Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)
1984-03-03 / 53. szám
ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 . .í, ..ti» ■ l s » . • -:•»*; vísyv■ ’• — 1984, március 3„ szombat Fafarag Air Verseny három szakmában Kulturális élet és társadalmi feszültségek , Egy emlékidéüö kép, ftt még cstrk készült a miskolci játsrótér (or- goja, Azóta sok ezer gyerek kapaszkodott a forgó karjaiba, Fotó; F. L, f Most huszonheten nan* nak. Az alapító tagokból már csak ketten, Karacs Sándor és Perjes Lajos. De az induló gárdából — sok szép siker „kovácsaiból” — még szép számmal: Gál Imre, Kain Lajos, Kapusi László Gábor, Kovács György, Laboda László, Lóvéi Pál, Pápai János, Ur~ bán Kálmán ... Amikor 1973-ban, s a következő években hírüket, hallottuk, még csodálkoztunk. Fafaragók egy nagyvárosban? Talán vasporon terem újjá a pásztorok ősi művészete? Tíz év se kellett, hogy hitetlenkedéseink, fenntartásaink mögöttünk maradjanak. Már az első kiállításuk egyetlen nagy meglepetés Volt. Az agyoncifrázott divatos bonbonierek helyett egyszerű, épp hogy díszített, így hát használható tálakat, tányérokat mutattak. S any- nyi év távlatából is, magam elé tudom idézni az azóta már örökre elment Tófalvi Mihály bácsi erdélyi faragásokat idéző, kakasfejes kupáit. A mozdulatot, amellyel a faragókést belevájták a fába — ki tudja hányadik. s melyik ősüktől hozták magukkal. A szép iránti érzék sem kizárólag bogáncsos legelőkön terem. S ha készség, érzék adott és igazító kéz is van, bizony vasporos földön is kivirágozhat az a művészet, melyet hajdanában nem is hívtak s nem is hittek művészetnek. Talán csak célszerű kézművességnek ha mondták — hiszen szerszámot, s használati tárgyakat magának készített a gazda. Díszítést is csak a célszerűség határai között faragott rá .. . Az „igazító kéz” erre vezette rá őket. Erről beszélt a faragóknak Márton János- né, a csoport vezetője, s erről szólt a szaktanácsadó Pétert! László szobrászművész is. S bár a maga gyönyörűségére is tovább faragott mifidenki, ezért vette át lassan a tálak, a dobozok helyét a bútor, s a kollektív munkát igénylő játékok. Az első játszótér a fővárosban készült. De még ezt megelőzően — elsőként, az országban — ez a fafaragó csoport készített köztéri alkotást — egy emlékoszlopot. Az oszlop ott áll most is a befogadó intézmény, a Miskolc városi Művelődési Központ ifjúsági házának udvarán. Miként ott áll a negyedik játszóterük is, amelyért foggal-körömmel harcoltak. Ha nem tűnne túlzásnak, azt mondanám: ki- verekedték, hogy három budapesti játszótér után a negyediket szűkebb pátriájukban, Miskolcon a miskolci gyerekeknek állíthassák fel. Fizetségként elég volt nekik (s ma is elég), ha azt látják, forog a forgó, „vágtatnak” a lovacskák ... Most már bizonyosság, amikor először veselkedtek neki, hogy a mázsás fatörzsből oszlopot faragjanak, amikor sértegetésig menő vitákban eldöntötték, hogy milyen legyen az az oszlop, mely évtizedekig áll az udvaron, valami újat kezdtek az amatőr fafaragó mozgalomban. Ök kezdték — s utánuk gomba módra szaporodtak a népművészetből táplálkozó, s éppen az ősi elemek miatt mindig korszerű, esztétikus játszóterek. Csak tíz év! Már tíz év! S az alkotások mellett egy kollektíva is született. Vagy előbb a kollektíva s csak utána az alkotások? Mégis, a kettő inkább együtt, egyszerre. Hiszen egymáshoz igazítani a mozdulatot akkor tudják, ha értik egymást ... Számos dijat, elismerést mondhatnak magukénak. S most újra! Ezúttal már véglegesen övék a Kiváló Együttes cím. Tegnap vették át. S az ünnepséget követő baráti találkozón már a jövő közös munkáját latolgatták. Mert erre kötelezi őket az elismerés. (cs. a.) Arany 3ános-emlékműsor Tölgyek alatt. címmel Arany János-emlékmüsort rendeznek a tokaji művelődési házban március 5-én 19 órai kezdettel, Sellei Zoltán előadóművész és Bige József hangszeres népművész közreműködésével; ugyanakkor a nőnap alkalmából díszítőművészeti kiállítás is nyílik Zeienák István tanár bevezetőjével. A miskolci 101. számú Szemere Bertalan Szakmunkásképző Intézet és a Közlekedési és Szállítási Dolgozók Szakszervezete kezdeményezésére az autószerelő, az autóvillamossági és a karosszérialakatos szakmákban is megrendezik a Szakma kiváló tanulója versenyt. Az írásbeli fordulót tegnap tartották meg, a gyakorlati vizsgára ma kerül sor az avas) lakótelepen levő intézetben. Az ország nyolc hasonló képzést folytató szakmunkásképző intézetéből közel hetven tanuló érkezett a miskolci szakmai vetélkedőre, melynek díjait — lévén e tanulók szakszervezeti tagok —• a KSZDSZ biztosítja. Csendesebben! A vasút következetes kor- szerüsitese során a miskolci vasútigazgatoság új, hazai gyártmányú tirisztoros vezérlésű, egyenirányító berendezéssel ellátott 'Villamos tolalomozdonyok- kal gyarapszik. Ezek a gépek kisebb zajjal működnek, s lehetővé tesrak a dízelmozdonyok „kiiktatását”, egyben jelentős meny- nyiségű folyékony üzemanyag megtakarítását. A hasai gyártmányé, én konstrukciós villamos mozdonyok rövidesen megérkeznek és a miskolci vasúti csomóponton segítik elő a teherszerelvények rendezését, azok útra való előkészítését. Ennek különösen a környéken lakók örülnek majd, akik eddig sokat szenvedtek a „hangos” dízelmozdonyok miatt. A korszerűsítés tehát nemcsak a technikai fejlődés újabb állomása, de jelentős lépés a környezetvédelmi intézkedések terén is. (csorba) Három éwd ezelőtt indult a Magyar Televízió azóta nagy népszerűségnek örvendő sorozata, a Falusi estéle, amely a téli időszakban, novembertől márciusig, minden hónapban hazánk más-más körzetével, tájegységével, az ott élő emberek életével igyekszik megismertetni a televízió nézőit Megyénk települései közül Boldogkőváralja és Füzér szerepelt már ebben a sorozatban, ám rövidesen a Matyóföld három településének, Mezőkövesdnek, Szent- istvánnak és Tardnak sajátosságaival, a matyó ősök utódainak életével is megismerkedhet az ország lakossága. E szociográfiai módszerekkel készülő sorozat márciusi műsorát ugyanis a napokban megyénk, e folklórban igen gazdag vidékén forgatta a Falusi esték stábja Wiedermann Károly rendező irányításával. Mi Szent- istvánon a helyi VII. Pártkongresszus Tsz-ben találkoztunk velük, ahol a műsor szerkesztőjétől, forgatókönyv-írójától, Pintér Józseftől kértünk egy rövid előzetes tájékoztatást a március 30-án, a második műsorban, 20 órakor bemutatásra kerülő színesfilm-szo- ciográfiáról. — A sorozatunk célja, mikroszkópszerűen kinagyítani hazánk egy-egy apró tájegységét a film, a televízió sajátos eszközeivel. A G azdasági életünk mindennapjai eseményeinek begyűrűzése a kulturális életbe ráirányítja a figyelmei bizonyos társadalmi feszültségekre is. Ez — elsősorban az idősebb generáció számára — annál is inkább szembetűnő, mert társadalmunk hosszú időn át el is szokott attól, hogy ideológiai ütközésekkel számoljunk. Helyenként jelentkezik a kiúttalanság, a bizonytalanság, a negativiz- 7nus érzete, s azok irodalmi, művészeti megfogalmazásban olykor felerősödnek, egyoldalú kritikai alapállásba csúsznak-torzulnak. A gazdasági nehézségekkel együtt jelentkezik egy újabb fajta, egy átláthatóbb társadalom iránti igény, amely az ötvenes évek bizonyosságait — de nem a politikáját! — kívánja vissza. Akkor tisztábbak voltak az ideológiai frontvonalak, elesebben különültek' el egymástól a képviselt nézetek, a gazdálkodás, a társadalmi élet vonulatai, átláthatóbb volt sok minden. A napjainkban jelentkező urizálás — köztük a közpénzen való urizlálas, különféle vezető munkaköröknek. posztoknak a hűber- úri stallummal való összete- vesztése —, az újgazdagok hivalkodó, sokakban ellenszenvet. helyenként már-már gyűlöletet keltő világa, annak a szocialista, társadalmi lét ellentmondásait felvillantó vonulata tagadhatatlanul felerősíti nem kevesekben a tisztább, átláthatóbb iránti igényt. Ez az igény pedig alapvető forrása az olyan kritikai hangvételűtartalmú művészeti alkotásoknak. amelyek adott esetben negatív izmust, bizonytalanságot, kiúttalanságot tükrözhetnek, vagy egyfajta olvasatban érről vallhatnak. A bizonylalahság érzetéhez közel áll a kérdés, amit sokan magukban fogalmaznak meg, mások meg nyilvánosan tesznek fel: gazdasági nehézségeink közepette, a gazdasági alépítményre felépített ideológiai eszmerendszerben — a változó világban — mit kell tudni, miben kell alapvetően hinni, mit kell iránytűnek tekinteni? Előkerül ilyenkor a nemzetsors kérdésé, a nemzetiségi ügy, markánsabban jelentkezik az eltolódás a polgári gondolkodás és életforma, vagy annak vágyása fele, az irodalomban, művészetekben mind markánsabban bukkan fel az irracionalizmus. Az elmúlt év szolgált néhány tanulságos esettel az ideológiai bizonytalanság, a- különféle társadalmi kerdeseknek, a környezetből iászakitotUm tar- gyalása-pertraktalása káros kinövésedre is: olyanokra, amelyek figyelmen kívül hagyták az ország helyzetei, es nemzetközi hovatartozását. Figyelmen kívül hagytak a mindenkor elsődleges, „cai prodest?”, „kinek az érdekében?”, „kinek hasznai?” kérdését is, holott ennek vizsgálata sosem meflózhetö, he bizonyos kérdésekben nemcsak kialakítjuk, hanem megfogalmazzuk es ki is mondjuk vélemenjóinkét. Es ha erre nem gondolunk, akarva-akaraüan-ul a már említett, gazdasági nehézségeink közepette könnyebben megfoganó es fejlődő kiűtta- Vmság, bizonytalanság, nega- tiviamus hamis erzetet erősítjük. A művészeteknek, az irodalomnak joga a társadalmi ellentmondások feltárása, sajátos eszközökkel való íufc- röztelese. a valóság kritikai bemutatása akár dokumen- tarista eszközökkel, akár költött történetekbe fogalmazva, megjelenítve. Áyn ez a jog semmiképpen sem jelenthet egyoldalú hozzáállást, nem jelentheti a társadalmi feszültségek elmélyítésének, fokozásának a lehetőségét, a már említett tévhitek, hamis feltevések erősítését. Az elkötelezelt művészet es irodalom joga és feladata a társadalmi feszültségek okainak. alapjainak sajátos eszközökkel történő bemutatása. elemzése, az összefüggések keresése, a kiúttalansággal, negativizmussal, bizonytalanság-érzettel szemben a teljesebb valóság tükrözte- tese. Ám a társadalmi valóságot feltáró tevékenység közben is mindig lássuk helyünket a világban, lássuk érdekeinket sokoldalúan, a művészet eszközeivel is szálljunk szembe azokkal a nézetekkel es megnyilvánulásokkal, amelyek a társadalmi feszültségeket fokozhatják, belső es külső békénkét veszélyezte! hetik Ha látjuk helyünket eá feladatunkat, ha a művészét es irodalom a fentiek szerint segít a tévhitek eloszlatásában, a másképpen látásban, akkor az ötvenes evek bizonyosságai, könnj-ebb átláthatóságának kívánása helyett a sokszorosan összetettebb, de követhető szálakból szőtt mai társadalmi valóságban is könnyebb lesz eligazodnunk, tiszt ab ban látnunk, Benedek Miklós Pályázati felhívás A magyar mező- és erdő- gazdaság, az ■ élelmiszeripar az elmúlt évtizedekben az átalakulás korszakát ette. A régi és az új küzdelme számos olyan témát kínál, aminek megörökítése művészi és történeti szempontból egyaránt fontos. Ennek érdekében a Mezőgazdasági és Élelmezési Minisztérium megbízásából a Magyar Mezőgazdasági Múzeum „Mező- gazdaság a képzőművészetben ’SS” címmel képzőművészeti alkotásokra nyilvános pályázatot hirdet. A pályázatra a Magyar Képzőművészek és Iparművészek Szövetségeinek, a Magyar Népköztársaság Művészeti Alapjának, a Fiatal Képzőművészek Stúdiójának és a Fiatal Iparművészek Stúdiójának tagjai küldhetik be alkotásaikat. Pályázni lehet — az 1980 utáni időszakban készült — bármilyen iparművészeti alkotással (festmény, grafika, szobor, domtwwiű, kisplasztika, r-r ernes ötvösmunka, kerámia, textil, gobelin), amely a magyar mező- és erdőgazdasag, élelmiszeripar és természetvédelem valamely jelenetét, létesítményéi, személyiségét ábrázolja. A pályadíjak: 25 ezer forintos fődíj, ket-két 20 ezer forintos első, 15 ezer forintos második és 10 ezer forintos harmadik díj. A. beküldés határideje: 1985. január 17. A pályázatról bővebb felvilágosítást, ad a Magyar Mezőgazdasági Múzeum közművelődési és igazgatási főosztálya. usi esték M dió. dón • ■ Forgat a stáb Szentistvón főutcáján Kovács Mátyás (elv. múlt, jelen, jövő folyamatosságát. vizsgálva, hiteles képet próbálunk adni a tájról, emberről, hétköznapokról, ünnepekről, munkáról, kultúráról, szórakozásról. Természetesen kiemelve a jellemzőt, a tájegységre utalót, a mástól megkülönböztető egyedit. Itt a Matyó főidőn rendkívül gazdag anyagra lettünk, reméljük, ez filmünkből is kitűnik majd. Természetesen foglalkozunk a matyó népművészettel, hiszen híres népművészeket — Nagy István, Gál Kálmánná, Gari Takács Margit — szólaltattunk meg. De beszél életéről az Autóvil) bejáró munkásnője, a Matyó Népművészeti és Háziipari Szövetkezet bedolgozója is. Próbáljuk érzékeltetni a tájegységen végbement változásokat, az ipar megtelepedését, a gyógyfürdője révén is egyre ismertebb, egyre városiasodóbb arcot mutáló Mezőkövesd fejlődését, s közben nem feledkeztünk meg a hagyományőrzés élő jegyeinek megörökítéséről sem. A kövesdi gimnazisták például a Mátyás király Mezőkövesden színműből mutatnak be részleteket, a tar- di óvodások pedig — népviseletben — régi szokásokat elevenítenek fel. Ezenkívül megismertetjük a nézőket Takács István festőművésszel, Hajdú Ráíis János országos hírű gépgyű.i- teményével. a szentistváni tsz „népességmegtartó” lépéseivel. A matyóföldi Falusi esték riportere Kispisto István, a Falurádió népszerű riportere, gyártásvezetője pedig Bodnár Gyula. Előzetesként úgy gondolom, ennyi elég is. Remélem, március 30-án sokan ülnek le a tévé elé. nemcsak a Matyóföldön, hanem mindenhol a megyében (hujtlu i.)
