Észak-Magyarország, 1984. február (40. évfolyam, 26-50. szám)

1984-02-25 / 47. szám

T984. febrtiar25., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A vezetők megbecsülése M it jelent ma vezetőnek lenni? A jelek szerint túlságosan is sokat. A képes­ség, a szorgalom társadalmi elismeré­sének már-már aránytalan mércéje az elő­léptetés, a kinevezés. Ilyenképpen sommáz­ta véleményét az az ötven év körüli, szak­májában jónevű mérnök ismerősöm, aki háromévi, elismerten sikeres irányító munka, «tán állt fel az igazgatói asztaltól. Amikor vállalta a feladatot, hogy a szanálás hatá­rán tengődő gépgyár élére áll, kikötötte, hogy csupán ennyi ideig lesz direktor. Utá­na folytatja a kutatásait. Most mégis rá- sütik a bélyeget: bukott ember. S lavina­ként zúdul nyakába a sok-sok visszahallott pletyka arról, hogy miért, és kinek a sze­mében vált alkalmatlanná. Hiába, egy ma­gasabb pozícióból bajos emelt fővel vissza­vonulni. Paradox helyzet, hogy amíg a beosztás az egyén megítélésében oly súlyosan esik latba, a vezetői munkának, a felelős dön­téshozók kiválasztásának nincs egységes, elfogadott, jól bevált értékelési rendje a honi gazdaságban. Ezért aztán nehéz pon­tosan körülhatárolható választ adni arra a kérdésre, hogy milyenek legyenek az irá­nyítók? Kétségtelen javulást mutat — még­hozzá elsősorban a szakmai színvonal erő­södését, hogy a vezetők között évről évre több a diplomás, nyelvtudással rendelkező szakember. A végzett munkájuk értékelé­sének bizonytalanságai és a kiválasztás még ma is érzékelhető bürokratikus vonásai — amelyek az oklevelekkel, bizonyítványokkal igazolható érdemeket részesítik előnyben a Valódi produktummal szemben — gyengí­tik a vezetői posztok vonzását. Azaz: szű­kítik azt a kört, amelyből válogatni lehet. Az utánpótlás színvonalára azonban egy­értelműen a kereseti lehetőségek — ha úgy tetszik: a vezetői bérszegénység — nyomja rá a bélyegét leginkább. Ez leglátványosab­ban a termelés közvetlen irányítóinál ér­zékelhető. Ha készülhetne kimutatás arról, hogy egy esztendő alatt hány kiváló szak­munkás szájából hangzik el a mondat: „nem engedhetem meg magamnak azt a luxust, hogy művezető legyek”, minden bizonnyal figyelemre méltó számot kap­nánk. Tavaly nyolc vállalatnál száz vezető beosztású dolgozót kérdeztek meg arról, mi­lyennek ítélik a saját helyzetüket. Három­féle válasz volt. tipikus. A döntésekre mun­katársaiknál jóval nagyobb a befolyásuk: közvetítő, s egyben ütköző szerepet tölte­nek be feletteseik és beosztottjaik között; végül pedig felelősségükhöz, szaktudásuk­............................. A járműpark állandó nö­vekedése, a jármüvek spe­cializálódása egyre nagyobb szaktudást igényel a gépko­csivezetőktől. Ennek érdeké­ben a 3. számú Epfunál rendszeresen megrendezik a KRESZ-versenyt a gépko­csivezetők között. A versenyt ez évben két részben bonyolították le, Az elődöntőn közel nyolcszáz gépkocsivezető mérte össze tudását, s a legeredménye­sebben szereplő 29 gépko­csivezető jutott a döntőbe, amelyre tegnap került sor az üzemegység miskolci köz­pontjában. hoz, erőfeszítéseikhez képest rosszul van­nak megfizetve. Ilyen körülmények között nehezen lehet eleget tenni a „megfelelő embert a meg­felelő helyre” szépen csengő elvének. Külö­nösen akkor, ha azt is hozzávesszük: a vál­lalatok mai helyzetében nem túlságosan népszerű feladat vezetőnek lenni. Ráadásul sok helyütt a vezetöellenes hangulatot még szítják is azzal a hibás, megesem tosodotl, ál- demokrat.ikus szemlélettel, amelynek hirde­tői a vezetőket úgy tekintik, mint akikkel szemben kell megvédeni a dolgozók érde­keit. Az utóbbi két-három évben — különösen az említett nehézségek hatására — fontos­ságának megfelelő figyelmet kap a döntés­hozók alaposabb kiszemelése és megbecsü­lése. A kormány 1982-ben hozott rendelete lehetővé tette a vezetők pályázat útján tör­ténő kiválasztását. Tavaly óta arra is mód nyílt, hogy a vezérigazgatók, igazgatók sa­ját hatáskörükben határozhatnak arról, hogy helyetteseiket kinevezik vagy pályázatot hirdetnek a posztok betöltésére. A pályázatok kétségkívül fölpezsditettéb a vezetőkiválasztást. Üj, vállalkozó szelle­mű emberek kerültek előtérbe, a nyilvá­nosság erősítette a bizalmat „fönn” - és „lenn” egyaránt. S novum az is, hogy a je­lölteknek kész, konkrét programmal kell előállniuk. Jellemző a pályázatok sikerére, hogy az ipari tárca területén idén tíz vál­lalatnál terveznek igazgatócserét, s ebből kilenc igazgatói posztot ilyen módon kíván­nak betölteni. A kereseti viszonyokra várhatóan jótéko­nyan hat majd, hogy 1984 januárjától a vezetők bérének vállalati mérettől függő differenciálása a korábbi négy kategóriáról háromra szűkült. A jövőben nem annyira a mennyiségi mutatók nagysága számít, ha­nem az, hogy az adott cég milyen szerepet vállal a népgazdasági célok — mint pél­dául a fizetőképesség javításának — valóra váltásában. Az alapbérrendszer módosítása — amely a besorolások alsó határát tíz, a felsőt pedig 2S százalékkal növeli — bizo­nyára ugyancsak abba az irányba hat majd, hogy a rátermett szakemberek vállalják a nagyobb felelősséget és a több munkát je­lentő irányító tevékenységet. Természetesen sem a pályázati rendszer, sem a bérarányok némi javulása nem te­kinthető csodaszernek. Útjelzők viszont, amelyek azt az irányt mutatják, amely el­távolít a középszerű, kockázattól rettegő, rugalmatlan irányítói magatartás zsákutcá­jából. G. L. F. KRESZ-verseny az Épíuil A vetélkedő első részében a versenyzők tesztlapot töl­töttek ki, amelyben KRESZ-, műszaki és munkavédelmi kérdések szerepeltek. Az elméleti rész után, ki­jelölt pályán KAMAZ-típu- sú jármüvei rutinvezetés kö­vetkezett, ahol az üzem­anyag-fogyasztást is pontoz­ták. A jól előkészített verseny­ben a legjobb eredményt Hagy György István, Cser­nyik János, Dósa László, Hofíman János érte el. A versenyzők az erkölcsi elismerésen túl, pénzjuta­lomban részesültek, a helye­zéseknek megfelelően, s egy­ben jogot kaptak arra, hogy a Pécsen márciusban meg­tartandó országos versenyen az üzemegységet képviseljék. Mohiár Lajos Az elmúlt esztendő mun­káját összegezték és az idei tervelőirányzatokat vitatták még az Ózdi Kohászati Üze­mek szakszervezeti bizalmi •át ü leiének közelmúltban megtartott értekezletén. Ha azt mondjuk, hogy nehéz evet zárt a kohászat és még nehezebbnek rugaszko­dik neki. akkor tulajdon­képpen nem érzékeltetjük t állóképp a vállalat telje- -jtlményeit és feladatait, hi- sV.en minden területen, min­den üzemben, brigádban a Szokottnál is nagyobb erő­feszítéseket igényelt és igé­ivel a minimális nyereség Megtartása. Az ózdiak közel százszá­zalékos programszerüséggel elégítették ki a belföldi igé­nyeket és a tervezettnél töb- upt exportáltak rubel- és nem rubelelszámolású piacokra. Minden területen fokozták az anyag- és energiatakaré­kosságot, és a készletek is a) pénzügyileg rendezett szin- ’cn belül maradtak. Terv­szerűbbé vált a munkaerö- 08 bérgazdálkodás. Mind­amellett anyagellátás és bel­ső munkaszervezési problé­mák miatt fennakadások je­lentkeztek a nyersvas- es acéltermékek termelési üte­mességében. A kiszállításo­kat okmány- és MÁV-kocsi- hiány nehezítette, klósza­komként fennakadások vol­tak a kokilla, a BEM-zsu- gorítvény és az. acélműi hul­ladék ellátásában, melyek zavarták a hengersorok fél­termékellátását. Egyes terü­leteken munkaerőhiány is nehezítette a feladatok meg­oldását. Az elmúlt év se­Összegzés rán időszakonként zavarok keletkeztek a vállalat pénz­ügyi egyensúlyában, ami a hitelkorlátozás és < a rövi- debb hitellejáratok követ­kezménye volt További gon­dokat okoztak az exportel- számolások elhúzódásai és a belföldi vevők jelentős tar­tozásai. A dolgozok bérszínvonala a tervezett 2,2 százalékkal szemben 3.6 százalékkal nö­vekedett, ami egyrészt a létszámcsökkenésből, más­részt a konvertibilis export növeléséért kapott bérprefe­rencia fedezetéből eredt. Az idei tervben 580—985 kilotonna belföldi kiszállí­tást irányoztak elő. A kon­vertibilis exportra 305—330 kilotonna terméket, rubel- elszámolású exportra pedig 60—70 kilotonna terméket kívánnak kiszállítani. A íminkaerő-eriátásbenv, főleg a második fél évben, feszültségekkel számolnak. Ez egyrészt a 40 órás mun­kahétre való átálláí követ­keztében kieső jelentős mun­kaidőalappal, másrészt * folyamatban levő és terve­zett beruházások közel 400- fös többletlétszám-igényével függ össze. A jelenleg érvényé* bér- szabályozás mellett 2,2 szá­zalékos bérszí n vonal-növe­Vesre van lehetőcég, ezért a tervbe is ennyit irányoztak elő. További növelésre csak a koovertíbilia export, 1983­és tervezés Ózdon Kesztyűket varrnak Negyedik éve működik Hernódkok határéban a hernádnémeti Hernádvölgye Termelősiövetke- zet varrodája. Hatvanon dolgoznak a kétmüszakos üzemben: munkaruházati kesztyűket varr­nak. A kesztyűk sertésvelúrból, műbőrből, vagy vászonból készülnek. A képen látható fiatal­ember, Novák Zoltán szakmája férfiszabó, de miskolci munkahelyét felcserélte e közelebbire. Gesztelyből csak átkarikázik új munkahelyére. 29 millió beruházás, 15 millió nyereség A végcéltól még messze Búzakalász, Kossuth, Ma­tyóföld és Üj Élet néven ko­rábban négy termelőszövet­kezet működött Mezőköves­den. A hetvenes évek dere­kán e korábbi négy „kis” szövetkezetből egy nagy ala­kult. A megye legnagyobb íöldterülelű termelöszövelke-. zete, a Matyó Tsz. Összte­rületük: 10 069 hektár. Eb­ből szántó 8188, rét-legelő 1193, szőlő 154 hektár. Föld­jeik átlag aranykorona-ér­téke 25,24 aranykorona. ♦ E nagy reményekre jogo­sító, egyesült termelőszövet­kezet azonban mindjárt az első évek egyikén elbukott. Az 1978-as esztendőt veszte­séggel zárta. Miért? Riczkó Attila termelési el­nökhelyettes: — Saját ká­runkon kellett megtanulni azt, hogy a mennyiségi nagyság még nem jelenti hoz. visnonyított, további no­velese esetén lesz lehetőség. Döntő jelentőségű lesz az idei év a folyamatban levő beruházások szempontjából. A célkitűzéseknek megfele­lően üzembe kell helyezni a »alakíeldolgozó-művet, be kell fejezni a kötözögép te­lepítését az RDH-ban, foly­tatni kell a* fúvószél-hőmér- seklet növelését szolgáló be­ruházás ütemezett munkáit. Ezek mellett, amennyiben a pénzügyi feltételek biz­tosíthatók lesznek, meg kell kezdeni a KORF-el járás tel­jes körű bevezetések a fo­lyamatos acélöntőműben hét szál létesítését és a Salgó­tarjáni , Kohászati Üzemek öntödéjének átvételét, a sín­leszorító szerelvények gyár­tását és a csavaralapanyag­gyártás feltételeinek megte­remtését. Ahhoz, hogy az állammal szembeni kötelezettségeket teljesíteni tudja a vállalat, 200 millió forint nyereséget kell elérni 1984-ben. A szociális ellátás és jut­tatás terén a vállalat a ne­héz gazdasági helyzet elle­nére is az előző év szintjén szeretne maradni. A célki­tűzések teljesítése érdekében az eddigieknél is nagyobb rugalmasságra, még szerve­zettebb, hatékonyabb, gaz­daságosabb munkára lesz •súk&eg Ozdon ». automatikusan a teljesítmény nagyságát. Előttünk nem voltak példák, illetve, ame­lyek voltak, nem feleltek meg a mi nagyságrendünk­nek. Mindezek a nehézségek nem múltak el attól, hogy ,4egy ilyen nagy tsz-nek az nem jelent problémát” unos- untalan ismételgetett jelsza­vát hallgattuk és közben tudtuk, például az optimális búzavetési időt biztosító gé­pekkel sem rendelkezünk. * 1978 óta e gazdasag is túl­jutott öt esztendőn. Hogyan? Milyen eredménnyel? Riczkó Attila: —Egy nagy lehetőségekkel rendelkező, de még csak halmaz szintjét el­ért és az organizmus csíráját magában hordozó gazdaság­tól sokan azt várták, hogy megrázza magát, és máról holnapra intenzív, hatékony gazdaság lesz. Nos, csodák a gazdasági életben sincsenek. Ellenben volt öt nehéz évünk, amely azért azt hi­szem. nem eredménytelen munkával telt el ... Ma már ott tartunk, hogy hosszú, tü­relmes munkával sikerült el­érnünk a fő célokat, illetve azt, hogy azok megítélésében tobbé-kevésbé egységes a szemlélet * Riczkó Attila utolsó mon­datának magyarázataként jegyzem meg ... Egyszerre kellett lépniük a szanálási eljáráskor előírt kötöttségek megszüntetése, az 1978-ban meg meglevő 135 millió Ft hi­teltartozás törlesztése, a szo­ciális körülmények javítása, a vezetés személyi feltételei­nek megteremtése, s nem utolsósorban az eredménye­sebb munkahelyi légkör megteremtése terén. Ennyi területre — úgy hogy köz­ben az időszerű termelési tennivalók rengeteg energiát lekötnek — képtelenség zökkenőmentesen koncent­rálni. A „zökkenő” leginkább abban jelentkezett, jelentke­zik, hogy a szövetkezeti eredmény — nagyságban — mind ez ideig elmaradt az óhajtott szinttől. Ügy tűnik azonban, ennek jövőt alapo­zó okai voltak, vannak. * Riczkó Attila: — Pénzte­lenségünknek és fejleszté­seinknek egyenes követ­kezménye volt, hogy sz év­végi nyereséget már évköz­ben csapolgattuk, és bizony, egyik-másik év végén az alaphiány elkerülése is csak nehezen sikerült. De közben — és ez nagyon lényeges — mindig gazdagodtunk egy- egy lényeges erőforrással!.. J Például sokan nem értették, miért volt első komolyabb beruházásunk a gépjavító műhely építése akkor, ami­ken- még fedetlen helyen is tároltunk búzát. Nos, azért, mert úgy gondoltuk, hogy ha a gépesítés emberi felté­teleit nem javítjuk (ez más- területekre is vonatkozik), és nem fejlesztjük gépi kapa­citásunkat, akkor előbb- utóbb nem lesz mit a szabad ég alatt tárolni... * És a jelen mit matat? A tegnap megtartott zárszám­adáson Tóth Pál elnök 407 milliós árbevételről és 15,1 milliós nyereségről számolt be. Az árbevételhez viszo­nyítva az eredmény 3,85 százalékos. Ez alapján a Ma­tyó Tsz még ma is az ala­csony hatékonyságú szövet­kezetek sorába tar top k. Ezek szerint az elmúlt öt év erő­feszítése nem hozta a várt eredményt? Ügy monda­nánk: az eredmény ma még kevésbé látható. Riczkó At­tila szavait ismételve a munka és eredmény, ma még fáziskésésben vannak. Ám a jövő nekik dolgozik! Hiszen tavaly is, a valóban nehéz beruházási feltételek közepette, 29 milliót fordí­tottak beruházásra. S ennek az összegnek 83 százaléka saját erő volt! Tizenkétmil­lióért gépeket vásároltak, ti-’ zenháromért 4000 tonnás ter­ménytárolót építettek és négymilliót a gázprogramra fordítottak. Ezek gyümölcse jövőre, s az azt követő évek­ben érik be igazán. Éppen ezért úgy érezzük, találó volt Tóth Pál elnök beszá­molójának azon mondata: „Az 1983-as gazdasági év eredményt tartó és ered­ményt növelő esztendő volt szövetkezetünkben.” Egy állomás. Am semmi-' képp sem a végső! Hajdú Imre

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents