Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-07 / 5. szám
ES2ÄK-MAGYARQR5ZAG 4 ,.****' S5+~‘ 1984, január 7„ szombat A NÉMA LEVENTE tSBSISailllMHi bemutató a Miskolci Nemzeti Színház KdfTiaf ^színhazában < A jci!ék »égőn Mályös király áldását adja Agárdi rétcr ás Zilia «ereimére: Fráter Kóla (a királyné), Döcry réter (Mátyás király), Körtvélyessy Zsolt (Agárdi Péter) és Zsolnai Júlia (Zilio). |J .......a; idők múlását, hogy ) sor.aig uUju a nemű leucine j szeg históriája" — hangzik i utolsó mondáiként az igaz- \ hugos es bölcs Mátyás ki- I ráiy óhajtása, amikor Ga- j Ivói lu áiarziütrdLÍi, hűséges | krónikájának elrendeli Agar- j rfi Felér es Zilia Dúca sze- i re Imi történetének teljegy- | zeset. Ha ötszáz évre visz- í szamenőleg nincs is bizo- j nyitók, negyvennyolc esz- l tendeje nagyszerűén állja az i idők múlását a szép liisló- 1 ria. Ugyanis éppen negy- i vennyolc éve mutatták be először Budapesten, s azóta kisebb megszakításokkal szinte folyamatosan színen van valamelyik magyar színházban, vagy éppen a j televízió képernyőjén l-leltai j Jenő verses vígjátéka, A né- j ma levente. Bajor Gizi és [ Törzs Jenő párosa kezdte a j Zilia—Agárdi Peter kettős eietre keltését, kiváló színművészek rangos sora iral- • kozott fel a csaknem fél 'évszazad alatt a szereplölis- tára, s most több mint két évtized után újra láthatjuk ) a, darabot miskolci színpa- ; -dón is, a Miskolci Nemzeti (.'-Színház Kamaraszínhazában. t A darabról talán ma már jisem kell sokat mondanunk. .Amikor a harmincas évek- , is&i az erősödő fasizmussal : szentben Hellai Jenő, a haj- ? dam könnyű dalok szerzője, g majd regények es színműje vek sikeres írója jóval túl I' hetvenedik éven, mintegy r visszamenekúlt a költészetit he, elővette egy, mar a szá- 1 -ead elején dédelgetett ter- | vet, egy reneszánsz anekdoÍ iát az Itáliában járt magyar levente. Mátyás király j vitéz katonája és a rátarti, j-gőgös, ám gondolatilag a í. középkorban élő, szeretni, i érzéseit megvallani nem mell fő jómódú olasz özvegy ka- i landját, ebből született meg ; ft bűbajos, megejtöen szép i verses vígjáték, A néma le- í Ven te, amely azt, hirdeti, ! hogy az élet szép és a szép- ’ *ég iránti vágyat, a szeretet vagyát nem szabad eltitkoltál. Ne feledjük: 1936-ot mutatott a naptár, s. fasizmus «mindinkább terjeszkedett Európában, sötét árnyak, vetőitek előre, * nz öreg költő reneszánsz vígjátékot írt, hogy hirdesse: az élet szép. A szépség, a jóság, az igazság művészi igenlése ez a játék. Történetét itt elmondani oktalan, noha maga az alapanekdota sem érdektelen —- az erényes özvegy egyetlen csókjáért három esztendei némasági fogadalmat követel a leventétől, majd később csaknem éleiével fizet ezért, ám kiteljesedő és végre megvallott szerelme, nemkülönben Mátyás király igazságossága meghozza a boldogságot számára Agárdi JPéterrel —, tie a darab értéltét nem annyira a történet, mint Heltai csodásán szép versezete, nyelvezete, s esengö-bongó verssorokba foglalt életigenlése adja. Azt meg leírni nem lehet. Azt a színpadon kell megjeleníteni. Erre vállalkozott a színház együttese a vendégművészként hívott Horváth Jenő rendező irányításával. A. darabot az eredeti három , helyett itt két felvonásban mutatják be, az első két felvonás összevonásával különválasztva a magabiztos, gőgös Ziliát az esendő és elpusztulásra kész, majd váratlanul a boldogságba jutó EitiátóL A rendező olvasatában a darab arról szól, hogy az éleiben nem szerepet kell játszani, nem elavult szokások szerint kell élni, hanem merjünk őszinték lenni, ezért áll szemben £ilia szinte a gótikába merevült életfelfogásával ér, életvitelével minden. Ezért, hogy meggyőzzön: az élet kínálta szépségeket nem szabad magunktól megtagadni a nagyrészt külsőségekből épült szokásvilág miatt. Ezt a gondolatot kívánta kiemelni, 5 sikerrel valósította meg elképzelését'. Nagy gondot fordított rá, hogy Heltai verse'. szövege ne „felmondott” legyen, hanem játsszon a szöveg is, fesse meg, asszociálja a nézőben a szöveg mögötti, gondolatot, cselekményt, jelenítse meg azt. A szűk kamaraszínpad keretein belül mozgalmas játékot produkált, s ha talán a második és harmadik képben voltak is lelassuló mozzanatok, a második felvonás mozgalmassága, a látványos, nagyon dekoratív zárókép nagyrészt feledteti azokat. A rendezés mindent megtett Heltai játéka szépségeinek érvényesüléséért, s nem eredménytelenül tette: szép, tartalmas játékot produkált. A kísérőzene stílszerű, a játékot hatékonyan aláfestő. Gergely István oly sok ragyogó díszlete után most olyan célszerű, paiotabelsőt idéző, stílusos elemekből ösz- szerakott játékteret kreált, amely igen kevés -mozgatássá) minden helyszín érzékeltetésének. megfelelt, ám sötétsége, fekete színei, s ebből adódóan a játék környezetének állandó sötétben tartása olykor mintha ellentmondana a reneszánsz kora életigenlő sónak, szépségvágyának, ragyogás-követelésének. Jól alkalmazkodtak a játék mondandójához Fekete Mária többségben kitűnő, nem egy esetben pazar jelmezei. Természetesen Heltai kis remeke is írott mű csak a színészek nélkül. A rendező a címszerepet, Agárdi Pétert Körtvélyessy Zsoltra osztotta, aki nemcsak alkatilag kitűnő erre a szerepre, hanem a fogadalmához hű férfi dacosságát, a királyához hű ■vitéz ragaszkodását markánsan érzékeltetni tudta némaságában is, aki szerelmét némán, majd újra szólván sokszínűén tudta felmutatni. Szövegmondásában egykét .villanásra a szerelmi hevület okozta hangmagas- sag-váltás veszélyeztette a verselés szépségét. Ziliát Zsolnai Júlia jelenítette meg hibátlan, szép, igen jól értelmezett, megjelenítő erejű szövegmondással; a jégcsap- asszonyból lassan ébredő, az oktalanul vett fogadalom súlyát későn felmérő, majd kétségbeeső, a halállal megbékélő. végül, a szerelemben felolvadó asszony változásait kis játékaival hihatpen érzékeltetve. Dóézy Péter Mátyás királya kitűnő alakítás; a király bölcsessége, igazságossága, felesége iránti odaadása kitűnően érvényesült benne. Fráter Kata Beatrix királynéja hasonlóan értékes, hibátlan alakítás. Párosuk kiegyensúlyozott, »z előadás egyik legfőbb értéke. Eléggé összetett szerep Bcsípő. a levente csatlósa: valójában szolga, mégis szerelmi közvetítői, furfangos kópé, a hölgyekkel szemben gáláns férfiú, s mi minden még. M. Szilágyi Lajos sikerrel jelenítette meg ezt a sokszínű figurát, amely több alakváltást követelő játékfeladataival,. igen sok ■ verses szövegével ugyancsak színészt próbáló feladat, ám a színész jól helytállt. A további szereplők közül kiemelendő Milvtnsz Andrea és Máhr Ági — Zilia barátnői —, az asszonyhoz hű, ám a szerelmi cselszövésben ellene szurkoló nőalakok két nagyszerű megjelenítője, feladatát igen jól látta el Bús Erika, m. komorna alakjában. Zoltán Sára (dajka), Pa.lóczy Frigyes (Ga- leotto Marzlo), Szegedi Dezső (udvari bolond), Gyar- mathy Ferenc (pap), valamint Pécskay Tibor, Láng Bertalan (szolgák) egy-egy érdekes-értékes színfoltot adtak 9 játék sikeréhez. Jó dolog — kell is néha! — a színpadon azt látni, hogy az élet szép. Ezt az igényünket elégíti ki magas szinten A néma levente új miskolci bemutatása, bizonyítva ismét: „ ... nz idők múlását, hogy sokáig állja a néma levente szép históriája.". Benedek Mikié« Üzemtörténete k .....................I..........................—. 1 H azánkban ma már • jószerivel alig található olyan magára valamit is adó nagyüzem, vállalat, amely az elmúlt években ne írulla volna meg saját történetét. Különösképpen az évszázados múltú, nagy hírű gyáróriások jeleskedtek. Vezetőik gyakorlott történészeket, írókat kértek fel a krónika papírra vetésére: gyakran külsőre is imponálóan vaskos kötetek őrzik a múltat. Ha vékonyabb is egy-egy üzemtör- ténel. s ha amatőr helytörténész munkája, akkor is figyelemre méltó. Az üzemtörténet-irás mozgalma a felszabadulás után bontakozott ki. A korábbi időkből alig két tucatnyi gazdaságtörténetet, üzem-, iparág- vagy iparvidék-történetet őriznek a könyvtárak; az utóbbi háronl-négy évtizedből viszont már több százat. S az elkészült krónikák mindegyike nem is került a közgyűjteményekbe. Vannak olyan munkahelyek, ahol az átlagosnál is nagyobb figyelmet szentelnek a hagyományoknak: tárgyi és írásos gyűjteményeket alakítottak ki, gyűjtik 3 forrásértékű üzemi évkönyveket. mérlegbeszámolókat, a társadalmi szervezetek dokumentumait. Ünnepi alkalmakkor kiállítások nyílnak: bemutatják az üzem barkácsoló mestereinek makettjeit, rajzait, emléktárgyait, a legjobb szakmunkástanulók remekeit. Gondolván és mondván: ezek is az üzem történetéhez tartoznak .., Az üzemtörténet-íras legjobb művelői a Magyar- Történeti Társulatban önálló szakosztályba tömörülnek, időről időre országos és regionális tanácskozásokra, tapasztalatcserére gyűlnek össze, újabban saját Értesítőjük is van ... A.z űzeintörténetrfrés * múltat már tobbé-kevésbé feltérképezte — bar teljességről még nem beszélheés tünk —, . a jelen viszont meg eléggé feltáratlan. A gyáriak mindennapjairól, örömeiről, törekvéseiről, életmódjáról még nem szólnak. Lehet, éneikül üzemtörténet ? S ki mások menekíthetnék át a jövőnek a ma történelmét, ha nem mi magunk'(! A legjobb üzem történetírói közösségek már rég felismerték, hogy az emberi emlékezet-semmivel sem helyettesíthető értékeket rejteget. A Láng gépgyáriak például személyesen kerestek meg regi' dolgozóikat, nyugdíjasaikat, veteránjaikat, s lejegyezték . visszaemlékezései feet. A telefongyáriak — ugyancsak társadalmi aktivisták segítségével — a regi sztrájkok, bérharcok emlék- anyagát ásták elő. Az országban — becslések szerint — vagy száz helyen működnek hasonló üzemi közösségek, s ez nem is kévés. El kell azonban fogadni az egyik neves szaktekintély megállapítását, aki szerint a mozgalom társadalmi hasznossága ma még elsősorban a gyűjtőmunka, a gyújtott emlékek megőrzésében, az űsemtörteneti források ismeretében fejeződik 'ki. Mindez jórészt a. múltra, a történelemre: napjaink krónikájára kevéssé vonatkozik. Más szavakkal: üzemtörténet-irás van, létezik, virágzik, üzemi krónikaírás viszont alig-alig. Bizonyos, hogy elmarad az Igényektől — az önmagunkkal szemben támasztható igényektől —, s a lehetőségektől Is. Hogy mennyire, azt jelzi az ellenpélda, a helytöblékrónikák neti mozgalom. A falukrónikások országszerte szorgosan rögzítik a dolgos hétköznapok eseményeit, például a' tanácsülésekéi, az isko- luavatást. a társadalmi munkát. a járdaépítést, a talu- gyülést. a sportnapot, a szüreti bált. az öregek ünnepét. A települések lakóinak örömeit, gondjait. A krónikákban .naponta gyűlnek a sorok. Az üzemi krónikák vezetése a falusiénál talált bonyolultabb, talán egyszerűbb feladat. Kétségtelen, egy-egy tizem, gyár működése nem minden dolgozo számára á*- lekinthelö. a munkamegosztás feszesebb, ám a mérnök, a közgazdász, a jogász, a művezető, a munkás, a szocialista brigádtag. a KISZ-' titkár, a bizalmi, a raktáros, a maga munkaterületén birtokolja a szükséges ismereteket. Gondolatait, javaslatait, örömeit, gondjait papírra is vetheti. Megírhatja napjaink helyi munkásmozgalmát. Ott g ts írják, ahe4 IgényKk ezt 9 vezetők. 3 ahol szövetségesre leltek a szakszervezetben, -az ifjúsági mozgalomban és a népfront-mozgalomban, Ezekben az üzemekben kétségtelen, nem aranykönyvek íródnak. Csak olyanok, mint amilyenek a hétköznapok. Olyan tükröt tartanak maguk ele a helytörténetire munkásközössegek, amelyek nem torzítanak, Nem szabad, hogy torzítsanak, mert akkor méltatlanok lennének a honismereti mozgalomhoz,’ amelynek részei. D. G, Nyílt — Megjöttetek? ■— Meg. — És? — Jo volt, * gyerekeknek is tetszett. Láttunk egy ma- tematikaórát, azután egy számítástechnikait, egy magyart ... — Hányán mentetek el? — Tizennégyen . .. — Majd meg beszélgetünk róla ... Gyors párbeszéd az iskolaudvaron — akaratlan fültanú az újságíró. De nem véletlen. S persze nem véletlen a felidézett párbeszéd sem, ezekben a napokban sok nyolcadikos kerekedik fel — tanári felügyelettel —, hogy egy megelőlegezett napra beüljön, valamelyik középiskola padjába. Örát hallgatnak a legnagyobb kisdiákok, ízelítőt a középiskolás életből, az ottani követelményekből. Gimnáziumok, szakközépiskolák, szakmunkásképzők nyílt napjain tájékozódhatnak, mi is vár rájuk, ha sikerül majd, ha felveszik őket. Van, ahol a szükség is diktálja a középfokú iskolának, hogy tájékoztatást adjon önmagáról, van, ahol akkor is megtelnének a létszámok, ha egyetlenegyszer sem nyitnának kaput a nyolcadikosoknak. Iskolája s az Iskola kínálta szakmák válogatják, hogy miért nyertek polgárjogot a pályaválasztást segítő nyül napok. Lapok ür JL Amelyek hasznáról, praktikusságáról azért — mi tagadás — megoszlanak a ve- lemenyek. Sokak szerint túl nagy befektetés kell a minimális eredményhez is, főként a kevésbé szeretem, a nem divatos szakmákban, s ha százból egy az arány — ha száz látogatógyerekből lesz egyetlen szakmunkás—, akkor az már jónak számít. A gyerekek többsége helyett úgyis dönt a szülő, a család, 3 ezeknél a döntéseknél nem annyira a gyerek kedve, mint inkább a társadalmi megítélés esik súly- lyal a mérleg serpenyőjébe. Pedagógusok a megmondhatói annak is, hogy amikor középiskolákba, nevezetesen gimnáziumokba szerveznek közös látogatást, egy-egy nyílt nap idejére, ugyanazok mennek egyik gimnáziumba is, mint a másikba. Mi tagadás, vari ebben bizony az óra elblicceléséből is valamennyi, mert hát az számít a legkevésbé, hogy amit mulasztottak, azt pótolni kell. Hallottam már olyan véleményt is, hogy rangsorolni kellene, melyik iskolának van valóban szüksége arra, Hogy megmutassa magát, mert akár az általa kínált szakmák népszerűtlensége, akár kevésbé ismertsége folytán, máskülönben sok pad maradna dreien. ügyén És lehet persze mellettük is sorakoztatni az érveket, hogy például az üzemlátogatások mégis hoznak szakmunkástanulókat, hogy a két-három gimnáziumban is szétnéző nyolcadikos .jobban szembesítheti saját magát a többfelé is megtapasztalt követelményekkel, amelyeknek meg kell majd felelnie. S el lehet mondani azt is, hogy a nyílt napoknak nemcsak „tanuló-fogás” a célja, az is pozitívum lehet, ha egy ingadozót a döntésében segít. Kellenek, jók ezek a nyílt napok, nemcsak a rutin, a megszokás rendezteti ókét. Egy valamit azonban hiányolhatunk. A nyílt napokra — kevés kivételtől eltekintve — csak az iskola szervez. Tanár viszi, tanár hozza a gyerekeket. A szülők nemigen kapnak rá meghívást. Legfeljebb egy- egy üzem nyílt napját hirdetik úgy, hogy mehet az anyuka is, az apuka is, ha akar... A pályaválasztásban pedig — szembe kell nézni vele — ma elsősorban az anyukáé, az apukáé a legsúlyosabb szó. S éppen ő, éppen a család ’tud keveset arról —, hogy in* mit is követel, mit kínál igazából egy-egy középiskolánk. (csutorás) •
