Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

T984. Januar 7., szamBaf ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 \ Autóversenyzőnek lenni... Az autóversenyző, s © mitlaror Ursa beülnek a versenyautóba, ma.id a rajtvonalhoz gördülnek. Megkezdődik a visszaszám­lálás. fellendül a szélvédő­ről' a. zászló és elindulnak cseppet sem veszély leien út­jukra . . A nézők gyűrűjé­ből, l'jjil, csodálattá] párosuló, hol fitymáló megjegyzések hallatszanak egy-egy gép szemre vételezése közben Csak kevesen tudlak, gon­dolnak arra, hogy mennyi munka, pénz. áldozatos sze­relés. bütvkölés van egy ilyen tarkára festett verseny­autóban. Az autóversenyzés a legveszélyesebb. legdrá­gább sportok egyike. Nem kevés pénzbe kerül az autó felkészítése, „spécizése”. Az­tán itt van még a többi já­rulékos költség, mint pél­dául a verseny-cascó, a ne­vezési díj. licenckiváltás. Itt bizony elfér a külső támo­gatás. Sajnos, ez az utóbbi időkben — ismervén gazda­sági nehézségeinket — egy­re kevesebb. A Miskolci Au­tójavító SC berkein belül is anyagi természetű gondok jelentik a nehézségeket. Er­ről s emellett a lehetőségek­ről, eredményekről beszél­gettünk a klub vezetőjével és a versenyzőkkel. Az első kérdés Stimm Györgynek, a Miskolci Au­tójavító SC elnökének szól: —’ Milyen tevékenységet folytat a sportklub? — A Miskolci Autójavító SC tevékenysége két részié oszlik: a vállalati tömeg­sportra, és a közismert au­tós szakosztály munkájára., Ebbői következően a kiadá­sokra kapott pénzösszeget is kétfelé kell osztanunk. A tö­megsporttal kapcsolatosan megemlíteni, hogy két sport­pálya építését kezdtük el a közelmúltban, s ,ennek megr valósítása nagyrészt társai G&nsfok és örömök dalmi munkában történik. Visszatérve az autósporthoz, el. kell mondani, hogy a ne­hézségek kezdetét az Afit, mint tröszt megszűnése je­lentette. Mint köztudott: ön­álló kisvállalatokként dol­goznak ezek a volt Atit- üzemegységek. Ily módon az anyagi lehetőségeink is meg­lehetősen beszűkültek, azon­kívül a versenyzőknek sem tudjuk a versenyre való fel­készüléshez műhelyeinket biztosítani. Fentiekből követ­kezően a felkészítés kizáró­lag a versenyzőkre hárul. — Mi a helyzet a reklá­mokkal ? — A következő időszakban sajnos ezek is megszűnnek. Korábbi versenyeinken a TVK és az ÉMV termékeit reklámoztuk, a bevételeket .teljes egészében a versenyek •lebonyolításához használtuk . fel. — A nehézségek után be­széljünk örömtelibb dolgok­ról is. Január. 14-én lesz az 1983-as esztendő bajnoki cí­meinek ünnepélyes átadása.. Ezen az. eseményen érdekelt néhány, miskolci, versenyző js. — Igen, méghozzá ■ nem is kevesen. Nagy örömünkre szolgál, hogy rallye II-ben országos bajnoki címet kap a Veszprémi—Veszprémmé, Bialkó—Béres és a' László— Deák.- versenyzöpárosv Mi­jei Jiárorn kategóriában . si­került e címet elérni, így a csapat is bajnok lett. A klub elnöke után meg­kérdeztük a versenyzőket is, ök hogyan vélekednek a fentiekről ? Veszprémi Barna: — Nagyon kevés a támo­gatás. Egy verseny körülbe­lül tízezer forintos kiadást jelent, plusz a gépek felké­szítése. Ez utóbbi többnyire sajat es a barátok munkájá­ból valósul meg. 11a nem lennének támogató, segítő barátok, nem tudtuk volna elérni ezt az eredményt. .„uszló Géza: — Sportszeretet, szenve­dély. Ezek visznek minket a nehézségek ellenére is to­vább. S ezek miatt áldozzuk — szinte mondhatom —min­den fillérünket az autóver­senyzésre. Mindezek ellenere elkelne több segítség is. Nem nagyon értein azt, hogy ennyi nagyvállalat, gyár mellett csak ennyi juttatás­ra fül ja. Végül is Miskolc színeit képviseljük. Veszprémi: — Ha nem mutatnánk fel semmit, ez érthető lenne. Például László Géza Pisti­ben kezdte a versenyzést, most pedig 83-ban országos bajnok lett! Most egy lépés­sel feljebb, a rallye 1-be ju­tottunk. Ahhoz, hogy itt ver­senyezhessünk, még több pénzre van szükség. Nem tudom mi lesz ... A íent.i beszélgetést kö­vetően került sor a Miskolci Autójavító SC évzáró klub- gyűlésére. A gyűlésen el­hangzottakból most csak egy bejelentést szeretnék kiemel­ni, mely a következő volt: négy versenyzőpáros (köztük á három bajnok) bejelentet­te távozási szándékát A ké­sőbbiekben a Nyíregyházi Volán színeit képviselik ... Az autósport nehéz sport... ! Mészáros István Sorsolás a Palotásban Tavaly március 1-től de­cember 31-ig, az Unió Álész 15 ABC-áruházában minden csütörtökön és pénteken az 500 forint feletti vásárlás után tombolajegyét adtak a vásárlóknak. A kiadott tombolajegyeket kétszer sorsolták. Az első sorsolás 1983 augusztusban Volt, a második 1984 jartuár 6-án a Palotás étteremben, amelyen azok a tombolaje­gyek is részt vettek, melyek az augusztusi sorsoláson nem nyertek. Nyeremények: Solax vasa­ló 02 908, HM—2 Mixer 14 962, HM—2 Mixer 17 574, HMG hajszárító 04 710, TA kenyérpirító 04 947, . MS Mi­xer kávéőrlő 00 424, Eta Mixer 4188, W-rácfió 30 325, Rakéta porszívó 12 657, 407 tip. centrifuga 4701, Sarlotte robotgép 2417, 303 tip. mo­sógép 5236. asztali rádió 3449, TS-grillsütő 00 385, MK 29 tip. magnó 15 001, TS szí­nes televízió 18 452. A nyeremények február 15-ig vehetők át a Palotás étteremben. Megyénk nem kevés teleoülé- sén, elsősorban a szénlelőhe­lyektől, valamint TöZEPteie- pektől távol eső községekben ma is a fa számit a legfonto­sabb téli tüzelőnek. Ritkán írunk rála - pedig szót érde­mel —, hogy az erdőterülettel rendelkező termelőszövetkeze­teink minden évben maximá­lison igyekeznek eleget tenni a lakosság tüzifaigényeinek. Mint például Fancsalon! A képünkön látható akácfa — amelyet Kovács József saját fűrészgépévé! darabol - a he­lyi Egyetértés Tsz erdejeben termett, a tsz termelte ki, s ugyancsak o tsz gépjárműve szállította az igénylők udva. rába. Fotó: Fojtán László ií Rablók és kis íolvajok Annyi minden más áldott és atkos dolog után, mely nyugatról szivárgott, lopa­kodott, vagy néha viharos tempóban berobogott hoz­zánk, néhány éve a játék- automaták is megjelentek. Előbb csak olyan szállodák­ban. szórakozóhelyeken tűn­tek fel, ahol csak külföldi turisták használhatták. Volt is sok csípős megjegyzés, még újságcikk, rádióriport is rek­lamálta, ha néha vicces for­mában is, miért nincs joga a magyar állampolgárnak is ahhoz, hogy becsületesen megkeresett bérének egy ré­szét egy-két óra alatt elve­szíthesse. Aztán megjelent néhány „jobb” helyen Buda­pesten, majd' vidéken is. ma pedig már alig van valamire való, magára kicsit is adó kocsma, ahol he lenne. Ahogy terjed a maszek ven­déglátó-hálózat. úg.V lesz több és több játékautomata, vagy ahogy némelyik fajtá­ját becézik, „félkarú rabló”, természetesen busás hasznot hozva a tulajdonosnak. Álla­mi és gebines üzletvezető egyaránt rájött, hogy a zon­gora, vagy a wurlitzer he­lyett nagyobb vendégcsalo­gató, -marasztaló, töl?b fo­gyasztást is biztosító eszkö­zök ezek a „géprablók”. Valóban mindenkinek szi­ve joga, hogy ott és arra költse el pénzét, ahol és ami­re akarja. Csakhogy — mint egy rádióriportból is kide­rült. sőt saját miskolci ta­pasztalataink is megerősítik — nemcsak azok játszanak és költik pénzüket, akik megkeresték. Egyre több fia­talkorú, sót gyermek is fel­keresi ezeket a helyeket, s költ, ki tudja honnan szer­zett pénzt, nem is keveset, új „szenvedélyére”. Fogad­juk el, hogy az eljátszott pénz zöme a szülőktől szár­mazik. Tudom, hogy sok szü­lő tizenéves, vagy akár alsó tagozatos gyermekének is elég tekintélyes összegű zseb­pénzt ad rendszeresen. Sok családban dívik az a helyte­len szokás, hogy az ötösért, a jó jegyért pénzt adnak a gyereknek. Mondják, ezeknél a gyerekeknél néha ötven­hatvan, de nem ritkán egy­két száz forint is van rend­szeresen. Amit aztán arra költenek, amire akarják, nem kérik számon. (Vajon a szülőknek mennyi zsebpén­zük volt annak idején, ilyen korukban?) A fent említett rádióri­portból kiderült, hogy Buda­pesten népi ellenőrök járták végig a jatékautomatás szó­rakozóhelyeket. Ügy tudom, Miskolcon is volt már ellen-. S őrzés. Egy-két pedagógus kí­sérte az ellenőröket, s a ti­zennégy éven aluliakat ha- ‘‘ zaküldték, nevüket, címüket felírták, s megküldték isko-> Iájuknak. Kiderült az is. * hogy voít olyan gyerek, sőt - t több is (szándékosán nem akarok bandát írni), akike.t ' üzletben. máshol lopáson » fogtak, így • akartak pénzt -,c szerezni az automatákhoz. Ezek a kis tolvajok — akik- ■" nek nagyobb része kényszer- -ss intésre, társaitól való félel­mében, vagy rosszul értelme­zett vagányságból követte eí tettét — nem bűnözök. Re­mélhetőleg soha nem is lesz-, nek azok. De a játékszenve- V dély, régebben a kártya, a lóverseny, ma talán az auto­maták, sok ember életét tét- -' te tönkre. Idejében kell gá­tat szabni, nehogy a „rab­lók” tolvajokat neveljenek. Az italboltok, presszók fa­lán mindenütt ott a felirat: - „18 éven alulialtat nem szol­gaiunk ki ". ' Kötelezzék azv üzletvezetőket, hogy a felira­tot úgy módosítsák — és per­sze tartsák, tartassák is bér’' ' —, hogy a játékautomatát sé "" használhassák fiatalkorúak. Az illetékesek minél többször ellenőrizzék az ilyen helye- r két, a szülök pedig gondol­ják meg: valóban szükségük „ van-e a kiskorú gyermekek­nek az ő zsebpénzükkel tá­mogatott felnöttes szórako-f' ^, zásra. Az ilyen gyermekek szemében nincs sok értéke, ” becsülete a pénznek, és an­nak a munkának sem, , amellyel — sokszor verejté- .. késén — megkeresték. Szatmári Lajos . ­Mi lehet az a delejes # erő. amely az embe­reket a kerek számok, évfordulók közelébe vonzza? Hiába kutatok emlékeim közt, nem találom magyará­zatát. s nem segítenek ol­vasmány aim sem, amelyek­ből inkább derül ki; az em­ber eredendő természetéhez nemigen tartozik hozzá, hogy mindenféle szögletes, pontos, passzos számok, dátumok között éljen. Részint azért’, mert a természet aligha fi­gyel kalendárium igazításra, részint azért, mert az em­ber által kei eknek tartott számokból jóval kevesebb van — már amivel életünk folyamán találkozhatunk —, mint ahányan vagyunk, eb­ből következve, legtöbbünk nem a kétszázötvenedik na­pon Jön a világra, és nem január elsején, március ti­zenötödikén, vagy augusztus húszadikán, névnapunk nem tizedikére, huszonötödikére esik házasságunkat sem ilyen vagy olyan kerek nap­tári napon kötjük, s nem­igen ragaszkodunk hozzá, hogy gyermekünk a kétszáz- ötvenedik napon jelentkez­zen, helyette inkább épsé­get, egészségei kiváltunk ne­ki. És igazán ritka az is, mi­kor valaki ötvenedik, het- venötödik születésnapján tá­vozik az árnyékvilágból, ám ha marad, rendszerint a het- venharntadik. meg az ötven­két tértik évfordulóját ugyan­úgy megünnepeljük, mint a kerekebb éveit. Az igazi ju­bileum — egy százéves szü­letésnap — pedig igen-igen ritkán adatik meg, s ilyen­kor az ünneplők hajlanak a gondolatra, hogy a századik születésnap valami ritka kincset, jutalmat tartogat annak, akinek megengedte­tett, hogy megérje ezt a na­pot, s nemigen gondolunk rá, hogy egy kilencvenki­lenc éves ember, századik születésnapjára aligha válik fiatalabbá, s egy ilyen ke­rek évfordulón még több te­her nyomja, mint kilenc­venkilenc évesen: éppen há­romszázhatvanöt nap súlya, ami a megélt harmincötezer­hez képest semmiség ugyan, ám amely inkább hasonlít ahhoz, a pár dekához, amely- ivei terhelve a súlyzót, az ember már képtelen a ter­het a feje fölé emelni. özvegy Timár Istvánná képes volt megbirkózni a kilencvenkilencedik évét kö­vető háromszázhatvanöt nappal. Sajószögeden január 6-án ülték 100. születésnap­ját. Ünnepelhetnék nyolca­dikén is. mert az egyik irat ezt, a másik azt tartalmaz­za. ám abban mindkettő megegyezik: az ünnepelt 1884 január havában látta meg a napvilágot. Töretlen egészségről, élet­kedvről, nehezülő hallásról, remek látásról szokás ilyen tudósítások alkalmával hírt adni, de özvegy Timár Ist­vánná jelenleg nem a leg­jobb egészségnek örvend. Néhány esztendeje — így télidöben — mindig tüdő­gyulladás gyötri, amelyből mindannyiszor sikerült ta­vaszra kilábalnia. Kilencven évesen még javában kapált, s ahogy hetvennégy éves lá­nya, özvegy Stefán Mihály- •;= né elmondja, még a múlt ősszel ő vágta ki a keltben a krumplit, de még egy hó­napja is egyedül járt haza: a saját lakásába. Most, hogy a betegség ágyba parancsol- ta, lánya gondoskodik róla ^ es a másik három gyerme­ke. És ott a családban a 23 '** unoka, a Számos déd- és « ükunoka, akiket a déd- es ükmama nem is tud mar pontosan számon tartani. Az ötgyermekes asszony 1919-ben maradt özvegyen. A házasságban töltött Fe- ■ renc József-i „boldog béke-; idők” után. egyedül élt meg hatvanöt esztendőt, amely J más embereknek egy egesá élethez is s'ok. S ha december hatodikén, délután két órakor össze­gyűlt az ünneplő közönség, az öregek napközi otthoná­ban. ha megszólalt az ének, -r amely a száz évet. megért v embert köszöntötte, lelt-e benne az ünnepelt is örö- '" met. vagy száz esztendő sű- •’ rítette bölcsessége tudata- - ban tudja: száz év neiti ér­dem. de nem is kivételes ­ritka szerencse. Láttam kö- ^ zol száz évet végigdolgozott, ^ bütykös kezeit. Ahogy az embereket egy kicsi! isme- * rém, a szerencsét nem ilyen- j nek képzeljük. Csendes Csaba Hetvennégy éves lánya gondoskodik róla Lació József (elvétele

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents