Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-06 / 4. szám

W84. Jöntfűr 6., péntek fcSZAK-MAGYARORSZAG 5 Kettős présben a ViHkész a szolgáltató? A szolgáltatás színvonalá­nak javítása érdekében. 1982-ben tonlos kormányha­tározat született. Ennek eredményeként 1983. január 1-vel a GELKÁ-ból kivál­va, új kisvállalatok alakul­tak, amelyek arra voltak hi­vatottak, hogy dinamikusan, gyorsan kövessék a gazda­sági élet változásait, meg­feleljenek a lakosság által támasztott követelmények­nek, azaz, igazi szolgáltató vállalatokká alakuljanak. A rendelet kapcsán kezdte meg a működését Miskolcon is a GELKA-ból alakulva a Villamos Készülék .Javító Kisvállalat, amelynek egy­éves működéséről és az az­óta szerzett tapasztalatokról beszélgettünk el Bacsó Gyui la igazgatóval. — Először néhány mon­datot szólnék az előzmé­nyekről, illetve a kezdet ne­hézségeiről — mondja az igazgató. — E korszerűsítés­re azért volt szükség, mert a GELKÁ-nál éppen a vál­lalat nagyságúnál fogva ne­hézkes és bonyolult ügyin­tézés alakult ki, és a cég képtelen volt rugalmasan követni a változásokat. Ter­mészetesen ebbe a folya­matba nagymértékben be­lejátszott a hiánygazdálko­dás is, hiszen köztudott, hogy a javítóvállalatok, akár GELKÁ-ról van síró, akár rólunk, nagyszámú és nagy mennyisegű alkatrészt használnak fel a háztartási gépek javításához és ezek az alkatrészek igen gyakran egyáltalán nem, vagy csak nagy nehézségek árán sze­rezhetők be. Az indulásnál például nem volt alkatré­szünk, a bennünket kiszol­gáló GELKA — ugyanis nagyrészt ők látnak el ben­nünket továbbra is alkatré­szekkel — csak mintegy másfél hónap múlva tudta megkezdeni a január elején leadott igényünk alapján a szállítást. így csak késve láthattunk munkához, s nagy nehézségeket jelentett az adminisztráció is, nem volt például egyszámlánk, csak a pénztárba befolyt összegből vásárolhattunk. A kisvállalat egy évben nwniegy W) millió forint ér­tékben használ fel alkatié­szeket a háztartási gépek, valamint a tévé, a rádió, a lemezjátszó, a magnetofonok és mosógépek javításához, Mint szolgáltató vállalat, te­hát naponta találkozik azok­kal. akiknek a háztartási gépük elromlik, azaz, na­ponta gyakorolni kell a szol­gáltatást. De tudja-e gyako­rolni, adottak-e ehhez a fel­tételek? — A legsúlyosabb gondunk az alkatrészhiány. Amikor arról beszéltem, hogy a GELKA a megkötöttségei miatt .nem tudott megfelel­ni a követelményeknek, ak­kor nem részleteztem, miről is van szó. Hiszen például mi Sem vagyunk verseny- képesek mondjuk a kisipa­rosokkal és a maszek sze­relőkkel, mert ők nem rit­kán a turistautakból szár­mazó alkatrészeket is fel tudják használni, nem be­szélve a fusizókról. Mert a hiánygazdálkodás következ­tében számunkra nincs meg az az álkatrészmennyiség, amire szükségünk tenne, ad­dig az ő Számukra a külön­féle csatornákon mégiscsak van alkatrész, ' Ezen csak részben tudunk segíteni, úgy, hogy ma már mi is számbs csatornán át szerez­zük be az alkatrészeket. — Nagyságrendileg mit jelent ez? — Az alkatrészhiány nem jelent állandó jellegű hiányt. Í3e az köztudott, hogy aki­nek ma romlik el a televí­ziója, azt nem nyugtatgat­hatom azzal, hogy majd tá­lán a jövő hónapban lesz alkatrész és akkor megcsi­náljuk. Ű ma szedetné nez- m a műsort, és bármilyen készülékről legyen szó, nem akar várakozni. Én is egyet­értek ezzel. Ez a szolgál­tatói oldal. Azért vannak a szolgáltatók, hogy ezeken a gondokon segítsenek. De a kérdésnek van egy gazda­sági oldala is./ A mi. szere­lőink és az egész vállala­tunk i« abból él, amit dol­gozunk. Ha megjavítjuk a készülékeket, akkor a meg­felelő kulcsok alapján, megfelelő összeget számol­hatunk el ja válási díjként. Azaz, nem órabérben, ha­nem teljesítménybérben dol­goznak a« embereink, ez nyilván azt jelenti, ha meg­felelő ütemben dolgoznak, akkor van kereset, ha vi­szont alkatrészhiány miatt állunk, akkor sajnos, nincs kereset. — Tehát mit tudnak ten­ni? — Nekünk az az érde­künk, hogy ezt a kettős prést valahogy elviseljük. Egyik oldalról a lakosság türelmetlenségét, hiszen nyilván idegesebb, akinek mondjuk 2—VI hete itt van nálunk a készüléke. És bi­zony előfordul, hogy 250— 300 darab is itt van. — Hogyan tudnak segíte­ni ezen a helyzeten? — Mint említettem, sok-: csatornás beszerzésre tértünk­ét, de a gondokat ez á mód­szer is csak részben old­hatja meg. Ugyanis az al­katrészek egy része és nem is kis hányada, importból származik.' Ezeket természe­tesen nem tudjuk beszerez­ni. Foglalkozunk továbbá azzal a gondolattal, hogy bi­zonyos felújítható alkatré­szeket felújítunk. Ez is se­gíthet á bajunkon. De nyil­ván ez nem érvényes min-' den alkatrészre. Keressük továbbá a lehetőségét an­nak, hogy 'egy anyággazda- sági társulást hozzunk lét­re közösen, a Borsod me­gyei kisvállalatokkal. Ez egy , raktár lenne, és ebből a mainál lényegesen jobb el­látást tudnánk- biztosítani. — A szervezeti keretek tehát jók a lóimból műkö­déshez, s várható, hogy a jövőben javul majd a hely­zet. — Ez valóban így van. Az- elmúlt napokban már szá­mol tevő mennyiségű alkat­reszt sikerült beszerezni, és« így meggyorsíthattuk a ja­vítás ütemét. Bízunk abban- is, hogy 1984-ben már jobb lesz az alkatrész-ellátás. — Leszre valami változás- a turuléi kialakításában? — Igen, lesz. A működési területünk Miskolc és kör­nyéke, de ezenkívül a szí­nes tévék javítását ma még Éltesen, Kazi ncbarci kán, Edelényben, Szerencsen es Pulitokon, illetve a körze­teikkel együtt végezzük. 1984-től a volt járások te­rületén levő kisvállalatok fo­kozatosan átveszik a színes- tévé javítását is, és így mi a kapacitásunkat a megma­radó területre tudjuk kon­centrálni. Mindez együtte­sen azt jelenti, hogy egyér­telműen jászul majd a szol* gáftaöástmk színvonala. Hajdú Gálww flz évszázad vállalkozása A szibériai gázvezeték i A világ izgatottan íi­© gyeli, hogy az ameri­i kaiak támasztotta ne­■ kézségek ellenére elkészül-e , 1984 áprilisára az a 4850 i kilométeres gáztávvezeték, ] amely a szibériai Urengoj- i lói az prszág nyugati hatá­ráig húzódik, s amelyen ke. i resztül évi 40 milliárd köb­méter földgázt kapnak majd i a nyugat-európai országok 1 a Szovjetunióból. Az épitök- i nek páratlanul nehéz éghaj- ] lati és természeti viszonyok- i kai kellett megküzdeniük. 1 A vezeték nagy távolságon i át az örök fagy birodalmá- 1 ban halad, ahol még nyá- i ron is kőkemény a talaj. i Hétszáz kilométeres hosszú- ! ságban mocsaras felszín alá i kell helyezni a vezetéket.. j Ötszázötven kilométernyi i szakaszon az Úrál és a Kár- 1 pótok magaslatain halad. i Nem csekélység, hogy 581 1 kisebb és nagyobb folyó áll- | ja az építők útját. 1 Az 1420 mm átmérőjű csö- i veket hegesztő automaták 1 erősítik össze, amelyek egv- [ úttal megbízhatóan ellenőr- i zik a varratok: minőségét is. [ ötven tonna teherbírású i hidraulikus berendezés he- 1 lyez.i folyamatosan haladva i az összehegesztett csöveket J a földbe.. Automátikája ez- ! után még egyszer ellenőrzi, i hogy a vezeték nem sérült-e i meg, s csak azután fedi be az árkot. E berendezés nagy előnye, hogy még mínusz 70 fokos hidegben is működő­képes. Képünk azt az osztrák ■gyártmányú különleges go­lyósszelepet mutatja, amely­ből közel 100 darabot építe­nek be a cső távvezetékbe. Hogy a golyósszelep a mí­nusz 50—60 Celsius-fokos hidegben se menjen tönkre, új, teljesen hegesztett konst­rukciót dolgoztak ki a Hüb­ner—Vamag cég szakembe­rei. Máshét „X. napot kívánok _ n em, nem kérem, még nincs ... szóval nem talá­lom . . . talán Ilié nap. vagy azután .., tetszik tudni, így év elején ...” „Uram, maga itt ne ke­ressen senkit... majd, ha a leltármik vége_hogy nem d olgoztunk -a két íiftnep kö­zött; sem? ... perssee, de most, mint mondtam: jekáw* zunk..." i „Nagyon sajnálom, de még semmit, néni tudunk monda­ni .,. persze kérem, mór vége az étimül évnek, de ar­ról még semmit, de semmit nem mondhatunk. Hogy mö­göttünk van az összes 365 nap? Persze, hogy mögött tünk, de erről kérem, most? Ugyani" És mennek-jönnek a tele­fonok; a fekete kagyló né­ha még pirosán, sárgán vil­log. mint egy pezsgőspohár, aztán kitisztul az ember le­je, rájön, hogy telefonál, nem az új évre koccint. Mi tagadás, még nehezen szok- ja a vérünk az ünnepi meg­terhelés leülepedését. Debót w: csuk egy napig szokott tartani. Ez ae a bizonyos másnap. Tehát munkára fék! Már a harmadik nap vao . _ sőt már a negyedik is ... és eljön az ötödik__a tele­fon már telefon, az írógép való bum írógép, a kézirat- papír is kézirat papír ... de mégsem»? Figyelmeztetnek: von, atónek a telefon még mindig pezsgőspohár, tüáesé­.res-kagylós akármi, az író­gép kopogását bizonyára nt tévesztem össze a dugók pukkanásával és a kézirat- papír sem hajtogatható csá­kóvá, dudává. Szóval dolgoz­ni kellene ... de ez a más­nap ... sőt!: lassan-lassan már máshét innen is, on­nan is‘ figyelmeztet, hogy ugyebár: az árucsere-forga­lom, a devizamérleg, a ieí- melékenység, a hatékonyság, a munkatempó, a munka, inéról, a szabályozás, a do*- lárkitermelés, a fizetőképes­ség ... Itt eiesuktik még az ed­zett agy és gyomor is. Fi- ze-tö-ke-pes-ség ... szótagoí- jok és az üres üvegeket szá­molgatjuk . .. oda .. . visz- sza ... akárhogy is, ez nem szaporodik. Ideje tehát m«n- kához látni! (szentire») Bár az elnök elége­© delien a kukorica 8,43 tonnás hektáronkénti hozamával, arra a kérdésre ■ egyértelműen mégsem .tud válaszolni, hogy melyik bi­zonyítja jobban a szövetke­zet gazdálkodásának szint­jét: a tavalyelőtti százmá­zsás rekord, vagy az elmúlt évi szerényebb termés? Mert az egyik olyan esz­tendőben született, amikora nagy termés összes tényező­je együtt állt, amíg a má­sikát alaposan megsarcolta az aszály. így talán ez utób­bi értékesebbnek tűnik, — no ne.m a pénz, az árbevé­tel szempontjából, — hiszen feltételezi a magas szakmai tudást, a fegyelmezett, pon­tos munkát, a kiváló tech­nológiát. Vagyis a sikeres termelés emberi tényezőit. . . És még annyit hozzá kell tenni: a hernádnémeti Her- nád völgye Termelőszövetke­zet kukoricahozamát nem­csak kedvezőtlenebb adott­ságú megyénk gazdaságai látnák minden évben szí­vesen. Nyeső István elnök: — Az aszálytűrőbb növények az el­múlt évben is csodálatos termést adtak. Még ma is vásárlót vár kazlakban hat­száz tonna első osztályú lu- cernaszénánk, rengeteg szá­las takarmányunk termett. A napraforgóra pedig semmi »psszat nem lehet elmonda­ni. 33,11 mázsás termése mindenkit meglepett, s ahogy tudjuk, az 1KR termelési rendszeren belül a miénk az országban a legjobb ered­mény. Még egy érdekes oldala van az elmúlt évi aszály­nak. Kétségkívül a legtöbb kultúránál érzékeny termés­kiesést okozott, de árbevé­tel-kiesést alig. Hiszen a ku­koricát sikerült magasabb áron eladni, a cukorrépa, bár 12 (!) tonnával keve­sebbet. termett, mint a meg­előző esztendőben, a majd­nem két százalékkal maga­sabb cukorfok olyan ráadás­jövedelemhez juttatta a gaz­daságot, amivel megközelítik az elmúlt évi rekordjöve­delmet. Hasonló a helyzet a tavaszi árpával is. A bajai termelési rendszeren belül sikerült olyan kiváló minő­ségű sörárpát termelni — 99 százalékos csíraképességgel, 9.8 százalékos fehérjetarta­lommal (-!) —t, »melynek má­zsáját ötszáz forintért, vit­ték el exportra. De végső soron az ’ 1960 hektáron ter­mesztett őszi búza 5,5 ton­nás hozamán sincs mit szé­gyellniük. Azok közé tartoznak, ahol nem sínylették meg a szá­razságot. Az elnök: — ,Ez így van, s merem állítani, elsősorban talajaink tápértékének köszönhetjük. Sokán mondták, a mi.szer­vest rágyázási , módszerünk majd aszályos évben vizs­gázik igazán, mert állítólag a tápanyagban gazdagabb táblákban a növények érzé­kenyebben reagálnak a szá­razságra. Nos, a fordítottja történt: bebizonyosodott, hogy a jól kezelt istállótrá­gya, a mésztrágyázás, ter­mészetesen a nagyadagú műtrágyázással együtt, ked­vezőtlen körülmények elle­nére Is biztosítják a nagy termesek feltételeit. Évente nyolcszáz, ezeregy­száz hektárt (!) tudnak szer­vestrágyázni a két nagy ál­latién vésztö-telep mellett ki­épített kezelőtérről. A be­tonból készített térre folya­matosan hordják, s rakják háromméteres kazlakba a trágyát, amelynek levét szi­vattyúval ismét a tetejére juttatják. Az így kezelt szer­ves anyag kevés veszteség­gel érik össze. Mivel a ház­tájikból is felvásárolják a trágyát, négyszázötven­ezer (!) mázsa értékes anyaggal javíthatják talajaik szerkezetet. Tízmillió forint éptekü istállótrágyát hasz­nának egy évben fel. Ez­után kapnak a táblák még négy-ötezer tonna mészisza- pot. Ez is magyarázata an­nak, miért érnek el minden évben kimagasló termésát­lagot Az elnök még hozzá­teszi: — Az állatién yészt ésben is sikerült előre lépnünk. El- sösor-ba«! as árbevétel növe­kedett, tízmillió forinttal többet könyvelhetünk el. Ezerháromszáz bikát szállí­tottunk el telepünkről szin­te valamennyit exportra. Valamit nőtt a tejtermelés is, a baromfiágazat pedig az egyik legjobb, pontosabban leghatékonyabb évét zárta. A két alaptevekenységi ága­zat az elmúlt évben közel 190 millió forinthoz juttat­ta szövetkezetünket. Ezt nem tartjuk rossz ered­ménynek. hiszen több. tő­lünk független nehézséggel kellett szembenéznünk. Ami jövőre még fokozó­dik. Nyeső István erre any- nyit mondott: — Igyekez­tünk mindig lehetőségeink alapján fejleszteni. Nehéz esztendőnek nézünk elébe, mindenki tudja, az állam a megtermelt értékből többet von el, kevesebb jut fej­lesztésre. Eddig az sem oko­zott különösebb gondot, hogy 18 millió forintért fel­építsünk . egy korszerű ba­romfitelepet. Ma már egy hárommillió forintba kerülő falközi silót sem tudunk megvalósítani. Ezt nem pa­naszként mondom, hanem tényként. Át kell értékelni fejlesztési lehetőségeinket. Ezek első lépése olyasvala­mi lehet, ami a szöv etkezet konyhájára több nyereséget hoz. Meg kell találnunk azt a melléküzemágat, ipari­szolgáltató tevékenységet, amellyel a kieső milliókat pótolni tudjuk. A hernádnémeti termelő- szövetkezet ipari-szolgáltató tevékenysége így sem lebe­csülendő. hiszen a gazdaság termelési értékének közel egy harmadát adta. Nagyobb irányú fejlesztését eddig nem indokolta a magas szín­vonalú, megfelelően haté­kony mezőgazdasági terme­lés. A hozamok növelésével eddig úgy-ahogy sikerült tartani az alaptevékenység jövedelmezőségének szint­jét — sőt; még emelni is —, de a fejlesztéshez szükséges milliók nagy részét már ed­dig is az ipari üzemek ter­melték. Az elnök: — Négy községünkben ma már 210 asszony dolgozik a varrodákban, évi 720 ' ezer munkavédelmi kesztyűi ké­szítenek. Vasszerkezeti, la­katos üzemünkben a vasúti ütközőktől kezdve, a csavar- szögekig sok terméket gyár­tanak. Idén megkezdjük az úszó kotró-gyártást is. Egy­szóval: el lehet bátran mon­dani. az ipari tevékenysé­gek nélkül nem itt tarta­nánk. s a jövőben ezek ki­építésére még jobban kell törekedni. Még akkor is. ha továbbra- is az alaptevé­kenység fejlesztése lesz ná­lunk a meghatározóbb. — kármán — Aszályban is rekord Á lendület nem tört meg

Next

/
Thumbnails
Contents