Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)
1984-04-04 / 80. szám
T984. dpríTs 4., sierda Budapest, 1945 MESTER ATTILA: Előtted állva A Hotnok tűhegyes kristályai karcolják itt az idő üvegét, szabdalják korszakolják metszenek belőle arcokat, mutatnak szerbnek, oláhnak magyarnak is a szó jogán, a földet termővé fakasztó togcsikorító szerelem jogán. Homok — hazám. Hullámzó dombok szoknyoszétfbe kapaszkodó kis falvaiddal együtt fohászkodom egy cseppért. mely megáztotja a magot, s egy szóért, ami pontos, és amit előtted állva is kimondhatok. k )GL századdal született Wem szerették soha így egymást, s nem gyűlöltek egymást soha. Nem volt az ember még ily gyómolt, — és soha ily mostoha. tty biztonságban nem élt senki, — s kit fenyegetett ennyi vési7 Nem tett még soha senki ennyit, % nem volt meg tett. mely ily kevés. (Váci Mihály: XX. század) A TALÁLKOZÁS. Mint mikor a szél kicsavarja kod- taknyos orrát vidéknek — olyan tisztult, a légzés Még ehhez a nap melengető sugarai. Sátoraljaújhely, főutca. A Rákóczi 19. sz. bejárati kapuja félig kitárva. Hazak ajtajai hosszú udvaron. Tamás Tivadart nem találom otthon. Egy szomszéd a városban találkozott vele. Hová szokott járni? A biztosítóba meg az OTP-be. Kísérletet teszek, elmondás alapján ráismerek-e valahol? Az OTP-hez közeledek, mikor idős férfi lép ki az ajtón. Megigazítja hóna alatt az aktatáskát, irányt vesz. Elé toppanok. Kezével védekező mozdulatot tesz... Bal kezemben cigaretta füstölög ... Bemutatkozunk. Ö az, Tamás Tivadar. — Ne haragudj, hogy letegezlek, de te meg ifjonc vagy, én meg öregember ... Bár, azért nem vagyok annyira öreg. Meg dolgozgatok ... ÖNÉLETRAJZ 7981-BÖL. (Vagy emlékirat?) : „1901- ben születtem. Ungvaron, sokgyerek.es családban, édesatyám. id. Tamás Tivadar postaaltiszt, édesanyám sz. Martinidesz Mária magángyakorlatot folytató szülésznő volt. Az akkor elemi iskola V. osztályának elvégzése után, nehéz körülmények között élő szüleim nagti áldozatok árán, gimnáziumba iratlak, melynek VI. osztályát, elvégeztem. Tanulmányaimat azonban folytatni nem tudtam, mert az első világháború után szüléimét XJngvárról kiutasították és az itteni összese úleült hazaban életkörülményeink ezt teljesen lehetetlenné tettek. Kénytelen voltam keresőfoglalkozás után nézni...” Nehezen kezdődött Tamás Tivadar élete, mint megannyi ifjúé, a huszadik század elején. 83 év távlatából vajon milyennek látja ezt a századot? — En csak annyit tudok neked mondani, muszáj volt élni. Ha korábban szüleiek? Lehet, akkor sem lett volna könnyebb. Az a baj, hogy 14-ben kitört, a háború, aztán megtámadtak a munkáshatalmat, a negyvenes évek szörnyűségeiről meg mit lehet mondani? En ugyan egyel sem lőttem, de az embertelen gyilkolás volt, semmi más. Itt stratégiáról meg más ilyen műszavakról kár beszélni. ÖNELETRA.1Z. (Vagy emlékirat?): „Alkalmatlanságom ellenére, az 1938. évi katonai megmozdulásoktól kezdve, mi ndenben részt kellett vennem, mert a katonai behívások alól akkori hivatali elöljáróim közérdekű felmentésem iránti eljárása útján sikerült csak egy évre kivonnom magam. Volt katonai parancsnokságom irnoki szolgálatos lévén. katonai szempontból nélkülözhetetlennek minösi. tett, felmentésemet, meghagyásomat ellenezte. Ennek folyományaként a Honvédelmi Miniszter felmentésemet 1944. évi október hó 9-ével megszüntette és azonnali bcvonultatásomat rendelte el” Tamás Tivadar 68 évesen ment nyugdíjba, az SZTK- tól, mint járulékügyi csoportvezető. Jelenleg a biztosítóhoz jár be, CSEB-se- gélyügyeket intéz. — Ez tartja bennem a lelket, hogy még dolgozgatok. Nézd, elég hányatott életem volt, sok fronton kellett harcolni ebben a században. Ezt, csak fegyelmezetten lehetett átvészelni. Én sportoltam is, mindig a munka sűrűjében lehetett találni. Így tudtam, nehéz időkben másokban is tartani a lelket. — Mi volt életének legnehezebb időszaka? — Az újjáépítés kezdete volt ez. Volt mit csinálni, volt mit szaladgálni. A legrosszabb rész a kezdet volt. Kaja se volt, csak meló. Munkásnyelven beszélek, remélem megérted zsargonban, mit akarok mondani. Az építés mellett a szakszervezeti, a pártmunka, a sportszervezés tői tol le ki napjaimat, az éjszakákat, is értsd. Mindenre figyelni kellett és mindenre emberi szót találni. Tudod, a vidéki szervezések sem vol-, tak egyszerűek. Nekem sose esett bajom, meg is-kérdezték egyszer, hogy csinálom? Hogy? Hát úgy, hogy nem mentem be sehová revolverrel, mert féltem, visszafelé sül el... ÖNÉLETRAJZ. (Vagy emlékirat?): „Fogságból visz- szatérésem után azonnal beléptem a Magyar Magán- alkalmazottak Szabad Szakszerre fefébe (jelenleg KI'VlíS/.) 4; I9ŰI-ben njra eleire hívott szakmaközi bizottságnak lagjap 1969 lói titkára es jelemen is elnöke vágyói. . . Tag a voltam a felszabadulás utáni vaiosi- képviselőiéit üleinek es a megyei törvény- hatósági hi Ott sag na k, a tárnicsok . mega In kuli isii rln pedig 1980. fi ig bezárólag tagja voltain, 1946. évi október hó 2-n óta megszakítás nélkül (MKP. MÜP, MSZMI') tiárttny vagyok, jelenleg az I. nyugdíjas a laps rrvezel vezetőségi tagja is." — Szerényen bár. de mindig büszkén emlékezem tevékenységemre. Érzésem szerint önzetlenül, ellenszolgáltatás reménye nélkül dolgoztam, mert hittem abban, hogy szocialista hazánk felépítésének egy- egv tégláját jelenti a munkám. Ennek őszinte tudata már egymagában is igen nagy lelki megnyugvást jelent számomra. Papírokul, okleveleket, „dobozokat” nézegetünk. A leg vá Hoz; 11 osabb inun ka területeken végzett tevékenység elismerései ezek. Tamás Tivadar díszpolgára Sátoraljaújhelynek, megkapta a Munka Érdemrend bronz fokozatát, kitüntetések igazolják a sportszervezői sikerekéi — Mi a nyolcvanhárom év legszebb élménye? — Az a gyönyörűségem van, egyik lányommal elek itt, két szép fia van, ne. kém meg már egy dédunokám,' is. A másik lányom is Üjhelyen él, nagy lánya és nyolcadikos fia van. A harmadik lányom Debrecenben van a családjával, ott is van egy unokám. Ennyi gyönyörűségem van az . életben. Egyik szebb, mint. a másik. De látod, szomorúság Is jutott: a párom hatom évvel ezelőtt meghall . . . Az alábbi levél tíz évo érkezett: „Rcdt'es Tibi bars/!' {l4’(i’jen továbbra is seoifékUn.nkre a fiatalok nevelésében. a hétköznapok munkája során erkölcsi elveit. tapos lalalait adja át a felnövekvő nemzedéknek továbbra is úgy, hogy nai ferdüljön el gerincük, hanem kosarai fejükön hordó rég asszonyok módján, szebb legyen töliik a járás." Tcnagy József Síposok fia aznap jött • haza Sopronból. „Gyere haza fiam, ha már mindenhogyan halni kell, haljunk meg együtt” — írta neki az édesanyja. A holmiját kopott papírbőröndbe hozta, felöltőjét a vállára vetve, jött a Répce felől. Jó idő volt, a füzek már kibontották hajukat, sárgán virított a gólyahír. A Sipo- sék fián csöppet sem látszott a nagy elkomorodás, még kevésbé, hogy halni jön haza a falujába. A városban dolgozott, idehaza tengernyi gyerekkori emlék várta: a füzfasípos tavasz, a mezítlábas karikázás. — Mennyi sirályt láttam — lelkendezett, amikor kiszabadult anyja öleléséből. — Ügy röpködtek a víz fölött, mintha megkergültek volna. — Nem sirályok voltak azok — igazította ki az édesanyja, de a fiú váltig hajtogatta, hogy o bizony sirályokat látott. Mutatta is, hogyan rikoltoztak. — A bíbicnek más a hangja, meg a rebbenése is — erősitet te. — Ezek úgy estek a vízre, mint a stukák. Lengő repülésből hirtelen alázuhantak, majd meg laposan elhúztak a víz fölött, szárnyukkal verdestek fodrait. Öregedő apja a csizmáival bajlódott. Későn feküdt, most meg sietnie kell visz- *za a kastélyba. Micsoda iiág, dünnyögte. Legszívesebben maradt volna a fiával, esetleg kisétálnak a Répce partjára, a suhogó füzek alá, gondosan kikerülve a rétekről apró kis patakokban csordogáló vizeket. A vállára vette volna a maga eszkábálta szigonyt, hogy a mélyebb árkokban, a folyással szemben úszó csukára lecsaphasson. Beszélgetne a fiával, megvitatnák a madarakat, hogy csakugyan sirályokat látott-e a gyerek, vagy a bíbicek párzás előtti handa- bandája tévesztette meg. A kastélyba szólította a kötelesség. Várt rá a kopasz őrnagy, a tisztek közül a viliódzó szemű Mávai, a mindig hangos Homonai. O még ilyen tiszteket soha nem látott Egymás közt is folyton marakodnak, a zagyva beszéd el nem maradhat egyiküknél sem. A tatárfejű hadnagy más volt, akit két nappal ezelőtt agyonlőttek a kertben, öreg Sipos a puszpánbokrok mögül figyelte, mi történik. A hadnagyot a fenyőfához állították, letépték a váll- lapjait, leszedték a karszalagját, ö pedig keményen odavágta nékik: „Ha tudtam volna, hogy ilyen csürhe bandába keveredem, soha nem állok közétek!” De alig hogy kimondta, alig hogy ki tudta mondani azt a pár szót, már kel epeit is a géppisztoly. Teste megnyúlt, majd elvagodott a barna aoarbaa. A tisztek arra x Pósfai János: néztek, csak fordultak, és mentek vissza a kastélyba. öreg Sipos mást is látott azon a tavaszon. Két embert autóval hoztak a kastélyba. Tisztes lá- volságról szemlélte a dolgokat, de azért figyelt is. Soványak voltak, riadt szemmel bámultak a falat, melyet annyiszor nézettek velük. Öreg Sipos csak azt tudta, hogy munkaszolgálatosok, legfeljebb sejtette, hogy valamiért mégis nagyon fontos emberek lehettek. Faggatták, vallattak őket, a kisbiro látta, ahogy arcukon felreped a bőr a pofonoktól, hogy az öklök nyoma kék foltokban megmarad a testükön. Délután kivittek őket a kertbe, oda, ahol hajdanában Bezerédj Amáliát sétáltatta a neve- lönöje. gödröt ásatlak vele, s a gödör széléről belelő! - ték őket a mélybe. Egymásra zuhantak, estükben megölelték egymást, s úgy takarta be őket az édes anva- föld. Legszívesebben a fiával maradt volna. Beszélgettek volna a madarakról, elhessegetve minden szörnyűségét, szivfájdilo élményt. — Hát a házakat miért meszelték feketére, apám? — kérdezte tőle a fia. — A repülök miatt — felőlié öreg Sipos, s fölemelkedett görbült testhelyzetéből — Ezek rendelték el. A házát mindenki meszelje be korommal. Hogy a repülőről ne lehessen látni. — A Répce mentén sehol nem láttam ilyen fekete házakat. — Másutt talán nem kellett lemeszelni. — Feketefalva — mondta a fiú. — Itt székel a nyilas parancsnokság — magyarázta az apja, és csontos kezét felemelve, intett: — De erről nem szabad ám beszélni senkinek. — Akkor ezt tudják a faluban is. — Tudják, de akkor sem szabad beszélni róla. — Veled mennék, apám — mondta hirtelen, a fia. — Nem lehel. — Máskor is elvittél magaddal. — Az régen volt Akkor más világ volt — mondta öreg Sipos. — Ne menj te se, vasárnap van. — Vasárnap ;— mondta, vagy inkább kiáltotta , az apja. — Egyre megy a köz- nap, vagy a vasárnap. De most a falu érdeke is, hogy menjek Jönnek a , gazda« is. Sas behívót kaptak a lovak. Még a Bagi Mihály gebe lovának is megjött a behívója. — Pont most? — Pont most, amikor vetni kéne, amikor szükség lenne a lovakra. — Menj inkább a templomba — mondta a fiának az anyja. — Itthon a Sáli Pityu is a szemináriumból. Haza eresztették őt is. * A gazdák Kárász Vendel háza elölt gyülekeztek. Velük volt Bagi Mihály is. kezében szorongatta a behívót. ' — Micsoda világ, micsoda világ — mondogatta. — Pont most viszik el a lovainkat, amikor itt a sok munka. — Majd meglátjuk — mondta egy cicás kabátos, hajlott hátú ember, és’ öklével elsimította bajuszát. Mentek a kastélyba. öreg Sipos, a község kis- bíró.ia úgy ment elöl, mínl- ha ö lett volna a vezér. Kozák István, Zengő Pál, illeg az öres Kárász csöndesek voltak, csöndesebbek, mint i többiek, pedis nekik volt a legtöbb földjük nekik fáj leginkább, ha bevonultál iák a lovaikat. Az utca tele volt Katonával, kárszalagos nyilasoK- kal. A fekete hazak ?lólt jöttek-mentek, tele volt velük a kastélyudvar is. Nemet. katonai gépkocsik mentek at a falun. Nem álltak meg. Üilaluba mentek. Homortai és Mávai a hallban fogadta a küldöttséget. Nézzék — mondta a nyilas tiszt —, maeuK is tudják, hogy a haza mit követel. Mostanság azt kiváltja a nemzet, hogy aki csa.v bánni tud a fegyverrel. az ott legyen a harcmezön. Magukat nem hívták be. de a lovaikra szükség van. — Itthon nagyobb szükség lenne rájuk — hallatszol! egy hang bizonytalanul. — A haza sorsa mindennel fontosabb. — Vetni kéne. — Vetnek az ökrökkel, 'meg a tehenekkel. .................
