Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
iÜ waontRoitsziQ t--. T904. Január 7., s*©>mBat Durkö Ckibof roja-e Január Az oeeg KsbaRával, ® késsel nyesegeti a fenyők ágait Aaoknak a fenyőknek az ágait, amelyek eleddig karácsonyfaként csillogtak, illatoztak a szobákban, de elérkezett az *16 a búcsúzkodásra, az el- kosaönésre. Tói vagytstsk már a nagy várakozások idején, mögöttünk a csendes családi idiH, meg a bongos évbúcsúztató-kösaöntő is, itt a vízkereszt, a fenyők gyertyái valahogy már nem úgy világolnak, mint akkor, mintha a csillagszóró sem lenne olyan fényes, a karácsonyi énekek lemeze is visszakerült tokjába, lehet: egy teljes évi pihenőre. Nem mondjuk ki, de tudjuk: a sszüköcske szobában kellene ttsár az a hely is, hol a fa «HL, egyáltalán rendet csipáim, éfrakni, amit ei tett, Efeyre több hát a fa a bés»- bázak között, baknoikham várják 0 kocsit, mi elviszi majd őket. Az öreg nem várja a kocsit. egyáltalán nem, előtte érkezik és tisztogatja a fenyőket. Baltával, késsel. Némelyiken meghagy az oldalágacskákból is valamennyit, ezeket szépén egyformára nyesi, nézegeti, tisztogatja, másokat egyenesre hozza, kicsit raegsuhogfcatja, masjd egymásra, fekteti. . — Mire lesznek t»r? , — Melyik erre, roetySfe arra. — Példára? — Például itt van er a derék, szép fácska! Meghagytam a koronájánál is körbe az ágakból olyan b- zénöt-húsz centit Szép, erős ágacskák ezek, bírnak valamit tartani, nem törnek. Jé. Szépen megtisztogatom valamennyit, a bicskát csóró k] akkal bekenem,.« ágak Vegére gömböt teszek, a fának talpat eszkábálok és kész n fogas. Igazi fenyőfából! Álló fogas, amit hol ide teszünk, hol oda, ahová éppen kell, persze a gyerek holmijának. Ráakaszthait ezt, azt. — És ez a krcsf? ' —- Hót:. .. sajnálom eldobni. Az oldalágakból ezen is meghagytam valamicskét, persze jóval rövidebbet, mint a fogasnál. Majd levágok -még a fa hosszából is, ;mert elég lesz egy félméter- nyí, vagy annyi se kelL Valamikor az ilyen fát köpü- lésre használták. Beletették ‘a tejbe, így ni, áz oldalsó ágakkal lefele, a kiálló részt meg" sodorgatták, forgatták jobbra, balra. Hosszú munka volt, türelem kelleti hozzá. Dísznek azért jó lesz, most úgyis divat a wágisóg. Iftegy eáacá vsat as» fan esák egy oHaJágat hagytam. Amolyan kampó- féle. Bográcsot lehet vele leakasztani a tűz főiül. Ha éppen kell. — És ezek * * teljesen letisztított fák? Olyanok, mint a karnak;,.-, — Mád MXYk in. Kteafik. A kisebbek jók lesznek a paradlcacxnboz, a nagyobbak a babhoz.. Az őség kiráncjgáí a csomóból egy újabb fenyőt, mustrálgatja, forgatja, majd elkezdi legallyazná .., Tehát babkarónak, paradicsomkarónak. A tavaszban gondolkodik már, pedig még a fűrész befelé megy a fába. Befelé megy a közepéig. Onnan pedig kifele. Még befele megyünk a télbe, hiszen január derekát nem értök eí, majd csak onnan kahofemk kifele. Igaz, a kraca-napéióft tyüJrtepesaxjrrweä hosszabbodó délutánok mostanra mór nagyon is érzékelhetően jelzik, mily sok tyúklépés telt el azóta! Igaz az is: a ui- rágmagokat, zöldségnek valót árusító boltokban hirtelenjében. megszaporodtak a népek, viszik az ilyen sárgarépamagot, az amolyant, a salálamagot, a retekmagot, -virágnak: való sokaságokat, minstta ingyen adnák! A piacokon meg las- kagombát árulnak, gyönyörűségeseket, nagy halakat, Jépesméaet, almát, sáfrányt, és főként olcsósodö tojást. Paprikamag. paradicsomkaró ... Persze, hogy jó már ezekre gondolni, dőrepülan- tani kicsit a közelgő hónapok világába. Csakhogy! Január úrnak is látnia kellene mindezt a készülődést, előrepiBsntgatást, ahelyett, hogy — sértődés ne essék! — csendben szundikál. Illetlenül a télhez, különösen annak legkeményebb derekához. Mert mégis: mi ez a lagymatag idő, ez a tutymós valami, plusz tíz fokokkal, rügyéket bolonditó meleggel? Hol van a hó, a vastag jégpáncél, mi védi meg a már sarjadó vetéseket, honnan lesz nekünk ivóvizünk, milyen talajba kerülhetnek bele egyáltalán azok a paprikamagok, violák, saláták, miegymások, ki tud-e bújni majd a paradicsom, lesz-e ereje a karóra kapaszkodni és a babhoz érdemes lesz-e egyáltalán azt a szép fenyőkarót leszúrni? Mindez kikívánkozik a fenyőt gallyazó öreg láttán. Hátha Január úr is felébred és úgy viselkedik miként illő a legkeményebb téli hónap gazdájához. Ahogy a rend ktvázóa. Patíka-fFíűzeum Érdekes JSWványosságot kínál a Mezöberénybe látogatóknak a helytörténeti gyűjtemény: a kiállítóhely egyik termében rendezték be az 1899-ben alapított „Oroszián’’-patikát. A századforduló ízlését tükröző faragott, sötétbarna bútorok, a gyógyszerészeti eszközök, mérlegek, üvegcsék a lebontott régi patikából hiánytalanul kerültek a gyűjteménybe. A gazdag néprajzi, s történeti tár megfelelő elhelyezésére a fejlődő nagyközség vezetői múzeumot szándékoznak nyitni. WEÖRES SÁNDOR: KALÁSZ LÁSZLÓ: A hegyek álma A hízó fara Miről ólmodnak a szántadon-veteken hegyek fenyvesekkel övezetten fehér turbánjuk alatt? A leszökdelő erekről s a bányák érc-lakta mélyeiről s a sokféle tarka vigalomról lent a völgyben. Talán egy tanítóról aki lépesmézet perget és vigyáz a méhrajokra hogy nász idején el ne gomolyogjanak. Talán egy gazdasszonyrál aki a csibéket őrzi a nagy hegyi rabló madaraktól. De az is lehet hogy az ő álmuk magasabb és idegenebb: m, égi felhők hordjek-viszik és a mennyboTl üressége. pore pirul a perzselőre a pernyékben az álom száll hull szürkít a hóra páráll tüdőm s a számon árvalányhajat játszom s csizmanyomok láncai fölött tudok szállani lovak szarva lefagy a télen dunyhák alatt náthás az álom felhőcsikóimat kefélem örömöm még nem találom AKÁC ISTVÁN: Majd visszatér Majd visszatér arcod megint. Akár a tél: szép lesz és fehér. Néz és nem beszél. S hogyha sírok — leint. KISS GYULA: Zsebnaptárak Evenként félreteszem őket, ómulva, mily halomra nőttek — A gybjtemény akkor lesz teljes, amikor gazdájuk már nem lesz. Lenke telefonált Ste • ra reggel a hivatalából. Csak a»J5sm brvhatta, otthon nincs te- ieíorrjok. — Éb amíg a® wtcai frrHaőben egy b*»*- nálható készülékre találsz !.— Ferenc éppen a rrflarry borotvái ával hajtódott, valami érintkezési hiba miatt állandóan megakadt. Ha megrázta, újra zümmögött. Odavitte a telefont a fürdőszobában a tükörhöz, feltartott állal beszélt, közben járatta a gépet a nyakán. — Mi van, fáj a torkod? Olyan erőltetett a hangod! — Semmi, csak mondd, mi újság, sietnem kell! — Ferenc kilenckor már a bankban ákart lenni, onnan rohanás egy szakmai vetítésre, délben ebéd a bolgár delegációval a Mátyás- pinceben, — Szóval? Jól vagytok? — Jakiéi meg- batt — mondta színtelen, kissé ijedt hangon Lenke. — Ki tudnál »grant ? Mindjárt én is hazamegyek, de a főnökömmé! keltett beszelnem egy iratról. Bandi otthon maradt. O most ott van... vele,. — Meghalt?! — hüledezett Ferenc. Kikapcsolta a borotvát. — Hogyhogy meghalt? Hát mi történt? Nem mondtátok, hogy valami baja — Te, éRssem tudom, képzeld, hétkor már kaim. szokott gyöszötölni valamit az udvaron, most meg ... Az este . .. szóval csak arra gondolhatunk, hogy... — Mire?! — Az este panaszkodott, hogy rettenetesen fáj a feje. Adtunk neki Quarelint. Azt mondta, szétpattan a feje. De még behozta a szenet meg a fát, tudod, mindig ragaszkodik hozzá. — kis csend, pillanatnyi meg- hatódottság —, ragaszkodott hozzá ... szegény . .. hogy segítsen. Ivott nálunk, fenn, a verandán egy pohár sört, raa, igyál, Jakab bácsi, mondta neki Bsssajyirs Szakonyi Károly: Egy igazi proletár szereti,,! szerette a sört. De még azt a poharat sem itta ki egészen. Hogy fáj a feje. Hogy elmegy lefeküdni. Reggel aztán Bandi, amikor kiment a kertbe, hogy megkösse a kutyát, sietett hátra Jakabhoz, de nem gondolt semmi rosszra __Te gondoltál v olna? — Nem, én sem! — Na, »gye... Annyiszor fájt a feje. Mmtiirj fájt a feje. Valamije mindig fájt. A sérve, a karja, a sebesülése a lábszárában. Meg a feje. Hát éppen ezért Furcsa, nem? Nyitva volt a kisház ajtaja, úgy értem, nem volt bezárva. Képzeld, nem volt bezárva. Talán kinn járt az éjjel... szegény! Szóval... feküdi, az ágyán, Bandi azt hitte, alszik. Ki tudnál ugrani? ■— Háb... Hát persze! — Dolgod van, mi ? — Nem bag, megyek... — Mindig van valami. Ebben a csa- ladban mindig van valami baj.., —- Mtt csináljunk? lmfcézteedni fos?!. Összekapom. magam, és ... Hamar kiért, szembehajtott a város felé áradó forgalommal. A kertkapu előtt parkolt, az árokpart peremén, hogy helyet hagyjon az úton másoknak. Járdát már építettek, de a kocsiút most is gödrös földút voít, mint gyerekkorában. Pedig a telepet már harminc éve a fővároshoz csatolták. Bandi várta; egy halom deszkát rakosgatott el a nyári konyha üvegezett ajtaja elöl. — Ezeket a léceket, pallókat legalább rakjuk éL Meg a baltát is .., A ksnjbsíi is bssae bans seprerrem a kertben, any- nyi a munka, szegény Jakab tegnap még mondta is, hogy összehúzkodja a nagyjai ... most meg. Hát mit szólsz? — Bejelentettétek a körzeti orvosnak? — kérdezte Ferenc. — Elmentem érte biciklivel, majd kijön — mondta Bandi. Bekecsben volt, sapkában, de papucsban. Sápadtan nézett a sógorára, megviselte ez a mai reggel: az a pillanat, amikor költögetni akarta Jakabot, de rá kellett jönnie, hogy egy halottat élesztget. — Még nem hűlt ki, amikor benyitottam — magyarázta, miközben clrakták az ajtóból a korhadt deszkákat. — Hajnalban halhatott meg, képzeld, ki volt fordulva a tenyere, a feje, szegénynek, a falnak vetve, a szája kilátva. Az este még sört ivott nálunk... — Igen, Eenko említette... Hogy kerültek ide ezek a deszkák? — Talán ma akarta felhasogatni gyújtásnak. Panaszkodott, hogy nincs fája. De hát én mindig adtom neki! Amikor vettem, hozattam neki is. Meg -in ez a sok kacat... — Ez mind a szaletli deszkája volt. — A szaletlié? — Régebben volt itt egy szaletli. Itt, a nyári konyha előtt. Zöldre volt festve. Látod? Itt, ezen a kis betonozott négyzeten egy kis szaletli... Nyáron itt ebédeltünk meg vacsoráztunk. Hogy a' felső házba ne menjenek be a legyek. . . — Igen — mondta 'Bandi, de nem értette, nem is figyelte • Ferencet. — Amíg az ervos nem - látta, nem ^-nyúlunk hozzá — Nem, addig nem — mondta Ferenc. — De azért bemegyek. — Tessék? — Bemegyek hozzá. Megnézem .. — Menj be, persze. Még úgy. van, ahogy találtam. Éppen úgy feleszik. Nem nyúltam hozzá. Amíg az, orvos nem látta... Ferenc kinyitotta az üvegezett ajtócskát, meg kellett rántani, mert leszállta sarka. Karislolta a betont. Behúzott nyakkal lépett be. Balról, a kamrából, ami már évek óta Jakab bácsi szobája volt, áporodott szag csapta meg a sötétből. — Nem vettem le a .rongyot az ablakról a legyek miatt — hallotta maga mögött a sógora hangját. Ott álltak a parányi konyhában. —< Nézd, tegnap még főzött magúnak csirkelevest ... — A vézna, régi tűzhelyen egy fedetlen la- boskában megsűrüsödött lében csirkeaprólék. Nyeles edényben sötétbarna tea. A stelázsin • néhány tányér, mosatlan poharak, bögrék. Kendőbe takart kenvéi .. — Ez a kód mindig itt, volt *— mondta halkan Fe- . renc. mintha alvót zavarna a hangos beszéddel. — Ez már .gyerekkoromban ,is... Ebben fürödtünk’ . szombatonként __ — Ez v olt az asztala — mondta Bandi. — Le van fedve deszkákkal. Nem használta a kádat. Csak a lavórt. Mindig hívtuk, hogy jöjjön fel hozzánk a házba fürödni, de soha... — Zsírral főzött.'— Tessék? — Zsírral főzött. Itt az a kis zsí- rosbödön. Az anyámé volt! Itt -ez a bődön a kádon —5
