Észak-Magyarország, 1984. január (40. évfolyam, 1-25. szám)

1984-01-24 / 19. szám

ÉSZAK-MAG YARQRSZAG 4

1984. jonudr 24., kedd

Á képernyő előtt

Túlzás lenne azt állítanom, hogy a péntek este sugárzott 'Aranykor című tévéfilm — irta Oara János, rendezte Horváth Tibor — valamiféle emlékezetes, megrázó drámai élményt adott, de állíthatom, hogy az a hatvanöt perc, amit megtekintése végett a képernyő előtt töltöttünk, nem nyújtott semmijein bosszúságot; egészében olyan életképet, vagy életkép-szeletet kínált, amelyet érdeklődéssel teketelt nézni. Persze nem kelléne sok rosszindulatú esztétizáló kapirgálás. h kitűnne, hogy bizony ennek az Aranykornak a szövete nem éppen strapabíró, a .szövésminta ilt-ott eléggé esetleges, azaz a film gerincét aikotó történeti szól meglehetősen bizony tálán, a ráaggatott epizódok nehezen szervesülnek a történetbe, ám egészében mai. amit láttunk, részleteiben hitele- Kitiietól valós. S hogy a valós részekből igaz egész áll-e. ösz- szc? Hát, is-is. Merthogy igen sok az olyan nyugdíjas, akinek egy meleg kocsma) beszélgetéshez belépőül szolgáló fröces árának mindennapi előteremtésére furfangot, kópéságot, vagy éppen futó alkalmi munkát kell „beiktatni”. Ez a film aligha kiránt nagy igazságok kimondására vállalkozni, társadalmi méretekben általánosítható tanulságokkal sem akart előhozakodni. Mit akarhatott hát? Alighanem' mindössze annyit, hogy egy kópéságra hajlamos, a feleségétől kordában tartott, kispénzű nyugdíjas munkásember egy napjának epizódjaival ennek az életnek néhány — kisebb-nagyobb körben ismerős vonulatát bemutassa. S mert ismerős vonulatokról volt szó, nem tudta elkerülni a közhelyeket sem. Ilyen közhelynek tekinthető már a zsúfolt kocsma, az ételmaradékra leső öregekkel, magát áruló leányzóval, közhely mór Soós Edit részeg némber-figurája, meg sok egyéb, de akadt új vonás is, például a rendelőintézetben ingyenes alkalmi munkásokat fogó asszony alakja, amit Tábori Nóra formált remekbe. Telitalálat volt a főszereplő kiválasztása-: a felvételt követően sajnálatosan elhunyt csehszlovák Ludovit Gressa — Csákányi László kitűnő szinkronhangjával — megformálásában Jónás Dezső olyan kedves öreg kópé volt. aki — ha már a szerző, mint a sokat emlegetett anatómiai lóra, az effajta emberek minden tulajdonságát egy .napon belül ráng gáttá — el is tudta velünk hitetni mindazt, ami vele megesett. Hatvanöt pericg néztük, lehet, hogy hamar elfelejtjük. Sem a ráfordított időért, sem a majdan elmosódó emlékéért nem különösebb kár.

*

..Ha elfelejteném, éljem át mén egyszer..." — ezzel a mély tartalmú gondolattal zárta emlékezéseit egy bizonyos Wolf •néni, egykori pesti tanítónő, aki kedden késő este — vajon miért kellett ezt a negyedórás műsort ilyen kései időpontra eldugni!? — a Naplótöredék című műsorban a pesti gettóban töltött szörnyű időkre emlékezett. Az adás január 17-én éjszaka került képernyőre, másnap, 18-án volt a gettó fel- szabadulásának 39. évfordulója. Ez egyben Pest felszabadulásának napja is. Igen, nem szabad elfelejteni Wolf néni és más ezrek, tízezrek és százezrek emlékeit, a csontra fagyott hullák rakásait, a csecsemőotthonból pólyával együtt n Dunába dobált csecsemők tömegeinek szörnyű úszását a .jeges folyamban és mindazt, ami e végső vérgőzös tombolást megelőzte: a magyar fasizmus egyre fokozódó embertelenségét, az alkotmányosan szított fajgyűlöletet, az egész országot pusztulásba sodró kormányzást. „Ha elfelejteném; éljem at még egyszer” — mondta Wolf néni. Nem szabad, átélnünk hasonlót még egyszer, de ennek oz is előfeltétele, hogy ismerjük ezt a múltat és ne feledjük.

*

Néhány egyéb múlt heti műsorról röviden:

Csak ülök és mesélek című műsorával négyévi kihagyás után ismét jelentkezett Vitray Tamás. A hosszú kihagyás nem ártott e műsornak. Riportjai most is frissek, érdekesek voltak, amelyekre oda kellett figyelni, amelyeknek nem egyé- re érdemes lesz — Vitray-recept szerint — még visszatérni.

Gábor Andor századik születésnapja indokolhatta a minap a Doktor Senki című regénye nyomán készült tévéfilm újabb bemutatását. Szívesen néztem Szántó Erika és Málnay Levente alkotását, ám azt hiszem. Gábor Andornak nemcsak jubileumi alkalmakkor lenne helye a magyar képernyőn.

Az Önök kérték című kívánságműsorban, meg Feleki Kamill emlékei között néhány olyan régi felvétellel találkozhattunk, ami külön örömet jelentett; így az előbbiekben a Te- iemrehívás és az Állástalan operaénekesek című paródiákat, a másik műsorban — többek között — az Iglói diákok című fűmből Kabos Gyula és Gázon Gyula kettősét néztem megkülönböztetett figyelemmel.

A Reflektor Magazin — többek között — Gál István ózdi fafaragó népművész, kohászati darukormányos munkásságára hívta fel a figyelmet, mondván, kiállítási lehetőséget kellene számára biztosítani. Borsodban ez már többszörösen megtörtént, de az országos figyelem még kell.

Az Ajándék ez a nap című magyar mozifilmet itt nem kell méltatnunk, mert mozibeli bemutatásakor — 1980-ban ez már megtörtént.

Benedek Miklós

Katonai kollégiumi pályázat

Két kiállítás a Miskolci Galériában

Kinek filmeznek?

A/ elmúlt hét /égén Sátoraljaújhelyen rendezték meg a tizenkettedik kelet-magyaroi- szági tájegységi amotőrfilm- és videoszamlét Az ct megyéből - Heves, Nógrád, Szabolcs- Szalmár, Hajdú-Bihar, Borsod-Abaúj-Zempién- böl - meghívott alkotók 26 filmet és 2 video- progromot mutattak be a versenypiograrn- ban Az újhelyi művelődési központ kitűnő feltételeket, otthonos hangulatot biztosított a szemle sikerességéhez. A város magáénak érezte a rendezvényt, ezt azzal is kifejezésre juttatták, hogy a város vezetői is meglátogatták az amatőrfilmeseket.

Mire véget ért egy-egy film vetítése, Vargo Ferenené sátoraljaújhelyi pedagógus „tollából már megszületett a döntés" ... Sértődés ez esetben ki volt zárva ... .

A Honvédelmi Minisztérium jelentkezésre hívja fel az áJtalános iskolák nyolcadik osztályos fiútanulóit, akik vonzódnak a katonai életpálya, a 'tiszti hivatás Iránt, és kötelezettséget vállalnak arra, hogy felvételük esetén, majd a középiskola eredményes befejezése után, tanulmányaikat valamely katonai főiskolán folytatják.

A felvételi követelményeknek megfelelő tanulók a Magyar Néphadsereg egyik középiskolai katonai kollégiumának növendékei lesznek. Ez középiskolai felvételt jelent. A kollégiumok Egerben, Nyíregyházán. Tatán, Győrben, Szegeden és Balassagyarmaton működnek, a hallgatók ezeknek a városoknak gimnáziumaiban és szakközépiskoláiban. tanainak. A növendékek teljes és ingyenes ellátásban részesülnek.

A jelentkezés feltételei: magyar állampolgárság,

egészségi alkalmasság hivatásos szolgálatra, legalább négyes tanulmány: eredmény az előírt tantárgyakból (magyar, történelem, matematika, fizika és orosz nyelv). A fiatalok jelentkezési lapot töltenek ki. 'amelyet iskolájukban, vagy a megyei hadkiegészítő és területvédelmi — Budapesten a Fővárosi Hadkiegészítő — parancsnokságtól szerezhetnek be. A pályázat nem zárja ki egyidejű jelentkezés lehetőségét más középiskolába. A diákok februárban felvételi vizsgán vesznek részt, amelyen felmérik alkalmasságukat a középiskolai továbbtanulásra és a katonai pályára.

Jelentkezesd határkJör. jer

Sárospatakon a laltíiéríizsíési morálról

Sárospatak város Tanácsának Végrehajtó Bizottsága a közelmúltban napirendié tűzte a Városgazdálkodási Költségvetési Üzem jelentését az állami lakások kezelésével kapcsolatos tapasztalatokról. A jelentés alapján megállapította a végrehajtó bizottság, hogy a bérlők túlnyomd többsége hiánytalanul eleget tesz lakbérfizetési kötelezettségének.

Van azonban a bérlőknek egy, szám szerint kisebb csoportja, amelyiknél az állampolgári fegyelem, a lak- bérfizetési morál rossznak mondható. Ezek az emberek annak idején szívós kitartással ostromolták a városi tanácsot, hogy lakáshoz juthassanak. Amikor aztán beköltöztek a nekik kiutalt, összkomfortos vagy komfortos lakásba, talán eleinte néhány hónapig még fizették a lakbért, de utána mindmáig a fülük botját sem mozgatják. Számottevő lak- bérhátralckuk van olyanoknak is, akik — rosszul mérve fel anyagi helyzetüket — összkomfortos vagy komfortos lakást kértek, de annak a fenntartása ma meghaladja anyagi lehetőségeiket.

Hiába a felszólítás, hiába a közjegyzői letiltás, hiába a felmondás, hiába a bírósági eljárás: szükséglakások hiányában a kiköltöztetési határozatoknak nem tud érvényt szerezni a városi tanács. Éppen ezért célszerűnek látszik, bogy a jövőben a lakások elosztásánál az igénylők anyagi helyzetét is mérlegelje a hatóság, és akiknél már a kiutaláskor eldönthető, hogy — jövedelmükhöz viszonyítva. — a nagyobb anyagi terheket nem tudják elviselni, azok elégedjenek meg alacsonyabb komfortfokozatú lakással.

A kiköltöztetés lehetővé tételére pedig egyszerűbb lakásokból álló alapot kellene létrehozni, ami talán még „ösztönözné" is a notórius lakbérhátralékosokat adósságaik rendezésére.

Az elmúlt, héten — rövid egymásutániságban — kel kiállítás nyílt a Miskolci Galériában. A festő Cziráki

Lajos és a gráf ileus, Szántó Dezső alkotásait láthatják itt az érdeklődők. Cziráki az idősebb, Szántó a fiatal mű- vészneinzedék tagja. Az előbbinek díjak, hazai és nemzetközi elismerések jelzik eddigi élet- és művészeti útját, az utóbbinak ez az első nagyobb lélegzetű bemutatkozása, az első önálló kiállítása, ráadásul hazai környezetben, hiszen Miskolcon született, s a Zrínyi Ilona Gimnázium rajztagozatán érettségizett, mielőtt a főiskolára került volna.

Valóság és látomás

Időrendben elsőként Cziráki Lajos festményeit láthatta a két kiállítás közül a művészetpártoló közönség, ötvenhárom alkotás — többségében festmény — idézi elénk a sajátos hangvételű, de- tisztán festői eszközökkel dolgozó művész világát, amelyben a valóság és a látomás sajátos szintézise teremtődik meg. Mintha az álom válna valósággá, hiszen az álmokban mák funkciót nyernek * valóság tásAz ilyen es ehhez hasonló szemléknek, fesztiváloknak döntően azok a müvek, előadások, alkotások határozzák meg a légkörét — amelyeket az ösz- szesereglelt résztvevők magukkal hoznak. Nos, az újhelyi amatőrfilmes szemle e tekintetben is a jók köze tartozik, sok tanulsággal szolgált. A bemutatott alkotások színvonala ugyan egyenetlen volt, de minden bizonnyal így tükrözte a „hétköznapok” helyzetét reálisan.

Á versenyprogramban örömmel fedezhettük fel, hogy az öt megyéből érkezett amatörfilmcs között — arányában — szép számmal vannak a borsodiak. A díjak kiosztásánál — sajnálatunkra — egészen más „arányok” mutatkoztak, hiszen a Hajdúból és Szabolcsból érkezett alkotók vitték haza a szemle díjait.

Nehéz lenne elmondani, mi minden örölcítődött meg az amatőrölmesek munkáiban, tematikailag és műfajilag is igen széles skálán mozgott a szemle versenyprogramja. Ízelítőnek — vagy ^célpontnak” — éppen megyénkből is válogathatunk: az egyik miskolci színes filmen a nagyváros templomainak műldncseit örökítették meg az alkotók, igen szép felvételekkel: az egyik kazincbarcikai film

gyári. Hétköznapi tárgyaink sejtelmes jelentőséget kapnak, másfajta hangsúlyokat, mint az ébrenlét állapotában. Cziráki Lajos festményein is ez a fajta keveredés, a látvány már-már szoborszerű kivetülése, • a másfajta elrendezés, a szokatlan hangsúlyozás felerősödik. Olykor, mintha egy eisüly- lyedt, elfeledett panoptikum szereplőit idézné meg, nem azért, hogy elmerengjen egy eltűnt világ furcsaságain, gesztusain, hanem hogy általuk és velük beszéljen ac emberi lélek rejtelmeiről.

Énnek a festészetnek vannak előzményei — a hazai festészetben is természetesen, és az egyetemes festészetben is —, hiszen a látogató szinte önkéntelenül társítja e képekhez Csontváry furcsa, víztószerű látomásait csakúgy, mint Van Gogh erőtől duzzadó, már-már harsány színeit, s még sorolhatnánk tovább. Cziráki azonban nem utánoz — a hasonlóság, a távoli rokonság csak kisért, de nem meghatároz. Saját világot, saját művészi eszközöket hozott létre, amelyben derűvel vagy «.döbbenettel a mai ember dilemmáira keres választ az emberi lélek kivetítéseivel. Jelképek hát a tárgyak is, jelképek a panoptikum szereplői mind. De

meg anol szólt, minő ón kínzásokat vállal egy tizenéves fiú, ha „szivehöl- gye” olyat tud, amit ő nem: mondjuk kerékpározni, s ha teheti, túrára indul.... De a műfaji és tematikai gazdagságot egy alkotó esetében is kiválóan lehet ezúttal érzékeltetni: a hajdúböszörményi dr. Oláh Imre három filmet hozhatott az újhelyi szemlére. Köztünk élni, szomszédnak lenni címmel saját települése „cigánykérdéseit” vitte filmre; a másodikban. Kinek harangoznak? címmel ismertetést kaptunk arról, mióta harangoznak egyáltalán, milyen alkalmakkal, s hogyan is szólnak? A harmadikban — Húsvéti beszélgetés „Papisvánnyal” — egy igen érdekes, nyitott és „kacskaringós szavú” tanyasi figura elevenedett meg előttünk.

Mire a második filmjét levetítették, a folyosói táblán már el is helyeződött az itt is látható karikatúra (a házigazdák nagy ötlete volt). Nos, e film címérték krforgatásával felmerül e szemle filmjeit végignézve, hogy az amatőrfilmesek' „kinek filmeznek?”. A szándék és a törekvés a filmekből érezhetően, az alkotók megnyilatkozásaiból pedig egyértelműen azt a választ kínálja: a nyilvánosságnak. A riport- é* dokumentumepek a sohasem volt, vagy csak egyszer volt világnak a rózsacsokrot szorongató asz- szonyai, a madarak, a par-" kok, a gyakorta visszatérő hajók üzeneteket hordoznak magukban. Az embert gyötrő, kínzó érzésekről.

Mindennapi

valóságunk

A mai emberről, a mai életről van mondanivalója a nagyon fiatal grafikusnak, Szántó Dezsőnek is, akinek — mint mondottuk — ez az első önálló bemutatkozása, ötvenhat rézkarcát, litográfiáját és tusrajzát mutatja be a Miskolci Galériában.

A fiatal művész éber szemmel figyel az őt körülölelő világra, amelynek részese is. Alapállását ez- határozza meg, mondandója nem a szemlélődőé, hanem a résztvevőé. Azt, hogy hogyan vélekedik, alapvetően befolyásolja viszonya a jelenségekhez; ez táplálja ka- rikírozó kedvét és ez élteti rokonszenvét is. Szántó Dezső szemével nézve furcsa, görbe tükörben láthatjuk magunkat, rohanásainkat, tülekedéseinket, taposásainkat dolgunk után, amelyben néha épp mi magunk veszünk el. Egyfajta tfaztelefleneégfílmek döntő többségben olyan témát dolgoznak fel, amely sokakat érint, ’ sokak napi problémáját jelenti. És sokak érdeklődésére tarthat számot. A tapasztalatok azonban azt mutatják, hogy nem mindig találtatnak meg az utak a közönséghez. E tekintetben itt, megyénkben is lehetne előbbre lépni.

A szemle szakmai tanácskozásán a zsűri tagjai

— köztük két profi filmes

— tárgyszerű elemzésekkel, meggondolásra fontos tanácsokkal járultak hozzá ahhoz, hogy a majd ezután készülő alkotások még át- gondoltabbak, világosabbak, technikailag és tartalmilag kidolgozottabbak legyenek. És természetesen hangsúlyozták az amatőr- filmesek felelősségét, éppen a nyilvánossághoz szólás szándéka alapján.

A tizenkettedik keletmagyarországi tájegységi amatőríilm- és videoszem- le eredményhirdetésére vasárnap került sor. Az első díjat dr. Oláh Imre „Húsvéti beszélgetés Papisvány- nyaF’ című filmje nyerte eL A két második díjon» debreceni Karászy Endre (Sírfelirat) és a nyíregyházi Szitha Miklós (A kenyér) nyerte el. Két nyíregyházi alkotónak — László Gyula (örömóda, video) és Nagy Tibor (Hétvégi nyári mulatság) jutott a harmadik díj. ft. n. j.)

gd rángatja le alkotásaiban a leplet arról, amit fontosnak tartunk — amiről úgy hisszük, hogy fontos!—, de amelyek csak tárgyak. S miközben hajtunk ezekért a tárgyakért, a legfontosabbról feledkezünk meg — hogy nem a tárgyak, az ember a fontos. így lehet, hogy csak mag unter a figyelünk még kapcsolatainkban is, hogy végzetesen egyedül maraé dunk a tömegben is.

Szent családja poharaké kai és üvegekkel veszi körbe magát, „Szuper maratoni futásunk” reklámok között a semmibe zuhan, még emlékeink is — gondolok itt a József Attila emlékére című rézkarcra coca-colás üvegen keresztül Idéződnek meg. Amikor pokoltáncukat járják az aluljárók, a vasárnapi kirándulások. a metrók utasai, «mikor visaé szataszftóan rút grimaszba torzítja emberalakjainak áré cát — a tisztább emberi érzések mellett voksol. Szántó ebbe az utóbbiba is belepil- lantat — igaz. lényegesei* ritkábban. /

Egy fiatal, a pálya elejéi* álló művész kiállításának Iáé togatói lehetünk. Olyan aW kotóénak, aki nagy tehetséggel, s már az induláskor igen kitapintható mondani-^ valóval állt elénk. Ezt alig« hanem megérzik majd látóé gatói is. i

te#. aj i