Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-04 / 80. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 1984. április 4., szerda w F Körösi Csorna Sándorra emlékezve Körösi Csorna Sándor portréja Medgyessy Ferenc domborművé Majdnem mindegy, # hogy mikor született és mikor halt meg. Jelkép már Körösi Csorna Sándor, a nagyenyedi szol­gadiák, a megszállott, ősha­zakereső, a világhírű tu­dós, a lemondó, önzetlen, tiszta lelkű, másokért élő ember. Titkon sokak bálvá­nya, példaképe. Ügy hírlik, végre Budapesten is felál­lítják emlékművét, amit eredetileg nagy szobrá­szunk, Medgyessy Ferenc tervezett a Gellérthegyre. Kiesi, alig kétarasznyi dom­bormű maradt ineg ebből a tervből. Medgyessy Feri bácsi az ötvenes évek ele­jén előbányászta poros gipszmintáját, s kiöntethet­tem akkor első bronzból való mását. „Nem lett be­lőle semmi” — intett le­mondóan, mert volt idő, mikor őt sem becsülték, s nem szívelték az olyan ál­modozókat, mint Körösi Cso­rna. Valóban ügy űl Med­gyessy reliefjén a tibeti malhahordó jak hátán Cso­rna, mintha álmodna éppen, hogy megtalálta a magya­rok őshazáját, aminek ke­resésére indult. Kezében könyv, fáradt szeme benne kutat. De ahogy ül, erősen, egyenes derékkal, hogy meg ne billenjen, az a jó­zan, okos, kitartó ember, aki tudja mit akar. „Ö független volt a szó szoros értelmében, mert akaratján uralkodni tudott” — irta róla Ujfalvy Sándor erdé­lyi diáktársa és baratja em­lékirataiban. olvasmánynak és történelmi forrásnak má­ig kitűnő könyvében. A há­romszéki Kőrösön született Csorna Sándor már diákko­rában elhatározta, hogy „fölkeresi a magyarok ázsiai rokonait”. És ezért meg­vont magától minden földi jót, kollégiumi cipón, gyü­mölcsön, túrón, salátán élt, ..hevítő italt” nem fogyasz­tott, s „rendesen a kopasz földön vagy deszka padoza­ton hált”, ahogy barátja feljegyezte. Kényelmes mai eszünk­kel aligha tudjuk felmérni, mire vállalkozott Körösi Csorna. Katedrát kínálnak neki Nagyenyeden, de ő 1819-ben elindul Temesvár­ra, onnan Zágrábba, hogy szláv nyelveket tanuljon, s aztán Bukaresten át Kons- tantinápolyba, hogy törökül, arabul tanulva Bagdadig eljusson. Teherán, és újabb terv: Tibet. 1884-ben meg­jelenik tibeti nyelvtana és szótára — iszonyú szenve­dések, gyanúsítások, lemon­dások árán. A bozontos szőrű, hegy­nek felfelé baktató jak Medgyessy dombormüvén szimbólum, a maga útján felfelé, kitartón, s rendít­hetetlenül haladó ember jel­képe. Maradhatott volna Csorna a zangiai lámako­lostorban, ahol tizenhat hó­napot töltött fagyoskodva, s szorgalmasan tanulva a ti­beti nyelvet, de megtudta, hogy Zanszkárban régi kí­nai és tibeti könyvekből többet tudhat meg az ős­hazáról. 58 éves volt, és is­mét útra kelt. Bárha min­dig jak hátán utazhatott volna! A járvány a gya­logjárót hamarabb utoléri, mint ahogy őt is, a Hima­lája tövénél. Ott hall meg: 1842-ben. Sírjának fényké­pét aranykeretben őrizte Széchenyi István az íróasz­talán. hosszú feljegyzéssel: „ ... Nem magas helyzet, nem kincs a nemzetek védőre, hanem törhetetlen honszeretet, zarándoki ón- megtagadás, és vas akarat. Vegyetek példát hazánk nagyjai és gazdagai egy árva fiún. és legyetek hű magyarok hittel, nem pusz­ta szóval, áldozati készség­gel és nem olcsó, fitogtatás- sal.” K. A. Üveges. Ezt a vezetékne­vet viseli két férfi a diós­győri kohászatban. Két Üve­ges Imre dolgozik két kü­lönböző üzemben. Egyikük, az apa a vasöntöde brigád­vezetője; másikuk, a fiú az új kombinált acélmű üst­metallurgiai egységénei acél­gyártó olvasztár. Csak a névük „törékeny”. A brigádvezetö apa 35 éve tanulta ki az öntőmunká­sok nehéz mesterségét. Ko- kiilaalétetek, hengerek, gép­öntvények. üstalátétek soka­sága került ki keze alól. Birkózott a kúpolókemence üstbillentő kerekével, ráz­kódott a homokdöngölő vib­rálásában, rajzokat olvasott és embereket vezényelt. A tűz, a vas irányította per­ceit, napjait, eveit. Kerne- nyedett és edződött, ahogy csak azok tudnak kemé- nyedni és edződni, akik na­ponta nakigyürkőznek az anyagoknak, elemeknek Ha kellett,, nem számolta az órákat, nem kereste a ki­fogásokat, rátett még egy fél műszakot, megtörölte hom­lokát, megrázta magán a ka­bátot és folytatta, folytatta a munkát. Beszéde darabos, kissé szaggatott, nem a cirka lmas burkolt kifejezéseket kere­si, hanem két lehetőség kö­zül mindig az egyenesebb, keményebb gondolatot, mon­datot mondja ki. Brigádja számíthatott rá .. . es szá­míthattak mindig a brigád­jára is. Pedig már fogynak. Egyre kevesebben vannak az alapító tagok közül, de Üveges Imre nem ijedt meg a sajat árnyékától. Volt, hogy meghallgatták, sói: ki­kértek véleményét, barátsá­gosan hátba csapták, de akadtak olyanok is. akik be­húzott nyakkal engedték el fülük mellett szavait, vagy pozíciójuk vértjébe burko­lózva igyekeztek „jobb be­látásra bírni” És Üveges Imre rendíthetetlen maradt Annak az embernek a ma­gabiztosságával kezdett újra és újra bele mondókájába., aki tudja, hogy csak egyet­len mérvadó értékrend lé­tezik: a munkáé. Évtizedek sorozata, kiemelkedő telje­sítménye állt és áll mögöt­te. Fia pedig ugyanezt a ma­gabiztosságot érezheti hát­védnek. Amit apjától tanult: a munka mindenkori tisz­tességét, hamar hasznosítot­ta. Kilenc éve került az ak­kor még működő martin­kemencék mellé. Programo­zó volt. majd a kemencék szájánál figyelte, alakította az ezer fok fölötti anyagot. És tanult, Tanult, mert fel­ismerte. hogy holnap, hol­napután már kévés lesz az apától örökölt tudás Nem ■azok közé tartozik 6 sem, akit megingat egv-egy mély­pont hullámvölgy hanem apjához hasonlóan életliossz- nyi tempót tervezett, és élet- hossznyi ívet gondolt el. Hű­ség, kitartás ez? Mondhat­nánk ennek is. De a hűség Az I. honv. őrzászlóalj katonája Mint mindennap, 1940. december 2-án is gyalog tért haza Ózdről a Rima—Murá­nyi Vasműből az alig hu­szonegy éves Vincze Géza betanított munkás Csernely- bc, szülőházába. Fáradt volt a munkától — tizenkét órá­kat dolgoztak akkoriban — a hajnali és az estébe hajló gyaloglástól. Mégsem ezért ült le hirtelen, hanem a be­hívóparancs miatt, amely ott feküdt a v i as zos vász;o n n al letakart asztalon, az ebédre- vacsorára váró tányér mel­lett. A mama némán töröl- gette könnyeit, bányász apja pedig a zöld katonaládát hozta elő szótlanul. A fiatal­ember két nap múlva már a 24. gyalogezred egyik gép­puskás egységében ébredt új napra. Munkács várában. Szokatlan volt minden. A katonasapka, vagy a roham- sisak. a szigorú posztóruha, a szöges bakapcs, a köpeny, a derékszíj, a gázálarc, a rövid csövű karabély, a sú­lyos géppuska és a löszeres rákászok. Otthonról csal; a kapcái, a kulacsot es a ké­ny érzsakot ismerte. „Nem is a felszerelés volt a legnehe­zebb. hanem a kiképzők em­bertelensége — emlékszik vissza négy és fél évtized távlatából, a most 65 eves, a ny.ugdij mellett is minden­nap doigozo, fiatalos, tartasu ember. — Erős és egeszseges voltam, az eszem is a he­lyén volt. Nem sok iskolát végezhettem, hat elemi osz­tályt és három ismétlőt, ta­hin ezért is küldtek ed Husztra, tisztes iskolára. Ti­zedeskent kerültem vissza az ezredhez.” A frontra induló szerel­vény 1942. julius 9-en ló­dult meg Munkácsról és vit­te őket egyre távolabb ott­honuktól, hazájuktól. Vonat- mi leszállva több száz ki­lométert 'tettek meg gyalo­gosan a Don partjáig, ami­ről akkor még nem tudták, a halálkanyarig. Hamarosan átestek a tűzkeresztségen; rajukból négyen haltak meg. de szétszól ódott az egesz zászlóalj is. Októberben már havazott, novemberben be­fagyott a szeles folyó. Be­állt a nagy hideg, a leli fel­szerelés még valahol hátul volt. Levél a frontról: 1942 de­cember (cenzúrázott). „Ked­ves jó szüleim, el nem mú­lik perc, hogy ne gondolnék arra, mivel indítottak . el a nagyvilágba. Nagyon kérem jó anyukámat, felőlem nyu­godtan nyugodjon. A kará­csonyi csomagban küldjék el a fülvédőmet, 1 szál tintá­éi kitartás lényege, hogy mindkét Üveges Imrének ugyanaz az alapkérdésé: „hol. hogyan használhatok?” Használni a munkatársak­nak, a családnak, a gyer­mekeknek, magamnak, hasz­nálni .. . vagyis hasznosnak lenni a lényemmel, amiből szertefutnak a kéznyomok, a munka nyomai Szerte azok­ban az öntvényekben, acé­lokban, mclyekoö] máshol, talán egy másik Üveges fa­mília traktort készít, vagy hidat szerel, hogy # sok-sok hasonló ember meg tudja művelni a földet, es céljába érjen. A napokban mindkét Üve­ges Imrével találkoztam. A ri io.sgyőri gyár két különbö­ző részén végzik munkáju­kat, és — ha a gyáruk je­lenlegi helyzete nem is ad okot sok vidámságra — nem törtek meg, nem törtek össze. A hasznúin i akarás munkál bennük, mert tud­jak. meggyőződésük, hogy holnap is formálni kell az anyagot. Az apa éppen egy harmincezer tonnás, hétcsa- lornás alátét öntését irá­nyította, a fiú pedig készült, közeli vizsgájára. Teszik mai dolgukat a holnapi biztonságért. (ssettdfert Otthonról Nehéz az emlékezés ceruzát, 10 db levélpapírt, a többit magara bízom, édes­anyám ...” Több napos bombázással, tüzérségi előkészítessél kez­dődött a Vörös Hadsereg tá­madása. Vasárnap, január 17-én kezdték meg a vissza­vonulást a mínusz harminc­öt fokos hidegben. Az egyik faluban összeütköztek a né­metekkel, mivel nem enged­ték be őket az egyetlen epen maradt hazba. A házban pe­dig meleg volt, ennivaló is akadt. A magyar bakák ma­radtak bent. Másnap reggel tövább indultak — volna. Szovjet katonák jelentek meg, nem is sokan, irigylés­re méltó meleg, praktikus ruházatban es geppisztoly- lyal. Teherre meszelt harc­kocsik húztak el mellettük, hóköpenyes katonákkal a hátukon. A négy-ötezer ma­gyar katonából álló fegyver­telen menet megindult visz- sza Voronyezsbe. Hullák, roncsok és1 romok között ve­zetett az útjuk. Kevés volt az élelem, a szovjet parancs­nok maga mondta, nem szá­mítottak ilyen sok fogolyra. Az első meleg ételt, a ká­posztalevest azóta sem fele­di. Hosszúnak tűnő vonatozás után érkeztek Tambovba. A gyűjtőtáborban német, olasz, román es magyar katonák ismerkedtek a íöldbe süly- 1,vesztett fabarakkokkal. Vin­cze Géza szakaszából csak hárman maradtak meg. A munka nem volt kötelező áz első időszakban. Amikor le­hetett, Vincze Géza munká­ra jelentkezett, fakitermelé­sen dolgozott, így dupla éle­lemporció járt, a friss le­vegő. a mozgás, de főleg a cselekvés lehetősége, a mun­ka visszahozta életkedvét. Vöröskeresztes es felhői - das létéi a hadifogságból: „Tambov, 1948. II. 22. Édes, jó szüleim. En orosz fogság­ban vágyóit. A messzi tá­volból kívánom, hogy sora- im a legjobb egészségben ta­lálja magukat. Én egészsé­ges es jól vagyok, nyugod­janak meg .. . ” ■ A gyűjtőtáborból tovabb- vittek őket; megjárták az uráli Nyizsnyi Tagil es a Szolikamszk fogolytáborokat is, Vincze Géza átesett a flekktifuszon es a malárián, kórházban ápolták. Evek óta elekor feküdt ismét papfanos ágyban. Déli 12 órakor meg­hallgatták a moszkvai rádió magyar adását, mohón ol­vasták a magyar nyelvű ha­difogoly újságot, az Igaz Szót. Magyar kommunisták érkeztek a táborba, előadást tartottak a hadi helyzetről, a háború okairól, a fasiz­musról, az elmaradott ma­gyar viszonyokról, összesen huszonhetüket válogattak ki az antifasiszta iskolára, ame­lyet 1944 áprilisában kezd­tek el a Juzsa melletti tá­borban. Az iskola parancs­noka Sziklai Sándor volt. de tartott itt előadásokat Ne­mes Dezső, Kossá István e« dr. Vadas Sári — Vass Zol­tán felesége — is. A záró­vizsga elnöke Gero Ernő ▼óit. Fogadalmat tettek, hogy a magyar nép szabadsága es íúggetlensege erdekeben har­cot folytatnak a íasizmu* ellen ... Októberben mar Kijevben folytattak a tanulást és a partizánkiképzest, az ejtő­ernyővel való ugrást. Beve­tésre várták, de erre mar nem került sor. Románián keresztül érkez­tek Debrecenbe Révész Gé­za parancsnoksága alatt. Megalakították az 1. honved örzászlóaljat, amelynek tó feladata az Ideiglenes Nem­zetgyűlés es az Ideiglenes Nemzeti Kormány zavarta­lan munkájának biztosítása volt. Vincze Gézáék — ak­kor mar őrmester — a Mfes- ter utcai iskolában állomá­soztak, aminek epületet most márványtábla jelöli. Őrségben állták a Pénzügyi Palotánál, ahol az Ideigle­nes Nemzeti Kormány ülé­sezett. Sok- híres, történel­mi személyiséggel találkoz­tak szolgalatban es azon kí­vül is. Egy ízben Vor ősi lór­in ars ab is meglátogatta okét. Közben megalakult a VI. magyar honvéd hadtest is, az Ideiglenes Nemzeti Kor­mány pedig a felszabadított fővárosba, Budapestre költö­zött. Vincze Géza a vast t- és hídépítő zaszloalj nevelő tisztjeként szolgálta tovább az ügyel, amelyre fogadal­mat tett. E naptol — 1944. szeptember 30. — ismerik eí párttagságát. Tagja a Ma­gyar Ellenállók es Antifa­siszták Szövetségének, több magas kitüntetés — a Szo­cialista Hazáért Érdemrend, a Partizán Emlékérem. a Szolgálati Érdemrend, a Köz­biztonsági Érdemelem — tu­lajdonosa. Oravet: Jane# Kétnyelvű igazolvány 1946-ból Fojtan László felt,

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents