kálkodott, munkálkodik is, csak nem abban az ütem­ben, amely kívánatos lenne. Az ötvenes évek végén rendbehozták az egyik sa­roktornyot — most ez a Hu­szárvárhoz tartozik —, majd évekig nem történt semmi. Több család lakta a vár kü­lönböző helyiségeit, a csalá­dok kiköltöztetéséhez pedig lakások kelletlek, kellettek vol na. A várral kapcsolatos konk­rét igények 1977-ben fogal­mazódták meg, ezeknek az igényeknek teljesítéséhez vi­szont talán még két-három másik ilyen várra lett volna szükség. A munka persze folytatódott, ma is tart, sok szép eredmény született már meg és bár tudvalevő, hogy egy várnak a feltárása, „megkutatása”, tisztes hely­reállítása rendkívül körülte­kintő, alapos munkát igé­nyel. mindezek figyelembe­vételével is már előbbre tarthatnánk, szép lassan mégis „készre kell jelenteni" a várat. (Többek szerint az eredeti épület felépítése sem tarthatott sokkal tovább „4 Friss szelek Ügy tűnik: a fiatal város fiatal vezetői ez ügyben is gyorsítják a tempót. A kö­zelmúltban a városi tanács elnökének irodájában gyűlt össze egy kis csoport. A há­zigazda tanácselnökön kívül ott volt a városi pártbizott­ság első titkára, a KLSZ-tit- kár, a pártbizottság, a ta­nács néhány más illetékes szakembere; jelen volt a megyei tanács műemléki fel­ügyelője és ott volt az a tervező — hadd álljon itt a neve is: Erdei Ferenc —, aki az ötvenes évek végén a már említett saroktornyot rendbe­hozta, es aki azóta is lelkes munkása a vár megújításá­nak. Térképek borították az asztalt, rövid, gyors tájékoz­tatók, ismertetők, kérdések, vélemények hangzottak el, végül is kialakult egy eléggé megnyugtató kép: a gyor­sabb előbbre lépes lehetősé­gének képe. A vár elsősorban közmű­velődési célokat szolgál majd. könyvtár, múzeum, művelődési otthon, de pél­dául a lépcső mellett közép­kori konyha található, jó lenne ezt valóban konyhá­nak átmenteni. A szükséges, korabeli eszközökkel beren­dezve bizony nem mutatna rosszul! A nagyterem jelen­legi állapotában nem szol­gálja a várost Csak ott van. összekötő folyosóval jó len­ne a várhoz kötni, rövidebb idő alatt, mint a tervezés jelzi. A bépített színpad sem jó. Dobogórendszer kellene, mely könnyen változtatható, bárhová helyezhető. (A szín­pad helyén, illetve mögött pedig ismét kijárat lehetne.) Fűtés a fürdőből Szerencs egyik értékes, szép épülete éppen a vár mellett emelkedik: a fürdő. Hosszú ideig kétséges volt, mi is legyen ezzel az épület­tel. Az említett tanácskozá­son kialakult (lehetséges: inkább már csupán megerő­sített) elképzelés tűnik való­ban helyesnek. E szerint a fürdő épül elében helyeznék el azokat a széntüzelésű ' ka­zánokat, amelyek a vár köz­ponti lűtésct biztosítanák. Másrészt: ezt az épületet Szerencs egészségügyi köz­pontjává kell tenni, idald- t.ani. A város lakóinak nagy része (a statisztika sajátos megfogalmazása szerint évi 80 ezer ember) utazik Mis­kolcra különböző egészség- ügyi kezelésre! Szerencsnek mindenképpen szüksége ne egészségügyi központra. A fejedelmi udvar légkőre A fürdő épülete tehát az elképzelések szerint szorosan a várhoz kapcsolódna a tóra- ponti fűtés révén, de rzüli! egészségügyi létesítmény i városhoz. Ennek kapcsán; Szerencs főterének kialaiií fásáról is szó van, szó volt a tanácskozáson is. Jelenleg igazi főtere nincs a váruk­nak, jövőre viszont tervpá­lyázatot írnak ki ez ügy­ben. A központi fűtés terve, a var funkcióinak megjelöl!- se, pontos meghatározásé rendkívül fontos, hisz* enélkül a belsőépítész, a gó pész egyáltalán nem léphel Csupán a cél ismeretében lehet tovább munkálkodni á vár megújításán, folytatni & már eddig is nagy értékű tevékenységet. Szépnek, látványosnak ígérkezik egyébként a meg­újított várkastély. Jó érzés volt hallgatni a tervezőt, i»lsi ragaszkodik (valószínű sem­miért sem mondana le róla) az udvari homlokzat ajtó - nak. ablakainak megfelelő rekonstrukciójához. Megma­radtak azok az elemek, il­letve egy részük, melyek az akkori építészeti színvonalat minősítik, mintegy elénk tárnak belőle valami ízelí­tőt. Rákóczi Zsigmond a fe­jedelmi udvarból sikeresen átplántált valamit ide, el­hozta annak levegőjét, átho­zott valamit az akkori épí­tészeti formákból, melyekből most alkalmunk nyílik íze­lítőt kibontani az évszáza­dok mélyéből. Föltehetően szép látványként, mely előtt meg-megállnak majd az ide érkező turisták. De mikor? A tervek szerint ez ér augusztusában megkezdik * vár külső vakolását Ebbel arra lehet következtetni, hogy már a csinosítás! mtitv kát végzik, tehát tulajdona képpen a belső, nagy musté, kákát be kellene fejezni. Közbejöhet persze még ez ts, az is. Annyi viszont már semmiképpen sem, hogy még mindig években lehessen mérni a végre megújított vár kapuinak megnyitását. Frisk* Tiber mindenkinek tetszett, »mi­kor valaki a Búzakalász ne­vet ajánlotta. Aztán a ké­sőbbi években, a szomszéd kis tsz-ekkel, szakszövetke­zetekkel egyesülve, bízva ab­ban, hogy nemcsak nagyob­bak, hanem erősebbek is le­szünk, választottuk a szá­munkra még szebben csengő Aranykalászt. És arra a kérdésre, hogy a hat fai« határában levő, 3200 hektárnyi összes terü­leten, melyből csak 1350 hektárt lehet szántóként mű­velni, teremnek-e aranyka­lászok, az. ősz hajú, de fia­talos tekintetű és mozgású elnök tgy válaszolt: — Életünk formálását, gazdálkodásunk lehetőségeit mindig az erőnkhöz mértük. 'Eddig sikerült megélnünk, kicsikét mindig fejlődnünk, a gondokon úrrá lennünk. A mi szemünkben aranyló ka­lásza volt az elmúlt éviién 41 mázsás átlaggal fizető búzának.., Hogy érthetőbb, világosabb legyen, hol tar! ma gazdál­kodásuk hatékonysága, fel­sorolja a nemrég lezajlott jubileumi zárszámadás né­hány tényét, adatát. Bizony ezek sok jobb adottságú nagyüzemmel is elbírják az összehasonlítási- A kétszáz tag és alkalmazott, tavaly 65 ttullMJ iormlot, termelési be­teket állított elő, s a nem könnyű esztendőben 7,3 mil­lió forint volt a tiszta nye­reség. Gabonát, a kedvezőbb időjárású 1982-es évben 730 tonnányit, tavaly, a mosto­hább, de jobban alapo­zott évben 1034 tonnányit tudtak értékesíteni. A tehe­nészetben a tehenenkénti 4450 literes termelésnél tar­tanak. Az 1200 anyás juhá­szaira eddig azt mondták: jó, hogy nem ráfizetéses, de most, hogy bevezetik a gépi fejest, már az a cél, hogy nyereséges legyen. Aztán sietve hozzáteszi, hogy természetesen az eléri eredményekhez nagymérték­ben hozzájárultak a helyi melléküzemágak. a sütő­üzem, a lakatosüzem és a rendkívül jó partnernek bi­zonyuló BVK-ban tevékeny­kedő szolgáltató ágazat. * A banyák feletti besza­kadt. besúvadt táblákon most a nagybarcaí tsz. melio­rációs ágazatának földmun­kagépei dolgoznak. A szón bányászat 7.2 milliós melio­rációs munkával orvosolja s bányászkodás okozta „sebe­ket”, hogy több, acélosabb búza teremhessen a szénme- aök felett Pozsonyi Sándor Részlet a már korábbon rendbe hozott műemlékből, o Huszöowí*. bői, melyet ma hangulatos szállóként hasznosítónak.

Next

/
Thumbnails
Contents