Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-07 / 5. szám

ESTÄK-MAGYARORSZAG 2 1984. Január 7., szemKat Magazin Vidám orosz tél Régi orosz népszokás, hogy újévkor egy-egy vidám társa­ság befog o trojkába és na­gyokat száguld, versenyez a havas mezőkön. Ez az. ünnepi Hagyomány él napjainkban is, de nemcsak január 1-én, ha­nem az úgynevezett Orosz tél hosszabb ünnepségsorozata alkalmából is. Csodálatosan szép a tél az Altáj hegység­ben (Szibéria déli részén). A szibériaiak szeretik a kemény telet. Vidám kirándulásokra indulnak trojkával, szánkóval, nagyokat énekelnek, táncol­nak, sielnek. Képeinken: a Haza kolhoz fiataljainak vidám erdei ki­rándulásából és az irkutszki vegyész művelődési palota együttesének mulatságából kapunk Ízelítőt. / a Zója fér Üdvözlő távírói Kádár János, a Magyar Szocialista Munkáspárt Központi Bizottságának első titkára. Loson esi Pál. a Magyar Népköz­társaság Elnöki Tanácsának elnöke és Lázár György, a Ma­gyar'Népköztársaság Minisztertanácsának elnöke Kambodzsa nemzeti ünnepe alkalmából táviratban üdvözölte Hang Satn- rint a Kambodzsai Népi Forradalmi Párt Központi Bizottsá­ga főtitkárát, á Kambodzsai Népköztársaság Államtanácsa elnökét és Chan Sy-t. a Kambodzsai Népköztársaság Minisz­tertanácsának elnökét. I A kambodzsai nemzeti ünnep alkalmából Apró Antal, az .országgyűlés elnöke táviratban üdvözölte Chea Si/m-el., a Kambodzsai Népköztársaság nemzetgyűlésének elnökét. A Ha­zafias Népfront Országos Tanácsa, az Országos Béketanács, a Szolidaritási Bizottság., a Szakszervezetek Országos Taná­csa. a KISZ Központi Bizottsága és a Magyar Nők Országos Tanácsa uavancsak táviratban köszöntötte kambodzsai part­nerszervezetét. Romanov a rakélaieiepítős köveík^zménvBírci (Folytatás az I. oldalról) reakciós imperialista propa­ganda minden erőlködése el­lenére ezt a tényt a nyu­gati néptömegek megértik. Meg kell érteni még azt is, hogy válaszintézkedéseink a hatvanas-hetvenes években elért hadászati egyensúly fenntartására hivatottak. Az egyensúly fenntartásának je­lentősége igén nagy, hiszen ez a nemzetközi fejlődés igen komoly pozitív tényező­jévé vált. A Szovjetunió békeszerető szándékait taglalva Jurij Andropovot idézte, aki — mint ismeretes — meggyő­ződését fejezte ki. hogy a béke és a népek biztonsága nem az újabb és újabb fegy­verek kitalálásával és fel­halmozásával szilárdítható és szavatolhatja, hanem éppen ellenkezőleg, a meglevő fegy­verzetnek a lehető legala­csonyabb szintre való csök­kentésével. Ennek az útnak a követésére hívjuk fel az Egyesült Államok és a nyu­gat-európai országok veze­tőit — fejezte be felszóla­lását a szovjet küldöttség- vezető. Horn Gyula Prágában és Berlinien Csehszlovákia Kommunis­ta Pártja Központi Bizott­ságának, valamint a Német Szocialista Egységpart Köz­ponti Bizottságának meghí­vására január 4—6. között Prágában és Berlinben tár­gyalt Horn Gyula, a Magyar Szocialista Munkáspárt Köz­ponti Bizottsága külügyi osz­tályának vezetője. Hóin Gyula megbeszélést folytatott Michal Stéíaniak- kal, a CSKP KB nemzetközi osztályának megbízott veze­tőjével, valamint Günter Sieber-rel, az NSZEP KB külügyi osztályának vezető­jével. A találkozók során vé­leményt cseréltek a nemzet­közi helyzet, továbbá a kom­munista és munkásmozga­lom időszerű kérdéseiről. Át­tekintették a pártközi együtt­működés alakulását, és egyez­tették az MSZMP és a CSKP, valamint az MSZMP és az NSZEP közötti, az 1984—85. évekre szóló párt­közi együttműködési munka- tervet. Horn Gyulát prágai láto­gatása idején fogadta Vasi! Bilak, a CSKP KB elnöksé­gének tagja, a KB titkára; berlini tartózkodása során Hermann Axen, az NSZEP Politikai Bizottságának tag­ja, a KB titkára. Várcsavalé ünnepi lanácsűisek Mórt ünnepélyesen várossá avatták. A képen: losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke átnyújtja az erről szóló oklevelet Káldi Béla városi tanácselnöknek. (Folytatás az 1. oldalról) építésügyi és városfejleszté­si miniszter adta át Ács László tanácselnöknek. Ün­nepi beszédében kiemelte: a település városi címe köte­lezettséggel is jár, feladata ezentúl, hogy segítse a kör­nyezetében levő huszonkét község fejlődését, ellátását. Az ünnepi tanácsülésen részt vevő Németh Károly Zalaszentgrót főterén emlék­fát ültetett, majd megláto­gatta a termékeinek jelentős részét exportáló. Rekord Ru­házati Szövetkezetét. A me­gye gazdasági és politikai helyzetéről Zalaegerszegen folytatott eszmecserét a me­gyei vezetőkkel. Felkereste a megyeszékhely két rangos közművelődési intézményét, a Hevesi Sándor Színházat, és a hangversenytermet. ürgeniin haláibrigédok Hadbíróság elé állítják Emilio Massera tengernagyot, az argentin haditengerészet volt főparancsnokát, több ezer ember elrablásában, megkínzásában és megölésé­ben való részvétel vádjával — jelentette be csütörtökön egy katonai szóvivő Buenos Airesben. Massera egyike annak a ki­lenc magas rangú katona­tisztnek, akiknek perét az ar­gentin fegyveres erők legfel­sőbb tanácsa fogja tárgyalni. A vizsgálatot Ráül Alfonsin argentin elnök rendelte el a hetvenes évek végén löi-tént tömeges eltűnések tisztázása céljából indított kampány keretében. A La Semana című ar­gentin hetilap csütörtökön interjút közölt Raul Vilari­no tizedessel, aki elmondta, hogy egy civilruhás télkato­nai csoport tagja. volt. Fel­adatuk 'a feltételezett balol­dali gerillák elfogása, kín­vallatása és eltüntetése volt. A foglyokat a haditengeré­szet Buenos Aires-i műszaki iskolájába vitték, ahol titkos börtön és kinvallató hely működött. • A kihallgatást és a kínzá­sokat égy különleges katonai osztag végezte. A letartózta­tottakat általában egy hétig tartották börtönben, majd megölték vagy elszállították őket. A holttestekei eléget­ték, illetve névtelen sírokba temették. Becslések szerint a hetve­nes évek végén közel har­mincezer ember tűnt el Ar­gentínában. Egy kínai Washingtonban (Folytatás az 1. oldalról) régóta napirenden van, ám akarva-akaratlanul az vala­mennyire mindig az állomás épületének sorsával kötődött össze. Most, hogy a megúju­lás jelei, eredményei mind­inkább mutatkoznak már az állomás épületén, a tér ren­dezése sem várat tovább magára. A Zója tér átépítési mun­kálatait versenytárgyaláson nyerte el az Észak-magyar­országi Állami Építőipari Vállalat. A kezdés időpontja január 15. A csaknem hat­vanmillió forintos munkát három nagyobb szakaszban végzik el. Elsőként az új buszmegállók kialakítására kerül sor, megépítik a par­kolókat (az autóbuszok szá­mára), valamint az indító­állomást. A különböző indí­tóhelyek valamivel előbbre kerülnek a Szinva-part felé. Az aütóbuszparkoló kiépíté­sével megszűnik aZ egyik legnagyobb baleseti veszély- forrás, a kocsik előtt való átjárás. Ugyancsak ebben az év­ben tervezik az építők a vil­lamosvágányok átépítését. Ebben az építésvezetőség­nek már megfelelő gyakorla­ta van, hiszen az elmúlt év­ben sikerrel oldották meg Miskolcon több szakaszon is e villamossínek cseréjét, a pálya átépítését. A villamos a lérem új síneken, de a je­lenlegi nyomvonalon közle­kedik majd. Ezekhez a mun­kákhoz kapcsolódik a Szin­va-híd szélesítése Is, hiszen a tér növekvő forgalmát csak úgy lehet átvezetni, ha a járműveknek kiépített sá­vok mellett, a gyalogosköz­lekedést is megoldják. Eb­ben az építési ütemben ké­szül majd ei a villamoshoz vezető aluljáró is. A tér egészének rendezé­se a tervek szerint 1985 szeptemberének végére feje­ződik be. Utoljára marad majd a terep rendbetétele, ami a tér nagyságát, a köz­lekedésben betöltött jelentős funkcióját tekintve ugyan­csak jelentős építési feladat lesz. Az EÁÉV 12-es számú építésvezetősége egyelőre a földmunkákat kezdi meg. Boncsér László építésvezető szerint az átadás napjáig úgy dolgoznak, hogy a tér autóbusz- és villamosforgal­mában ne legyen különösebb fennakadás, hiszen a Tiszai pályaudvarra naponta 30—40 ezren érkeznek, akik az út­jukat villamossal, illetve au­tóbusszal folytatják. A Tiszai pályaudvar állo­másépületének megújulásá­val, a Zója tér rendezésével elkezdődött egy folyamat, amelynek a célja, hogy Mis­kolc a rangjához, nagyságá­hoz méltó városkapuval ren­delkezzék. így remélhetjük, hogy mindössze néhány év múlva a mostanihoz képest lényegesen kedvezőbb képét mutatja majd a varos an-, nak, aki vasúton érkezik Miskolcra. N. J. Ha pusztán protokolláris szempontból nézzük, diplo­máciai premiert jelent Csao Ce-jang kínai miniszterel­nök amerikai látogatása, amely a tervek szerint ja­nuár 10-én kezdődik. Elő­ször jár a Kínai Népköztár­saság miniszterelnöke az Egyesült Államokban — no­ha Peking már többször is fogadott amerikai elnököket. Mindazonáltal a vizit súlyát alaposan csökkentette Pe­king előzetes polémiája Wa­shingtonnal: Kína tavaly még tiltakozó jegyzékekkel, nyilatkozatokkal bombázta amerikai partnerét a Rea- gan-kormányzat Tajvan irá­nyában tett baráti gesztusai miatt, s Hu Jao-pang párt­főtitkár néhány hete — to­kiói látogatása során — még Csao Ce-jang amerikai uta­zásának lemondását is lehet­ségesnek tartotta. A január 10-i esemény je­lentősége Washington szá­mára ilyen előzmények mel­lett az, hogy a látogatást — amely Reagan amerikai el­nök tervezett áprilisi pekin­gi vizitjének bevezetője és mint olyan, feltétele is — egyáltalán sikerül megmen­teni. Márpedig nem kétséges, hogy a Fehér Ház lakója számára elsőrendű választási propagandafórumot kínál a kínai főváros még akkor is, ha Tajvan iránti rokon- szenvét Reagan nehezen ké­pes diplomáciai palást alá rejteni. Ily módon a Tajvannal kap cső la lo* polémia lehető­vé tette Peking számára, hogy — bár voltaképpen Kí­na igényel amerikai techno­lógiát, sürget washingtoni kereskedelmi engedményeket — erősítse pozícióját a kü­szöbön álió megbeszélések előtt. Emellett Kína belpoli­tikai szempontból sem en­gedhette volna meg magá­nak, hogy minden reakció nélkül tudomásul vegye a Tajpej irányában tett ame­rikai gesztusokat, hiszen ez­zel Washington az „egy Kí­na” elvet sértette és az or­szág nemzeti büszkeségét bántotta meg — amit nem hagyhat figyelme.n kívül ez az állam, amelynek népes­sége egymilliárd fő. Ha végül a kínai minisz­terelnök mégis repülőgépre száll, ez azzal magyarázható, hogy mind Kína, mind az Egyesült Államok már be­építette stratégiájába a nemzetközi politika széles szférájában érvényesülő együttműködést, elsősorban az ázsiai politikai színpadon, a Szovjetunióval szemben. Washington számára igen je­lentős a kíhai—szovjet polé­mia léte, illetve ösztönzése, a Peking által Kambodzsá­val, Vietnammal szemben vállalt szerep. Peking pedig, bár bírálja bizonyos vonat­kozásait, alapjában egyetér­tőén veszi tudomásul az Egyesült Államok ázsiai je­lenlétét. Mint ismeretes, Weinberger amerikai had­ügyminiszter tavaszi pekin­gi látogatása idején fegyver- szállítási ajánlatokat is tett Kínának — bár Peking egye­lőre, nem utolsósorban anya­gi megfontolásokból, de a függést elkerülendő is, nem élt velük. Mindazonáltal, ha Teng Hsziao-ping miniszterelnök- helyettesi minőségben tett 1979 januári látogatásával vetjük össze Csao Ce-jang miniszterelnök mostani út­ját, változás tapasztalható. Annak idején Teng a Viet­nam elleni kínai támadás beharangozásával szinte az operatív együttműködésig fokozta az „amerikai kártya” kizárólagos alkalmazását, az­óta (talán az akkori kaland kimenetele nyomán is) dip­lomáciája jóval árnyaltabb es óvatosabb lett. Az 1982 őszén több éves szünet u/lán új formában felújított szov­jet—kínai konzultációk pusz­ta ténye is arra utal, hogy Peking több irányban is kapcsolatainak javítására tö­rekszik. Így Washington azt ta­pasztalhatta, hogy Kína az utóbbi időben hűvösen vagy egyáltalán nem reagál azok­ra az ajánlatokra, amelyek a „stratégiai együttműködés” nyílt propagálásával végső’ soron az amerikai politikai játszma, sakkfigurájává kí­vánják változtatni a világ legnépesebb országát, s Kína nyíltabban szól azokról a vitákról, amelyek — főleg a harmadik világ, a nemzeti felszabadító mozgalmak vo­natkozásában — a nemzet­közi porondon is szembeál­lítják az amerikai politiká­val. Ez nem szünteti meg együttműködésüket Indokí­na vagy Afganisztán tekin­tetében, de látható, hogy Kína maga kívánja megha­tározni politikáját mindkét nagyhatalom irányában. Igaz, a kínai miniszterel­nök egy héttel indulása elölt tartott sajtóértekezletén meglepő módon arról be­szélt, hogy Kínát „határai mentén veszély ' fenyegeti” és e tekintetben nem tesz „egyenlőségjelet” az Egyesült Államok és a Szovjetunió közé. A világpolitikában, ahol a realitások számítanak csu­pán, valóban nehéz lenne egyenlőségjelet huzni, de fordított értelemben: a Csao által emlegetett „veszély” a gyakorlatban nem bizonyít­ható, a legilletékesebb szov­jet vezetők nyilatkozatai cá­folják létét, ezzel szemben a Kína- részét képező Tajvan­nak szóló amerikai diplomá­ciai és katonai támogatás Pekinggel szemben — nyil­vánvaló tény. Csao Ce-jang ugyanakkor azt 'is hangoztatta, hogy Ki­na a szovjet—amerikai vi­szony enyhülésében is re­ménykedik, nem kíván sem hideg-, sem meleg háborút, békés nemzetközi környezet­re van szüksége. Ez nagy különbség azokhoz az idők­höz képest, amikor Peking azt vetette Washington sze­mére, hogy megítélése sze­rint nem elég kemény — Moszkva iránt. tgy csak a látogatás ered­ményei mutatják majd meg, milyen értelme? ad ma a pekingi vezetés az Egyesült Államokkal való kapcsola­toknak.

Next

/
Thumbnails
Contents