Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

1984. január 7,, szombat ÉSZAK-MAG YARCRSZAG 3 Mérlegen az agráréríeJrniség Mennyit keres és hogyan él? Traktoros metszőollóval avagy almafák „gyógykezelése' Mennyit keres és hogyan él az agrárér­telmiség? Az elmúlt években több vizsgálat próbált választ keresni a kérdésre, jelezve, a téma iránt megnyilvánuló érdeklődést. A foko­zod kíváncsiság érthető. A Gödöllői Ag­rártudományi Egyetem Tanárképző Intéze­tének felmerése szerint ugyanis, annak el­lenén». hogy a 34—35 éves agrármérnökök magasabb havi jövedelmet, beosztást tud­nak elérni, mint a népgazdaság más ágai­ban dolgozó, hozzájuk hasonló korú diplo­más fiatalemberek, az .agrárértelmiség tár­sadalmi presztízse meg ma is viszonylag alacsony. A közvélemény szemében az or­vos, a jogász, vagy a középiskolai tanár még ma is rangosabb, mint az agronó- nius. S mégis — ez egy újabb ellentmon­dás! — már évek óta többszörös túljelent­kezés tapasztalható az agráregyetemeken, s hovatovább több városi származású fiatalt vonz ez a pálya, mint falusit. Vajon mi rejlik emögött. milyen körül­mények között él és dolgozik az agrárér­tei miség" Ami a több pénz mögött van Még ha a falusi élet, a mezőgazdasági munka körülményei az elmúlt években mérhetően fejlődtek is. a mezőgazdasági termelésben pályát kezdők, vagy a pálya kezdeti szakaszán tartók életkörülményei eltérnek az országos átlagtól. Lugossy Györ­gyinek, az Agrárgazdasági Kutató Intézet munkatársának vizsgálatai szerint például az országos 67 százalékos aránnyal szem­ben. az azonos korú fiatal termelőszövet­kezeti vezetők 99 százaléka házas. Ebben nagy szerepet játszik az is, hogy a kisebb településeken úgyszólván lehetetlen —szak­nyelven szólva — a nem formalizált kap­csolatokat fenntartani. A szabados legény­élet ugyanis olyan ellenszenvet vált ki, hogy esetleges termelési konfliktusnál ezt a tényt a falusi közvélemény (ami az'ese­tek többségében azonos a tsz-ével), azon­nal a vezető ellen fordítja. Fs könnyen ki­telik az esztendő! A statisztikai adatok szerint a pályakez­dő agrárdiplomásoknak 3—4 ezer. az átla­gos agrármérnököknek pedig 9—10 ezer fo­rint a havi jövedelme! Ehhez' járul még a tsz-ekben a prémium, a nyereségrészese­dés és persze a háztáji gazdaság hozadéki» is. Kétségtelen, hogy mindez észrevehetően magasabb juttatás, mint amennyit, a nép­gazdaság más területein dolgozó értelmi­ségiek el tudnak érni. Az átlagosnál na­gyobb jövedelem mérlegelésénél azonban figyelembe kell venni, hogy a mezőgazda­ság olyan üzem, amelynek az égbolt a te­teje. Vagyis az átlagosnál rosszabbak a munkafeltételek, hosszabb a munkaidő és így továbh. A falon élő agrárértelmiség jövedelmé­nek az átlagosnál kisebb hányadát költi szolgáltatásokra, a városiaknál kevesebbet ad ki kulturális célokra és az alapvető hi­giéniai igényeket meghaladó vásárlásokra. Ennek legfőbb oka: a keresett árucikk a legtöbbször nem kapható a lakóhelyén. Mennyit ad a háztáji? A termelőszövetkezeti fiatal vezetők anya­gi helyzetét az Agrárgazdasági Kutató In­tézet ‘a házastársi keresetek felmérésével pontosította. A 30 éven aluli vezetők há­zastársainak jövedelme — akik jobbára egyszerű irodai munkát végeznek — 1500 —3000 forint között mozog. A házastársi jövedelem mellett a terme­lőszövetkezeti vezetők jövedelmét a háztá­jiból eredő mellékjövedelem egészíti ki. A háztáji gazdaságból származó bevétel egy esztendőben a vezetők többségénél minden korcsoportban 10 ezer forint alatt marad, vagyis hasonló mértékű a népgazdaság más területein dolgozok ' mellékjövedelméhez. A 25 éven aluli pályakezdő tsz-vezetök háromnegyed része a szüleinél, illetve ki­sebb hányaduk albérletben, munkásszállá­son lakik. A 25 éven felülieknél azonban ugrásszerűen megnő a szolgálati lakással rendelkezők aránya, és egyre többen ren­delkeznek saját családi házzal is. Hiányszakmák Közismert, hogy a tsz-ekben a közös eredmény és a személyes érdekeltség szo­ros, közvetlen kapcsolatban van egymással. Ezért — mint ahogy Gehoczki Mihály, a TOT főtitkárhelyettese egy interjúban kifej­tette — minden a termelést növelő vagy azt gazdaságosabbá változtató eljárás tárt kapukat talál. Mi több, a tanultakhoz, vagy lehetőségekhez képest elmaradó termelési színvonal emelése kimondvu-kimondatlanul az agrárértelmiség munkaköri kötelessége. Es ez nem szólam! Ha nagyobb a termés, nagyobb a fizetés. Persze, ugyanilyen gyor­san el lehet veszíteni a prémiumot is. Egy- egy fejlesztési elképzelés elfogadtatása, a végrehajtásra való mozgósítás az. amit az agrárértelmiség önmegvalósításának nevez­het. Es akinek diplopia van a zsebében, an­nak erre nagyobb a lehetősége. Persze'az agrárértelmiség már nem egyen­lő az agrármérnökkel. Az ötödik ötéves terv időszakában évente csaknem kétezer agrármérnököt, avattak. Nem is annyira be­lőlük van sok, mint inkább az agrárterü­leten dolgozó egyéb értelmiségből kevés. Például sok középvégzettségű irányítóra lenne szükség, nem beszélve az olyan hiány­szakmákról. mint az energetika, az árufor­galmazás. az élelmiszer-feldolgozás, stb. Nem arról var. szó. mintha e szakmákból keveset képeznének, hanem inkább arról, hogy az ilyen diplomásnak nemigen aka- ródzik vidékre menni! Igaz. a falura települők életkörülményei sok esetben rosszabbak a városiakénál. Más kérdés azonban, hogy napjainkban messze túlértékelik a varosok nyújtotta lehetősége­ket. B. P. Levágják, lemetszik, omi felesleges. — Meggyőződésem, és ez sokéves vezetői tapasztala­tomból fakad, hogy csak ak­kor van egy gazdálkodó egy­ségnél kulturális és sport­élet, amikor rendben vannak a gazdasági ügyek, kiegyen­súlyozott a termelés. Hiába mondanám én az asszonyok­nak, gyertek, énekeljünk a kórusban,, vagy focizzunk egyet, vagy akár azt. hogy holnap kezdődik a nyelvtan­folyam ..., hiába csábítanám őket akármilyen kikapcsoló­dásra, ha a hónap végén túl lapos a boríték. Mostanság virágkorát éli a női kar, spor­tolnak is a kolléganőim, a szorgalmasabbak már elég szépen beszélnek németül. Nos, így tudom röviden jel­lemezni 1984 első napjaiban a szövetkezetünket — mond­ja Mcdveczky Gézáné, a Mis­kolci Háziipari Szövetkezet elnöke. Keményen megdolgozott minden varrónő, kötőnő azo­kért az eredményekért, ame­lyeket az évzáró rubrikákba írhatnak. Százötven millió fo­rint értékű árut varrtak-kö- töttek a múlt esztendőben, a szövetkezeti eredmény körül­belül 3? millió forint. Vala­mivel alacsonyabbak ezek a számok az előző évinél, de a mögöttes munka több. Ebben a szövetkezetben is naponta letten lehet érni a recesz- sziót. — Nplunk valóban apró­pénzre váltódnak a népgaz­daság összes gondjai. Kez­dem azzal, hogy nem jutunk elegendő importfonalhoz, amiből korszerű gépekkel, viszony lag olcsó munkaerő­vel exportképes árut tud­nánk gyártani. Kontingens- problémák miatt kevesebb gyermekruhái tudtunk elad­ni regi jó piacunkon, a Szov­jetunióban. Nem túl jó a ha­zai alapanyagellátás, ezért kevés hazai anyagos női ru­házati terméket' tudunk ex­portálni nyugatra. A nyugati tőkések, sajnos nagyon jól tudják, milyen nagy szüksé­günk van a valutára, ezért néha már szemérmetlenül srófolják lefelé az árakat . .. A szövetkezet jövedelme­zőségi mutatója 1972-ben 68 százalék volt. Átlagon felüli. Tavaly ez a mutató „romlott” valamelyest, de még így. ez­zel az 55,5 százalékkal is „mulatós". s — Mindez annak köszön- hető, hogy vagy tíz évvel ez­előtt — bevallom, nem csu­pán szociálpolitikai indíték­kal — megszerveztünk egy negyven falura kiterjedő, 1200 fős bedolgozói hálóza­tot. A bedolgozók nem túl sok eszközt igényelnek a munkájukhoz, hiszen meg ma is sokan vannak, akik a saját gépükön dolgoznak. A törekvésünk persze az. hogy korszerű, gyorsvarrógépek­hez juttassuk a bedolgo­zókat is, hiszen nálunk a mai gazdasági körülmények között elsőrangú követel­mény az, hogy minél több árut gyártsunk. Egyébként lemondtunk egv betervezett építkezésről. A diósgyőri nagyüzemünket szedettük vol- tna bővíteni, de egy időre jégre tettük a programot. Helyette / tovább korszerűsít­jük a gépparkot. teljesen automatizáljuk a kötőüzemet és feltöltjük a forgóalapun­kat. Ez utóbbi azért fontos, mert az automatizált kötöde rengeteg fonalat emészt és nem szeretnénk erre a célra kamatos hitelt igényelni. Az extenzív fejlesztés hi­ányában nagyon ügyes mód­szerekkel növeli termelését a háziipari szövetkezet. A nagy teljesítményű kötődéhez sok­sok átszervezéssel meg tud­lak már teremteni a konfek­cionáló kapacitást is. Példá­ul úgy, hogy volt az Avasi- lakótelepen egy szolgáltató egységük, de mivel kevesen kérték a szolgálataikat, át­alakították konfekcionálóvá, azaz itt is varrják azokat a gyönyörű pulóvereket, ame­lyeket méretre gyárt az auto­No, nem kell megijedni! Nem betegek ezek a fák, annak ellenére, hogy nem ma ültették őket. Ezt. — már­mint. hogy nem fiatal telepi- tésüek — inkább csak gon­dolom. ám a méretük, a művelési módjuk alapján ta­lán nem alaptalanul. Ugyan­is nem a ma divatos sövény-, vagy ferde termökaros orsó- lorma a jellemzőjük. Inkább hagyományos koronájú al- inafák ezek. amelyekre ily éti­kor a „gyógykezelés" alkal­mával bizony fel kell niasz­nia a „doktornak”. Ponto­sabban a „doktoroknak”. Mert hát rengeteg a „pá­ciens”, következésképp gyó­gyítóból sem elég egy. Tu­lajdonképpen afféle felül­vizsgálat ez, amely minden évben ilyenkor téltájon is­métlődik. Több okból is in­dokolt ez az időszak. A fák mély nyugalmi állapota épp­úgy ezt támasztja alá, akár a levéltelen pöreségük. Szó­val a tél hónapjai a legal­kalmasabbak erre a feladat­ra, amit egyszerűen csak úgy hívnak a szakmában: metszés. Pedig hát. a feladat jóval több annál, mint amit a megnevezés takar. Mert a fák tisztítását, a betegséggó­cok feltárását, a törött, korhadt ágak levágását, a koronaritkitást. a vízhajtá- sok eltávolítását, a termőre metszést egyaránt magában foglalja. S talán még fel sem soroltam minden teendőt. A gyógyítókon nem is tu­dom hány rétegben pulóver, kabát, ing. Lábukon gumi­csizma, vastag zoknival, kap­cával. A fejükön kucsma, sapka. Érthető: a helyszíni felülvizsgálat klimatikus vi­szonyait — amelyek ilyenkor eléggé szélsőségesek — csu­pán e 'védőeszközökkel tud­ják szabályozni, kiegyenlíte­ni. Meg állandó mozgással! Ami állandó fel- és lemá- szást jelent. Fára fel, fáról le. Fenn a fán meg nyújtóz­kodást: egyik ág után a má­sikért. Az egyik kézben fű­rész „reszel”, a másikban metszóolló vár bevetésre. Aztán helyet cserélnek — mármint a két szerszám — aszerint, melyikre van ép­pen szükség. mats. Segítőtársakra is lel­tek az Avason, mert sok kis­mama jelentkezett bedolgo­zói munkára De varrnak a Nagyváthy utcai szép. új házban létesült ..leányválla­latnál” is. Addig, amíg igény van rá... Nehéz követni azoknak az évközi intézke­déseknek a sorát, amelyet a megélhetés érdekében hoz­nak ennél a szövetkezetnél. Az energikus elnök a meg­élhetés szót hallani sem sze­reli. — Mi nemcsak a minden­napi kenyerünkért dolgo­zunk. ettől sokkal többet szeretnénk letenni ennek a sok száz asszonynak az. asz­talára! Tavaly 41 ezer fo­rint volt a bérszínvonal. 6 százalékot sikerült emel­nünk. Az. idén egy kissé sze­rényebbek a lehetőségeink, de nem sokat engedünk a 4 százalékos béremelésből. Ne­hezebb a megélhetés és én egy cseppet sem hiszem, hogy az asszony csak má­sodhegedűs a családi ellá­Az imént vázolt kép az igrici Kossuth Tsz • almás­kertjében — a Mezöcsátra vezető országút mellett — ötlik a szemünkbe. Az egyéb ként már hosszú kilométere­ken at néptelen, mozdulatlan határban lehetetlen nem ész­revenni a mozgást. Pedig a mozgók — azonos az előbb gyógyítókkal nevezettekkel — nincsenek túlzottan so­kan Nyolcat számolok meg belőlük, nyolc férfiút. Kö­zülük elsőként Újvári Jó­zseffel váltok szót. — Téli program — jegyzi meg tréfálkozva. — Nekem már legalább húsz éve ez a teli foglalatosságom. Azelőtt, amíg a Hejőmenti Állami Gazdaságban dolgoztam, ott is metszettem mindig ilyen­tájt. Amióta hazajöttem Igri­cibe a tsz-be. szóval 1977 óta, ugyancsak metszéssel töltöm a telet. tásban. Tisztességes jövedel­met akarunk minden varró­nőnek. kötőnönek ... Ketten állunk a mérleg követel ol­dalán: mi, vezetők, akik megteremtik a gyártási és piaci feltételeket, és mi. dol­gozok. akik ennek eleget tesz.ünk. Manapság divatos a sjrás-fivas. Mert hogy így a szabályozók, meg amúgy a válság. A kesergés olyan, mint az iszap, lehúz, aztan belemel. Nekünk most együtt kell'élnünk ezzel a helyzet­tel! Hiszen idestova hét eve mar 'annak, hogy megkezdő­dött a recesszió, igazán hoz­zászokhatunk. — Ha vége lesz? — Mázsák esnek le rólunk és tapasztaltak leszünk. Ed­zettek. A Miskolci Háziipari Szö­vetkezet addig is tartja ma­gát, Egymillió gyevocskának kiild tündén ruhát, szép, Miskolcon készült ruhákban járhatnak a prágai kislá­nyok is. Az anyukáknak északra es keletre igen szép nyári ruhákat, pikáns haló­ingeket. az apukáknak rep­rezentatív pulóvereket ké­szítenek a miskolci lányok es asszonyok. Nyugatra pe­dig? Franciaországba és Olaszországba. Párizsba és Rómába? A PANYOVA kar­tonjaiból divatos háziruhát és a tengerpartra strandol­ni pyt — Made in Miskolc. Lévay Györgyi — Tanult szakmája a ker­tészkedés? — kíváncsisko­dom. — Ah. dehogy! Csak ép­pen tudok metszeni! Afíele mindenes vagyok én a nö­vénytermesztésben. Gyalog- munkás. Mikor, mi a feladat, aszerint vagyok én kertész, vetőgépfaros, takarmányos, kazalrako. — A többiek? — Ök sem kertészek. De a metszéshez éppúgy értenek, mint én! Legtöbbjüknek sa­ját szőlője van. Jól néznénk ki. ha nem .tudnánk meg­metszeni '. Újvári meliett, a szom­széd soron metsző Petra Gé­za például traktoros. Ho­gyan kerül egy traktoros a metszők közé? — A magyarázat egysze­rű. A gépem, még ponto­sabban az eke „kifagyott" a földből. Amíg nem kel! új­ra nyeregbe ülnöm, arra az időre szakmát változtattam. — Ne’m szokatlan ez a fajta munka? — Nem különösebben. Egy-két nap után rááll a csukló. — Teljesítményben dol­goznak ? — Abban. Minden rendbe tett fa után 13 forintot ka­punk. Általában 14—15 iát tudunk egy nap megmetsze­ni. Egy-egy fa teljes ápolá­sához bizony fél óra is szük­séges ... • Reggel nyolctól, délután négyig másszák, metszik az almafákat itt a esáti út mel­letti gyümölcsösben. Várha­tóan ez a munka megtart ta­vaszig. rügypattanásig. Reg­gelente kerékpár hozza, dél­utánonként kerékpár viszi őket. A biciklik most ott so­rakoznak várakozóan az al­máskert szélső fasorának faihoz támasztva. Rajuk akasztva — ugyancsak vára­kozóan — táskák. A táskák­ban pedig, mint hallom, a hideg ebéd lapui. Szalonna, kenyér, kolbász, konzerv, kiében mi. Sőt talán néme­lyik táskában még alma is búvik, amelyet az ősszel ép­pen ebben az almáskertben szüreteltek. Nem lehetetlen. Hiszen az itteni tavaly: nagy almatermést éppen egy - - z- lendövel ezelőtt, hasonló kö­rülmények között, hasonló munkával ugyanok alapoz­ták. Hajdú Imre Fotó: Fojtán László „A kesergés oiyan, mint az iszap" Dolgozni - mindenáron

Next

/
Thumbnails
Contents