Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)
1984-01-25 / 20. szám
ESZAK-MAGYARORSZÄG 4 T984. január 25., szerda Ráhangoltabban a társadalmi feladatokra Az ísmeretterjesztes megyei terveiből A Tudományos Ismeretterjesztő Társulat megyei elnökségé még az elmúlt év utolsó napjaiban tárgyalta meg és hagyta jóvá a megyei szervezet 1984-es mun- 'ka,tervének irányelveit. Az idei esztendő légion tosabb leladauurol szóivá Bozsik Sándor, a megyei .szervezet titkára azt hangsúlj’ozu», hogy az ismeretierjesztésnek ez eddigieknél jobban kell ráhangolódnia a társadalmigazdasági feladatokra, olyan programokat kell kialakítani, amely nemcsak vonzó, hanem hasznos is az egyének számára. Az ismeretterjesztéssel szemben nem új ez az elvárás, de napjainkban ha tványozott abban fogalmazódik meg ez az igény. Ugyancsak javítani kell — ebben az esztendőben is — az ismeretterjesztés rétegjellegén; azaz olyan differenciált kínálatot kell biztosítania. amelyben mindenki megtalálhatja a számára hasznos ismereteket, információkat. Ezt a célt szolgálja egyébként a szakosztályok már elkészült, s kiadásra váró témaajánlása. Hasonló vállalkozása tíz esztendeje nem volt a megyei szervezetnek, s ha megjelenik — ennek egyelőre anyagi fedezetét kell még biztosítani — konkrétan azt jelenti. hogy teljes áttekintést tudnak nyújtani arról, amit a megyei szervezet ma fel tud ajánlani s*k egyéni érdeklődőknek és a különböző (szervezeteknek, gazdaságii egységeknek. Nagyon jói példázza egyéb- . ként a konkrét gazdaságitársadalmi folyamatokhoz való kötődést az immár hagyományosnak mondható Miskolci Nyári Egyetem téma- választása. Az idén a vállalkozás és felelősség témakörét járják majd körül az előadások;. a nagyüzemektől a magánkezdeményezésekig. A hagyományos nagy ismeret- terjesztő rendezvények közül nyilvánvalóan idén is megkülönböztetett figyelem kíséri majd a magyar nyelv hetét, az aggteleki környezetvédelmi szemináriumot — hogy csak néhányat említsünk á tizenhárom tervezett rendezvénysorozat közül. Idén egyébként — a Hazafias Népfronttal közösen — első alkalommal szervezik meg — március végén — az értelmiségi napokat; épp a differenciáltság jegyében a legkülönbözőbb értelmiségi rétegekkel cserélnek eszmét a társadalmi-gazdasági feladatokról. Az. ismeretterjesztő munkában egyébként is el- odázhatatlanul szükséges, hogy magára az értelmiségre is nagyobb figyelem jusson. Egyrészt azért, mert az ismeretterjesztés nem vonhatja ki hatóköréből magát az értelmiséget sem, másrészt azért, mert maga az ismeretterjesztő munka is feltételezi, hogy nagyobb számban vonják be őket e közművelődési tevéken ységbé. Ez — a megyei titkár szerint — azt jelenti, hogy a fiatal értelmiségre jobban kell számítaniuk a jövőben. Az ismeretterjesztő munkában eddig jobbara a mar tekintélyt szerzett értelmiségiek vettek reszt — ami hozott eredményeket. A fiatalok jobb bevonása, feladatokkal való ellátása egy másik réteg bevonását eredményezhetné. Anélkül, hogy le kellene mondani a tevékenységbe már bevont, nagyon áldozatos munkát végző, eredményesen dolgozó ismeretterjesztőkről. Kezdeményezések már történtek e téren — elsősorban az agrárszakosztály mellett verbuválódott egy fiatat ismeretterjesztő generáció, s hozott pezsdü- lést a mezőgazdasági ismeretterjesztésben. Az ismeretterjesztés iránt nem csökken az érdeklődés, ami magyarázható azzal is, hogy a mozgalom időben váltott — azaz nyitott a gyakorlat felé. Az át- és továbbképző tanfolyamok — más szóval a közhasznú tanfolyamaik — gyorsan népszerűvé váltak, többek között azért is, mert reális hiányt pótoltak. Az ilyen jellegű -tanfolyamok szervezése változatlanul feladat, s érdemes tematikai körük gyarapításán is gondolkodni. Az ismeret- terjesztés másik nagy területe, a nyelvoktatás iránt ugyancsak változatlanul nagy az érdeklődés. A nyelvtudás szerepe nő napjainkban — nemcsak turista szinten. Néhány nagyvállalatot nem tekintve, ahol az oktatási osztályok oldják meg a nyelv- oktatást is — ar. ismeretterjesztés vállalja fel. éra. a.) Kell-e Miskolcon? Jü ÍÉngÉÉl az utaL’ Azt hiszem, efféle helyzetekre mondják, hogy szép lehet az ember, de okos nem. Az elmúlt év végén két olyan fórumon is részt vettem, ahol szóba került: a más városokban már létező irodalmi kávéházak mintájára Miskolcon is meg kellene próbálkozni a dologgal. A Miskolci Rádió színházzal foglalkozó fórumán úgy tűnt, van közönségigény a pódiummüsorokra, a helybeli' színészek „mozgósításával^. A városi pártbizottságon rendezett értelmiségi összejövetelen a színház egyik vezető művésze kollégái nevében viszont szorgalmazta az ügy jó mederbe terelését. És most. hétfőn este 8 órára, a nagyváros utcáin elhelyezett plakátok „irodalmi kávéházba” hívták a közönséget, Tímár Éva és Körtvélyessy Zsolt Szerelmeslevelek című pódiumműsorára. Helyszínül az Avas szálló presszója választódott. Este negyed tíz tájban meglehetősen „leverten” vették ki a ruhatárból kabátjukat az utoljára távozók, Polgár Géza, a színház művésze, a vállalkozás fő szervezője keserűen hajtogatta, hogy ki érti ezt a közömbösséget, hát így érdemes-e tovább csinálni? Még azok se jöttek el, akik biztosra megígérték... és így tovább. Való, csak lézengtünk a galériás teremben, talán harmincán. A várakozás idejében már találgattunk. Talán a belépődíj összege (60 forint) riasztotta el az érdeklődőket? Mégis csak papíron és nem gyakorlatilag van igény a színház művészeivel való ilyen találkozásra? A toeiy mwűt-rossz emléke tart távol embereket? És így Ibmsabto-w Aztán mégis elkezdődött. Igazán jé! szerkesztett volt ez az egyórás összeállítás, pedig ha lehet nehéz fába vágni a fejszét, akkor a magyar és a világirodalom szerelmes-szerelmi emlékeiből válogatni — az sokkal nehezebb, mint amilyen egyszerű. Tímár 14va és Kört- vélyessy Zsolt tehetsége legjavával „dolgozott” a pódiumon, s ha a mögöttük végighúzó autóbuszok és robaj- lásos villamosok, meg a presszó előteréből bevakkanó hangzavarokat időnként le tudták győzni: akkor mindig (a jelenlevők számát is feledve) igazán jól éreztük magunkat, jól éreztük a pódiumról hozzánk szólókat. Vele voltunk az előadóval, és átadtuk magunkat a „műnek”. Már elült az elismerés tapshulláma, amikor Tímár Éva „búcsúzóul” még elmondott egy József Attila- verset. ..Azért, amiért ma idéhívtuk Önöket”... És a költő szavaival pontosan, arról szólt, ami a lényeg továbbra is: hogy valami nagy-nagy tüzet kéne rakni... hogy zúzmarás a város ... hogy azt a bizonyos tüzet csak meg kéne rakni... hogy felengednének az emberek ... Sok mindenről lehetne ennek a hétfői kezdetnek tapasztalatai okán elmélkedni. De most csak szép lehet az ember, okos nem. A hétfőivel párhuzamosan még négy pódiumműsort mutattak be a miskolci művészek a nagyváros környékén. E helyeken is lehet „szondázni”, Miskolcra vonatkozóan is. Itt pedig — abban maradtunk — folytatni kell. És majd kiderül: kell-e Miskolenak egy iro- assémí kávéhúz-gondolat'? Több mint félezer; lakás Itat, fedepöléb«» összese» több, mint félezer lakást épít az idén a Borsod megyei Tanácsi Építőipari Vállalat. A lakások egy részébe, így elsősorban a Szerencsen épülő 44 otthonba már arz idén beköltözhetnek a lakók, a többi településen, így Miskolcon, Sa jóbábonyban és Patnokon a lakások zöme a J5*ő évben készül majd eL Komái János »evét A hiány című könyve tette ismertté. A hiány közgazda- sági szakmunka volt, „közönséges” olvasó számára nem, vagy alig érthető. Mindenesetre a humán érdeklődésű olvasó valamiképpen úgy érezte, hogy ebből az egész „Kornai-dologból” ő ki van zárva, s úgy gondolta, hogy saját hibájából rekesztődött ki egy olyan ismeretrendszerből, mely a mai világ bonyolult kérdéseinek megértéséhez feltétlenül szükséges. Megérti viszont a Magvető Kiadónál most megjelenő Kornai-kö- tetet, az Ellentmondások és dilemmákat, mely a népszerű Gyorsuló idő sorozatban látott napvilágot. Hét tanulmányt közöl benne a szerző. A szocialista gazdaság problémáival foglalkozik, nem teoretikusan, s nem is általában, hanem a mai, a mostani magyar gazdasággal, illetve ellentmondásaival. Nem vonul kényelmes sáncok mögé, nem a környezet. a világgazdaság hatásaként fogja fel problémáinkat, a belső okokat és ösz- szefüggéseket tárja fel. „Amire vállalkozom — írja bevezetőjébe« * szerző —, au 1*001 a« sttaatancndäaefc A hagyományoknak megfelelően, ebben az évben is megrendezik Miskolcon a té- véfesztivált,, május lü-e és 16-a között. A 24. miskolci télséfeszlivál előkészítő bizottsága tegnap tarLotta üléséi, a Rónai Sándor Megyei Művelődési Központban, s azon Erdős András, a Magyar. Televízió Politikai Adások Főszerkesztőségének vezetője arról tájékoztatta a bizottság tagjait, hogy január közepén lezárultak a nevezések, és igen nagy az érdeklődés a fesztiválon való részvétel iránt A jelenlegi rendelkezések szerint egy rendező, vagy egy átkötő együttes egy müvei jelentkezhet, így is 213 művet neveztek be, 133 órányi terjedelemben, amelyből öttagé előzsiiri válogatása alapján mintegy 24.—25 órányi kerülhet majd a versenyprogramba. Ezen a feszti váló» a korábbi merev műfaji kategóriahatárokat feloldják. Érdekes újítás lesz. hogy a fesztivál programját a bátyi sugárzáson kívül 21.30-tól 23 óráig a második, műsorban az egész ország számára sugározzák és a fesztivál idejére eső hétfőn, rendkívüli adásnapot szerveznek. A versenyen kívüli pro®- eamról Balogh Mária, a fesztivál igazgatója tájékoa- latlu a bizottságot. A díjkiosztás után a helyi színház közreműködésével gálaestet szeretnének tartani, amelyet a tévé egyenes adásban közvetít, és amelynek teljes bevételét az épülő véradó központ javára utalnák át;. A fesztivál hét napja alatt a versenyen kívül mintegy 40 egyéb programot, kívánnak szervezni, közöttük Sárospatakon és Diósgyőrben nagyszabású népművelési, illetve közgazdasági témájú fórumot, négy nagyobb szakmai vitát, különböző alkotó-közönség találkozókat a megyében, számos gyermek programot, és a közönség ktvánakneinak megfelelően egyéb aflatnukaL A közönséget a művek megítélésébe is belevonják, mert tíz társadalmi zsűri flog működni. A »4. miskolci tévéfesztivál a gyakorlatnak megfelelően két év számadása kíván lenni a televízió minden önálló szerkesztőségének munkájáról, egyben pedig a hagyományok szerint, tovább kívánja erősíteni a politizáló televízió és a közönség kapcsolatait. Sasok a Bodrogközben A várva várt hó végre • a tél közepére — megérkezett. Több is elkelne belőle, de így Is megnyugvás, hogy, a vetések védelmet nyújtó takaró alá kerültek. Csupa tehérseg a. bodrogközi táj is. Sehol tenyérnyi barna vagy fekete tolt. AZ. éjszakai fagyok után a reggeli, délelőtti órákban zúz- marásak a fák. ágaik mintha fehér Útleveleket bontottak volnr Fehérek a Tisza és a Bőd-, fog közt feszülő villanyhuzalok is a jéggé tugyott csapadéktól. Nem is telepednek: rájuk h madarak, még az olyan bátrak sem. mint a rétisasok. Már csak azért sem, ' mert a drótnál sokkal kényelmesebb ülőkéjük van. Az oszlopokra ugyanis — úgy középtájon — keresztfát erősítettek az áramszolgáltató emberei. Bizonyára segített lek nekik a gazdaságok isC amelyeknek tábláin az oszlopok és a huzalok végigvoá nulnak. Kettős célból történt a ke-, resztíák rögzítése. Egyrészt, hogy a nehéz testű sasoktól a huzalokat megkíméljék, másrészt az az oka vagy inkább célja a ,ió kétméteres keresztfák felerősítésének, hogy a sasok alacsonyabb lesállásból könnyebben észrevegyék az egereket., pockokat és más, vetéspusztító kártevőket, s rövidebb lévén a földig a táv, hamarább rávethessék magukat a rág-! csalókra. Akármi legyen is az igazság, a rétisasok láthatóan jól érzik magukat a Bodrogközben. Főképp az utóbb« években, amióta többet törődünk környezetünk és a bennünket, körülvevő természet védelmével. Ez a magyarázata szaporodásuknak is. Az itt lakók szerint évről évre többet lehet belőlük összeszámolni, aminek örülnek' a gazdaságok, hiszen » rétisasok, héják, ölyvek ingyen segítőik a növényvédelmi munkában. A vajdácskái elágazásnál,' a páterhomoki és a füzeséri gabonatáblák fölött órákon át őrködnek a sasok. Nyakukat a fagyos hidegben is magasra tartva, méltóságteljesen ülnek a villanyoszlopok keresztfáin. Sem a gépkocsik, sem az autóbuszok zajától nem zavartatják magukat. Az emberek közelsége is „hidegen” hagyja őket Ülnek nyugodtan, moccanatlan, mint akik tudatában vannak annak, hogy nem es- hetik bántódásuk, hiszen törvény -védi őket. A törvénysértésért pedig pénzbírság, súlyosabb esetben börtön^ büntetés jár... <h. j.) Űj könyvek elkendőzése, sem pedig * dilemmák megnyugtató feloldása. Arra törekszem, hogy a felszínen mutatkozó kis ellentmondásokat mélyebb, nagy ellentmondásokra vezessem vissza. És ezzel együtt a mindennapos apró dilemmákat is visszavezessem a végső értékválasztásokra.” Néhány tanulmány- cím: A hiány újratermelése, „Kemény” és, „puha” költségvetési korlát, A paterna- 1 izmus fokozatai, A magyar gazdasági reform jelenlegi helyzetéről és kilátásairól. Életünkben egyre fontosabb a gyors és pontos információ. Éhhez sokféle eszközre, rendszerre, csatornára stb. van szükség. A kommunikációelmélet ismerete, különösképpen a szociológiai fogódzók nélkül azonban mindez csupán mozaik- szerűen egyberakott, homályos kép, s nem segíti elő a társadalom kommunikációs rendszerének megértését. Art- gclusz Róbert e rendszer feltárására tesz kísérletet a Kammsmákáitó társadalom emufi könyvében. B léte kötet a kommunikáció szociológiai jellegű alapvetése, s olyan fogalmak, rendszerek megértését teszi világossá, mint például a társadalmi nvilvánosság, a közvélemény. Kitér a tömegkommunikáció i hatására a vélemények alakulásában, s felvázolja a kommunikációs rétegződést. Az Akadémiai Kiadó ötödik kiadásban adta közre Az intelligencia mérése című kötetét Kun Miklós és Szegedi Márton szerkesztésében. Magyar szerzők írták, így a különféle módszerek s tesztek alkatmasak arra, hogy a mi kultúrvi- szonyaink között élő személyek intelligencia-szintjét objektívat» meghatározzuk. Tartalmazza a magyar népességre érvényes viszonyító adatokat. A mű egzakt módon állítja föl az Intelligencia osztályozási rendszerét, é* segítséget nyújt az intelligencia hiányosságainak felderítésé««. Cooé magyarul megjelent műve <a 20-as évek) óta nem, vagy csak érintőlegesen foglalkozott mű az önismerettel. A Gondolat és a moszkvai Mir Kiadó közös gondozásában jelent meg Vlagyimir Lem: Az önismeret művészete című könyve. Nem boldogságrecepteket ad, hanem olyan eljárásokat ismertet, amelyekkel a tudat segítségére siethet a tudattalannak. Ezeket az eljárásokat, amelyek alapjában véve az „önszuggésztió” fogalma alá sorolhatók, bárki elsajátíthatja. aki alaposan tanulmányozza ezt a kötetet. Hazugság és Igazmondás — kivéve annak kirívó és visszataszító eseteit, napjainkban sokszor nem távolodnak el egymástól, sőt így vagy úgy közelítenek is. De mi is a hazugság? Sisscla Bök, a Harvard Egyelem neveltje erre ad feleletet A hazugság című könyvében. Erkölcsfilozófiái érvekkel és ellenérvekkel elemzi a hazugság legkülönfélébb válfajait: az önvédelmi, a kegyes, a kegyeleti, az atyai, a válsághelyzeti hazugságot. Példái érzékletesek, találók,’ s az olvasó maga is besorolhatja e rendszerbe legJ utóbbi „bagateü hazugságát”! Crinder Antal raiia.
