Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-10 / 7. szám
ESZAK-MAGYÄRORSZAG 4 1934. január 10., kedd Á képernyő előtt- Straub Dezsővel Amikor csütörtökön este Straub Dezső, illetve Konszk varosának szervezői zsenialitással megáldott kultúrvezetöje kikacsintott a képernyőről, s olyasmit kérdezett, vajon nem kellene-e nálunk is utánanézni, akad-e a környezetben jubi lalhaló híres ember, rábólintottam az ötletre, mert egy-egy megalapozott, vagy kissé „l'eltüpírozott” jubileum, egy-egy hí resség idekötödésének felismerése csak hasznára lehet az adott településnek, sokéves elmaradások, pótlására nyílhat lehetőség, megnyílnak különböző pénzügyi rovatok eladói elzárt rekeszei, teremtődik pénz. lelkesedés, kapacitás erre- arra. ami végül is a közösségnek hasznos. Hasonló a helyzet, ha híre jár, hogy valami nagy személyiség keresi fel egy-egy városunkat, falunkát, vagy éppen üzemünket. Rohammunkában kezdődik a csinosítás, lemaradások behozatala, s ekkor is megvan az eredmény. (A miskolciak emlékezhetnek egy baráti ország vezetőjének éppen húsz év előtti látogatására,) A csütörtök esti Katajev-szatira, Az emlékmúzeum is tulajdonképpen erről szólt, nagyon találóan, görbe tükörben mutatva fel a kisváros langyosvíz-életét, illetve azt a pezsgést, amit a kultúfos ,,nagy felfedezése” előidézett. Valentyin Ka- tajev, akit ifjúsági regényeiből és színpadi műveiből jól ismerünk — ő írta például A kör négyszögesítése című játékot is! — a szovjet állam és társadalom kezdeti korszaka fejlődéseinek ellentmondásait igen jól ismerte, számos művében mutatta be a fonákságokat. Az emlékmúzeum című darabját 394J-ben. közvetlenül a Szovjetuniónak háborúba kényszerítése előtt írta, ám a történés időpontja érezhetően korábbi. Konszk kisváros, szinte ismeretlen mindaddig, amíg az ügybuzgó kultúros lel nem fedezte, hogy a világhírű matematikus ott élt, s leküzdve sokféle aggályt, mindent és mindenkit mozgósított egy emlékmúzeum létesítése végett, s ha már ran emlékmúzeum, ahhoz megfelelő nagyvárosi környezet is kell. s leli is. Hogy a telledezés kicsit sántított, nem számit, a lényeg az eredmény: a megvalósult városi létesítmények sora. No meg a tanulság, hogy ha nagyon akarjuk, összefogva meg lehet teremteni sóit mindent, aminek azelőtt ezer akadálya is volt. Gaál Albert rendezte a játékot mozgalmassá, érdekessé, a kor szovjet kisvárosi éleiének sok jellegzetességét is érzékeltetve. Kellemes, tanulságosan szórakoztató játék született. • Abba a korosztályba tartozom, amely. Görög László kisregényeit hajdan a Világvárosi Regénytár sorozat tízfilléres füzeteiből ismerhette, kabarétréfáit, jeleneteit részben a -Színházi Élet című lapban közölt szövegkönyvekből, részben akkori kabarékból ismerhette. Ezek a művek az. akkori polgári, kispolgári világ ellentmondásait derűs szórakoztatásként tálalták, a fillérekért' dolgozó, egy pengőket kölcsönkérő kisember esetein általában azok nevellek, akiknek megvolt a pengőjük, nem kellett kölcsönkérniök. Arról jutott mindez eszembe mintegy fél évszázad múltán, hogy a Magyar Televízió az elmúlt szombaton — nem tudni, milyen indokolással — megváltoztatta műsorát és a Telepódium sorozatban az eredetileg meghirdetett Az áldozat visszatér című, Miskolcon js játszott, s A hallgatag papagáj címmel is ismert bűnügyi •vígjáték helyett Görög László négy kis jelenetét fűzte össze és sugározta. A bemonidószöveg és újságközlemény szerint az USA-ban élő S3 éves szerző nyaranként hazalátogat. Ez indokolta vajon a hirtelen műsorváltozással járó bemutatást? A négy kis játék valóban jellemző a korra, a húszas évek végére, a kisemberek gazőasági nehézségeire, minden eszközzel pénzt szerzés vágyára, de a már korosabb nézőknek szerzett nosztalgiatöltetű, múló derűn kívül vajon mit adhattak ezek a meglehetősen poros jáiékocskák a nagy szombat esti nézősereg többségének?! Mindenképpen kevesebbet, mint hajdan, amikor témájuk élő volt. S ebben is ott volt — most valamiféle összekötő, hézagokat dallal-tónccal kitöltő feladatiad — Straub Dezső. A műsor címe Ez iit nem Amerika volt. A műsorszerkesztés nem láthatta előre a változást, így adódott hát, hogy ezt követően további nosztalgiaműsor következett: ötvenpercnyi — igen jó! — összeállítás Eisemann Mihály szerzeményeiből, sok-sok szereplővel, köztük Straub Dezsővel. aki sokadmagával mintha csak átsétált volna egyik adásból a másikba. Még szerencse, hogy kora este Feleld Kamill emlékező összeállításában más színészeket láttunk, ezek — koruk miatt — nem szerepelhettekA Teleráma sorozat kitűnő adással jelentkezett: Lénárt Istvánnak. a Magyar Televízió legfőbb gyártási koordinátorának segítségével azt mutatta be, milyen bonyolult műszaki, szervezési feladatok megoldása árán születik meg egy-egy tévéműsor. Vitray „lelőtte” gonoszkodó kérdésemet, de azért elmondom: megéri-e minden esetben ezt a fáradságot? A Magyar Képző- és Iparművészek Szövetsége Észak- magyarországi területi Szervezete hétfőn tartotta éves számvető értekezletét Miskolcon. A Czinke Ferenc elnökletével tartott ülésen toa- zsaroff Miklós, a szervezet művészeti titkára tartott részletes beszámolót a három megyét átfogó területi szervezet életéről és ismertette az 1984-es munkatervet. A titkári beszámoló nyomán igen sokrétű vita bontakozott ki, s abban * Benedek Miklós 1 képzíRivészek vül a három megye tanácsi szerveinek, a szövetség központjának képviselői, a társszervek reprezentánsai is felszólaltak. A gondolatcserében igen markánsan kaptak hangsúlyt a szervezeti kérdések mellett az alkotómunkát jelentősen befolyásoló egzisztenciális kérdések is, különösen sokan szóltak az alkotó- közösségek szükségességéről. Az ülés végén alaptagság! fel vételi kérelmeket vitattak r Encsen, a művelődési központban Tegnap, január 9-én nyílt meg az idei esztendő első tárlata. Az elmúlt esztendőkben rendszeressé vált kiállításokon a képző- és iparművészet, valamint a népművészet kiemelkedő képviselői mutatkoznak be, elsősorban a megyében élő és dolgozó alkotók, de az ország más vidékein élők is. Az év első encsi tárlatán ezúttal Kéri Ádám harminc alkotását láthatják az érdeklődők. Kéri festőnek tanult a Képzőművészeti Főiskolán — jelenleg a Képző- és iparművészeti Szakközépiskola festő tanára, — de szobrászként is dolgozik. Mindennapi tárgyaink ihje- löi — ezek kapnak jelentőséget, vagy éppenséggel ezek vesztik el jelentőségüket képein. A gondolati töltés ad hangsúlyt alkotásainak — mondanivalója a humánumnak ad esélyt. Kéri Ádám harminc alkotását mutatja be az encsi- eknek.- A tárlatot, amelyet Dobrik István művészettörténész nyitott meg, január 20-ig, tekinthetik meg az. érdeklődők, naponta 8-tól 17 óráig. 40 év rivaldafényben Sok nagyszerű alakítás fűződik nevéhez, bár mostanában ritkábban látjuk színpadon, de például legutóbb a Daliás idők útkaparóját formálta meg. Már néhány éve nyugdíjas napjait tölti Somló Ferenc színművész. — Nagyon jól beosztom a napomat. Délelőtt segítek az asszonynak, bevásárolok, ebéd után pedig megyek a haverokhoz. Tagja vagyok egy társaságnak, akikkel bit liárdozunk, kártyázunk, beszélgetünk. Egyik nyugdíjas klubból a másikba visz utunk, 'kellemesen töltve az időt Este pedig szjnház, ba játszom valamelyik darabban. Persze szívesen vállalna több szerepet is, hiszen aki belekóstolt egyszer a színházi életbe, az többé nem tud elszakadni tőle, újra és újra vonzza a -közönség, a taps, a rivaldafény. No meg a 40, színpadon töltött év is kötelez, és az erővel sincs hiba. Reméli, hogy egyszer még kap egy nagy szerepet, amelyben újra megmutathatja „oroszlánkörmeit”. — Azért nem panaszkodom, igazán sok és sokféle szerepet eljátszottam életemben. Vándortársulatnál, táncos-komikusként kezdtem, hosszú ideig szinte csak operettekben játszottam. A háború után nagy létbizonytalanságban, egyik napról a másikra éltek a színészek, aminek az államosítás vetett véget, ekkor Pécsi;e kerültem. Nagyszerű évek voltak ezek, úgy éltünk, mint egy nagy család, a pécsiek nagyon megbecsülték színészeiket. Egyszer egy szovjet munkás—paraszt darabba kellett beugranom. ez volt az első komoly prózai szerepem. tetszett az alakításom, így fedezték fel bennem a jellemszínészt. Ezután már jobbnál jobb szerepek következtek. 1960-ig Pécsett, majd Miskolcon. Munkásságát 1960-ban Já- «rai-díjjal jutalmazták. Csak néhány cím a sikerek közül: BKatóiaaQBrtó, Hahóm» ás béke, Kispolgáraik, Csak egy nap a világ és a legemlékezetesebb: Az öreg hölgy látogatása. / — Ez volt talán az a szerepem, arrtelyik a legnagyobb közönségsikert aratta, nyíltszíni tapsot kaptam. Azt hiszem, egy színészinek ez a legfontosabb, hiszen ázért vagyunk, hogy az a fáradt ember, aki beül este a színházba, kis időre elfelejtse saját gondjait; élményt, új gondolatokat kapjon. Jó lenne még egyszer eljátszani Ili szerepét Az öreg hölgy látogatásából. Azóta sok új szint fedeztem fel a figurában. Valószínű, hogy ma másként játszanám. Sohasem tanul otthon, azt vallja, hogy próba közben lehet igazán a szöveget megjegyezni, a jellemet sem lehet olvasással megteremteni. A szituációkat memorizálja, így óhatatlanul azt mondja, amit az író megírt, és mire a próbák befejeződnek, tudja a szöveget, kialakul a szerei)., — Sok vita folyik manapság arról, rendezőcentrikus, vagy színészcentrikus legyen-e a színház. Szerintem mindkettő nagyon fontos, hiszen színész nélkül mncs előadás, a rendező viszont, mint külső szemlélő, kívülről látja a produkciót, így sokat segíthet. Mostanában egyre inkább a* rendező keiül előtérbe, régen sokkal inkább alkotótárs volt a színész. Hívták Somló Ferencet a fővárosba • is, nem ment. Ügy érezte, a tülekedés, a hajsza, a rohanás a szinkronból a rádióba és onnan tovább, tönkretette volna tehetségét, életét. . A család mindig sokkal fontosabb volt, semmiért nem áldozta volna fel. Ügy gondolja, művészi sikereit is főként a kiegyensúlyozott családi háttérnek köszönheti. Cl Tóth Valeria Az igazodás icőszakában Jegyzetek Feisőzsolcárói — Nincs kedved segíteni? — így kezdődik találkozásunk . Felsözsolcán. a művelődési ház’igazgatójává). Aztán összeszedi az ecseteket, a festéket, nekem egy asztali lámpa jut. e.s álbulla-, gunk a ...gazdához", a ga- meszbu (gazdasági és műszaki ellátó szervezel). — Tegnap nyílt az évi első kiállításunk, plakátokat készíteném, meg a diás előadáshoz kértem kölcsön ezeket — mondja útközben az igazgató. S ha már ott vagyunk a gameszbun, hozzájutok egy információhoz: „most tudnának menni a kőművesek a régen húzódó munka elvégzésére, most van szabad kapacitás . . A kiállítás képeivel tele van az előtér, meg a művelődési ház nagyterme, de hát mit mondhat ilyenkor egy népművelő:. — Na jól van, jöjjenek akkor most, majd csinálunk valami járást a munkához. Meg legalább megnézitek a kiállítást is ... * A művelődési ház nagytermében valóban nehéz a közlekedés. A képek a meny- nyezetröl leiógó tartózsinegeken függeszkednet a térbe. — Ha ezt látná Vasarely! ... — néz rám mentegetőző mosollyal Halászné Miklós Rúzsa, igazgató. — De egyszerűen nem tudtunk mást kitalálni. Tegnap az volt a nagy munkánk, hogy poroltunk, kötöztünk, létráztunk, „kiállítottuk” a képeket. A paravánokat, amiket az előtérben láttál, a Gárdonyiból kaptuk kölcsön. De hát képzeld el, milyen nagy szó az itt, Felsözsolcán: Va- sarely-képeket lehet látni! (Az ötven kép a budapesti Csepei Tibor magángyűjteményéből való, ö tartotta a diavetitéses előadást is a megnyitón!. . * A művelődési ház kacsmy irodájában ülünk Ve beszélgetni az új év terveiről. De fél műszak is kevés, hogy negyedóráig egyfolytában társalogná tudjunk. Érdeklődők jönnek, aktivisták, a telefoni: meg mintha „felhúzták” volna. A tanácstitkár is bekopog, jó hírt hoz; az áfész pénzt ad; műsorra is, meg a táncosoknak... Az igazgatónak megint el kéH. mennie, iskolások jöttéik a kiállítást megnézni. G az „idegenvezető”. Nagy Józseffel, a nagyközségi tanács vb-titkárával a művelődési házi lehetőségekről beszélgetünk. Örömmel tapasztalom, itt nem idegen a közművelődési érdeklődés. Pénzt persze ők sem tudnak „csinálni”, de vannak biztató jelek: „Ügy tapasztalom — mondja —, hogy az utóbbi időben a szövetkezetek komolyabban veszik a kulturális alap felhasználását. Az Unió Afész ígéretét hallhatta, s várhatóan mezőgazdasági termelőszövetkezetünk, is ad pénzt ebben az esztendőben.” — A pénzünk ebben az évben sem lesz több, mint tavaly — ezt már ismét a művelődési ház igazgatója mondja. — De most mondd meg: siránkozzak?! Ez van, ebből is lehet értelmesen dolgozni, ha sikerül megtalálni a kontaktust az emberekkel. A művelődési házak mindenütt az átmenet állapotában vannak, azt már tudjuk, hogy valami mást, jobbat kell kitalálni, mint amit eddig csináltunk. Vannak csoportjaink, amelyek megszűntek, de nem is próbáltam erőltetni megmaradásukat. Es újat is csuk akkor fogunk létrehozni, ha ugyanazzal a kéréssel (libben is jönnek. A diszílömü- vészeti szakkörünk megvan, működik az ifjúsági klub, van kel láncszakkörünk. Működésünkhöz a „pénzes” műsorokra szükség van, de ezeket igvck.sz.-m megválogatni. Olyan komplex programokat szeretnék ebben az évben megszervezni, ame- 'lyek sokoldalúan halnak", s aktivizálják a résztvevőket. Így például a diszilőművé- szeti szakkör kiállítását bemutatóval és gyermekfoglalkoztatással lehetne összekapcsolni. Igen fontosnak! tartom a gyerekek vizuális nevelését. itt Felsözsolcán két rajzszakos szakfelügyelő is van, velük az eddiginél erősebb kapcsolatra törekszem. Egyébként a kapcsolat tokra nem lehel panaszom, igaz; én sem vagyok üldögélő típus ... És Felsözsolcán nagyon jó dolog az is: rendszeresek a nagyközségben a vezetői munkamegbeszélések. Ezekre (itt természetesen) meghívják a művelődési ház vezetőjét is. Ott előállhat terveivel, a ház programjaival, s a megerősítés után már mindenki saját feladar- tának is érzi azokat. * Az olyan „egyszemélyes* művelődési házakban, mint a felsőzsolcai is, a népművelő nem játszhat „igazgatósdit”. Ha kell, beáll takarítani, plakátot ír és ragaszt, tárgyal és szervez, rendez és ügyintéz; gyakorlatilag „benne van mindenben” ... — Igaz, nagyon sok időmbe kerül, de büszke vagyok rá, hogy nagyon sokan megkeresnek személyes problémáikkal. Főleg a fiatalok jönnek hozzám szívesen, mindenféle gondjukkal. Vote egy cigányklubom is, én jól szót értettem ezekkel a gyerekekkel. Egyszer el vittem őket színházba, ha láttad volna, hogy kiöltöztek!, a szünetben csokoládét, kóláit vettek, ott kínálgattak, körbevettek, mint a tanító nénit a gyerekek. Hallottam, hogy egy férfi — aki még nem húzódott messzebbre tőlünk — megjegyezte mögöttem: „Kár ezért a kislányát: .. * Feteőzsolca tíz percnyi buszjárásra van Miskolchoz. Az utóbbi években igen erőteljes itt az építési kedv. — Ebben az évben szeretnénk az információszolgáltatást is megszervezni. Azt hiszem, egyelőre a könyvtáriban lenne jó helye. Tulajdonképpen arra vállalkoznánk, hogy felvilágosítást adjunk az itt élőknek: milyen problémával, hová fordulhatnak ... S ha például, azt tapasztaljuk, hogy sokan fordulnak hozzánk jogi kérdésekkel, akkor meghívunk egy jogászt, aki így olyan, dolgokról beszélne, ami igazán érdekli az embereket. Hát ilyen gondolatokkal kezdjük ezt az új esztendőt... * És megint, ki tudja lrte nyadszor, csörren a telefon. Egy miskolci kolléga műsort ajánl, aztán ő is leap tippet. S biztosan kérdezi az új év első napjaihoz illően, hogy hogy kezdődött?, mert ezt hallom Halászné Miklós Rózsától: — Te, ez úgy nekiindult, mint akire rátettek egy ötkilós súlyt... Ténagy József .
