Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-03 / 53. szám

1984. március 3., szombat ESZAK-MAGY ÁROK SZAG 3 Magasabb Követelmények, növekvő önállóság Beszélgetés dr. Papp Lajos államtitkárral, a Minisztertanács Tanácsi Hivatala vezetőjével i Szükséges, sót szükségszerű volt, megkö­vetelte a társadalmi-gazdasági fejlődés . . . Ezt a mondatot sokszor és sokan elmond- i ták, leírtak az utóbbi hónapokban a köz- , igazgatási átszervezéssel, a járások meg- i szüntetésével, a városok, nagyközségek es | községek tanácsai önállóságának növelésé- i vei kapcsolatban. De hogyan hatnak vissza j. a közigazgatási változások a helyi társadal­mi és gazdasági fejlődésre? Erről és az át­szervezéssel kapcsolatos egyeb kérdésekről érdeklődtünk dr. Papp Lajos államtitkártól, a Minisztertanács Tanácsi Hivatalának ve­zetőjétől. — Hány embert érintett személy szerint az átszervezés, es mi lett a további sorsuk? — Számunkra — és ebbe beleértem a Ta- i nácsi Hivatalon kívül a megyei tanácsok í vezetőit is — egyáltalán nem volt mindegy, ; hogy hová es hogyan helyezkedik el há­romezer-négyszáz ember. Ennyien dolgoztak i ugyanis a múlt év vegéig a járási hivata­loknál. Most már elmondhatom, hogy a sze­mélyi kérdések túlnyomó többsége a köz- igazgatás, és az érintett dolgozók érdekeit is szem előtt tartva, elintéződött. A t'üggö ügy kevés. Vannak, akik június végén men­nek nyugdíjba, továbbá mintegy húszán nem válaszoltak arra, hogy elíügadják-é a részükre felajánlott állást, és végül akad néhány tanácsi dolgozó, aki munkaügyi dön­tőbizottsághoz fordult. A Tanácsi Hivatal­hoz eddig mindössze egy panasz érkezett. — Milyen anyagi kihatásai vannak az át­szervezésnek? — Mint ismeretes, a feladatok átcsopor­tosításának arányában a városok, a városi jogú nagyközségek, valamint a községek ta­nácsapparátusai a volt járási hivatalok lét­számának csak a kétharmadát kapták meg. Az így felszabadult béralapból a községi ta­nácsok dolgozóinak helyzetén igyekeztek ja­vítani. Ez pedig nemcsak annyit jelent, hogy a községi tanácsházán dolgozók ez­után többet kapnak, hanem elsosoroan az­zal az előnnyel jár, hogy végre lehetőségünk lesz megfelelő végzettségű szakembereket alkalmazni olyan helyeken is, ahol eddig éppen az anyagiak miatt volt hiány szak­képzett közigazgatási dolgozókban. — Magasabb követelményekét említett. Mit jelentenek ezek a gyakorlatban? — Sokszor elmondtuk, mégsem lehet elég­szer hangsúlyozni: a cel a helyi önállóság, távlatokban a megye és a telepüies köz­ti közvetlen kapcsolat. Ez év elejével átke­rült a hatáskörök döntő része a községi, nagyközségi tanácsokhoz, végtére is ók is­merik legjobban, legközelebbről a helyi la­kosságot, természetes, hogy legeredménye­sebben ők tudják intézni az ügyeket. Ma­gasabb követelményt jelent az ügyek nö­vekvő száma, amelyeket az eddiginél önte­vékenyebben, önállóbban kell elintézni. Ma­gasabb követelményt jelent az is, hogy a helyi tanácsoknak jobb, intenzívebb mun­kakapcsolatokat kell kialakítaniuk a lakos­sággal, hiszen csak így számíthatunk az ön­álló telepüjéspolitika további kibontakozá­sára. — Hogyan változik az irányítás? — Mint említettem, hosszabb távon az a cél, hogy a megyék közvetlenül irányítsák a községi tanácsok apparátusának munká­ját. Most még a megyék megbízásából a városok közreműködnek a községekben fo­lyó tanácsi munka felügyeletében, ellenőr­zésében, szakmai irányításában. Erre fő­ként ott van szükség, ahol sok a kisközség, amelyek tanácsait nem lehet egyik napról a másikra segítség nélkül hagyni. Ahol vi­szont jobbára nagyobb települések vannak — mint például egyes alföldi megyékben —, ott már ma közvetlenebb lehet a me­gyei és a községi tanácsszervek kapcsolata, a megye kevésbé kényszerül igénybe venni a városok közreműködését a községek irá­nyításában. Mindezt máris gyakorolhatják a megyei irányítású nagyközségek esetében. A községi tanácsok segítésénél azonban fon­tos, hogy a megyei vagy a városi tanács apparátusa ne végezze el a munkát a köz­ségi helyett, hanem tanítsa meg rá. hogy mit, hogyan /csináljon. A megyei irányítás jellegén, stílusán is változtatni kell, hogy az utasítás, a közvetlen beavatkozás helyé­be még jobban a keretszerű szabályozás lépjen, amely szabadabb mozgást hagy a helyiek számára, több lehetőséget nyújt a kezdeményezésre, önálló döntésre. — Mennyire vannak meg ennek az ön­állóságnak a feltételei? — Természetes, hogy ma, az átszervezés utáni első hónapokban ezt még nem lehel pontosan felmérni, de éppen ezért kaptak és kapnak több irányú segítséget a községi apparátusok, hogy mindinkább kialakulhas­son a nagyobb feladatok megoldásához szükséges, kvalifikált apparátus. Mindenek­előtt a helyi tanácsok vezetőitől várunk so­kat. Kezdeményezni akaró és tudó vezetők­re van szükség, olyanokra, akik képesek dönteni, nem várnak mindent fentröl. Job­ban fel kell tárni a helyi lehetőségeket. A vezetőnek olyan közérdekű célt; feladatot kell kitűznie, amit á lakosság elfogad, es a megvalósításában cselekvőén reszt vesz. — Ez feltételezi, hogy a lakosságnak az eddiginél nagyobb beleszólása lesz a helyi ügyekbe, nem utolsósorban a költségvetés­be is . . . — Beleszólás eddig is volt, most is van, de feltétlenül kívánatos, hogy sokkal tar­talmasabb legyen. Az lesz a helyes, ha elő­ször megkérdezik falugyűlésén, hogy mire szeretné fordítani a helybeli lakosság a ren­delkezésre álló összegeket, majd a tanács- testület is Véleményt nyilvánít, instrukció­kat határoz meg apparátusának. Ezek .után a tanácsapparátus megnézi, mennyi pénz lesz és az mire elegendő, javaslatot dolgoz ki, majd azt újra a tanácsülés elé tárja, döntés, végett. Itt határozzák el — a köz­vélemény igényének ismeretében — végle­gesen, hogy például orvosi rendelőt építse­nek előbb, vagy a falu útjait, azok közül is melyiket hozzák rendbe. A község lakói tudják ugyanis a legjobban, hogy mire van sürgősebb szükségük, s ha arra éppen nincs elég pénz, társulással vagy társadalmi mun­ka felajánlásával is tudnak segíteni. Hoz­zá kell tennem: falugyűlést ezután minden községben kell tartani, legalább évenként. — Mennyiben változik az önálló tanács­csal nem rendelkező községek helyzete? — Mast, ezekben a községekben tanácsta­gi csoportok működnek, döntési és képvi­seleti hatáskör nélkül. A következő általá­nos tanácstagi választás után alakulnak meg a községi közös tanács nem székhely társközségeiben az .elöljáróságok, élükön az elöljáróval. Az elöljáró a község választott vezélöje lesz. Az elöljáróság dönt a rendel­kezésre álló anyagi eszközöknek a felhasz­nálásáról. Természetesen ugyanúgy a la­kosság véleményének megkérdezése után, mint arról az előbbiekben szó volt. Az elöl­járóság szervezi a kis település közösségi elétét a Hazafias Népfronttal és a többi tár­sadalmi szervezettel együtt. Igen fontos te­endője, hogy képviselje a községet a közös tanácsban, közvetítse a település lakóinak kívánságait, javaslatait a tanácsnál, és is­mertesse a településre vonatkozó határoza­tokat, tanácsrendeleteket, a helyi lakosság körében. Ha az elöljáróság a tanácsnál, vég­rehajtó bizottságnál előterjeszt valamit köz­sége nevében, azt a testületeknek napirend­re kell tűzniük. — Hogyan alakul a városok és a közsé­gek kapcsolata? — A Magyar Népköztársaságban a terü­leti egység a megye, a helyi egység a vá- i'oc, a városi jogú nagyközség, a nagyköz­ség, a község. Jelenleg a városok a me­gyém megbízottaiként közreműködnek a községi igazgatási munka segítésében. Ez azonban nem változtat azon a tényen, hogy a városok és a községek mellérendelt vi­szonyban vannak egymással, s nem alá- fölérendeliségbén, Kivételt képeznek azok a hatósági ügyek, amelyekben a községi ta­nácsapparátus első fokú döntését a városi tanácsapparátusnál, mint másodfokú ható­ságnál lehet megfellebbezni. Az az egész­séges gyakorlat, ha a város és a község in­tézményéi kiegészítik egymást, közös érde­keivel szolgálnak. A középiskolák, az egész­ségügyi intézmények, a kereskedelem szak­boltjai általában a városokban vannak, de a községek lakosságát is kiszolgálják. A pi­ac általában a városé, de áruellátásának nagy részét a községek szövetkezetei bizto­sítják, — Vannak-e, lesznek-e viták a települé­sek újfajta kapcsolatáról? — Mi azt szeretnénk, hogy ne erről vi­tatkozzanak a városokban és a községek­ben, hiszen az átszervezés befejezett tény, amit jogszabályok rendeznek. De igenis szeretnénk több termékeny vitát! A leg­utóbbi időben egyes törvényjavaslatok elő­készítése során ismételten megmutatkozott a pozitív vitakészség, jó lenne, ha ez érvé­nyesülne helyileg is. Ezért született most olyan jogszabályi előírás, hogy a lakosság széles körét közvetlenül érintő tanácsren­delet tervezetét társadalmi vitára kell bo­csátani. Szükség van a hasznos vitákra, kü­lönböző elképzelések felvetésére és egyez­tetésére. amire kitűnő fórumok lehetnek a falugyűlések, a lakógyűlések, a réleggyülé- sek. és természetesen maguk a tanácsülé­sek is. így mind jobban érvényesülhet a demokrácia. Az is ide tartozik, hogy az ál­lampolgárok így ismerik meg a közéleti embereket, s majd azokat választják meg, akik a legtöbbel akarnak és tudnak tenni községük, városuk fejlődéséért, tgy olyan vezetők maradhatnak a tanácsok élén. il­letve kerülhetnek oda. akik azért bírják a lakosság bizalmát, inert kezdeményezőké­szek. van fantáziájuk es realitásérzékük, vagyis a közvéleményre támaszkodva ter­vezik a jövőt, és annyit Lesznek érte, amennyit csak leltet. V. E. Molnár Gyula szakvezető az egyik gépkezelő a brigádban Géppel és kézzel A bányában a front­8 fejtésen és az elővá- jáson dolgozók mun­kája a legnehezebb. Gépe­sítéssel. új technológiák be­vezetésével az utóbbi tíz év alatt: lényegesen könnyeb­bedéit a fronti bányászok munkája, különösen a nagy ka pa ci tás ú mu n k a helyeken, ahol géppel történik a fej­tés, a szállítás, a biztosítás is. Az elövájásokon is egyre több a gépi berendezés, de a munkák nagy részét még mindig kézzel végzik a bá­nyászok. i A Borsodi Szénbányák legtöbb munkahelyén már Antal Gyula és Molnár Gyula rögzítik a főtében a TH-ivet Fotó: Pusztai László elővAjógépek segítik az elő­rehaladást. azonban a mun­kahely biztosítása, s legtöbb­ször a szállítás is a bányá­szokra vár. A Szeles-aknán készült lelvételek, is ezt bi­zonyítják. A Lőrincz István vezette elővájási szocialista brigád F-tipusú géppel vág­ja a meddőt, a biztosítás viszont még most is nehéz lizikai munkát igényel. A jubileumi verseny bekecsi vállalásai: 330 tonnával több gabona Miszßki konferencia A minőség és anyagtakaré­kosság éve lesz az idei — fogalmazták meg az Észak­magyarországi Állami Építő­ipari Vállalat tegnap tartott műszaki-gazdasági konferen­ciáján. Az építőipari válla­lat tavaly 61 millió forint nyereséget ért el, ami első­sorban a vállalkozói lehető­ségek kiszélesítésének, az egységek önállósága növelé­sének köszönhető, amely fo­lyamatot az idén erősíteni szeretnék és célul tűzték a tavalyi nyereség megis­métlését. mindamellett, hogy április 1-én bevezetik az ÉÁÉV-nél is a 40 órás mun­kahetet. A szentistváni VII Pártkong. resszus Tsz-ben 2,3 millió fo­rint értékű energiaköltséget takarítottak meg tavaly. Sok kis tételből, fillérekből tevő­dött ez a jelentős összeg. A gépkocsivezetők például a tervezett és engedélyezett 3 forint 62 filléres tonnakilomé­ter költségből több .mint 40 fillért „faragtak" le, s ez 1,9 millió tonnakilométernél több mint 800 ezer forint megtaka­rítást eredményezett. Amint azt már hírül ad­tuk, a .hazánk felszabadulá­sának 40. évfordulójára >*— különböző munkás kollektí- vak kezdeményezésére bein­dult — jubileumi munka- veraenyböl részt kérnek me­gyünk termelőszövetkezeti gazdaságai is. Az első vei seny vállalások a se­lyem Virradat Tsz zárszám­adásán születtek, s most a bekecsi Hegyalja Terrnelö- szövetkezet 01 szocialista brigádjának jelentős több- termelésre és megtakarí­tásra tett vállalásairól ad­hatunk hírt. A gazdaság éves tervei­nek ismereteben, lehetősé­geiket, erőiket alaposan fel­mérve. s a népgazda­ság „elvárásait” figyelembe véve tették meg két évre szóló versenyvállalásaikat a Hegy alja Termelőszövetkezet szocialista kollektívái. Az energiával és anyagokkal va­ló takarékosság áll a válla­lások homlokterében. Tavaly a tsz-ben több mint kel és negyed millió forint értek­ben. 208 tonna tüzelőolajat használtak fel. Az idén már csak 50. , jövőre pedig 25 tonna lesz a tüzelőolaj-fel­használás. A drága' fűtő­anyagot szénnel és hulladék­kal (venyigével és fam-ese- dékk'el) ..váltják ki”. Ezzel két év alatt mintegy egy­millió 230 ezer forintot ta­karítanak meg. Ugyanakkor vállalták a villamosenergia- felhasználás idén 3, jövőre pedig további 2 százalékos csökkentését, ami 300 ezer forintot, hoz a konyhára. A növénytermesztésben dolgozó szocialista brigádok legjelentősebb vállalása, hogy a tervezett 6600 ton­nánál 5 százalékkal, azaz 330 tonnával termelnek több gabonát. Ugyanakkor a nö­vénytermesztés költségeit 2 százalékkal csökkentik. Ez a „kis” megtakarítás — figye­lembe véve a tavalyi 71 mil­liós összköltséget — 1 millió 450 ezer forintot jelent. A traktorüzem dolgozol 5 szá­zalékos költségcsökkentést vállaltak, s ez további 76 ezer forint megtakarítás. Az állattenyésztés szocia­lista brigádjainak egyik leg­jelentősebb vállalása: az el­múlt évi, egy tehénre jutó 5551 literes- tejtermelést tz idén 5700, jövőre pedig 5750 literre növelik. Egv liter tej előállításához tavaly 33 de­ka volt az abrakfelhaszná­lás. ezt az idén 32 dekára, jövőre pedig 30 dekára csök­kentik. Az árbevétel növelésére, főleg a minőséé javítására, a munkaidő jobb kihaszná­lására is számos konkrét vállalást lettek a ts? szocia­lista brigádjai. És gondoltak i szociális körülmények 'a- vitásárs. környezetű1- -zéni- tésérr is. amikor felajánlot­ták, hogy a jubileumi mun­ka versenv két évében 32 700 órányi társadalmi munkát végeznek el. W* 6.)

Next

/
Thumbnails
Contents