Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-26 / 21. szám
ESZAK-MAGYAKQRSZAG 4 1954, január 26,, csütörtök JNézőtéri meditáció tlizi a léiéi, msg az „araayralf Donald Sutherland a Tű a szénakazalban című angol filmben Pályázat korszerűsítésre ■■ w A hét áj bemutatói közüfl egyikben egy kémet üldöznek valahol Angliában,, a második világháború idején, a másikban egy aranyrablót, igaz, csak a gyermeki fantáziában. A közönséget minden bizonnyal a Tű a szénalcazal- ban című angol történelmi kalandfilm fogja vonzani, és nem is egészen ok nélkül. A Rickard Marquand rendezte film kitűnően megcsinált munka, izgalmas, fordulatos, ám mondandójában nem is kismértékben vitatható. A Tű ez alkalommal nem varróeszköz, hanem a Henry Faber nevű német kém fedőneve. Azért kapta ezt a fedőnevet, mert úgy el tud bújni, mint a tű a szénakazalban. Angliában vasutasként dolgozik, hogy számon tartsa az induló katonai szerelvényeket, erről értesítést adjon megbízóinak. A majdani nézők nézőtéri izgalmát nem szabad csökkenteni, tehát a kalandos történetet nem illik részletesen elmondani előre, bár Tű mar a film hetedik percében szemünk láttára megöli az ő tevékenységét felfedező háziasszonyát, tehát tudjuk róla, hogy kicsoda, nem titok a tevékenysége, további gyilkosságainak felsorolása mégis szükségtelen. Kicsit túl olajozottan megy neki minden. Az 1944-es partraszállás előtt azt is sikerül felfedezni , hogy az angolok a németek megtévesztése végett álrepülőtereket, egyéb katonai álobjektumokat rendeztek be, 8 közben hidegvérrel szór te mindenkit, add útját keresztezi. Márr úgy tűnik, sikerül eí jutnia a rá várakozó tengeralattjáróhoz, i «amikor a történet és a film T Február 3- ám Várpalotán nyílik meg a 27. mezőgazda- sági könyvhónap. A mezőgazdasági kiadványok évek óta hasznosan segítik az agrárszakembereket a műszaki, technológiai, technikai újdonságok megismerésében. Az Idei könyvhónap 600 ezer példányban megjelenő 49 kiadványa különösen nagy teret szentel a kistermelésnek. Ez annál fontolta npuéíeic nagy fordulatot vesz. Tű ugyan továbbra is hidegvérű gyilkos és kém marad, ám a filmen eluralkodik egy olyan szerelmi szál, amely minden nézőnek A negyvenegyedik című szovjet filmet juttatja eszébe. S míg a film első felében a rendező szinte arra kényszeríti a nézőt, hogy a német kémnek szurkoljon, vpgy legalábbis érte való izgalommal figyelje gaztetteit, ami alapvetően hibás, a második részben a már említett eluralkodó szerelem, néhány szexjelenet, és végül a gyilkost elérő, a szerelmese pisztolyából való golyó enyhe melodramatikus feloldást adnak a történetnek, amelyben az angol hatóságok üldöznek egy német kémet, s már csak holtan foghatják d. Hosszú a film, száztíz percig tart, de aki túlteszi magát a fentebb említett kifogásokon, és csak a kaland elvárásával nézi, izgalmas szórakozást kap. sabb, mert a mezőgazdasági termékek csaknem egyhar- mada a háztáji gazdaságokból, kertekből származik, ugyanakkor a statisztika szerint a kistermelők is igénylik a jövedelmező, korszerű eljárásokról tájékoztató szakkönyveket. Megismerhetik Gyermekekhez szól a másik új film, az NDIC-ból való az „Aranyrablók üldözője”. Tizenegy éves iskolás gyerekek - valóságos fantáziavilága keveredik össze a történetben, egymásba úszik az igazi élet, meg a gyermeki fantáziában élő wes- temvilág, és így hol biciklin, hol lovon ül a főszereplő, és az NDK-ban készült korábbi indián, filmek hőse, Gojko Mitic, az ismert jugoszláv színész, hol tornatanár, bői pedig indián hős, akivel a gyermekek „aranyrablókat” üldöznek. A való életben meg a spartakiádon aranyérmet nyernek. Kizárólag kisgyermekek élvezhetik Rolf ho- sansky munkáját. E hété« látható még a Bolond erdő című román film, amelyről előzetes tájékoztatásként elmondható, hogy az első világháború után játszódik és egy tehetséges, ám szegény fiú drámai történetét kínálja. fbenedckj befőTűk az eredményes tevékenységhez szükséges legalapvetőbb tudnivalókat, gyakorlati fogásokat. Ilyen hasznos könyv a többi között Gyúró Ferenc „Kertmű- velés”-e, és Babinszky Mihály Szarvasmarha a kisgazdaságban című szakkönyve. Ha csak a magam tapasztalataira hagyatkozom is, sűrű sorokban számolhatnék be ' megyénk településeinek művelődési házaiból hideget, rozoga berendezést, megroggyant telüket, vizes falakat emlegetve. De összegző leírásokból is az derül ki, hogy bőven van tennivaló az intézmények megfelelő működési környezetének fejlesztéséért. Két megállapítást idézünk itt: „A közművelődési intézményhálózat fejlesztése ellenére a megye településeinek többsége nem rendelkezik a korszerű közművelődési tevékenységhez szükséges fel tételekkel.” (Tájékoztató a tanácsi közművelődésben dolgozók élet-, és munkakörülményeiről). — „A megye művelődési otthonai közölt a negatív póluson a rosszul felszereli, rosszul épített intézmények állnak. Mi legyen velük? Némelyik olyan állapotú, hogy paradoxon ráírni a cégtáblára a művelődés szót. Két megoldás kínálkozik: az egyik a bezárás, a megszüntetés, de akkor a település művelődési ellátásában űr keletkezik; a másik meghagyni ezeket a házakat úgy, ahogy vannak — nem járható út. Elképzelésem szerint a megye művelődési otthon-hálózatának épületberendezési rekonstrukciós programját már az 1984-es évben el lehet készíteni. Az ehhez szükséges személyi és anyagi feltételek rendelkezésre állnak." (Kecskés Sándor: A művelődés otthonainak története — előtanulmány egy szükségszerű rekonstrukcióhoz —, megjelent a Borsodi közművelődési tájékoztató legutóbbi számában). Az utóbb említett tanulmányban szerepel ez is: „A megyei tanács vb 1984-re 6 millió forintot tervezett be a községi művelődési házak rekonstrukciójának segítésére. Az összegből pályázat útján lehet részesülni, ameny- nyiben a pályázatban leírt kitételeknek a pályázók megfelelnek.” Ez utóbbi információ indított arra, hogy a megyei tanács művelődésügyi osztályán megkeressük Kecskés «hr !iP|l Sándort, a közművelődési csoport főelőadóját. — A pályázat lehetőségéről levélben értesítettük az illetékes tanácsokat, megfogalmazva a feltételeket, az igényelt összeg felhasználásának követelményeit. — Milyen feltételekről van szó? — Először is tisztáztuk, hogy a pályázaton csalt a nagyközségi és községi közművelődési intézmények vedelnek részt, ezek közül is a művelődési házak, a klubkönyvtárak ás az ifjúsági klubok. Lényeges, hogy a rendelkezésre álló hatmillió forintból csak akkor kérhető pénz, ha a helyi hozzájárulás mértéke a rekonstrukciós, átalakítási költségeknek legalább 30 százalékát fedezi. A pályázatoknak tartalmazniuk kellett továbbá az előzetes teljes költségvetést, a tervező intémény vagy személy nevét, a beruházóét úgyszintén, mint a kivitelezőét. Fontos kiírása volt a pályázatnak, hogy az elbíráláskor megítélt pénzügyi támogatást ez évben kell realizálni. — Milyen stádiumában van jelenleg a pályázat? — Eredetileg január 15-ét jelöltük meg a kérelmek be- küldási határidejéül, ennek már utána vagyunk, de úgy véljük, az ügy érdekében ezúttal „csúsztathatunk”. Egyébként a pályázatok elbírálására februárban kerül sor. — A határidőig hány pályázat érkezett? És mit lehet „kiolvasni” belőlük? — Január 15-ig 51 pályázat érkezett be hozzánk és egy dolog azonnal kiderült: soiiszorosát kérik a rendelkezésre álló hatmilliónak. Két számot érdemes feljegyezni: a pályázok állal benyújtott rekonstrukciós, átalakítási munkák teljes költségvetése 40 millió 600 ezer forint, n tőlünk igényelt pénzügyi támogatás értéke 22 ■millió! Vagyis 15 millió lóriul a különbség a szétosztható és az igényelt pénzösz- szeg közölt.r. — Es mennyire reálisak as igényük? — Meg ezután fogjuk feldolgozni *z anyagokat, . de „első ránézésre” döntő többségben megalapozott kérésekkel, nagyon is szükséges rekopslrukciós tervekkel ta- lálkozhatlunU. Sok esetben, főleg a kisebb településekről van szó, a minimumokat szeretnék bizLositanu hogy ne ázzon be a művelődési intézmény teteje, hogy lehessen fűteni, a padlót Id tudják cserélni, festeni-szó-; píteni lehessen a házbelsöt.^ Es hát vannak nagyobb igé-. nyele, funkcióbővilést szolgáló átalakításokra tervek is ... Hangsúlyozom, érdemben még most kezdjük a feldolgozást, hogy valóban a legmegfelelőbb helyekre jusson a keretből ... Egyébként a pályázatok szerint a legnagyobb munkát Tarcalon és Bódvaszila- son tervezik (ötmilliós program). a legszerényebb „igénylők” a belegrádiak, pálháziak, vizsolyiak, vad- naiak. De pályázott olyan tanács is, amely nem ígéri „önerőt” ... — Egy dolgot végezetül még szeretnék megjegyezni — mondta Kecskés Sándor. — Mi is tisztában vagyunk! azzal, hogy a támogatásra felajánlott és biztosított 6 millió forinttal a mulasztó- sok nem pótolhatók. Valamit — csepp a tengerben — segít a településeknek ez a pénzösszeg, ez a támogatás, hogy a legégetőbb szükségeket „leírhassák” ... A pályázatok elbírálására tehát a jövő hónapban, februárban kerül sor. A témára akkor visszatérünk. Tcnagy Józsfcf Ásványgyűjtők találkozója A Herman Ottó Múzeum, a miskólei Nehézipari Műszaki Egyetem és az Eötvös Loránd Tudományegyetem tavaszi ásványgyűjtő találkozót rendez március 10-én a miskolci Egyetemvárosban. Ekkor kerül sor a magyar ásványgyűjtők országos tanácskozására Is, ahol vitát rendeznék a gyűjtésről és a bányászatról. Mezőgazdasági honyviiónap Szegényítő előítéletek Azt mondja Iksz, hogy azért nem megy el a miskolci színházba megnézni A némj. leventét, mert ő hajdan még Bajor Gizi főszereplésével látta, a Rómeó és Júliát meg legutóbb Tolnay Klárival. Jó hosszú idő telhetett el e két színházi élmény óta, s igazán nem lenne az említett művészekkel szemben tiszteletlenség, ha most — évtizedek múltán — Iksz újra elmenne a színházba. hogy az ismert szerepeket új megfogalmazásban 'láthassa és élvezze. Ypszilon nem volt moziban évtizedek óta, de ezt nem vallja be. Inkább mindig talál valami kifogást, „megideológizálja” tartózkodását: azt mondja, nem néz magyar filmet, mert az csak rossz ‘ lehet, eleve nem érdekli napjaink filmdrámái tükröztetése, elege van a mai életből a valóságban, miért nézze még azt a moziban is: nem néz francia filmet, mert azok szabadosak, minek keli az élet intimitásait kiteregetni; olasz- nem néz, mert azok vagy lármásak, vagy másmilyenek: a jugoszláv filmek szerinte nem hozhatnak mást. csak partizánharcol. amiből már elege van; a szovjet filmekben csupa há-. borút látni, s az is idegesíti Zé, a harmadik nem olvas magyar irodalmat, mert „a maiak nem tudnak írni”, még szerencse, hogy kiadták most Herczegh Ferencet, meg Surányit,’ Zila- hyt, ezek a maiak csupa társadalmi problémákat feszegetnek, ráadásul a nyelvezetük nem éppen szalonképes stb. \ Tele vagyunk előítéletekkel. Szellemi restségünket igencsak 'ingatag érvekkel próbáljuk ' megtámogatni. Nem tud olyan bárgyú lenni egy-egy televíziós krimi, vagy import sorozatműsor, hogy milliók ne üljenek a képernyők elé, mert az csak jó lehet, másfajta műsorokat meg tehet a műsorszerkesztés bármilyen frekventált adásidőbe, a közönség- siker elmarad, mert ugyan minek nézzem ezt, vagy azt a magazinműsort, nekem ne magyarázzák meg ezt. meg azt. én úgyis jobban tudom. Kell az a tévéműsor, amit a nagyon népszerű bemondónő vezet és nem' kell, amit a másik bemondónő. aki kevéssé népszerű. Nagy marhaság ez a vetélkedő, mondjuk. mert A vezeti, s még vendégségből , is hazamegyünk a másikhoz, mert azt meg B vezeti, holott az előbbit is B találta ki, ő is vezette sokáig, s most sem rosszabb, mint akkor, de A-t egyszer egy paródiamü- sor kifigurázta és a nézők többsége már csak a karikatúráját látja akkor- is, ha valóban ő maga van a képen. Tagadhatatlan, hogy a művészetek befogadásában, élvezetében jelentős szerepe van a közvetítő személyiségének, nem közömbös, hogy egy-egy ismert színpadi figurát kinek a megjelenítésében láthatunk. Ám tarthatatlan az a felfogás, hogy eleve ne legyek kíváncsi egy most jelentkező alakításra, mert valaha láttam a híres színésznővel, a mostani hát ne is próbáljon a sok évtizedes élmény mellé tolakodni. Tarthatatlan dolog, hogy egész nemzetek filmművészálét utasítsuk el rossz beidegződések, alaptalan előítéletek miatt. Mert a mai magyar valóságot tükröző filmek is lehetnek jók, mint ahogyan semmivel sem kevesebb az értékes filmalkotás a magyarok évi húsz- huszonkét játékfilmje között arányaiban, mint a nagytermelő jülmhatalmaknál; mert a francia filmek nem mindig szabadosak és talán érdemes lenne egy társadalmi töltésű filmdrámában, vagy derűs vígjátékban nemcsak egy-egy felvillanó női keblet, hanem a tartalmat, a művészi-társadalmi értéket is észrevenni: az olaszok sem mindig lármáznak, vagy énekelnek, egy nagyon is összetett társadalom élete igen sokszínűén, tükröződik filmjeik sorában, derűs, kacagtató játékoktól, a komor drámáig terjedő skálán; a jugoszlávoknál a mai társadalom meghatározója, alapja volt a partizánháború, természetes hát, hogy élményeik zömmel ebből táplálkoznak, ám sok egyéb művet is alkottak, persze, nemcsak műremekeket; mint ahogyan a szovjet filmművészetben is született Szállnak a darvak. meg született A negyvenegyedik és ,sok egyéb mellett Magánélet, Őszi mar álon és Moszkva nem hisz a könnyeknek, vágy a közép-keleti köztársaságok életét bemutató soksok érdekes és értékes film is. És hasonló a helyzet a könyvvel, a nyomtatott irodalommal is. Előítéleteinket hurcoljuk magunkkal, magunkban. Nem tudunk, sokan nem is akarunk megszabadulni tőlük. Magunkat fosztjuk meg ezzel újabb, meg újabb művészi értékek megismerésétől és értő befogadásától. És mert példánk nyomán esetlég álplántálódik utódainkba. környezetünkbe, azokat is megfosztjuk az új megismerésétől. értésétől. Nemcsak magunkat lesszük szegényebbé. hanem őket is. Benedek Miklós Révész Napsugár rajza /
