Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-26 / 21. szám

1984. január 26., csütörtök

ESZAK-MAGYARORSZAG 3

Export, import a vepiipáan

Röntgen a szövetkezetről

MM

Üzemcsarnok kontra adottság

Négymilliót nyelt el az aszály. Más, erősebb, jobb adottságú gazdaságainkban ez a kár talán egy bolhacsí- péssel ér fel, míg megint másból már gondokat okoz, de itt Vajdácskán a Petőfi Termelőszövetkezetben alapjában rázkódtatta meg a gazdálkodást. Vinnai Miklós elnök ezt szomorúan nyugtázza:

— Sok csodálkoznivaló nincs az ügyön. Az egész növénytermesztésünk árbevétele 12 millió forint. Nos. ennek tűnt el a szárazság nyomán az egyharmada. Az őszi búza például az elmúlt évi 42 mázsa helyett 31 mázsát termett hektáronként. Nálunk, a Bodrogközben eleve belvizét vár az ember. Amikor tavasszal ez elmaradt, örülhettünk, amíg a kultúrákra pont a kritikus időben rá nem tenyereit az aszály.

Meg sem várta a kérdést — minek is? —, hogy sorakoztatni tudja a tényeket.

— Lényegében a kedvezőtlen adottság, egy esetleges rossz időjárás nem mondhat újat nekünk. Ezen a tájon nem szabad többet remélni 35 mázsás búza- vagy 50 mázsás kukoricaterméstől. Ha magasabb a hozam, az egyértelműen szerencse. Magyarán: a jelenlegi szabályozás keretei között akkor bízhatunk abban, hogy a növénytermesztésre nem fizetünk rá, ha ezeket a termésátlagokat élét 'k. Ez pedig nehéz, hiszen ellenkezőjéről gondoskodnak gyenge termőképességű földjeink, belvizesedő tábláink, vagy az aszály. Így lényegében erre az ágazatra csak minden ötödik évben támaszkodhatnánk.

De ki mondja meg, hogy melyik esztendő lesz az a bizonyos ötödik év?

— Az állattenyésztésben hasonló a. problémakörünk. Ha a tájhoz, az adottságoknak megfelelő szerkezethez igazítjuk az ágazat képét — és ezt tettük —, akkor nagy nyereségre nem számíthatunk. A szarvasmarhatartás költségeinek túlnyomó hányadát éppen a takarmányozás adja, olcsó etetnivalót viszont a mi körülményeink között termelni lehetetlen feladat. Foglalkozunk húsmarhatartással, a jelenlegi közgazdasági helyzetben jó eredménnyel, hiszen nem fizetünk rá. A kedvezőtlen adottságra kapott árkiegészítést kihasználva köze] kétszáz marhát hizlalunk fel gazdaságosan, mert olcsó nedves kukoricán neveljük az állatokat. Lényegében ez az egyetlen nyereséges ágazatunk. És ez bizony, nagyon kevés.1

És a legtöbb gazdaságunkban milliókat hozó melléküzemág?

— Nemrég tudtuk beindítani nagy segítséggel. A termelési adó terhére több mint hatmillió forintot tarthattunk vissza, amely -végre alapot adott egy korszerűnek mondható üzemcsarnok felépítésére. Két ütemben, az elmúlt év végére sikerült is felépíteni. Lényegében a szövetkezet előrelépésének első lépcsőfokát jelentené, ha terveinket maradéktalanul végre tudnánk hajtani. Vagyis a községből eljáró dolgozók ha- zatelepítését, s jövedelmünk fokozását.

Ez a vasszerkezeti, vagy inkább lakatosüzem két nagy megrendelő megbízásából gyárt különböző fémtömegcikkeket. A Magyar Acéláru Gyár és a Ganz-MÁVAG jelentős mértékben veszi ki részét az üzem. elmúlt évi (i,5 millió forintos, a jövőben több tízmilliós termelési értékéből.

— Legutóbb egy vizsgálatot készíttettünk a szövetkezetről, keresve azt a lehetőséget, amit egy kívülálló, magasabb szakképzettségű szakember észrevesz, s ami mellett mi elsiklottunk. Nos, részletekben van mit javítanunk, de szerkezeti elképzeléseinket nem kell módosítanunk. Vagyis jelenlegi helyzetünk lehet csak az előrelépésünk alapja. És ez — ha őszinte akarok lenni — egyáltalán nem biztató. Hizlaljunk 150-nel több marhát, javítsuk lehetőségeink határáig a hozamainkat, s mindez az előrelépéshez — hiszen egyik sem termel nagy nyereséget ■— kevés. Maradna a melléküzemág, amely tartósán nyereségessé tehetné a gazdaságot. De mivel az új szabályzók fiz százalékkal csökkentik a nyereség mértékét, s ráadásul az elmúlt évek szanálási hiteleit, s azok kamatait is vissza kell fizetni, az iparból származó jövedelem annyira elolvad, hogy a szövetkezel képtelen a fejlesztésre pénzügyi alapot képezni.

Vagyis valamivel magasabb fokon megismétlődik az előző időszak. Egyszer kitörtek a belvíz fogságából, hogy ismét bekerüljenek adósságaik révén egy másik rabságba, amelyből szintén nehéz a szabadulás. Az elnök felsóhajt: — Hogy végre fellélegezzünk, ahhoz egy százmilliós termelési értékű, biztos nyereségű ipari ágazat kellene.

A röntgen, a szakmai vizsgálat jellegéhez híven csak a hibákat mutatta ki. Átvilágította a szövetkezetei, előtűntek a repedések, a javítanivalók. De nem mutatta meg az utat a százmillió felé. — kármán —

Minden eddiginél nagyobb forgalmat, 00 milliárd forint értékű exportot és importot bonyolított le az elmúlt esztendőben a Chemolimpex Külkereskedelmi Vállalat.

Különösen a szocialista országokba irányuló export növekedett figyelemre méltóan: 32,1 százalékkal haladta meg az előző évit; elsősorban a magyar—szovjet agrokémiai egyezmény keretében szállított növényvédő szerek kivitele fokozódott. A szocialista import — főként a nitrogénműtrágya-behozatal — is nőtt, összességében több mint 12 százalékkal. Kedvezően alakult a vállalat konvertibilis elszámolású forgalma is: forintban számolva az export 17 százalékkal, az import pedig 14 százalékkal volt több a tavalyinál.

Az idén a vegyi cikkek piacának további élénkülésére számítanak a szakemberek. Várható az is, hogy megáll az évek óta tartó árcsökkenés ki műtrágyaiparban például 15 százalékkal csökkentek az árak az utóbbi évben). A nemzetközi tendenciák ismeretében alakította ki a Chemolimpex ez évi tervét. A szocialista államközi megállapodásokkal összhangban körülbelül 9—10 százalékos exportnövekedésre számítanak; a szocialista országokba irányuló kivitel a tervek szerint eléri a 313 millió rubelt. Elsősorban a Romániába feladandó aromás termékek (benzol, toluol) mennyisége növekedik, de nőnek a szovjet nüvény- védőszer-vásárlások is. A szocialista országokból a behozatal értéke 430 millió rubel lesz a tervek szerint, 13 százalékkal több a tavalyinál. Ugyancsak növekedés várható a tőkés forgalomban : az export mintegy 6 százalékkal emelkedik, az import megközelítően a tavalyi szinten marad. Az exporton belül számottevően fokozódik a komplex műtrágya mennyisége — 23 százalékkal haladja meg a tavalyit —, de jelentősen nő a polipropilén, a xilol, a toluol, a nitrogénműtrágya és a növényvédő szerek kivitele is.

A vegyi termékek növekvő külföldi értékesítését elsősorban az utóbbi időben létesített, illetve a hamarosan belépő új vegyi üzemek teszik lehetővé. Így például a Tiszai Vegyi Kombinát»tavaly átadott 40 ez«- tonnás kapacitású új polipropi'lén-üze- me, és a Dunai Kőolajipari Vállalat katalitikus krakk- üzeme, mely még ebben a fél évben megkezdi a termelést.

Szőlőtermés régen és most

Érdekes meghívó került minap a kezünkbe. Arról szól, hogy „1915. szeptember 17-én, vasárnap délután fél 3 órakor szőlészeti vándorgyűlést tartanak Tarczalon a m kir. vinczellériskolában” Közli ez a 08 éve megjelent nyomtatvány, hogy „szőlősgazdáink remélhetőleg impozáns számban egybegyűlnek, mivel tájékoztató értekezlet fog tartatni az idei mustnak és újbornak minél kedvezőbbén leendő értékesítése' tárgyában”.

A fakult meghívó hátlapján látható egész Tokaj- Hegyalja térképre rajzolt szőlőterülete. Sorra fel van I tüntetve rajta a zárt borvidékhez tartozó valamennyi község és város, Abaújszán- tótoi kezdve -— a mai országhatáron túl — a Sátoraljaújhely fölötti Kistoronya szőlőhegyéig. Régen ugyanis a mai kelet-szlovákiai Kásás Nagytoronyét is a tokaj- hegyaljaj borvidékhez számították.

Nagyobb volt tehát a híres borvidék szőlőtermő területe, a szőlőtőkékkel sűrűn telerajzolt térkép alján mégis az olvasható, hogy Tokaj-Hegyalja évi termése általában 100—120 ezer hektoliter mustra tehető. A napjainkban létesített új telepítések ée íw eiparjagasodott

parcellák figyelembevételével azt mondhatjuk, hogy ma nem nagyobb, inkább valamivel kisebb a szőlőültetvények területe Tokaj- Hegyalján, mint hét évtizeddel ezelőtt volt. A termés viszont általában háromszor, 1.983-ban pedig csaknem négyszer akkora volt.

A modern technológia, a nagyüzemi művelési mód és az ezek velejárójaként megvalósított korszerű gépesítés nemcsak a termés mennyiségét növelte, hanem az egész történelmi borvidék arculatát is „előnyösen” megváltoztatta.

■1 ■

(Folytatás az 1. oldalról)

kölcsönösen előnyös partneri együttműködésére van szükség, amely az erők egyesítésével mindegyikük fejlődéséhez jó alapot teremt. Az önök esetében ez az átlagosnál nagyobb, felelősségteljesebb feladat — folytatta. — Az encsi városkörnyék ugyanis egyike a legnagyobbaknak: 22 községi, nagyközségi tanácsot, 77 települést, együttvéve, mintegy 50 ezer lakost fog át. Akkor járnak el helyesen, ha az irányítás és az együttműködés célszerű módszereit úgy alakítják ki, hogy a községi tanácsok a maguk lábán állva minél öntevékenyebben oldják meg feladataikat.

Beszéde második részében a nagyobb közösség, az ország dolgairól beszelt Lázár György, aki kiemelte: a.közös tennivalókból ,a tanácsok itt, Borsod megyében is példásan kivették részüket. A tervezettnél kisebb központi támogatás ellenére is megvalósították a társa- da 1 mi -gazd asági programok esedékes előirányzatait. Országosan megépült a tervezett számú lakás, az életkörülmények alakításában oly fontos szerepet betöltő oktatási. egészségügyi és kommunális beruházásokból pedig a tervezettnél több is megvalósult. Szólt azonban arról is a Minisztertanácselnöke. hogy az eredményt hozó erőfeszítéseket elismerve sem feledhetjük gyengéinket; azt; hogy a termelés minőségi javításával,. a termékszerkezet korszerűsítésével még nem tudtuk teljesen ellensúlyozni sem a világpiac kedvezőtlen hatásait, sem az aszály következményeit. Az idei célkitűzésekről mondotta: a fő követelmény ebben az évben is az, hogy megőrizzük hazánk nemzetközi fizetőképességét, mert ettől függ minden más célunk elérése is.

— Helyzetünk javításának kulcsa elsősorban a saját kezünkben van — emelte ki.

— Nekünk kell, kinek-kinek a maga posztján, munkahelyén többel tenni, fegyelmezettebben és eredményesebben dolgozni ahhoz, hogy megfeleljünk a ma és a holnap követelményeinek. Az eredményesebb munka a teltétele annak is, hogy a lakosság fogyasztását és reál- jövedelmét tervünknek megfelelően a múlt évi színvonalon tudjuk tartani, s hogy szerény mértékben javíthassuk az életkörülményeket.

Az előttünk álló feladatok nehezek, de megvalósíthatók. S ahhoz, hogy meg , is valósítsuk azokat, a korábbiaknál is nagyobb szükség van a közös gondolkodásra, az állampolgárok cselekvő egyetértésére és támogatására

— mondta. Majd arról szólt, hogy belső stabilitásunk, szocialista vívmánya. ink védelme és erősítése mellett építőmunkánk másik nélkülözhetetlen feltétele a béke megőrzése.

Az oklevél átadásának ünnepélyes pillanata

Változatlanul keressük az együttműködés lehetőségeit minden olyan állammal, párttal, mozgalommal, amely erre ' a kölcsönös előnyök alapján hajlandó. Ugyanakkor nemzeti érdekeink, békénk és biztonságunk érdekében még szorosabbra fűzzük szövetségi kapcsolatainkat a Szovjetunióval, részt veszünk a Varsói Szerződés védelmi képességének erősítésében. Arra törekszünk, hogy hozzájáruljunk a szocialista közösség egységének erősítéséhez — hangsúlyozta Lázár György, aki végezetül ismét az új város közösségének felelősségéről szólt.

— Az új év Encs történetében új korszak, a városi let kezdetét is jelenti. Az ünnepi tanácsülés után azonban ismét a dolgos hétköznapok következnek. Meggyőződésem, hogy a város lakossága megőrzi, sőt fokozza a termelő-, városfejlesztő és -szépítő munkának azt a lendületét, amelynek nagy része volt abban, hogy Encs, lakóinak kis létszáma ellenére is, elnyerte a városi rangot — mondotta végezetül.

Az ünnepi beszéd elhangzása utón a Minisztertanács elnöke nagy taps közepette átnyújtotta a várossá, nyilvánító oklevelet Menyhért 1 .ászlónak, a városi tanács elnökének. Az ünnepélyes aktus után köszöntők hangzottak el. KaZsimirszky Ferenc, a Sátoraljaújhelyi városi Tanács elnöke a megye városainak, Sontra Pál, az encsi Zó ja Termelőszövetkezet elnöke a város üzemeinek és gazdasági egységeinek, Beke Gusztáv, az encsi körzeti általános iskola igazgatója a város intézményeinek nevében köszöntötte az ünnepség résztvevőit, az újjáválasztott tanácsi testületek tagjait és tisztségviselőit.

Az encsiek ünnepére csehszlovákiai testvér megyénkből, Kelet-Szlovákiából is érkeztek vendégek: Jozef Z»- vada, a Szlovák Kommunista Párt Kassa-vidéki járási Bizottságának vezető titkára és Jan Spak, a Kassa-vidéki járási Nemzeti Bizottság elnöké. Az ünnepi ülésen Jen Spak a következő szavakkal köszöntötte a résztvevőket:

— Több mint két évtrzeu des, szilárd alapjai vannak a mi baráti kapcsolatainknak. amelyek — úgy tapasztaljuk — kölcsönösen előnyösek és hasznosak. Ezeke» az alapokon szeretnénk a jövőben is ápolni, fejlesztem megbonthatatlan barátságunkat Encs várossal és vonzáskörzetével, a Csehszlovák Kommunista Párt, valamink a Magyar Szocialista Munkáspárt nemzetközi politika-' jónak szellemében. Majd megköszönte a meghívást és átadta a Kassa-vidéki járás dolgozóinak őszinte, szívből jövő jókívánságait.

Az ünnepi köszöntők után a városi tanács elnöke hangsúlyozta: az oklevél az elismerés mellett, a bizalom kifejezése is. Tudjuk, hogy e bizalom mindannyiunk számára megelőlegezett, s arra. kötelez bennünket, hogy az új lehetőségekkel élve meg nagyobb erőfeszítéseket tegyünk azoknak a céloknak megvalósítása érdekében, amelyek biztosítják városunk gyarapodását, fejlődését — mondotta.

Az ünnepség a Szózat' hangjaival ért véget,

*

Az ünnepi tanácsülést követően Lázár György — a kíséretében levő megyei vezetők — Grósz Károly és dr. Ladányi József társaságában felkereste a városi pártbizottságot, ahol elbeszélgetett a város párt-, áü- lami vezetőivel.

Lázár György, a kormány elnöke az esti órákban visz-; szautazott a fővárosba.

(Cs. A.—VV. L.)

A vófosovató tanácsülés résztvevő;

FohK Lacié Jétssl ,