Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-10 / 291. szám
Í933. december 10., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 •9 ! Életút — közéfetiség zffiaaaf Az érettségi után mint távközlési technikust alkalmazták, egy ideig diszpé- cserkedett a Lenin Kohászati Művekben, megismerte a pincérek munkáját, dolgozott Szegeden a díszlet- munkások között, s egy nyáron öntödei munkás volt. Most, 35 évesen az Ózdi Járásbíróság elnöke, a városi pártbizottság tagja. Dr. Hajdú Koppány eddigi életútja egyáltalán nem tekinthető olyan simának, mint ahogyan ezt a bírói székből hűvös nyugalommal tárgyalást vezető fiatalemberről gondolnánk. — Tudatos, vagy véletlen volt a szakmák, foglalkozások váltogatása, mielőtt az Elnöki Tanács bíróvá választotta meg? — Nem a véletlenek kormányozzák életemet. Egy büntetőtanács elnöke csak akkor dönthet az emberek sorsáról, vagy esetleg életéről, ha lehetőleg minél több körülményt, helyszínt megismer, ahol az emberek élnek, dolgoznak. A József Attila Tudományegyetemre előfelvételivel sikerült bejutnom, s az akkori egy év, s később pár üres hónap adott alkalmat rá, hogy az említett szakmákban dolgozó emberek életét megismerjem. A diploma után feleségem szüleinél laktunk Putnokon. Onnan közel egy évig jártam be Miskolcra, a Megyei Bíróságra. Tíz éve ajánlották fel Özdon az állást, ott lakást is tudtak adni, tehát az első hívó szóra mentünk. Így lettem a kohászváros lakója, és ... — ____és meglehetősen g yors karriert futott be. — Ebben az esetben sem lehetett szó véletlenről, de arról sem — ha szabad ezt a kifejezést használnom —, hogy erőnek erejével törekedtem volna erre a beosztásra. A vezetőim néhány évvel ezelőtt elmondták: ebből a szempontból is számítanak rám, s végül úgy alakult, hogy egy évvel ezelőtt járásbírósági elnök lettem. Ám hozzám hasonlóan fiatal a város vezető ügyésze és a rendőrkapitány. Ügy vesszük észre, az utóbbi években erősödött Ózdon a fiatal értelmiségiek iránt a bizalom. Jó ezt érezni és tudni, hiszen így mi is nagyobb önbizalommal, akarattal végezhetjük munkánkat. — Ügy gondoljuk, feladatuk akad szép számmal. Mint a járásbíróság elnöke, mit tehet Ózd közrendjének javításáért? — Nagyon jól tudom, a közvélemény szigorúbb büntetéseket vár tőlünk. Joggal várják, az igazságszolgáltatás, a bűnüldözés tegyen meg mindent a bűncselekmények megelőzésére. Egyszerű lenne tehát a dolgunk: ha valaki a bíróság elé kerül és bebizonyosodik vétkessége, minél hosszabb ideig ,,kivonjuk a forgalomból”. Tudományos vizsgálatok bizonyították be azonban mindennél ékesebben, hogy a nagyon hosszú börtönbüntetés, szabadságvesztés' nem mindig éri el a célját. A többszörösen visszaeső, megrögzött bűnözőkkel szemben természetesen a legszigorúbb eszközökkel kell élnünk, de a többi esetben a differenciált ítélkezési gyakorlat a leghatásosabb fegyver. A jó szándékú, de megtévedt embereknek elegendő az a procedúra is, amíg végigjárják az igazságszolgáltatás lépcsőfokait. Velük szemben alkalmazzuk a pénz- büntetést, próbára bocsáj- tást, s a többi intézkedést, amelyet a Büntető Törvény- könyv lehetővé tesz. — Egy-egy büntetőtanács, s így a bíró döntéseit menynyiben befolyásolja, vagy befolyásolhatja-e egyáltalán a közvélemény ereje, nyomása? — Biztosan az autós gyilkos, Farkas István tárgyalására gondol. Egyik tisztelt kollégám éppen egy újságcikkben azt mondta: a bíró, ha tárgyalásra megy, felejtse el az üggyel kapcsolatos érzelmeit. Ezt én nem tudom megtenni. Az ítélet eldöntésekor természetesen igyekszem minden körülményt „hideg fejjel”, tárgyilagosan figyelembe venni, a patikamérlegre téve egyensúlyozni. Ügy nem vehetem figyelembe a közvéleményt, hogy pontosan megszabja számomra a büntetés mértékét. Tehát ha — képletesen szólva — azt kiáltják: „feszítsd meg!”, nem lesz feltétlenül halálos az ítélet. Viszont igyekszem azt is lemérni, hogy az adott bűncselekmény milyen hatást vált ki a környezetemben élő emberek között, mi a véleményük, mit gondolnak az esettel kapcsolatban. Farkas István és Varga Dezső ügyének feldolgozásakor már nagyobb cikkgyűjtemény és egy kisebb könyvtár lapjainak sorait tanulmányoztam át tüzetesen. A két népi ülnök, akik egyenrangúak a döntésnél, szintén a közvélemény hangját közvetítik. Amikor lezárjuk a bizonyítási eljárást, s már csak az ítélet kihirdetése van hátra, minden kollégámhoz hasonlóan, sokat vívódom, gondolkodom. Vajon milyen büntetéssel, annak milyen alkalmazásával érhetem el a két fő célt, a társadalom védelmét és a vádlott nevelését? Miután megszületett a döntés, már nyugodt vagyok. Abban a hitben kell élnem, hogy az az ítélet volt a legjobb, az vezet majd eredményre, amelyet a vádlottra — cselekményének összes körülményeit mérlegelve — kiszabtunk. — Nyugodtan alszik? Nem fél attól, hogy egyszer egy sötét utcán összetalálkozik valamelyik tárgyalótermi ismerőssel? , — Nem járkálok a sötét utcákon. Félretéve a tréfát: a vádlottat egyetlen bíró sem tekinti személyes ellenségének, s ezt ők jóformán minden esetben érzik, vagy észreveszik. Mi a népköz- társaság nevében hirdetjük ki az ítéletet. Munkánk szolgálat a becsületes emberek védelmére, de a vádlottak érdekeit is figyelembe vesszük. Mert ha megfelelő ítéletet hozunk, az esetek döntő többségében van esély és remény rá, hogy a vádlott hasznos tagja lehel társadalmunknak. Udvardy József Ebben oz évben, tavasszal vehette birtokba a község az új éttermet. Az idősek innen vihetnek meleg ételt, s itt étkeznek a napközisek is. 1983-ban ez volt a legnagyobb „beruházás” Taktaszadán. Jelenleg eléggé mostoha körülmények között folyik az oktató-nevelő munka. Az adott lehetőségek között mindent elkövetnek az intézmény vezetői, hogy ne kerüljenek hátrányba a nebulók. De nagyon kellene egy oktatási központ. Itt még az utcáról kell a vizet hordani. A kutakra vigyáznak, de a vágy természetesen az, hogy a vezetékes ivóvizet kapja meg Takta- szada is. Akkor majd kényelmesebb lesz itt is az élet. Ha egy évtizeddel korábbi helyzethez viszonyítunk, a számok azt mutatják, hogy a portákon csökkent a jószágállomány. Az idősebb emberek azonban még tartanak egy-két tehenet, kevesebben lovat is. Fuvarozni kell... ja. — Sajnos, három épületben kell oktatnunk; három szükségtantermünk van, további kettő megint nem felel meg a követelményeknek. Pedagógusaink döntő többségben itt telepedtek le. A szakos ellátásunk jó, igyekszünk a szaktántermi rendszert teljesen kiépíteni. Itt, a faluban minden értelmes célra könnyen megnyerhető a lakosság. Mi például mindig „önerőből” oldjuk meg a nyári nagy- takarítást. így' áltálában 30— 40 ezer forintot fogunk meg, ebből vettünk például lemezjátszókat, magnós rádiót ... (A mi falunk. Fogalmazás, írta Szendrei Zsuzsa, negyedik osztályos tanuló: „En itt lakom Taktaszadán, nagyon szép falu ez. A sok gyerek nagyon szeretné, ha lenne játszótér. Nekünk három boltunk és két presz- szónk van. A könyvtárban nagyon sok szép érdekes könyvet lehet találni. A íet- csiknek van óvoda. Az iskolásoknak mindennap tej és kakaó jár. A móriban mindig van film, nagyon érdekesek. Akinek nincs otthon az anyukája, az napközibe jár.”) — Es hová készülnek • jelenlegi nyolcadikosok? — összes«! 16-an fejezik be a tanulmányaikat: ketten gimnáziumba, négyen szakközépiskolába, tizen szakmunkásképzőbe jelentkeztek, az utóbbiban felefele arányban kereskedelmibe és ipariba; mezőgazdaságiba, érdekes módon senki nem megy ... Az általános iskola igazgatóhelyettese, Juhász Károly hatalmas tablókon mutatja a taktaszadai úttörők sok-sok, sikerben gazdag tevékenységének emlékeit. Emlékekben és sikerekben gazdag múlt áll a termelőszövetkezet által támogatott, Szántó Erzsébet vezette pávakör mögött is. Taktaszada nevét általuk ismerhette meg az ország... Sajnos, korosodnak ezek a hagyományéltető, múltértékeket őrző és továbbító férfiak ... A múlt két hatalmas kéziratkötetben örökí- tődött meg (Szülőt ni um — Taktaszada címmel) Cs. Bodnár Károly bácsi lankadatlan energiája révén ... (A mi falunk. Fogalmazás. irta fíarsányi Zsuzsa, negyedik osztályos tanuló: ,.A mi utcánk olyan kicsi, hogy vem lehet játszani. Ahogy végigmegyek az utcán. azt gondolom, mi lenne. ha egy város lenne belőle . . . fia vagy leszek, akkor sem fogok innen elmenni. mert év ért a kis falut szeretem. Aki a kicsit eem bérsük, a nagyot nem 'rdemli...”) Szöveg: Ténagy József Fotó: Laczó József (A mi falunk, frogal© mazás, írta Nagy Melinda negyedik osztályos tanuló: „Nekem Taktaszada a szülőfalum, igaz, hogy kicsike, de én nagyon szeretek itt lakni. Borsod megyében helyezkedik el, Szerencs mellett. Leghíresebb nálunk a termelőszövetkezet. A falu községi könyvtárában nagyon sok szép könyvet lehet találni. A mi faiunkban van egy református templom, ami 1883-ban épült, tehát pontosan 100 éve áll. Nagyon sok új épület van. most újítják fel a tanácsháza előtt levő emlékművet, amit már nagyon szép minták díszítenek. En nagyon szeretek itt lakni, remélem, ti is így vagytok vele.") A reménységgel nincs in baj Taktaszadán. Gyerekektől és idősektől egyaránt * ragaszkodást, a jövőben való hitet tapásztaltuk ott-tartózkodásunk során. Jelenleg 2200-an élnek itt. Naponta 600-an járnak el más településre dolgozni, ennek ellenére a tanács elnökétől, Petrik Mihályiéi ezt hallottuk: — Nem nagy az elvándorlás. éppen most készítettük el a hózhelykiosztási tervet, vagyis van építkezési kedv. Ehhez az is hozzájárult, hogy a termelőszövetkezet melléküzemágai új munkalehetőséget biztosítottak. Erről a téesz elnöke, Orosz József ezeket mondotta: — Három éve szerveződtek a helyi melléküzemágaink: szögüzemünk, varrodánk, faüzemünk és csomagolóüzemünk van, amelyekben elsősorban a korábban bejáró dolgozók és a „le nem kötött” női munkaerő talált lehetőséget. Természetesen az alaptevékenységünk megmaradt, összesen a 300 dolgozót közelíti meg a téesz létszáma. Még pontos adataink nincsenek, de nyereségesek leszünk ebben az évben is. A munkaalkalom tehát a megtartás jó erejével bír, de más is kell a szívesen helyben maradáshoz. A tanácselnök: — A jelenleginél is sokkal nagyobb volna a község megtartó ereje, ha néSzántó Erzsébet, a taktaszada! hagyományőrző csoport ve. retője: „Már abba akartam hagyni néhányszor, de mindig maradok. Most a 15 éves történetet dolgozom fel, a jövő év nyarán emlékezünk a kezdetre” Most éppen egy riport kerekedik ki a gondolatokból. A nyolcadikos Bodnár Judit lehet, hogy „kolléga” lesz majd. De az is lehet, hogy a rajznál marad; már jelentek meg karikatúrái. Egyelőre gimnáziumba készül... hány alapvető dolgot meg tudnánk csinálni. Nincs még vezetékes ivóvizünk, az kellene; nincs normális kul- túrházunk, a régi már-már szégyene a községnek... Van egy nagy álmunk: szeretnénk létrehozni egy oktatási-kulturális központot, ezzel nagyon közel kerülne egymáshoz az óvoda, az iskola, a napközi, lenne végre tornatermünk, és lennének kulturális helyiségeink. Mindez égetően szükséges lenne. — Általános iskolánknak 12 tanulócsoportban 320 tanulója van — ezt már Ju- • hász István igazgató mond
