Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)
1984-02-05 / 30. szám
ESZAK'MAGYARORSZAG 4 1984. február 5., vasárnap Fotózok, mert szeretem... Kisugárzás Beszélgetés a tatásról és a istákról Egy tavalyi, szép őszi napún futottunk össze a szerkesztőség előtti buszmegállóban. Emlékszem, fél lábbal mái' a buszún álltam, amikor a szokásos „hogy van ?'v kérdésre néni a szokásos „megvagyok-kai” válaszolt. — Boldogan — mondta és íei- tuszkolt, mert a buszvezető szaporán pislogott, hogy ugyan odaragadok-e az ajtóba. S miközben ide-oda lökdösődtünk a csúesforgalmi járaton, csendesen azt mondta: Felvettek a szövetségbe... Nem sietett a beszéddel, mint máskor, pedig szokása egymásra tornyozni a szavakat, hogy minél előbb túljusson mondandóján. Talán az időt sajnálja a beszédtől, amíg nem nézhet, hogy lásson. — Gratulálok. Ez tényleg nagy újság — ha jól emlékszem, valami ilyesmit motyogtam. s közben az jutott eszembe, hogy legalább másfél évtizede ismerem, a képeit persze mindenekelőtt, hogy sokszor írtam is ezekről a fotókról, de többet beszélgettünk már fotóssá nevelt fiáról, mint róla. Megint a buszmegállóban futottunk ösz- sze, de ez már az idén volt, két-három hete csupán. — Meghívtak Patakra, rengeteg a dolgom ... Tudja a képek . .. Meg Barcikára i.s küldtem képeket, Péter fiam is... Nem érek rá unatkozni — nevetett, ily módon utalva nyugdíjasságára. '» Kurucz János fotóművész kiállítása — hirdeti a plakát a sárospataki Művelődési Ház előtt. Bent az emeleti galériában pedig hatvanöt fotója csak megkísérli felvillantani ennek a sokszínű, soktémájú fotóművésznek arcéleít. — Tudja — mondta később —, a véletlen is hozta, meg a szükség, hogy azt mondják rólam, sokszínű a témaválasztásom. Amikor először vettem gépet a kezembe — sőt, egyáltalán először vettem gépet magamnak —, a gyárban dolgoztam. A kohászatban, és onnan mentem nyugdíjba is tavaly. Nem akkor fotóztam, soha nem akkor fotózhattam, amikor kedvem tartotta, hanem amikor időm volt rá. Így azután megszoktam, hogy bárhová megyek is el, mindig magamnál hordtam a gépet, akár kirándulni mentünk az erdőbe, akár az utcára sétálni. Csak ritkán — legfeljebb hét végén, szabadságidőben — figyelhettem ari'a, hogy milyenek a fényviszonyok. S az is megesett, hogy néha egy hónapig sem volt alkalmas az idő arra, hogy megcsináljam azt a képet, amelyiket szerettem volna, úgy, ahogyan én szerettem volna ... — Panaszként mondja? — Nem. Biztos lehet benne, hogy nem. Nincs is okom rá. Miért is tenném? Volt olyan év, hogy tizenhárom dijat is elnyertem, volt olyan is persze, amikor egyet sem, de — és ez ne tűnjék dicsekvésnek — sokszor díjazták a képeimet, s így tuKurucz Jánost és képeit is sokan ismerik. Miskolcon, Borsodban, de az országban is sokfelé bemutatkozott már. Fotó: Laczó József la jüanképpen „megkerestem” a hobbira valót. Ámbár nem is jó így ezt mondani, mert nem is hobbi ez nekem. Szeretem a fotózást. Hiányérzetem volna, ha elvennék a gépemet, pedig csak Praktikám van, meg Pentakon-six-em. Jó gépek, de néha egy kezdőnek egy-egy íotótanfolyamon, ennél ■sokkal jobb lóg a nyakában. Elérhetetlen vágyam egy Canon, de ez nem bánt. Mint ahogy az sem, hogy a konyha a laborom. Engem az szokott nyugtalanítani, ha nem az jön ki a képből, amit elgondoltam, ha a kép nem az utolsó négyzetcentiméteréig kép. A gondolkodás, hogy hogyan tudom legkifejezőbben, legegyszerűbben elmondani azt, amit szeretnék, úgy vélem, ez teszi szenvedéllyé a fotózást nálam. — Hogyan kezdődött ez a szenvedély? — Azzal, hogy megszületett az első fiam. Róla akartam képeket készíteni. Életlenek voltak a felvételek, szürkék, de nekem nagyon tetszettek, mert a fiam voft rajtuk... Azután már nemcsak családi képéket készítettem persze, lefotóztam mindent, amit láttam: a fákat az erdőben, a gyerekeket az utcán, a gyárban a munkásokat, a bírót, amint éppen tust ítél a szőnyegen. És kipróbáltam mindent, a fotografikát is, a magam bőrén próbálva ki az eljárásokat, hogy megtaláljam azt a kifejezést, ami érzésem szerint a legjobban segít elmondani, hogy mit érzek, mit gondolok. S ha ezt megérzi az is, aki megnézi a képeimet, akkor talán nem volt hiába sem... A sárospataki kiállításon — de hiszen mondtuk már — a sok arcú Kurucz Jánossal ismerkedhetnek meg a nézők. Időben is nagyot ölelnek át a képek — majdnem két évtized terméséből válogatott. Gyerekként festegetett — felnőttként a fotó tette s teszi teljessé az életét. Legnagyobb büszkesége, hogy a kisebbik fia is „megfertőztetett” e szenvedéllyel. Különben pedig rólunk mesélneJt a képei... Cm» tor ás Annamária Ban aversenykrónika A versenymű-irodalom egyik legösszetettebb, leg- monumentálisabb alkotása Brahms Op. 83-as, B-dúr zongoraversenye, melyet Kiss Gyula szólaltatott meg január 23-án a Miskolci Nemzeti Színházban. A fizakilag is rendkívüli állóképességet, már-már zenén túli szívósságot igénylő kompozíció ritkábban hallható, mint a romantikus szerzők más zongoraversenyei, négy (!) tételének témái nem .csengenek olyan ismerősen a fülünkben, mint Schumann, Grieg, Csajkovszkij koncertjei, vagy akár Brahms Hegedű- és Kettősversenyének dallamai. Éppen ezért volt szinte bemutató fontosságú Kiss Gyula interpretációja, s tolmácsolása e többletértékén kívül rendelkezett mindazokkal az erényekkel is, amelyek játékát a kompozíció adekvát előadásává nemesítették. A mű texatúrája szerint a zongora szólama teljesen felszívódik a zenekari hangzásba, ám ez nem csorbítja szólisz- tikus funkcióját, a technikailag kifejezetten nehéz, zenei megoldhatóságát tekintve pedig lankadatlan érzelmi-szellemi frisseséget, találékonyságot igénylő feladatot. Kiss Gyula a sokoldalú követelménynek igen jó alkalmazkodóképességgel, kitartó technikával tett eleget, a kö- ■önség pedig elismerő tapssal honorálta e nehezen játszható, s nem is túl könnyen befogadható alkotást. Ugyancsak a ritkábban hallható darabok közé tartozik az est másik műsorszá- ma, Mendelssohn V., Reformáció szimfóniája. A mű sorszáma nem mérvadó, korábban keletkezett, mint népszerűbb és ismertebb testvérei, s ez tulajdonképpen érződik is rajta. Hiányzik belőle az a tartalmilag és formailag egyaránt letisztult nyíltság, mint — többek között — az Olasz szimfónia jellegzetes indítása, vagy a Skót szimfónia témáinak érzelmi hitelessége. Hogy mégis érdemes műsorra tűzni, arra végül is maga Mendelssohn szolgáltat okot: nevezetesen nem mindennapi élmény megtapasztalni azt. milyen lelkes, optimista lendülettel indult útjára a romantikus muzsika. ha egy huszonegy éves kamaszférfi például nem mást, mint a reformáció eszmeitörténeti ábrázolását kívánta megvalósítani, ráadásul — Haydn és Beethoven után — a szimfónia műfajában. A koncert vendégkarmestere — bár a „vendég” kifejezés valójában nem » illik rá igazán — Németh Gyula volt, aki a korábbi koncertévadokban sokszor vezényelte a Miskolci Szimfonikus Zenekart, így ez a kölcsönös ismeretség zökkenőmentes, kiegyensúlyozott játékot eredményezett. Január 30-án ismét a Miskolci Szimfonikus Zenekar hangversenyét hallhattuk, ezúttal az együttes igazgató karnagyának, Mura Péternek a vezényletével. Ha szabad egy sportkifejezéssei élni: a zenekar tovább tartja jó formáját, azt a színvonalat, amellyel kezdte, s folytatta a jubiláns évadot. Legutóbbi koncertjükön a zeneirodalom közel-, s kicsit távolabbi múltjának legnépszerűbb alkotásaiból válogattak: Farkas Ferenc Furfangos diákok című szivtjét, Rimszkii-Kor- szakov Spanyol capriccióját, s Liszt Les preludes című szimfonikus költeményét adták elő. Tlyen repertoárt tulajdonképpen — közönség- hatását tekintve — a leg- könvebb. s mégis a legnehezebb életre kelteni A hallgatóság olykor részletekbe menőkig ismeri a darabokat, érzékenyebben reagál a legkisebb megingásra, s képzeAz NME központi könyvtára és a környezet kapcsolataiból A Nehézipari Műszaki Egyelem központi könyvtára éppen egyidős az egyetemmel. azaz egy év híján kél és fél száz éves: 1735- ben alapították. Azok a könyvek. amelyek az alapításkor Selmecbányán voltak, mind itt találhatóic Miskolcon, a Sei maci Műemlékkönyvtár- ban. tíz a harmincezer kü- lel.es könyvtár. amelynek anyagában számos cgpadi darab található, a világ legrégibb műszaki és természettudományos könyvtara, a világ legteljesebb ilyen jellegű gyűjteménye. (A Magyar Televízió a közeljövőben dokumentumfilmet is készít róla.) Ü.iabb életét e könyvtár 1949-től, a Nehézipari Műszaki Egyetem születésétől számítja, s már az is harmincöt esztendő. Jelenlegi, korszerű, minden tekintetben kifogástalan otthonát 1969- ben nyerte el. A jelenlegi könyvállománya félmillió kötet, továbbá több százezer dokumentum, kézirat, mikrofilm. nehAny jellemző ADAT Nem érdektelen a könyvtár életének néhány jellemző adatát megismerni. A nehéz gazdasági körülmények ellenére az intézmény fejlődési üteme jó: az elmúlt évben a gyarapodás 11,5 millió forint értékű volt, ebből 9 millió nyugati beszerzés, s ez 14—15 ezer kötetet jelent. Jár a könyvtárba 2100-íéle folyóirat. Hetven dolgozója között 17 a diplomás, több műszaki és jogász képezett- ségű szakember is segíti a munkát, sok a jó nyelvi felkészültségű munkatárs, nem egynek több nyelvből van magas fokú végzettsége. Az új állam- és jogtudományi kar jó beilleszkedésének egyik előfeltétele volt a szükséges könyvtári anyag biztosítása. Az NME központi könyvtár 1960-tól gyűjti — visszamenőleg is — a kar részére szükséges irodalmat, s jelenleg már húszezernél több ilyen könyvvel rendelkeznek, mintegy hárommillió forint értékben, jár 213 jogi folyóirat, ebből 139 külföldi. Megvan a lehetősége annak, hogy itt, Miskolcon komoly, színvonalas jogi könyvtára fejlődjön ki. A könyvtár jelenleg 53 ország 337 intézményevei áS létében marnál ösgarvettaeket tesz korábbi élményeivel. Ebből a szempontból is megnyugtatóan épült fel a műsor; a Farkas-kompozíció, s a Les preludes között volt egy fejlődési, kiteljesedési szakasz, ami biztosítékul szolgált arra, hogy — többek között — Liszt alkotása még mindig élményt jelentsen azoknak is, akik talán hangról hangra ismerik. Farkas Ferenc szvitje és a Spanyol capriccio között egy negyedik darabot is alkalmunk volt meghallgatnunk? Donpler Ferenc, a múlt századi magyar fuvolaművész és zeneszerző két fuvolára és zenekarra írott versenymű vét.\ A szólót két kitűnő miskolci művész, Apró László és Scholz Melinda tolmácsolta. A darab tartalmilag nem jár be túlságosan elvont, eszmei mélységeket, inkább játékosságával, könnyedségével vonja magára a figyelmet — ha a szólisták kénesek ezt a játékosságot és könnyedséget felidézni. Az az őszinte taps. amely a tolmácsolási követte, minden kétséget kizáróan bizonvitot- ta, hogy sikerült. Reméljük, egy ideig még repertoáron marad a mű, s máshol is örömét lelheti benne a közönség. D. Sc. E. cserekapcsolatban az egyetemen keletkezett kiadványokkal. Most 3600 beiratkozott olvasót tartanak nyilván, az évi igénybevétel eleri a 70 ezret. Nem oktalan a fentiek ismeretében a kérdés: mi a haszna ebből a kiemelkedő nagyságrendű könyvtárból M iskolának és Sorsod megyénél:';’ Mit jelent ez a könyvtár az egyetem falain iái'.’ Nos. a Nehézipari Műszaki Egyetem központi könyvtára hivatalosan első osztályba sorolt, „A” kategóriájú, országos hatókörű, nyilvános szakkönyvtár. Az országos jelleg elsősorban a bányászati és kohászati szakirodalmi, illetve szakkönyvtári ellátásban mutatkozik, de ellátja az intézmény Észak-Magyarországon az egyéb iparágak regionális szakkönyvtári feladatát is. A beiratkozott 3600 olvasóból az észak-magyarországi területről 1065-eh nem tartozna!c az egyetemhez — Miskolcról 717, Borsodból 106 olvasó adódik —, akik elsősorban mérnökök közül kerülnek ki, .jobbára a termelésben dolgozókból, de van Miskolcon 89 középiskolás diák is az olvasók között, akik műszaki pályára készülnek és e könyvtárban gyarapítják ismereteiket. SOKFÉLE SZOLGÁLTATÁS A városhoz és a területhez kapcsolódás egyik igen fontos megnyilvánulása a sokféle szolgáltatás. Például a múlt évben 49 ezer oldalnyi műszaki fordítást, főként gyártmányfejlesztéssel, termelésváltással kapcsolatos anyagot szolgáltattak az iparnak — a beruházási jellegűek visszaestek —, amelyek nem már megjelent könyvekből, hanem szakfolyóiratokból, konferenciák anyagaiból adódtak. Az ipart igen sokoldalúan tudják szolgáink Ennek titka az, hogy a szak- irodalmi anyagokat mindig, akkor is gyűjtik, amikor éppen nem igénylik a termelőüzemek, ám amikor szükséges, az előre gyűjtött anyagból azonnal ki tudják elégíteni az igényeket. (Napjainkban például a mikroelektronikával kapcsolatban nőttek meg az igények.) A külföldi szakirodalomból minden tudományágat figyelnek, * például egészségügyi tudományos érdeklődést is ki tudtak elégíteni. Az elmúlt évben 1643 jelentősebb szak- irodalmi tájékoztatást adtak szerte az országban, ebből például az Ózdi. Kohászati Üzemek 86, a December 4. Drótmüvek 65, a Lenin Kohászati Művek 53, a Diósgyőri Gépgyár 40 kiemelkedő témában vette igénybe a könyvtár ilyen jellegű információs szolgáltatását. NAGYARÁNYÚ FEJLESZTÉS E sokrétű, fontos és alapvetően a termelést segítő feladatok megoldásának alap(Folytatás az 1. oldalról) Alvácsné Smuk Anna, a versenyt meghirdető budapesti általános iskolából érkezett a miskolci 2-es számú iskolába, mint verseny- biztos: — Magunk sem hittük, hogy ilyen sok résztvevője lesz majd az emlékversenynek. ötvenhét kollégámmal én is azok között vagyok, akik a helyszínekre érkeztünk. Egyébként a területi döntőkre is hasonló módon kerül majd sor, azaz egyfellelele — a már említett jó szakember-ellátottságon felül — a főhatóságok megértő figyeVme és az NME központi könyvtár munkájának kiemelt kezelése. Ennek eredménye, hogy az elmúlt év gazdasági nehézségéi között is nagyarányú technikai fejlesztésre kerülhetett sur. Vagy egy másik korszerűsítési lehetőség: évek óta alkalmazzák a számítástechnikai eljárásokat, de nem volt saját műszaki berendezésük, ám most megteremtik a rendes hírközlő csatornákon és a mesterséges holdak útján az egycncsvo- nalú összeköttetést az egész világgal, amelynek segítségével mindenhonnan képernyőre hívható mindenféle tudományos információ. Gyakorlatilag ezzel a nagy nemzetközi tudományos adatközpontokhoz az ,,ort line”, rendszer keretében hozzákapcsolódik Miskolc. Az NME központi könyvtara ebbe a munkába a megye legszélesebb értelmiségi rétegeit kívánja bekapcsolni úgy, hogy megtanítja az érdeklődőket a berendezések használatára, s így mindenki magának hívhatja le a rendszer segítségével a szükséges adatokat, információkat. E rendszerhez kapcsolódást, amelyet még 1984- ben szeretnének megvalósítani, követi a még gazdagabb irodalmi állomány kifejlesztése. Érdemes itt utalni a könyvtár és a borsodi vegyi üzemek között immár 14 éve fennálló kapcsolatra., amelynek keretében a mindnyájuk részére szükséges szakirodalmat együttesen és csak egy példányban rendelik meg, s természetesen a könyvtár kezeli azt, biztosítva az üzemeknek a folyamatos ellátást. Ennek eredményeként eddig ötszázezer dollárt és több mint 30 millió forintot takarítottak meg.' Ezt az „egypéldányos” szak- irodalmi ellátási rendszert is fejleszteni, bővíteni kívánják. KÖZMŰVELŐDÉSI „ráadást* Nem érdektelen az sem, hogy e fontos műszaki, szakirányú feladatok mellett egyéb szolgálatokat is vállal e könyvtár; mintegy 40 ezer kötetnyi szépirodalmi és művészeti anyaga van — az évi fejlesztésének tíz százalékát fordítja erre —, a ezeknek igen jelentős a forgalma. De egyéb közművelődési feladatokat is ellát! műsorokat kínál a város életéből, saját koncerteket szervez, közművelődési ismeret- terjesztő jellegű kiállításokat rendez. Az elmúlt évben például húszat. Mi a haszna a Nehézipari Műszaki Egyetem központi könyvtárából Miskolcnak és a megyének? — kérdeztem fentebb. Talán sikerült — ha vázlatosan is — választ adni e kérdésre, felvillantani valamit a könyvtár kisugárzásából, szerre, egyazon feladatot oldják meg mindenütt. Izgalmas, jó verseny volt — szorgalmasan készültek a gyerekek. Nem voll könnyű dolguk a zsűriknek — dr. Deák Gábor és dr. Csorba Csaba látta el a zsürielnöki tisztségeket —, hogy eldöntsék: mely négy csapat képviseli megyénket a március 15-i területi vetélkedőn, amelynek egyik helyszíne ugyancsak Miskolc lesz. A verseny — késő délután kihirdetett — eredményét keddi számunkban közöljük.1 Bcncdck Miklós Körösi Csorna Sándor nyomában
