Észak-Magyarország, 1984. április (40. évfolyam, 78-101. szám)

1984-04-17 / 90. szám

ESZAJC-MAGYARORSZAG 4 1984. április T7., kedd A képernyő előtt Televíziós fondorlatok rí Péntekén késő délután a Postafiók 250 című kis műsorban — amely köztudottan a nézők észrevételeivel szokott foglal­kozni — ismertették azt a nézői kifogást, hogy szükségtelen a rendszeresen visszatérő Vers — mindenkinek, meg A hét mű­tárgya című műsor, amely minden esetben öt-öt percet oesz el azoktól a nézőktől, akik nem szeretik a verset, meg a műal­kotásokat, s alig várják már, hogy 20.00 órakor, igen, ponto­san nyolckor megjelenjen a betevő krimi Derrick, Petrocelli, vagy Hitchcock formájában, s akkor, tessék, a televízió mű­sorszerkesztése öt egész perceket elvesz a gyanútlan nézőktől. Egyik levélíró úgy fogalmazott, hogy a televízió fondorlatosán becsempészi a műsorba ezeket a „felesleges” műsorokat, azaz megtéveszti a nézőket... Roppant fondorlatos egy telekommunikációs intézmény! Egész tevékenysége csupa fondorlat. Mert az ismertetett pa­naszlevelek szerint egyes nézők azt tartják fondorlatnak, ha öt percnyi nemes kultúrát kapnak — akaratuk ellenére, hol­ott a krimi előtt esetleg éppen akkor ki lehet menni egy fröcs- csöt elkészíteni, a sört kibontani, vagy egyéb rövid teendők végett. Nem hallottam még olyan panasz ismertetését — mert ezt meg már sokadszor hallom! —, hogy a televízió fondorla­tosán becsempészi a műsorába a végtelen teniszversenyeket, vagy más sportközvetítéseket, pedig bizonyára nem egy néző azokat unja. A roppant heterogén, százezernyi arcú és igényű közönség egy-egy kisebb-nagyobb hányada mindig úgy érez­heti, hogy valamit fondorlattal iktattak be a műsorba. Mint az elmúlt héten sok mindent. Például nem átallotta a televízió szerdán műsorába iktatni Goethe remekének, a Torquato Tossonak hazai tévéváltoza­tát, hogy megpróbálja legalább egy szűkebb nézőréteghez el­juttatni ezt az irodalmi remekművet, a televízió követelmé­nyeinek megfelelően tömörített változatban, de igen jól ér­telmezett és az eredeti mű értékeiből sokat megőrző és közve­títő átfogalmazásban. Igaz, késő este, a második műsorban sugározták, s aki ezt nézte, le kellett, hogy mondjon az ugyan­csak értékes és adósságot törlesztő Körösi Csorna Sándor em­lékműsorról, amely elé műsorszerkesztői fondorlattal bepréselt egy nem éppen értékes lengyel szélhámos-históriát — A nagy szerencse —, noha a műsor a megszokott rendjétől máris el­tért egy örömtelen futballmérkőzés közvetítése miatt. Minden bizonnyal fondorlattal került a műsorba, a máso­dikba es késő délután, nem éppen a legfrekventáltabb időben a Hányás vagy? című animációs történelmi monológ, az is­mert rádiómonológra épült kitűnő film, amely a közelmúlt­ban nemzetközi fesztiválon nyert magas elismerést, s a közel­jövőben a 24. miskolci filmfesztivál programjában szerepelni fog. Ugyanazon az estén az éppen aznap az országgyűlésen tárgyait témákról beszélgettek a Hirháttér ötven percében. Alighanem fondorlattal került ez is a műsorba, mert az előtte sugárzott százperces amerikai tévéíilm, a Vétlen áldozatok sugárzásához nem kell fondorlat, az efféle naiv históriáknak, a multinacionális hadiipari cégekkel egymagában szembe­szálló, s azok felett győzedelmeskedő, amerikai típusú magá­nyos hősök meséinek állítólag zöldet mutat a tömegigény. Pénteken A hét műtárgya sorozatban Markó Károly képé­nek elemzése, meg szombaton Nagy László verse — persze — fondorlatosán került a programba, s alighanem „természete­sen” a Szeszélyes évszakok nagyon egyenetlen hetven perce, S bizonyára fondorlatosnak minősítik sokan, hogy szombaton a második műsorban operát — Turandot — és a Századunk sorozat egyik darabjának ismétlését kínálta a műsorszerkesz­tés, vagy hogy A rendőrség megköszöni című, a maga kategó­riájában jó krimi szinte éjszakára került, s a 20.05-ös főmű­sorban a Telepódium sorozat a szokásos szórakoztató összeál­lítás, kabarétréfálkozás helyett Katajev örökbecsű vígjátékát, A kör négyszögesítését sugározta. E játék a televízióra alkal­mazásban úgy tömörült, hogy sok érték lehántódott róla, szin­te csak a történeti váz maradt meg a színpadról ismert kitűnő vígjátékból, s hozzá az öt szereplőből csak kettő — Rácz Géza (Iván) és Rudolf Péter (a mellékszereplő Jemeljan) — játéka ért fel a darabig, ami igen nagy kár. Sorolhatnám még a héten látottakból a fondorlatos szer­kesztés példáit. Csak egyet említek: a Gertler-sorozatban lát­hattuk az 1955-ből való Gázolást, a női főszerepben Ferrari ■Violettával, hát nem befondorkodtak előtte két nappal a mű­sorba egy beszélgetést vele, az immár 28 éve hazánkon kívül élő színésznővel. Van, akinek a vers felesleges, van, akinek a krimi. El kell viselnünk a másik néző kedvéért elkövetett te­levíziós fondorlatokat is ... Benedek Miklós Hincz Gyula portréja Nyolc évtizeddel ez­© előtt, 1904. április 17­én született képző- és iparművészetünk inspi­rátor mestere, nemzedékek nevelője, nemzetközi ran­gú alkotója, Hincz Gyula Kossuth-, SZOT- és kétsze­res Mun.kácsy-díjas festő­művész, a Magyar Nép- köztársaság Kiváló Művé­sze. 1929-ben végezte el a Képzőművészeti Főiskolát Rudnay Gyula és Vaszary János tanítványaként, 1928- ban nyílt az első önálló ki­állítása Berlinben, a „Der Stunm”-ban. Azóta művé­szetét megismerte nemcsak az ország, hanem a világ, több önálló tárlata nyílt Budapesten, a vidéki váro­sokban "és Párizsban, 1970- ben a Velencei Biennálén. Hosszú évekig tanított a Képzőművészeti Főiskolán, 1958-tól 53-ig a Magyar Iparművészeti Főiskola fő­igazgatója volt. Mértékte­Hincz Gyula festménye Hincz Gyula köszöntése remtő murális munkái Bu­dapesten, Kecskeméten, Ér­den, Miskolcon, Békéscsa­bán láthatók. Hincz Gyula teremtő gé­niusz, a mai európai vizuá­lis köznyelv egyik nagy megújító ja, s csak Picassó- hoz hasonlítható sokolda­lúsága: a képző- és ipar­művészet minden ágát nem­zetközi színvonalon műve­li. Hat évtized munkássága nemcsak a táblaképek ava­tott mesterének láttatja, aki szüntelen megújulásai­val, képzeletének vulkán­szerű kitöréseivel, izzó lo- bogásával építette mérték­adó életművét, hanem szob­rásznak, keramikusnak, a gobelinek, mozaikok, üveg­ablakok, építészeti tervek, színpadi díszletek készítő­jének. Minden műfajt ki­magasló szintéin mivel. Életművének fontos részét képezik Shakespeare, Ana- tole France, Petőfi és Vö­rösmarty műveihez készí­tett értő-elemző illusztrá­ciói. Hincz Gyula elkötelezett művész, képi vallomásai a Békét igénylik harcos ener­giával, több grafikája érin­ti korunk ezen egyetemes eszméjét. Chilét és Vietna­mot elemző képein kiáltó humánummal ítélte el az erőszakot, a brutalitást, önzetlen emberségének bi­zonysága, hogy Vác váro­sának ajándékozta festői, szobrászt, grafikusi élet­művét — közel ezer műal­kotást. Állandó gyűjtemé­nye 1983. április 4-én nyílt meg Vácott. Octavió Paz írta, hogy a költemény, akár nyitott, akár zárt, azt kívánja, hogy eltűnjön az, aki írta, és megszülessen az a köl­tő, aki olvassa. E szenten­ciát Hincz mesterre és a képzőművészeti értékeire alkalmazva, bízvást mond­hatjuk: festészete, szobrá- szata nyitott, és ezrek, tíz­ezrek után milliók várják a befogadást: alkotótársai, növekvő közönsége. Vác az általa adományozott gyűj­teménnyel megkezdte a nagy kulturális vendéglá­tást, melynek meghívottja az ország népe és a nagy­világ. I,. M. Mezőkövesdről elszármazott művészek Mezőkövesden, a városi művelődési központban meg­rendezték a városból elszár­mazott képző- és iparmű­vészek kiállítását. A tárla­ton Dala József, Fridél La­jos, Takács István festőmű­vész, Gáspár Irén és Nagy György textilművész, Varga Bencsik József grafikusmű­vész, valamint Nagy Miklós fotós munkái láthatók. A kiállítást április 16-án, 17 órakor nyitotta meg Kispál Pál, a városi tanács elnökhe­lyettese, s az április 30-ig látogatható, naponta 10-től 17 óráig. Ismét hangversenyek aggteleken Mint ismeretes, a már évek óta népszerű,- aggteleki barlanghangversenyeket a rendezők szüneteltették. A mintegy 1500 embert bel'oga- dó barlangrészbe, a hang­Jelenség? A koncert elmaradt... Amikor egy éve a Tokaj étterembe hirdetett Az if­júság édes madara című hí­res díjnyertes film vetíté­sére, egyedül csak én voltam kíváncsi, ezért aztán be sem fűzték a gépbe a filmet, gyanakodni kezdtem, hogy valami kultúrellenes járvány dú! Miskolcon. De amikor szerdán dél­előtt a SZOT-ba siettem, ne­hogy elkapkodják a jegye­it Dés László és barátai es- koncertjéről, és azt a hírt hallottam, hogy a koncert • hnarad, mert kevés jegy ogyOtt el, földbe gyökere­zett a lábam. Lehetetlen, hogy az év egyik legrango- <-jbbnak ígérkező jazz éiőle- i >z-bemutatójára ne lenne kíváncsi az ország második legnagyobb városában 90 embernél több! Pákozdi Jánosné, a műsor hajdan lelkes, most elkese­redett szervezője így magya­rázza a történteket: „Saját rendezésünk lett volna ez a koncert. Mindent én szervez­tem és büszke voltam fel­fedezettjeimre, amikor a Stúdió '84, a Szombat dél­előtt, a Reggeli krónika ve­lük foglalkozott. Tavaly a hasonló összetételű Super­group koncertjén telt ház volt, erre számítottunk most is. Sokan majd azt mondják, nem volt elég a propagan­da. De úgy érzem, mindent megtettünk ezen a téren. Az iskolák KISZ-titkárai, az egyetemi rádió, a helyi la­pok idejében beharangozták a koncertet, s a váro6 leg­forgalmasabb pontjain hét helyen nagy festett plakát invitálta az érdeklődőket.” Talán a Supergroup felirat akkor mézesmadzagként szol­gált, most meg A fal mögött — feliratban valami abszurd drámát sejtettek az emberek. De ha figyelmesen elolvasták volna a plakátot, elámultak volna a neveken. Mégis le kellett, mondani a koncertet. „Nehezen szántam rá ma­gam — folytatja elbeszélését Pákozdi Jánosné. Egyhóna­pos munkám ment így kár­ba. Még a hét elején is ab­ban reménykedtem, talán most rohamozzák meg a pénztárakat a fiatalok, hi­szen úgy szokták — de ez nem történt meg. Naponta hívtam telefonon a zenekart, és szégyelltem magam, meri Sopronban. Szombathelyen telt házak elölt játszottak.” Nálunk a koncert elma­radt ... (Rzily) versenyterem közelebe mel­lékhelyiséget kellett építeni, mely mintegy hárommillió forint értékben elkészült, így most már a hangverse­nyek is folytatódhatnak. Az első hangversenyt az Index rockegyüttes adja má­jus 5-én, 17 órai kezdettel, az 5—6-án sorra kerülő if­júsági találkozó alkalmából. Júniusban operetthangver­senyt terveznek, a nyár vé­gén pedig Benkóékat vár­ják. Ugyancsak a tervek kö­zött szerepel népszerű ope­rák előadása is. Lapunkban nemrégiben szóltunk a barlangban ta­pasztalható, néhány hiányos­ságról. A legszükségesebb tennivalókat már elvégez­ték, például az érintésvédel­mi veszélyforrásokat meg­szüntették, a javításokat el­végezték. A hangverseny- terem fényjátéka, hangjáté­ka ugyancsak a kívántnak megfelelően működik. Pár napja nyitott a szép környezetben levő. aggteleki kemping. Több faházal már korábban lefoglaltak, az ér­deklődés továbbra is meg­nyugtató. Jó tudni viszont a barlangba túrát tervezőknek: a szlovákiai domicai részen építkeznek, így majd csak az építkezések befejezése után, várhatóan júliusban le­het átmenni a szlovákiai barlangrészbe. A hírek sze­rint viszont akkor: érdemes is lesz. Az egykori Abaúj vár­megyéről — amely sok-sok történelmi, közigazgatási vál­tozás után 1962-től 1984. ja­nuár 1-ig az encsi járással v„.t egyenlő — nagyon ke­vés irodalmat találhatunk, melyek a valamikor oly hí­res történelmi alakulat tör­ténéseit rögzítenék. Ezt a hiányt igyekszik pótolni és ezért is fontos dr. Csorba Csabának, a megyei levéltár igazgatójának közelmúltban megjelent munkája: Abaúj helytörténeti leírása. A mis­kolci miniatűrkönyv-gyújtők helytörténeti sorozatában megjelent tanulmány —, amelyet a szerző szerényen Abaúj története vázlatának nevez — hozzájárul a közel ezeréves Abaúj szinte fele­désbe merült hiteles törté­netének megismeréséhez. Siska András, az Encsi vá­rosi Pártbizottság első titká­ra írja a könyvecske elősza­vában: „Mai szocialista épi- tömunkánkhoz is fontosnak tartjuk ismerni és ápolni te­rületünk ezeréves történe­tet, az itt küzdött elődök ál­tal alkotott értékeket, a to­vábbélésre érdemes szokáso­kat. Mindezek ismerete szo­cialista tudatunkat formálja, együvé tartozásunkat erősíti, jelenünkhöz és lövőnkhöz is lendületet ad.” A könyv Ko­vács Mihály szerkesztésében Feledy Gyula Kossuth-díjas gráfikusmüvész illusztrációi­val jeleni mes .1. Megkérdeztük: Mennyibe kerül a szeművel? Kazincbarcikai olvasónk fordult nemrégiben szerkesztőségünk­höz panaszával. Az ottani Olotért-üzletbe vitte el szemüvegkere­tét, amelybe receptre leiirt üveget kellett volna helyezni. Mind­ezt 310 forintért vállalták, amit ő drágállott, behozta tehál Mis­kolcra, a Bajcsy-Zsilinszky utcai Ofotért-üzletbe, Itt ugyanezt 50 forintos áron végzik el. Létezhet-e ekkora árkülönbség egy azo- nos vállalathoz tartozó két üzlet között? - leszi fel a kérdést, hi­szen még ha az útiköltséget is beleszámolja, akkor is csak 100 forintjába kerül a szemüveg Miskolcon. Kérdésével több üzletet is megkerestünk, igy az Ofotért mis­kolci központi műhelyét, s a Bajcsy-Zsilinszky utcai és a kazinc­barcikai fiókot is. A válasz egyértelműen nem volt, hiszen a bol­tokban országosan egységes árjegyzék alapján dolgoznak, amely a vevő receptjét figyelembe véve, sehol nem változhat A vevő egyéni kívánalma viszont módosíthatja az árakat. Nagy az eltérés egy sima, kis méretű fehér üveg, vagy egy nagy méretű, színezett üveg ára között, egy bifukális, kétrészes üvegnél még 800 forint is lehet. Lényegesen drágább a műanyag lencse is. A kazincbarcikai üzlet vezetőjének a tájékoztatása szerint a 310 fo­rintos árat feltételezhetően az indokolja, hogy a keret nagy mé­retű, de kicsi a kél szem közötti távolság, így a decentralizálásért nagy méretű, angol plasztik lencsét tesznek be. amelynek darab­ja 155 forint. A kettő értéke 310 forint, amelyből levonják az SZTK-vény értékét, 52 forintot, s végül színezéssel, munkadíjjal stb. együtt 290 forintot fizet o vevő. A másik üzletben ugyanezt 50 forintért aligha végezhetik el, legfeljebb ha más! kér. mint önti a recept előírása.

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents