Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
tror. ftnrüSfrT, «©míiot ÉSZAK-MAG YAROKSZAG 7 Részlet Etwsod-AbacHj. © lumpién megye 1976- ban kiadott műemlékjegyzékéből : „Szirmabese- ii'iu, Széchenyi út 21). Ált. iskola, eolt Szirmay-kastély, barokk, XV111. sz. Erősen alenilee. Emeletes. Műemlék jellcfiii.” Résziét az újságíró 1983 decemberében — személyes tapasztala tok alapján — papírra vetett jegyzeteiből: ..Drótkerítés állja utunkat. Rajta tábla: vigyázat, életveszély! Beljebb, az épület talán is találkozunk hasonló feliratokkal. Épület? Inkább rom már ez. Körös-körül derék magas kórótenger, elhasznált gumiköpenyek. Mindezek • mintha fokozni akarnák a szánalom- keltést. Végéráit éli a besenyői kastély! Tetőzete akár a szita. Tornyaiból már csak három áll. Egy leom- lotl, de a meglevőkön is mind kevesebb a zsindely. Abraküveget már sehol sem látok, sőt sok helyről az ablak-, ajtókeret is hiányzik. A falak rongyosak, néhol még sárgállik a vakolat, a festés, ám már a pengés után előtűnő kő, tégla az uralkodó. Az épületbe nem merünk bemenni. Az eme- letszinl több lietyen lessea- kadt.. stóláin« Csabá-nafc., * megyei tanács műemlék ügyekkel foglalkozó szakemberének elsőként azt voltam kénytelen mondani: — Ez a szimmbcscnyói épület, szerény véleményem szerint, rosszabb állapotban ran, mint a tavaly felrobbantott lo rn.yosne-tn éti kastély. — Valóban boasnabb áf4s~ potban van, ám a tomyos- nemeti kastély nőm elvezett műemléki védettséget, er. viszont igen. Volt már itt is kezdeményezés a jegyzékből történő törlés, illetve a lebontás ügyeben, de az OMF Műemlékbejáráson A szirmabesenyíii nem engedélyezte, mondván, értek. — Értéknek érték, de ez semmiképp sem ilyen állapotban. tipp vélem, megérett az idő. hogy pro vagy kontra, de ebben a kérdésben gyakorlati lépésekre kerüljön sor. — Mi az idei évre. 1984- re benyújtottuk hiteligényünket a felújítás megkezdéséhez. Ebben a pillanatban azonban a pénz dolgában a-z OMF még nem tud nyilatkozni, hogy jut-e valami a Szí rmay-kastélvra. Nem tudom mi lesz. Tavaly készítettünk egy állagvédelmi tervet. Abban a tetőzet, a szerkezetmegerősítés, a burkolás szerepel. A terv 11 millió forinttal számol. — Mennyiből lehetne tettesen lakhatóvá tenni a szir- ma.besenyöi kastélyt? — Véleményem Knwint legalább 15 millió, ha nem több, kellene hozzá. Bossányi Gyula, a szirma- besenyői általános iskola igazgatója: — A felszabadulás után iskola működött a kastélyban. 1974. december 9-én szakadt be az egyik tanterem, akkor életveszélyessé nyilvánították az épületet, s egyúttal* meggyorsították az új iskola építését .. . — Ac iskola kiköltözése után nem próbálták a: épületet felújítani, másra hasznosítani? — Szóba került kultúr- házként. csapatottlronkent is. Sajnos azonban az állapota évről évre romlott, s rendkívül nagy beruházást igényelt volna a felújítás... — Sajnálják? — Persze, hogy sajnáljuk. 1954 tujun a mellette levő, mostani sportpálya helyén meg lolgyerdó volt. A hagyomány szerint Szinyei Merse Pál. Pad a parkban című képét itt festette ... Sajnáljuk, de mi mást nem tehetünk. Sajnos. De akármi lesz is a sorsa, véleményem szerint így nem maradhat! Fedor Vince, a Szirma besenyői nagyközségi Tanács elnöke: — Egy ilyen hatalmas épület sorsa — anyagi források hiányában — sohasem a helyi tanács kezében van. Ezért is nyilatkozom egy kicsit félve. Korábban én is — a kapott információk alapján — azt mondtam, levéltár lesz. Nem lett az. Később azt mondtam, mert az a hír járta, hogy nevelőotthon lesz. Abból sem lelt semmi. Ebben a pillanatban még ígérni sem tudok. — Egyáltalán, fel lehel ezt az epiilelet még újítani? — Keni vagyok építész. Annyit tudok, hogy öt évvel ezelőtt az Építési Minőségvizsgáló Intézet szakemberei vizsgálták a falakat. Öszerintük, ezek a falak nem bírnak meg egy mono- lilbeion tetőszerkezetet. Állítólag az OMF-nek más a véleménye. A mi legnagyobb problémánk, hogy ott áll a község közepén. Ilyen állapotban sajnáljuk es .szégyelljük. — Evekkel ezelőtt nem lehetett volna hasznosítani? Miskolc szó llodago tulokkal küzd. Besenyő pedig a tőszomszédságában van. Egy kastélyszállóval ni indeti ki jól járt volna. — Voltak itt egyszer az idegenforgalmi hivataltól érdeklődni. Amikor meglátták a kastélyt, ki se szálltak a kocsiból... * Konklúzió . .. Robbantjuk, vagy rendbehozzuk? — ez itt a kérdés. Ám a válasz — kiderült,— egyelőre késik. S míg erre várunk, az idő. az enyészet dolgozik. Ügy tűnik. döntenek helyettünk. Hajón Imre Fotó: Fajtán László vagyis az asztalán. Meg szalonna ... — Ferenc nem Hidott. kiegyenesedni, .hajlott háttal kémlelt be a kamra sötétjébe. — Elsőm lohol hinni, ugye? Járt orvoshoz? — Bandi megélénküli: — Tudod, miket mondott az orvosokra! Hiszen tudod! Hiába győzködtem. hogy Jakab, azért- mégiscsak ók tudják jobban! A sintérek?! Sinté- ttéknelt nevezte őket. A tablettákat kidobta a szelletre. Várj! Félrehúzom a rongyot ... Az ablak csak affele kis kamraobiak, beeresztett némi fényt Ferenc megállt az ajtóban, a pincelejárat vasalt deszkáin. Most is tele lehrt a pince vízzel. Hajdanán. ha lementek, bokáig jártak a talajvízben. — Én meszeltem ki neki ■— mondta Bandi. — Meg hoztuk ezeket a szőnyegekei, hogy mégse csak a csupasz föld legyen ... — Jakab mintha csak elszu- riyókált volna, félig nyitott szájjal, elejtett végtagokkal. falnak vetett vállal, hiüa-abillont feiiel. Ingben volt, nyakig betakarva. A dunna alól bal !ábreie ki- lálszolt. Viaszsárga bőr, viaszsárga körmök. — A szemét lefogtam — suttogta Bandi. — A szemét azért... Ferenc nem mozdult, nézte a halottat, aoia öensét. a kis. ládám Jakabot. a hirtelen haragút, a makaók, önfejű kis öreget. Mái itt végezte! Az. ő hajdani kamrájukban. Egv s/nkrénv, euv szék, egv kimustrált. de megjavított Pacsirta rádió, dívánv. jan- csikályha Odakinn a kony- jhábatr néhány edény Bö- donörske zsírral Szemüveg, óra, gw kockás zakó Ferenc ruhatárából. — Meny1 mi idős is? — kérdezte .Randi. — Mennyi - most? Ha az orvos sri... — Kilencszázban született — fordult meg Ferenc,. Nem bírta tovább volt körbenézni ezt a mozdulatlanságot. A halai viaszszinel, s ugyanakkor Jakab ősz hajának borzásságat. A gyűrt,' íélrecsúszott ágynemű közt heverő tetemet, — Kilenc- százbaii ... — tűnődött Bandi. — Azért körül kellene nézni, elő kellene készíteni az iratait... Az igazolványa.. Nyugdíj- szelvények. A szekrény polcán néhány fénykép. Ótagon, a diófa alatt, kccs- kelábú asztal körül a há- rt\m fi ver: Ferenc apja, meg Gyula bácsi és Jakab. Meg fiatalok. Kártyáznak, az asztalon bovoskancsó. Aztán egy kép a háború előtti évből: Jakab bácsi a cséplőgép mellett, a zsákoknál. Meg egy kalapos kép az ólagi templom előtt, Gyula bácsi temetése napján. —'• A következő őszön jött fel ide. Pestre — mondta Ferenc. — Miután az unokaöccse) eladták az ótagi házat. Akkor aztán már nem volt hol laknia, — Sohasem volt igazán hol laknia — mondta Bandi. — Eleget mesélte .. — Hát... nem nagyon — nézett Ferenc a mozdulatlan Jakabra. — Kilencszázhuszon- hatig a Zichy-birtokon voll cseléd a szüleivel. Aztán a nagyapa halála után nagyanya meg ö átköltöztek Gyula bécsiékhoz. Ott kapott munkát a tejgazdaságban. Amikor Gyula bácsiék a háború után épül tek. fürdőszobát is akartak az úi házban, de soha nem szerették fel. csak kicsem- pézték. Az lett a Jakab kuckóia. Mindaddig, amíg egyedül nem maradt, s a Gyula bácsi fiai el nem adták a házat. Akkor aztán már csak mi maradtunk neki. megkapta ezt a nyári konyhát, meg ezt a kamrát... — Nézd csak —szakította félbe Bandi —, ez valami hivatalos papír Otegról. — Az, az, a föld- . járadék•— A micsoda? i— Na, nem valami nagy összeg. A földje után. — Hát mégis . vall valamije? — Negyvenötben, mint családtagnak,’ igényeltek neki is két holdat. Hogy mire hazajön a fogságból ... Azt adta be később a téeszbe. Onnan kapja ezt a pénzt a nyugdíj mellé ... Lenke jött; az orvos a buszmegállóban vette fel az autójába. — Merre? — kérdezte a doktor. — Csak erre, itt, tessék vigyázni, alacsony az ajtó. — Innen is jő lesz — mondta az orvos. Bekukkantott a sötét kamrába. — Tóth Jakab?... — Nem. Horváth ... — Igen, persze. Horváth. — Így találtuk. Panaszkodott, hogy fáj a feje... — Az orvos szó nélkül kitöltött egy cédulát. — Ezt majd oda kell adni a hullaszállítóiénak, az. engedély, hogy elvihetik ... — Mennyivel tartozunk? —-Ugyan, kérem — mondta fakó hangon az orvos. Ferenc kétszáz forintot adott át a kézfogásnál. — Őszinte részvétem — biccentett a doktor, lóriké pitvergett; Bandi ál fogta a felesége vállát, bólogatott. Ferenc a szakmai vetítésről már lekésett, de fél kettőre a Mátyás-pincébe akar! érni. a holgár delegációt nem hanvbatja magára. — Ráérsz még? — kérdezte szipogva 1 onke. — Fel kell öltöztetni, ha egváltalan van valami rendes ruhája! — Kinyitotta a Szekrényt. — Talán ez a sötétkék . . Lehet sötétkék? Nem is tudom. Be más nincs. Barnába azért mégse ... — Úgy is van, most csináljuk, amíg nem olyan merev — mondta Bandi. — Rs talán mosdatni is kell . . Lenke, hozzál odaföntről melee vizét! Feri! Ueve tudsz segíteni? Egyedül nem bírom .. — Bandi összehajtogatta az ágyneműt, megpróbálta kiegvenesiteni Jakab lábát. Már nehezen ment, — Hal nem Vesz könnyű feladni ra a. ,nad, ragot! Az arcát lemossuk es megberet valjuk ... Lenke műanyag lavórban hozott vizet. — Csak mi voltunk már neki, senki más... — Bandi mintha félelmében beszélt volna. — Gyere. Feri, emeld meg a derekát, Nem kell irtózni tőle, semmi olyan betegsége nem volt. .. Lenke. gyűrd be az inget a nadrágjába. Nehéz, mi? Rettenetesen nehez egy ilyen test... — Volt egv lánya is — jutott eszébe Lenkének; mosdókesztyű- vcl óvatosan' töröl gette a halott arcát. — Lánya?! — nézett rá Bandi. — Ügy tudtam, sohasem nősült meg! — Nem, nem volt nős, de azért volt egy lánya — mondta Ferenc, visszafogott lélegzettel, mert kellemetlen sz-ag csapta meg. — Én egvsz.er láttam a lányát — folytatta aztán —. láttam vagy jó negyven éve. Egy vasárnap délután, •Vagon. Húszéves lehetett akkor, szép nő volt, gyalog jött át a határon. Bur- genlandból . . — Hogy tudnánk értesíteni? —kérdezte Lenke — Hogyan? Sehogyan! A nevét sem tudjuk, nemhogy a címét! A temetést majd én inté-. zom. — Á. majd közösen — vetette oda sietve Bandi. Habot vert egv tálkában a borot váláshoz. — Nem. nem. én vagvoh a legidősebb — állt félre Ferenc —. s engem mindig kedvelt, — Minket is! —. De ti eleget fáradoztatok vele... — Hirtelen, először azóta, hogy megérkezett, keserű ízi érzett a torkában. — Emlékszem az ótagi nyarakra — mondta. — Amikor megjött a • mezőről. éppen így aludt mindig a konyhai dikón. Így... Éppen így.-.. mértékkel! Csak mértékkel, fiam! — oktatott nagyanyám mindannyiszor a jeles ünnepek előtt, és én fogékony tanítványnak bizonyultam. Hiszen a mértékletesség az egyik legnagyobb emberi erény, a mértékkel élő ember rendszerint szolid, de határozott, igazságos, de sohasem Ticspola. tehetséges, de nem öntett, ;rendszerint udvarias, jó ízlésű, és még sorolhatnám tulajdonságait, de ennyi tán’ eleg. A mértékletesség mindenekelőtt! — ez. lebegett lelki szemeim elölt is az ünnepre készülődvén, az előző évekhez hasonlóan fogadalmat tévén tenmagam előtt, miszerint bejglivel és borral, kocsonyával es sörrel. füstölt csülökkel és az ajándékba kapott könyvekkel csak mértékkel fogok élni. Keveset mindegyikből. hogy örömük másnap is öröfnet jelentsen, hogy harapva, kortyintva, húzva, vagy olvasgatva belőlük el ne teljek velük, hanem inkább még vágytam őket, jobban, mint annak- előtte, mikor még kóstolóhoz sem jutottam belőlük. Mint azt a jeles és nevezetes Claudius császár emlékirataiban említette volt, helyes és mértékleles, szóval mindenképp bölcs dolog: ha az ember etel-ital mellől ügy áll fel, hogy közülük még kíván valamit. Hasonlóan intettem családtagjaim is, mondhatom, nem minden eredménv nélkül, mert a felbontott remek pálinkából pontosan kétujjnyi maradt az in eg alian. mindenki meg elegedett ’egy-két pohárkával, gondolván arra, hogv a pálinkát követő etelek, dalok számára is helyet kell tartani Nem volt mit tenni. egyedül kellett elfogyasztanom a maradék palinkat, mert minek foglalja a helyet a hűtőben egy akkora naev, majdnem üres üveg. Családom elismerően nyugtázta bölcs előrelátásom, hiszen a lei- szabadult helyre újabb üveg pezsgő kerülhetett. A háromféle bor — a szárnyashoz járó könnyű fehér, a vadételt kísérő vórós és a desszerthez kínált aszú — közül tatán a vörösnek volt a legnagyobb sikere, mert abból csak az üveg alján maradt néhány ujjnyi. A fél üveg fehér es a fel palack aszú után még azt is megittam, mert a házgyári lakások melegében a legjobb bp| rok , is veszítenek egy idő "uifui" zamátukból. s jobb ezt megelőzni, no meg a helyükre a hűtőbe les* alább bekerülhettek azok a sörök, amelyek eddig szomorúan vártak sorukra a langyos konyhaszekrényben. A pohár vörös ízét már nem nügyön éreztem; elnyomta a testes német sör számban maradt íze, abból ugyanis hárorrú majdnem teli üveggel ma* raöt a tormás főtt marha mellé kínált körből. Másnapra csak elmenne sä erejük, es nagyanyám arra is megtanított, hogy etelf-it alt Isten, s ember ellen Való vétek veszni hagyni. Ez a megfontolás adta kezembe az evőeszközt, mikor a desszert után a két tányér kocsonyának nekiláttam, amely már háron| napja álldogált a hűtőben, pedig a kocsonyának, elleniéiben a töltött káposztával. az acsorgás megárt, legjobb azt mmél hama-. rabb elfogyasztani. Közbeni a család szelíd délutáni pezsgözésre tért át. hát ma* gam is azf ittam, de ól sajnos, mindnyájan as‘ édesre esi *•• ek, magam? meg a száraz fajtákat kedvelem, hát a maradék fél-i fél üveg felier és piros pezsgőjük után bonthattam' csak lesre egy száraz ps-* lackot. amelyből fémrészé-1 lesen csak mértékkel fo-j gyasztpttam. Es most abroncsom! ké-; ne a fejein, de ki ért még manapság az abroneskészí- téshez. a jegelés meg nem használ, pedig már két csomag szódabikarbónát is bevettem, igaz, a szomszéd Dipankrint. az anyósom, meg ricinust ajánlott, a feleségem esküszik a keserű-í sóra. s én nem tudtam választani. hál mindegyiket kipróbáltam, de igazán csak! mértékkel __ ( csendes)
