Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
BteeenSer 3'3 st@«iSeí Napóleon fejében már • minden bizonnyal megfordult oroszországi hadjáratának terve, mikor az első talicska földet kifordították a Garadna partján, hogy megvessék alapjait annak a gátnak, amely mögött két év múlva — 1812-ben — ott csillogott a Szinva és Garadna patakok Hámori-tónak neveztetett vize. Mindennek immár szás- hetvenegy esztendeje. Napóleon és kortársai rég eltűntek, el utánuk immár a dédunokáik is, s az ükunokák. Az 1812-tól számított negyedik nemzedék is már inkább az emlékiratain dolgozhat, semmint általános iskolai fogalmazványokkal bajlódna. Az ötödik nemzedék pedig a szépapákról már csak legfeljebb egy-egv ködfoszlányos képet őriz, nagyapa meséje nyomán, s kétkedve hümmög, a meré- szebbje esetleg még fejét is csóválja: százhetvenegy év! Ugyan, akkor talán még népi is éltek emberek, de ha éltek is, mifélék lehettek. ködlovagok, mesehősök, akik talán még felhőből facsarták a vizet, és szellőt reggeliztek, mert a parizert egészen biztos, hogy nem ismerték. Jó, ha méccsel világítottak, a szerencsésebbjének tellett egy-két lóra, ma meg a trabantos is huszonnégy- gyel közlekedik! Nanóleon meg meglátható a történelemkönyvben, és itt-ott szoborrá meredve, szóval semmi emberformája, és az eltelt százhetvenegy esztendőt a Hámori-tő sokkal jobban vészelte át, mint Napóleon, akinek pár év múlva mennie, majd halnia kellett, míg a tóban ma is gyönyörködhetünk. Szívesebben irtani volna, hogy a Hámori-tavon meg sem látszik az eltelt idő, de sajnos ez így nem igaz, a csak felületes szemlélő gondolhatja, hogy egy tó életében szinte semmiség a négy-öt emberöltő. Hogy lehet semmiség ekkora idő, miközben volt egy szabadságharc, két világégés és számtalan más esemény, amelyek egy része éppen úgy feledésbe merült, mint ahogyan időnként elfeledkezett az a négy-öt generáció arról a tóról, amely úgyszólván Napóleonnal egyidős. Márpedig ha csak százhetvenegy lombhullató őszt számolunk, és százhetven kiadós esőt, amely földet, törmeléket görgetett a tóba, elgondolhatjuk, ez a százhetvenegy év nem múlhatott el nyomtalan á tó fölött. A Hámori-tó fuldokTik. A szakemberek mór észlelik, hogy évek óta légzési nehézségekkel küszködik, mocsárhoz hasonlóan fortyog, széle fokozatosan feltöltö- dött, oldalában immár nád telepedett meg, s ezen a szakaszon a baifian kristálytiszta tó már inkább mocsárhoz hasonlít. Az Észak-magyarországi Vízügyi Igazgatóság két szakembere, Boda Atpád és dr. Czél Istvánná főelőadók nemrégiben elkészített tanulmánya szerint az eredetileg. 11 .• hektáros tófelület .i W Oí'fA *-V A-l - ■" • W . napjainkra közel négy hektárral csökkent, s immár jóval kevesebb mennyiségű víz tárolására alkalmas, mint megépítésekor, 1812- ben. Pedig akkoriban jóval kevesebb helyen várták a tó vizét. Az öt generáció hitel!. érdemlően bizonyíthatná a tanulmány megállapításának helyességét, miszerint az eltelt százlietvenegy év alatt az ország első iparivíz tározóját csak használták és kihasználták, ám fennmaradásáért az utókor nem tett semmi érdemleges beavatkozást. A tó legnagyobb vízhasználói, a Kripton-gyár, a papírgyár és a Lenin Kohászati Művek — a vízügyi szervekkel közösen —, minden bizonnyal képesek lennének elvégezni azokat a teendőket, amelyeket javaslat formájában a két szakember közreadott. Melyek volnának hát ezek? Szükségesnek látszik egy mindenre kiterjedő felmérés, mely a tő mai állapotát rögzítené. Meg kellene vizsgálni a gátrendszer állapotát, majd hozzálátni a. meder kotrásához. A tó hossza eredetileg mintegy 1200 méter volt, napjainkban ennél már jó 300 mé^ terrel rővidebb! A számítások szerint a szárazulat évente körülbelül 18 méternyit halad előre. S ha belátható időn belül a tő nem kapja meg azt a segítséget, amelyre százhetven-: egy évi szolgalat után n»éi-; ! tán számíthatna, s amely-' re tovább éléséhez szüksége lenne, már nemigen lesz arra képes, hogy további négy generációt kiszolgáljon, s gyönyörködtessen vizével. Es léte éppen olyan ködös legendává foszlik, mint azok emléke, akik az első talicska földet gátjának építésekor kibontották. Csendes Csaba P l Pálmaház í Oktatási, közművelődési és ismeretterjesztési célokat szolgáló pálmaházat alakítanak ki a nyíregyházi Bessenyei György Tanárképző Főiskola botanikus kertjé- l ben. SALLAI FERENC Amikor a szavak Amikor a szavak szájpadlásnak ütődnek keresik a rést fogak sorfala között amikor a szavak szájon vernek akkor kéne kitátani a szád ; ordítani torkod szakadtáig drága Lajosom! — könyörgő tt az asszony. Darázs Lajos megvetően mérte végig a feleségét, de nem szólalt meg. Most kell rádöbbennie, hogy az ő Li- dikéje milyen kis stílű asz- szony. Hogy ennyi pénzért? Asszonybeszéd. Egyébként egy évben kétszer kibírja az ilyen költséget. A házassági évfordulón, meg az asszony születésnapján. Üjabb fogvájóért nyúlt, amikor az órájára pillantott. Késő volt. Két fogvájót eltelt a mellényzsebébe, hátha sküksé- ee lesz rá legközelebb, és lassan feltápászkodott az asztal mellől, ami nyögve, szuszogva tartotta eddig Darázs Lajost. . — Na Lidi, hát akkor menjünk! — mondta, és nagy nehezen begombolta hasán a zakót. Akart még valami fel- éínelőt mondani a születésnap alkalmából Darázs Lajosáénak, de egy hatalmas, hosszú, túláradó büfögés ebben végképp megakadályozta. — Elrohant felettünk az -élet., édes Lidikéin! — sóhajtotta másnap hajnalban Bcu'azs Lajos. Darázs Lajosné lekuporodott a hokedlira, és elkeseredetten nézte a merevedésnek indult tojásrántot- tát. Nem értette, hogy miért ilyen korán hajnalban mondja mély bölcsességeit az ő egyetlen Lajosa. Tulajdonképpen az élet oda rohanhat, ahová akar. de a rántotta az itt van, és merevedik. — Igazad van, Lajosom, csak gyere már enni! — Meg sem kérdezed, hogy miért jutott ez az eszembe,, Lidikéin? — Majd a reggeli után, Lajos! — Nem. Azt mondd meg nekem, hogy szeretsz te en- gemet? — Hát persze! Édes Lajosom! — válaszolt Darázs Lajosné megrökönyödve, és azon gondolkodott, hogy miféle badarságot mondhatott az urának, amitől annak ilyen dolgok jutnak az eszébe. — Persze, hogy szeretlek, drága Lajosom, de ha te egy- csöppet is szeretsz engem, akkor most leülsz, és ezzel a . rántottéval végzek mert különben dobhatom ki az egészet. — Lidikéin! Én levágom a bajszomat. — Mit? — A bajszomat. — Istenem! — sóhajtotta az asszony, és ijedtében még keresztet is vetett. — Ennek elment az esze! — Rájöttem, hogy a bajszom legalább öt évet öregít rajtam. Szerinted is? — Lajos! — szólt elfúló hangon az asszony, és lelki szemei előtt már látta, ahogy a szemetesbe kotorja a merev rántottat. Darázs Lajos visszaballagott a fürdőszobába. Üjra belenézett a tükörbe. — Elrohant felettünk az élet. Es mi ittmaradtunk agyontaposva, borostásan, öregeeskén. Pedig alig múltam, ötven. Csak egyszer! Mit nem adnék, ha egy fiatal nő testét erezhetném magam mellett! Még egyszer adhatná meg a sors! Egy tizenhat évest. A fogát erezhetném a húsomban. Egyáltalán. Erezném, hogy vagyok. Darázs Lajos állt a tükör elölt, és felváltva nézte bajszos arcát és az asszony riadt madárarcát. — El fogsz késni, Lajos! — Észrevétlenül rohant el felettünk az élet. Lidikéin! — mondta Darázs Lajos a tükörképnek. •— , Hat óra, Lajos! Elkésel ! — Vagy úgy — legyintett a férfi. — Tényleg elkéstem. Tisie-part Tokajnál György fejse í S Meredély hegyek, szikla oldalakkal, rajtuk vár, illetve várrom. Megcsodálni- 1 való környezettel, mesékkel, legendákkal, sokféle történésekkel. Másutt: Árpád-korból való ezredéves templomok, kazettás meny- nyezettel, freskókkal, vasI tag falakkal, rajta lórésekkel. Hazánkban számos helyen, de különösen itt, Bor- sod-Abaúj-Zemplén megyében található nagyszámmal műemlék, vagy műemlék jellegű épület. Várak, kastélyok, egykor híres fogadók, miket az arra járók most is szívesen megkeresnek, vagy legalább megkeresnének, ha érdemes lenne. Ha lenne mit látni, megnézni. Nyilván nem véletlen, hogy a gazdasági bizottság pár évvel ezelőtt határozatot hozott ezeknek a létesítményeknek a megóvására, hasznosítására. A megyei tanács illetékes osztálya, valamint a megyei idegenforgalmi hivatal ennek a határozatnak a szellemében vizsgálta meg: mely létesítményeket lehetne hasznosítani idegenforgalmi célokra. Érthető, hogy egy ilyen felmérésnél, vizsgálódásnál sok mindent kell figyelembe venni. Például: van-e valami látnivaló a környéken, amit a szóban forgó műemlék, vagy műemlék I jellegű létesítményen kívül is érdemes megnézni. Milyen a táj. a természet, egészséges, vagy ártalmas, elpusztított, vagy megvédett, Aztán: a megfelelő szobák kialakítása, egészséges ivóvíz, fűtés, tisztálkodási, élelmezési lehetőségek. kulturális, programok, kirándulások. szórakozási lehetőségek, orvosi ellátás, közlekedés stb. Nyilvánvaló, hogy mindezeket a helyi tanácsok saját erőből nem tudják megoldani, szükséges liát a közoonti támogatás. És természetesen az alaoos megfontolás: megyénknek mely részén érdemes egyáltalán idegenforgalmi célokra rendbe hoz.ni egv-egv létesítményt. A felmérések szerint több helvütt is érdemes. Példáid: a monoki várkastély viszonylag jő álkmothan van. kiválóan alkalmas vendégfogadó kialakítására. Szükség lenne viszont egy melegkonyhás étterem létrehozására. Ezt a kastély melletti romos épület helyén lehetne megépíteni, természetesen a Műemléki Felügyelőség előírása szerint. Az abaújszántói Patay- kastély teljésen leromlott állapotú, úgyaivnyira, hogy ablakai, ajtai sincsenek, ennék ellenére mégis megérné talán a rendbehozatalt idegenforgalmi szempontok miatt. A felújítás, a közművesítés több millió forintot igényelne, viszont egy motel — a szükséges melegkonyha részleggel — jó szolgálatot tenne Zemplén vendégjárásának. A forrói Kakas csárda már régóta ismert, hiszen már a korábbi évszázadokban is fogadó volt, postakocsi-állomás, itt cserélték a lovakat a Hernád-völgy mindig is nagy forgalmú útján. Itt pihentek meg a lengyel társzekeresek is, akik a gönci hordókban szállították a szamorodnit, vagyis éppen a lengyelek által adományozott „önmagától született”-et. Nyilvánvaló, hogy Petőfi is járt itt utazásai során. A híradások szerint cári vendég ugyancsak pihent a fogadóban, nevezetesen I. Sándor cár, aki a reakciós Szent Szövetség megalakítása végett utazott át nálunk. Ami pedig legalább ennyire érdekli a mai népeket: a legújabb időkben ismét tisztességes vendégfogadás van ebben a régi épületben, a betérő utas sokféle jó között válogathat, elfogadható áron. Nyugovóra térni, aludni persze nem tud, mert az egykori fosadó jelenleg részben csárda, részben hivatal. Az elképzelése!; szerint ilt érdemes lenne fogadót kialakítani, azaz, az önoioipt fogadóvá visszaalakítani. mivel itt. a Hennád völcvéknu y 7 orsváo-nk közötti, mindig is nngV forgalmú úton párnáinkban is bőséges a iövés-menés. Lengve! hon hói. Szlovákiából, Csehországból, és innen oda is. A hozzáértők cirka húszmillió forintra saeeoliák a szükséges pénzt. miből 60— T0 ember elbnlvezéséze alkalmas fogadó ós a jelenleginél naevobb konvba megteremtődhetne Nem mellékes: az egykori tori- gyei tál-szekeresek használta utat ma 3-asnak, íftefcwi E 96-osnak (európai út) nevezzük, ráadásul ezen a sokféle módon nyilvántart tott úton Miskolctól a határig sehol nem érdemes megállni. A tokaji szociális otthon egykoron szintúgy vendég-, fogadóként tevékenykedett. Többször is tudósítottunk már róla, hogy Tokajnak, ennek a szépséges éksze- \ rünknek rekonstrukciós tér- ; vén szintén munkálkodnak,' sőt a terv szerinti építkezéseken is. A jelenlegi len' —« Tokaj zajos történelme során immár több mint a hat-' vanadik — erősen figyelembe veszi a szociális otthont, vagyis az egykori fogadót. Aszerint veszi figyelembe, hogy jó leime ismét fogadóvá tenni. Nem is kerülne sokba, a szociális otthon pedig másutt ugyancsak tisztes helyet kaphatna. Az edelényi Kóburg-kas^ télv természetesen nem maradhat ld a felmérésből. Erről a szépséges épületről már évtizedek óta sok szó esik. Sajnálkozunk fölötte, tata rozga tjük, de gyakorlatilag semmi sem történik, nincs változás. Hazánk | egyik legszebb részének, a Bódva völgyének bejáratánál található ez a kastély, melybe egyszer már majdnem elhelyezték a Magyar- országon megrendezett vadászati világkiállításnak az anyagát — milyen jó program lett volna az Aggtelekié utazóknak! —, de aztán mégsem helyezték el itt sem, másutt sem az érdekes anyagot, mivel ehhez erre az edelényi kastélyra is kellett volna valami pénzt költeni. A mostani felmérések szerint körülbelül 100 millió forint kellene ahhoz, hogy szállót, éttermet alakítsanak ki benne. Mindezek persze apró vészei a meavénkben. Zemn- lénben. Abaúiban. Borsodban. ezeknek vulkanikus hegvein. szakadékos mész- Icőheevsésein lankés. szelíd dombjain, alföldi síkságain, ligetes folvóvölaveiben létező felmérhetetlen értékű műemlékeknek. Azoknak az értékeinknek, melyeket látni tulndenkénnen érdemes, követketocképn megment ni. felúíftani. az enyészettől megvédeni is. Priska Tibor
