Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-05 / 30. szám

1*984. február 5., vasárnap Nem sokáig rabolják már a gyárat a kazánok _______________________i_____________________________________________________________ A dicséretet, a jutalmakat az év végén szokták osztani a Diósgyőri Papírgyárban. Az elismeréseket, szerencsére, tavaly sem kellett szűkmar­kúun mérniük, ugyanis fenn­állása óta a gyárban a múlt évben gyártották a legtöbb — 6700 tonna — papírt, s 2100 tonna papírt tel is dolgoz­tak. A termelési érték túl­teljesítése a várakozások­nak megfelelő részesedés ki­fizetését teszi lehetővé. Dr. Lendvai Mihály igaz­gató szerint igen sok tarta­lékuk van még, amivel to­vább lehet a munkát javí­tani. Elsőként az anyagra­cionalizálási programot em­lítette, mint konkrét lehető­séget. Arról van szó, hogy a papírgyártáshoz szükséges alapanyagok többségét a gyár a tőkés országokból kénytelen beszerezni. Ezek­nek az alapanyagoknak az ára igen magas. Ezért for­dulhat elő — egyebek kö­zött — az a visszás helyzet, hogy bár a diósgyőri papí­rok minősége megfelel a vi­lágpiaci mércének, mégsem tudják eladni a nyugati or­szágokban. Tavaly is meg­próbálkoztak a tőkés export­tal — mintakollekcióikat több országba elküldték. A visszajelzés minden esetben pozitív volt. Tetszett a pa­pír, üzlet mégsem köttetett. A hazai papírgyártás költsé­gei nagyon magasak, a kül­földi árajánlatokkal nem tudnak versenyre kelni a diósgyőriek. A fő hangsúlyt most — érthetően — a költ­ségek csökkentésére helye­zik. Megvizsgálták a termé­kek összetételét, s ahol le­hetett, olcsóbbakkal helyet­tesítették a drága külföldi alapanyagokat. Ennek ered­ményeként tavaly sikerült megtakarítaniuk 400 tonna nemesrostot, amelynek érté­ke nyolcmillió forint. Az idén további 4,4 százalékos rost költség-megtakarítást szeretnének elérni. Termé­az ára néni szelesen, a takarékosságnak is van ésszerű határa: csak addig mehetnek el, amíg a minőség szintentartása meg­engedi. Folyamatos feladat­nak tartják a gyártmányfej­lesztést, a veszteséges ter­mékek csökkentését, vagy éppenséggel megszüntetését, új. korszerűbb papírok elő­állítását. Tavaly 16 új ter­mékkel jelentkeztek a pia­con, amelyek importpapírok kiváltását is lehetővé tet­ték. Nemrégiben kidolgoztak egy anyagracionalizálási programot, amellyel hitel- pályázatot is nyertek. A ter­vezet megvalósításához 11,4 millió forint hitelt nyújtott az Állami Fejlesztési Bank. Három új műszaki megol­dásra elegendő ez az összeg. Üzembe akarnak helyezni egy olyan töltőanyag-keverő berendezést, amely újfajta, olcsóbb töltőanyag alkalma­zását teszi lehetővé. Műsze­reket vásárolnak a nedves­ség és a hamutartalom mé­résére, ami elősegíti az egyenletesebb minőséget. A harmadik téma pedig a ne- mesrost-megtakarítást cé­lozza. Megfigyelték, hogy a szennyvízzel rendkívül sok hasznos rostanyag távozik el a szennyvíztelepre. A rosto­kat a jövőben úgynevezett ívszitákkal tervezik felfogni. A papírgyár dolgairól sok év óta nem lehet beszélgetni anélkül, hogy ne terelődjék a szó valamilyen módon a kazánokra, mint a termelést akadályozó negatív , ténye­zőkre. A témát most sem ke­rülhetjük meg, de ez alka­lommal kazánügyben jó hír­rel tudunk szolgálni. — Megkezdtük a kazán- erőtelepi beruházásunkat — újságolta az igazgató. — Is­mert okok miatt nem halo­gathattuk tovább a beruhá­zást, amelynek tervezett költsége 80 millió forint. .Je­lenlegi két kazánunk ugyan­is évek óta sorozatos üzem­zavarokat okoz. Már 1978- ban több hónapi termeléski­esést irtunk a rosszul mű­ködő kazánok számlájára. Egy évvel később pedig tél­víz idején maradtunk gőz­energia nélkül. Azóta is min­den évben súlyos zavarokat okoztak ezek a berendezé­sek. Tavaly pedig már két­millió forint értékű szén­többlet felhasználására kény­szerültünk a kazánok rossz hatásfoka miatt, és egymil­lió forint termelési értéket is veszítettünk a nem meg­felelő gőzenergia-ellátás kö­vetkeztében. Történt ez an­nak ellenére, hogy a két, huszonöt esztendeje üzeme­lő kazán javítására nagy fi­gyelmet fordítottunk. A ja­vítások sok pénzt emésztet­tek fel: egy-egy ilyen kazán nagyjavítása 700 ezer forint­ba kerül. Reméljük, rövide­sen a múlté lesz a sok bosz- szúság, a kazánberuházás el­ső lépcsője az idei fűtési szezonra megvalósul, a ter­vezés és a kivitelezés fővál­lalkozója a KIPSZER. A két darab, 6,5 tonnás széntüzelé­sű kazán az NDIC-ból érke­zik majd. Addig egy sor munkát kell még elvégezni, így például bővítjük a ka­zánházat, kialakítjuk a víz­kivételi művet és a vízlá­gyító helyiséget, lágyított- víz-tárolókat építünk és megoldjuk a szennyvíz el­vezetését. Sor kerül továbbá az erőátviteli rendszer meg­valósítására, beépítünk 4 da­rab „Cirkojet” vízszűrőt, ki­alakítjuk a telepített kazán autóm atikáját és a salak- szállító rendszert. Ezzel egy­idejűleg pernyeleválasztó be­rendezést építünk a megle­vő kéménybe. A kazán üze­melését szeretnénk egyenle­tesebbé tenni a „RUTHS” gőztároló megépítésével. A tüzelési próbákat október 1-én végezzük el. Egy évvel később, ugyanebben az idő­pontban a második kazánt is szeretnénk kipróbálni. Az említett munkákkal párhu­zamosan felújítjuk a szociá­lis helyiségeket is a kazán­házi dolgozók részére. Ha mindez megvalósul, remél­hetőleg, véglegesen meg­szűnnek a fentebb vázolt energiaellátási zavarok és a vízelőkészítés színvonala is javulni fog. Déváid Hedvig Csalódott üzemek Hol van a „csodatáp"? Reklámozták, kipróbálták, megtetszett, keresték. Kutat­ták, nem találták. Gondolom, az 1SV termelési rendszer báránytápja nem az utolsó azoknak a termékeknek so­rában, amelyeknek minden kiválóságuk ellenére van egy hibájuk. Az, hogy nem kap­hatók. így különösebben nem lehet csodálkozni azon, hogy a csalódott állattenyésztők el­marasztaló véleményt mon­danak, no nem a terítékről, hanem szíját tápját nagy hév­vel hirdető termelési rend­szerről. Pedig az a tizenöt terme­lőszövetkezet — megyénk északibb vidékein —, amelyik a hizlalást kísérlet után ra­gaszkodott. volna a keverék­hez. a mai napig meg van győződve e báránytáp gazda­ságosságáról. Érthetően, hi­szen a hizlaldákban egv ki­logramm húsgyarapodáshoz egy kilogrammal kevesebb tápot használtak fel. Vagyis az ISV-táppal nevelt 50 ezer pecsenyebárányhoz 120 ton­nával kevesebb tápot kellett rendelni, így a szövetkezetek megtakaríthattak hatszázezer forintot. Ez az összeg nem tűnik soknak, de a szakem­berek tudják, a juhhizlal.á- jelenlegi közgazdasági hál le re eleve nem biztosíthat nag\ nyereséget. Ebben az ágazat­ban már a filléres megtaka­rítás is eldöntheti az ágazat jövedelmezőségét, vagy for­dított esetben növelheti vesz­teségét. A kedvezőtlen adott­ságú, az abrakot drágán ter­melő üzemeinkben ezért kap­tak érthető örömmel a táp után. Ami nem kapható. De vé­gül is miért? Mert gyártó­ja, az egyik termelőszövet­kezet felmondta, azaz kény­telen volt felmondani az ISV-vel kötött szerződést A mezőgazdasági nagyüzem forgóeszköz-alapja — mivel a táp részeit előre meg kellett vásárolniuk, készletezniük — nem bírta el a keverőüzem pénzügyi tehertételét. Ezért le kellett mondaniuk a gyártás­ról, annak ellenére, hogy a táp tisztességes nyereséget biztosított. Természetesen az 1SV került a legnehezebb helyzetbe, elvégre saját ter­mékének sorsáról volt szó. Megpróbálkoztak a lehetet­lennel; pár hónap alatt olyan üzemet találni, amelyik ren­delkezik a keverőüzeme mel­leit granuláló berendezéssel, s így a táp gyártását azonnal át tudja venni. Maguk sem hittek szeren­cséjüknek, amikor a Gabona­forgalmi és Malomipari Vál­lalat hajlandónak mutatko­zott a szerződéskötésre. Ugyanis már megkezdték a termelőket „leépíteni”, hiszen íz üzemeket nem tudták táp­nál ellátni. Tényleg csak a termék kiváló tulajdonságai­nak volt köszönhető, hogy nyolc üzemet sikerült „visz- szahozni”, s ismét meggyőzni arról, hogy csakis ezt a lápol használja. A szerzódéts értei­mében január elsejétől miír a vállalat perkupái keverő­üzeme gyártja változatlan minőségben a szakmailag ki­válónak ítélt ISV báránytá­pot. Akkor hát minden rend­ben van? A kérdés sejteti a választ, hogy távolról sem. A tápot még mindig nem lehet kap­ni. Hogy miért, annak meg­válaszolása túlmegy ennek az írásnak lehetőségein, mert kételkedünk abban, hogy megjelenése »tán, azonnal vásárolható lesz majd. Az a táp, amelyik nem tartalmaz abrakot. Egy aszályos év után, er a szempont aligha lényegtelen. Az a táp, amely­nek összetételéből hiányzik a csak importból beszerezhető szója. Az. a táp. amelynek összetevőit számítógéppel számolták ki, s így szelén­hiányos talajaink miatt pót­lólag tartalmazza ezt az ál- Iategészségügyileg létfontos­ságú elemet. És az a táp, amely mindezen előnyöket párosítja a gazdasági ha­szonnal, hiszen etetésével százezer forintok takarítha­tok meg. Mivel ezeket az ér­veket a más táppal ráfizeté­sesen hizlalható bárányok aligha érthetik meg, egyet­len kérdésünk maradt: — Nehéz gazdasági helyzetünk­ben nem várhatnánk el egy kicsivel nagyobb rugalmas­ságot? Mármint a termék gyártói lói. — karmán — Munkavédelmi konferencia ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 3 r Uj otthonok Miskolcon, a Petőfi tér 0 szomszédságában, a Bor­sod megyei Állami Építő­ipari Vállalat kivitelezésében lakótelep építése folyik. Orvosi rendelő, ABC-áruház, 16 tanter­mes iskola, 100-íős óvoda és bölcsőde is épül. Az ötszintes lakóházak földszintjén különbö­ző rendeltetésű üzletek létesül­nek majd. A felvételen a lakó­telep Petőfi tér felőli része lát­ható. Fojtán László felvétele Munkavédelmi konferenci­át tartottak pénteken a Be­ton- és Vasbetonipari Mü­vek Miskolci Gyárában. A múlt évi munka-, egészség­es környezetvédelmi tevé­kenység értékelése egyben, konkrét útmutatást is jelent erre az esztendőre. A leg­fontosabb feladatok közé tar­tozik a miskolci telepen a közlekedési utak megjavítá­sa, a targoncák lekopott jel­zéseinek újrafestése, a tar- goncajavító helyiség átalakí­tása. az öltözők felújítása és az étkezdében a Köjál ál­tál felvetett hiányosságok mielőbbi megszüntetése. A dolgozók védelme érdekében a panelgyártósoron át keli alakítani az olajozóberende­zést és jobban meg kell vi­lágítani a vagonrakodó terü­letet. Tervbe vették a vas­vágás további gépesítését, a szállítási dolgozók melegedő­jének korszerűsítését és • központi olajtároló beüzeme­lését. Kazincbarcikán rövide­sen két VD-daruval könny tik a vagonrakodást, íelújí jak az üzemi utakat, támfa­lat építenek a biztonságé kavics- és homoktárolás ér­dekében és korszerűsítik a szál vas leszedését. Az öltözői; és utak felújítását a bodrog keresztúri telepen is let-vb vették, és még az idén sor kerüi számos technológia módosításra. Bányarekonstrukctók Beruházási helyzet a szénbányáknál Ismeretes, hogy az ország lakossági szénigényének kö­zel felét a Borsodi Szénbá­nyák adja. Az idén az 5 mil­lió 160 ezer tonna kitermelt szénből — a terv szerint — 4,9 millió tonna lesz az ér­tékesített szén. A különbség abból adódik, hogy megkezdi üzemszerű ter melését a szén­mosómű, miáltal tisztább, jobb minőségű lesz a lakos­ság részére szállított tüzelő. A terv teljesítéséhez tovább­ra is szükség van a vasár­napi túlmüszakokra. is A bá­nyászok igénybevétele a he­ti 40 órás munkarendre való áttérés után js alig csökken, a munkaerőhiány is nehezíti a feladatok megvalósítását. A terv teljesítésének fontos fel­tétele az elavult, nagyrészt selejtezésre váró géppark fo­kozott karbantartása és új, korszerű gépek, berendezések üzembe állítása. Ez utóbbi­hoz azonban megfelelő anya­gi háttérre van szükség. Mint Reményi Gábor, a vállalat fejlesztési főmérnö­ke elmondotta, az utóbbi években a beruházási forrá­sok „beszűkültek”. A folya­matban levő bányarekonst­rukciókat — Lyukóbányán, Putnokon és Feketevölgyön —, valamint a szónmosómö teljes befejezését nagyrészt államkölcsönből finanszíroz­zák. Ezeket a munkálatokat korlátozni nem lehet és nem is ajánlatos. Így a gépi be­ruházás üteme elmaradt az optimálistól. A bányarekonstrukciókat az teszi szükségessé, hogy az elmúlt években csökkent a feltárt szénterület, ami rö­vid távon a termelés bizton­ságát veszélyezteti, hosszú tá­von pedig a termelés csök­kenéséhez vezethet. Ezt csak fokozott gépesítéssel lehetne egyensúlyozni. Az anyagi le­hetőségek azonban ennek is határt szabnak. A múlt év­ben az 580 millió forint be­ruházási költségből 120 mil­lió forint, jutott olyan gépek, berendezések vásárlására, amelyek közvetlenül részt vesznek a termelésben. A meglevő géppark szintentar- tásához viszont évente 400 millió forintra lenne szük­ség. Az új szénmezők feltárá­sához, az új munkahelyek előkészítéséhez, a vágathaj­táshoz elegendő, mintegy 40 F-típusú, magyar gyártmá­nyú vágathajtó kombájn és több mint 10 rakodógép áll rendelkezésre. A gépesítés foka a munkahelyek homlo­kán is viszonylag jónak mondható, viszont hiány van kiszolgáló, elszállító berende­zésekből. Ennél nagyobb probléma, hogy az Országos Bányagépgyártó Vállalat nem szállít elegendő alkatrészt az általa gyártott gépekhez. Eb­ből a szempontból a külföl­di partnerek megbízhatób­bak. A szén jövesztését csak­nem egészében gépesítették. A berendezések jelentős ré­sze azonban elavult és el­használódott. A munkahelyi gépek „leírtsaga” például 70 százalékos; a „nullára írt” gépek is dolgoznak még. Ez­zel szemben sokat javult a helyzet a föld alatti szállí­tás területén; minden üzem­nél kiépítették a folyamatos szállítórendszereket. A* idén államkölcsönből, bankhitelből és saját forrás­ból 1 milliárd 100 millió fo­rintra lenne szükség ahhoz, hogy beruházási terveiket maradéktalanul megvalósít­hassák. Ez az összeg azonban a közelmúltban elrendelt el­vonások miatt még nem áll rendelkezésre. Terveik sze­rint pedig ennek nagy részét a bányarekonstrukciókra for­dítják. A királdi akna bezá­rása után mihamarabb be kellene fejezni a putnok— mocsolyási új akna üzemtér építését, felszerelését. Putno­kon már megkezdődtek a külszíni szénszállító rendszer kialakításának munkálatai is. Feketevölgyön és Lyukóbá­nyán a szénvagyon bővítésé­re van szükség. Az idén a gépi beruházás néhány területén javulásra mám (tanok. Érve nemcsak uz elavult géppark mtett v*» szükség, hanem azért is, mert a vastagtelepi szén fej­téséhez korszerűbb berende­zésekre van szükség. A terv szerint új gépeket kap Lyu- kóbánya, Putnok és Ormos- bánya, mivel ezeken a terü­leteken térül meg a leggyor­sabban a gépi beruházás költsége. A vágathajtás terü­letén továbbra is szerény le­hetőségekkel számolnak. Hat F-típusú kombájnt rendeltek az Országos Bányagépgyártó Vállalattól, amely 1984-rí esak négyet igazolt vissza, <• két T—8 típusjelű gépre csal 1985-ben számíthatnak. A beruházási helyzet, a le­hetőségek, az összkép nem vaiatni rózsás. A jctadeg ér- vénjben Jewfi gazdasági sza­vételére kény szeri tette és kényszeríti a vállalatot, arai taasi járhat hogy fokozato­san «feteN” ebbéli tartalékait, aoa pedig a kimtlúi csöfc- tocöcs^bcK vezetSzet, A, te— leniegi gazdasági szabályozó- rendszer feltehetőleg nem veszi eléggé figyelembe a széntermelő vállalatok sajá­tos helyzetét, feladatait. A gazdasági szabályozórendszer finomítása, a vállalatok dif­ferenciáltabb besorolása jó­tékony hatással lenne erre a fontos iparágra is. A borso­di szénnek még hosszú távon jövője van, különösen a la­kosság tüzelőellátása szem­pontjából. A vállalat zavar­talan termeléséhez, _az új szénmezők feltárásához, mű­velés alá vételéhez megfele­lő anyagi háttérre, beruházá­si politikára és gyakorlatra lenne szükség. Óra ver Jírm

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents