Észak-Magyarország, 1984. március (40. évfolyam, 51-77. szám)

1984-03-21 / 68. szám

ESZAK-MAGYARQRSZAG 4 1904, március 21„ szerda Felavatlak a Mistoici Akadémiai Bizottság székházéi Az ünnepség résztvevőinek egy csoportja (Folytatás az 1■ oldalról) öt ilyen tudományos központ működik az országban, és napjainkban már tükröződ­nek országunk életének azok a gazdasági és társadalmi változásai, amelyek a tudo­mányos életre is kihatottak. Szegeden kezdődött az akadé­miai bizottságok kiépítésé­nek lánca, majd Pécsett folytatódott olyan időszak­ban, amikor intenzívebben előtérbe került a tudomány szerepe, a tudomány és a gyakorlat kapcsolata, amikor a gazdasági irányítás reform­ja során új meglátások ke­rültek a középpontba, és a tudományos fórumoknak a régiók munkájában új fel­adatok adódtak, megnőtt fel­adataiknak száma és súlya. Veszprém, Debrecen, majd Miskolc következett az aka­démiai bizottságok létreho­zásának sorrendjében, és a már korábban működő bizott­ságok munkája, tapasztala­tainak sora, valamint a helyi támogatás tette lehetővé az újabb bizottságok mind jobb előkészítését, megszervezését. A Magyar Tudományos Aka- démia Elnöksége öt évvel ez­előtt felülvizsgálta a bizott­ságok munkáját és a terüle­ti feladatokat, a régiókban a tudományos munka összehan­golását tűzte ki többek kö­zött l'ő feladatukul. Utalt a Magyar Tudomá­nyos Akadémia elnöke arra, hogy a Miskolci Akadémiai Bizottság megalakulása ar­ra az időre esett, amikor a négy korábbi bizottság tevé­kenysége alapján a feladatok már markánsabban megfo­galmazódtak. Így alakíthatta ki a miskolci a maga szak­os munkabizottságait, a ré- ,gió irányulásainak, társadal­mi és gazdasági követelmé­nyeinek megfelelően. Részle­tesen megemlékezett az egyes miskolci szakbizottságok te­vékenységi köréről, más akadémiai bizottságokkal va­ló kapcsolatáról, a Debrece­ni Akadémiai Bizottsággal való, egymást kiegészítő együttműködésről. Elmondot­ta, hogy példamutató kezde­ményezések és eredmények, amelyek a régió határait is túllépik, fémjelzik a Miskol­ci Akadémiai Bizottság eddi­gi munkáját, amelyet az or­szágos főhatóságok is igen értékelnek és továbbra is igényelnek. Fontos feladat­ként jelölte meg a regionális tervekben való közreműkö­dést, a három megye külön­böző szerveinek együttműkö­dését, majd méltatta a helyi vezető szervek szerepét a Miskolci Akadémiai Bizott­ság létrehozásában és külön kiemelte a megyei tanács se­gítségét az épület felajánlásá­ban. őszinte köszönetét mon­dott a Magyar Tudományos Akadémia nevében ezért a megyei tanácsnak, a területen levő pártbizottságoknak és különböző szerveknek a munka segítéséért, az épület birtokbavételének lehetősé­géért. Szólt az épület kínál­ta kiváló munkalehetőségek­ről, azok bővítéséről. Azzal a gondolattal zárta ünnepi beszédét, hogy az eltelt négy év alatt a Miskolci Akadé­miai Bizottságánál a tetteké volt a főszerep a szó helyett, az ilyen munkát várja to­vábbra is a társadalom a tes­tülettől. I A Miskolci Akadémiai Bi­zottság nevében Zambó János akadémikus, a MAB elnöke megindult szavakkal vette át az épületet. Utalt arra, hogy az örök igazságnak tartott „nyelvében él a nemzet” a teljes igazságnak csak egy ré­sze, mert a nemzet akkor él és abban él, ha egy hektárról a maximális termést takarít­ja be, ha becsüli a pedagó­gust, aki tanít, a munkáso­kat, mindazokat, akik mes­teri kézzel formálják a jövőt. Él a nemzet nyelvében, mű­vészetében, irodalmában, de él előrelátó és okos tudomá­nyában is. Emlékeztetett Szé­chenyi szellemére, majd el­mondta, hogy mint Kossuth­nak hajdan a perc nagysze­rűsége szorítva hatott keblé­re, ő is meghatottan hajtja meg fejét a nép gesztusa előtt, az előtt a gesztus előtt, amellyel az Akadémiai Bi­zottságnak a székházat jut­tatta, az előtt a gesztus előtt, amit valójában még nem ér­demeltek ki. ígéretet tett: azon fognak fáradozni, hogy munkájukkal kiérdemeljék a nép bizalmát, és hogy e szék­házban ne legyen szürke kö­zépszerűség, hanem a tudo­mány munkásai szívvel és lé­lekkel szolgálják a népet, amelyből vétettek. Ezt követőem Pál Lénáid akadémikus, a Magyar Tu­dományos Akadémia főtit­kára az épület kialakításá­ban végzett munkáért Kiváló munkáért kitüntetést adott át Cifka Anna tervező-épí­tésznek, Sándor Pál műsza­ki ellenőrnek, Szeghalmi Ár­pádnak, a MIÉP építésveze­tőjének, dr. Takács Ernöné- nek, a MAB szervező titká­rának, valamint az MTA el­nökének jutalmát Mezei Gá­bor belsőépítésznek, Vermes József beruházónak, Varga Lászlónak, a MIÉP csoport- vezetőjének, dr. Orosz Ist­vánnak, a MAB gazdasági vezetőjének, Horváth Imré­nek, a MAB gépkocsivezető­jének és Szabó Uéuesnek,uz MNE műszaki ellenőrének. A három megye pártbi­zottságai és megyei taná­csai, valamint társadalmi szervezetei nevében Grósz Károly, a Központi Bizott­ság tagja, az MSZMP Bor­sod megyei Bizottságának első titkára köszöntötte az ünnepség résztvevőit. El­mondotta: területünkön ki­egyensúlyozott, szorgalmas munka folyik, a viszonyok is kiegyensúlyozottak, ám je­lentkeznek bizonyos ellent­mondások, feszültségek; gaz­dasági életünkben, a nehéz vegyiparban, a kohászatban nehézségek, szerényebb ered­mények a mezőgazdaságban, zökkenések a beruházások­ban. Ilyen körül menyek kö­zött a legnagyobb tartalé­kunk a. felhalmozott tudás hasznosítása lehel. Köszöne­tét mondott a régió tudó­saitól kapott segítségért, a kilenc szakbizottság által nyújtott támogatásért, ame­lyek konkrét döntésekben is realizálódtak, és számos na­gyon hasznos javaslattal, vé­leménnyel gazdagították a régió gazdasági munkáját Az elkövetkező időben e te­rületen is nagyobb teljesít­ményekre lesz szükség. Kér­te, vállaljon a Miskolci Aka­démiai Bizottság továbbra is nagy részt az észak-magyar­országi régió feladatainak megoldásában. Segítsenek egy új szemlélet kialakításában, a gazdálkodó egységek szer­vezeti kérdéseinek javításá­ban, a négy évtizedes fejlő­dés alatt már elavult egyen- lőségi gyakorlat felszámolá­sában. Közös erőfeszítéssel kell ehhez megfelelő lég­kört. lehetőséget teremteni. E lehetőségek megteremtését a vezető szervek nevében megígérheti a tudomány munkásainak. Megköszönte a Magyar Tudományos Aka­démia és a Miskolci Akadé­miai Bizottság eddigi támo­gatását és további jó mun­kát kívánt. A társintézmények kép­viseletében Bognár Rezső akadémikus, a Debreceni Akadémiai Bizottság elnöke mondott köszöntőt, emlékez­tetve a több éves együttmű­ködésre, és annak további szükségességére. Hangsúlyoz­va: a tudomány nem ismer megyehatárokat. Emlékezte­tett arra, hogy az 1969-es tudománypolitikai párthatá­rozat már előirányozta a vi­déki tudományos centrumok kialakítását. Ez a székház a határozat megvalósulásának egyik jelzője, és a tudo­mányra háruló nemes fel­adatok ellátását fogja segí­teni. Az avató ünnepség a Szó­zat hangjaival ért véget, majd a vendégek megtekin­tették a valóban reprezenta­tív, igen célszerűen kialakí­tott és a korszerű tudomá­nyos munkának megfelelő otthont biztosító székház he­lyiségeit, berendezéseit. Pál Lénád, az MTA főtitkára a Kiváló munkáért kitüntetést aefja át Cifka Anrva tervezőnek lÉÉps In!« a mislÉi eplem A marxizmus—leninizmus oktatásának időszerű kérdé­séiről, magyar és szovjet ok­tatók résztvételével tudomá­nyos konferencia kezdődött március 19-én Budapesten. A Művelődési Minisztérium­ban megtartott plenáris megnyitó ülés után a kon­ferencia szekcióülésekkel folytatta munkáját. A filo­zófiai szekció Szegeden, a politikai gazdaságtan szek­ció Pécsett, a tudományos szocializmus időszerű kérdé­seit megbeszélő szekció pe­dig tegnap reggel a miskol­ci Nehézipari Műszaki Egye­temen kezdte meg munká­ját. Dr. Kun László, az egyelem marxizmus—leni- nizmus tanszékének vezető­je köszöntötte a résztvevő szovjet és magyar egyetemi oktatókat, köztük A. V. Mi- ronovot. a Szovjetunió Fel­sőoktatási Minisztériuma tu­dományos kommunizmus ok­tatási osztályának vezetőjét és Honfi Józsefet, a Műve­lődési Minisztérium marxiz­mus—leninizmus oktatási fő­osztályának helyettes veze­tőjét. A szekció ülését Grósz Károly, az MSZMP Központi Bizottságának tagja, a me­Szövetkezeti néptáncfesz­tivált rendeznek a jövő hét végép Sárospatakon. A két­napos rendezvényen a ter­melőszövetkezetek, a ío­Ismerös képek (fotók) fo­gadják a kiállításnézöt, a könyvtárlátogatót a II. Rá­kóczi Ferenc Megyei Könyv­tár előcsarnokában. Pedig nem a képek ismerősek, ha­nem az, amit ábrázolnak: a diósgyőri Vasas Művelődési Központ színháztermét, a Széchenyi úti Tungsramm- boltot... Azután visszakö­szön a paravánról maga a könyvtárbelső is, hogy ak­kor már ne is szóljunk is­mert vendéglátóipari he­lyekről. Ezeket a nagyon is különböző funkciójú épüle­teket az köti össze, hogy mindegyik belsőépítészeti tervét Duíala József, az ESZAKTERV belsőépítésze készítette. Negyedszázada van a pá­lyán — negyedszázada az ÉSZAKTERV-nél. Ennyi idő után alkalmasint szükség is van egyfajta összegzésre, amihez ez esetben ez a mé­reteiben nem túl nagy, de alkalmas hely megfelelő ke­retet is ad. De aligha me­hetünk el szó nélkül a ki­állítás mellett azért sem, mert viszonylag ritkán je­lentkezik tárlattal ez az épí­tészeti műfaj, noha a belső- építészetnek rendkívül nagy jelentősége van a közvetlen emberi környezet alakításá­ban, az ízlésformálásban. A funkcionális belsőépítészet, párosítva egyfajta esztétikai mércével nemcsak emberi közérzetjavító „tényező” — erre utal egyébként a mis­kolci kiállítás címe is —, de közízlést is formál. Minél inkább közösségi a megvaló­sítása (azaz, olyan helyeken lelhető fel, ahol sokan meg­fordulnak) — annál inkább számottevő a hatása. A belsőépítészet (amely a közhiedelemmel szemben sokkal több, mint a bútor­zat megtervezése) nem füg­getlen az építészettől. A külső és belső megjelenés szerves egészet alkot, s hasz­nálati és esztétikai hatása, értéke is csak akkor érvé­nyesülhet, ha ezt a tényt sem az építész, sem a belső- építész nem téveszti szem elől. Ebből adódik egyéb­ként Dufala József belső- építészetének sokszínűsége is, mindazonáltal, hogy leg- jeHenuobb jegye művéezeté­gyei pártbizottság első tit­kára nyitotta meg. Öröm és megtiszteltetés szamunkra, hogy házigaz­dái lehetünk ennek a tun- tps tanácskozásnak — mon­dotta a megyei pártbizott­ság első titkára. Időszerű, a párttagság mellett a széle­sebb közvéleményt is érdek­lő kérdésekről lesz szó. Nap­jainkban különösen fontos a szocialista építés elméleti és gyakorlati kérdéseinek meg­vitatása, a tapasztalatok ki­cserélése, közkinccsé tétele, hiszen mindezek célja, hogy a tapasztalatok, tanulságok, következtetések a politikai munkában hasznosuljanak. Sok sikert, jó munkál kí­vánt a tanácskozásnak. Ezután dr. Kun László tá­jékoztatta a résztvevőket a miskolci egyetem mar­xizmus—leninizmus tanszé­kének munkájáról. Részlete­sen ismertette a tanszék mintegy negyven tanárának tudományos és közéleti te­vékenységét. Hangsúlyozta, hogy a miskolci egyetem hallgatóinak világnézeti ne­velése nemcsali a tanszék feladata, hanem az egyetem minden oktatójának — nem­gyasztási szövetkezetek és az ipari szövetkezetek legsike­resebb tánccsoportjai vesz­nek részt. nek az egyszerűség. Mert így — a kellő hangsúlyo­zással, ami hol a választott anyag, hol a forma —való­ban nem téveszti szem elől, hogy a tér kialakítása nem (vagy nem csak!) látvány;a térben emberek mozognak, dolgoznak, s a legdíszesebb külső mit sem ér, ha nem a természetes életfunkció­kat, a funkcionális moz­gást segíti, szolgálja. Szakemberek nyilván töb­bet mondanak e kiállítás ér­tékeiről. A városlakó em­bernek pedig mindenkép­pen érdekes együtt látni vi­szont mindazt, amit jártá- ban-keltében már megis­mert. Túl azon, hogy bete­kintést is nyerhet a belső- építészet szakmai műhely­titkaiba. f€& a.) csak a tanórákon végzett -» munkaköri kötelessége. Be­fejezésül az egyelem és a szovjet egyetemek kapcso­latairól és együllműködésü-K továbbfejlesztésének kérdé­seiről beszélt. A. V. Mironov és Honfi József tájékoztatást adtak arról az immár hagyomá­nyos együttműködésről, amely a Szovjetunió és a szocialista országok, vala­mint a szovjet és a magyar felsőoktatási intézmények között kialakult a tudomá­nyos szocializmus oktatásá­ban. Jó példája ennek a mostani tudományos konfe­rencia. A tegnapi szekcióülésen kilenc előadás hangzott el a tudományos szocializmus kü­lönböző elméleti, gyakorlati és oktatásának módszertani kérdéseiről. Az ülés szovjet és magyar résztvevői ma Sárospatakra látogatnak. A marxizmus—leninizmus ok­tatási konferencia március 22-én Budapesten tartandó plenáris üléssel fejezi be munkáját. P. ,T. Szívvizsnálal ultrahanggal Jelenleg még nem elégsí pontosak azok a módszerek, amelyekkel egy szívinfarktu* súlyosságának a fokát az or­vosok megállapítják. Most egy olyan szonda készítésén dolgoznak amerikai szakem­berek, amellyel a működő­képes szövet pontosan meg­különböztethető az elhaló, illetve a vér- és az oxigén- ellátás megszakadása követ­keztében elhalt szövettől. A szonda ultrahanggal dol­gozik. Működésének alapja az a felismerés, hogy a skiv élő szövete másképpen nyeli el az ultrahang energiáját, mint az elhalt szövetek. Ezt a jelenséget a kutatók azzal magyarázzák, hogy a szö­vetben levő fehérjemoleku­lák elégtelen oxigénellátás vagy az axigénellátás megza­varása esetén megváltoztat­ják az alakjukat. A készüléket kutyákon próbálták ki. A cél, hogy az ultrahangos szondával 15 perc alatt tökéletesen fel­mérhető legyen a szív elülső és hátulsó falának esetlege» károsodása. Ejnye, Benedeit! Emberek serege megvetve emleget. Ellened feneked reggelente szebb nemek, gyermeke, mert lenge sely­meket nem vehet meleg bekecsek helyett. Ellened het- venkednek eszesek s esztelenek, megegyezve benne: lehet-e Benedek e Benedek, mely teleket befejezve nem rejteget meleget egy nevezetes helyen, melyet kedves emberek versbe szedve megneveznek?I Kedvetlen felemlegetnem, de jellemed, Benedekem, nem veretes, helyette csengve gyenge. Elfeledted ne­ved neked nem telekre termett, nem teleket jelent!? Emberek epedve lesnek, mert veled esetleg telek men­nek, helyet teremtve melegeknek. Erre te? Reggelente heves szelekkel dermesztesz meg, lenge kelméket nekem nem engedsz. De Benede­kem! Egyezkedj velem! Neked, eme felemlegetett tet­ted elfeledem, egyetlen egysznr sem emlegetem. De helyette egyetlen egyet megteszel nekem: szerzel ren­geteg meleget, nem engedsz heteket dermednem. Kedvem nekem erre megenged, s Benedekem, ne­ved nem becsmelve emlegetem. Helyette keblemre veszlek, s tettedre, nevedre kelyhcket emelgetek. Ezen kelyhek nem tejjel, de remek szesznedvekkel lesznek telve, melyeket emberek lenyelve kedvvel lesznek, kel­lemetlen helyzeteket, dermedetet elfelednek, s segedel­med helyett melegek ezekkel lesz, Benedekekre — tesznek-e meleget —, egy cseppet sem leselkednek, legfeljebb egyes emberek, melyek egeket lesnek, egyes észleleteket egtibe szerkesztenek: lesz­nek-e hetek eltelve telek, esetleg melegek jelentkez­nek. S egy, eme zengzetet szerkesztett ember: lesendes) NeptóncfeszFivál Dufala József belsőépítészete Emberi léptékkel

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents