Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-03 / 285. szám

fSZÄK-MÄGYÄRORSZÄS '$ W83, rlseem'fer 3.J izemUai «7> resr** Csr2S%&t* * *3 'nVvíf, ;* fré-^ Űirra és újra feltesz®: as foónak a kérdést: honnan a téma? Kitalálja? Isme- stoseitö! kapja, ajándékba? Ez is! Az k. — igaz. Vala­hogy így: A PtUZl W, Laci barátom élő el­beszélőfa, Ilyen akad a me­sében, a nótában. Novellá­ban is. S bár bizonygatom neki, nem hisz benne. Pe­dagógus egy bakonymentí falucskában. Szebbet ed sem tudna képzelni magá­nak. Neki ez a teljes életet jelenti. Divatosabban szól­va: önmegvalósítást. " Pedig benne, valahol mé­lyen, csehovi tüzek lobog­nak. Keserű, mosolyt fa­kasztó rügyek... Ha ceru­zájával nem az ákom-báko- mökat javítgatná! Ha csak ezt írná le, s úgy, ahogyan »ekem elbeszél olykor-oly- tear- egy-egy apróságot, íme egy. — Nagyapáin is ebben a Satuban át V asárnapom­Soént, ebéd «tán kiült a kar- tm tíé, a lócára, s nézte & vonulókat. Egyszer legény- emberkék jöttek. „Hát ti...?” — kérdezte, ss idős emberek biztonsá­gával. ' Azok meg rá.-. „Sétálgátunk, Laci bácsi. Sétálgatunk f’ •„S' pínzetófc vsai ?" ■ „Az nincs.” ív „Akkor ti csak kujtorog- | tok” — felelte nagyapám. ; Két éve annak, hogy no- -yellát szeretnék belőle ka- nyárintani. Elképzelem az ■öreget. Pipát is adnék a Lazájába, jókora esi bukót. Ha ; nagyon népieskedhetnékem lenne, akkor butelkáhan, a lóca alatt, borosüveg állna, jóféle vinkóval. De mind­untalan belém hasíta a bi­zonyosság: ez a történet akkor sem lenne több, se jobb, se szebb, sőt, igazabb se. Mert a sétálgatás és a -kujtorgás közötti különbsé­get ennél rövidebben el­mondani, érzékeltetni nem í szabad. Lehetni lehet— de ■ vétek. KERESZTANYA]« HUMORA Äz alvégen laktak, azoo- vosi rendelő szomszédságá­ban. Paraszti portán ala­csony házacska, hatalmas istálló, csűr; a köt mellett óriás körtefa, méghozzá vérbélű. Ha ez a körte érni kezdett, és kiköltöztem a keresztszülermtaez, nyilván­való szándékkal. Kezdetben a komaasszonyolr rendezték le a hetes, másfél hetes nya­ralásomat, de a cseperedő koromtól fogva már Jani bácsi, a keresztapám hí­vott. Valahogy ígyen: Megállt a kapu előtt, eä- kiáltotta a nevem. — Mi tetszik, keresztapa? ■— kérdeztem. — Nekem semmsi! Gyes*, érik a vérbélű. Keresztapám igen mnro- ztas ember volt. Káromko- dós, kevés beszédű. Éppen ellentétje keresztanyámnak, Erzsiké néninek. Máig meg­foghatatlan. előttem, bogy ez a — feltehetően — mo­gorva, eaótlan legény ho­gyan tudta elcsalni a kéri laposra a vidám, minden helyzetben a tréfásat, a. vi­dámat meglelő lányt a bol­dogkői vár tövéből. Érett a vérbélű, én ke­resztanyámmal a szobában aludtunk. Nyár volt, korán virradt. A hajnali vomffifc- fütty kiverte as áímoifc a szememből. Keresztapám ilyentájt már a lovakat etette. Füttyőg m vonat, kiáss pirfcad, ébredezik az udvar. Keresztapám hangjar-mor» gása segített át beonünkset a teljes ébredésig. — Erzsi, a kutya úriste­nét! Már megy a wmst S ő vissza: — Nem utaz««»! Hosszú, kacskaringé« ká­romkodás kintről. A legjobb psTteasatoaSe éreztem, hogy kiugorjak az ágyból, s uzsgyi az udvar­ra. Az éjszaka három-négy körte beérett nekem, a már ott hever a poreffi pu­ha .ölelésében... Minden reggel ott kínálta ízes hú­sát pár szem körte. (Nap­közben magam másztam feil a fára, s kerestem meg az érettebbjét) Ma, felnőtt fejjel, más? arra is gondoltam: talán bizony az a mogorva ke­resztapa készítette oda reg­gelenként az érett szép gyümölcsöt a — a fűasztal­kára? Meglehet, meglehet! S alig kezdtem el fáim az édes gyümölcsöt, már jött ki keresztanyám, saj­tárra! ® terében. Rámka- estetott, n megjegyezte: — Keresztapád msidrai reggel ettéeeszti... Majd szólok én maki, ha wterftafe- nékom van.., A tavak a mozdonynak «gysasr meg úgy is bedugom a rézfü- tyülőjétt Hogy ne jSMoan-' gassa fel a saegényembesr lányát,- hajnalok; hajs*»- lán __; Bh süi Ű § " í. CSEH KAROLY Menedék A mozdulat attól lesz feSényio-szép ahogy visszafordulsz még egyszer az ajtóból és leteHőrazod - mintha utolszor látnád - a szobái s ahogy a szem végtgsmwtja az ágyat vagy magába szívja a félig tóívott vizespohár csillog ásót mielőtt süntüske-pillantásaira szúrja a napról rtopro mindinkább látvánnyá «ongyotádá ssadatesí Levél Feiedy Gyük! rep» r» err-tmv.ivuma [ ( FECSKE CSABA Keserű Mindazt, mi fontos, én egész lényemmel megkísértem, s vetem oda, tón csak prédaként, mintha vadállat elé, az életem Aztán a téboly, vagy közöny Pengeélen táncolni folyton A remény lucskos kőlykert lelkem szennyvizébe fojtom Mert miféle cél felé üget a habosra hajszolt pillanat?! —> Csüngök az öröklőt ajtóján mint ormótlan, berozsdáit bkot a pataki 1384. szeptember 7-én lesz százötven esztendeje, hogy Kölcsey Ferenc levelet írt a Pataki Ifjak Társaságá­nak. Megindító sorai mel­lett ma sem mehetünk el szótlanul, mivel mondani­valója szólhatna a mai pa­taki ifjakhoz, de az egész magyar ifjúsághoz is. A le­vél egyéb iratok között a bakonszegá Miskolczy csa­lád hagyatékából került a Hajdú-Bihar megyei Levél­tárba. A több Kölcsey-au- tográf irat között is kiemel­kedő e levél, mert miköz­ben köszönetét mond a pa­taki diákok figyelmességé­ért, személye szerény hát­térbe helyezése mellett nem feledkezik meg a biztatás­ról sem: „A’ Pataki Ifjak Társasá­gának! Lehetetlen fiatal baráta­im, hogy Társasagtok’ ne­vében a’ Titoknok által szá­momra küldött Partlieno- nért köszönetét ne mond­jak, ’s egyszersmind ki ne jelentsem az örömet, mely- lyet mind annyiszor érzek, valahányszor magyar ifja­kat látok, szépet, jót nemest magok elébe czél gyanánt tűzni, ’s elérésére közös erővel törekedni. Az én Í 8 Hazám, ezen mi kedves Hazánk sok minden’ híjá­val van; de vigasztal a’ re­mény, hogy a’ nevekedő ( fiatalság igyekezni fog gaz­dagabb jövendőt felhoz™. r Igen is, szeretett barátaim, y vigyétek által szép törek­S vésteket az iskola’ csendes falain túl majd a’ zajló életbe is; ’s ne feledjétek el soha, hogy a’ hazáért minden lehetségest termi szent kötelesség, de tenni csak tiszta, hű keblű egye­sületek által lehetséges. Széllyeltartás volt e’ nem­zet férge századokig;: azért óhajtom, éz összetartás’ szelleme, melly benneteket egybekötött, terjedő tarta­lomban kísérjen keresztül az életen. Fogadjátok el áldásomat; éljetek szeren­csésen; emlékezzetek ezen­túl is rólam, a’ férjfiról, ki felette keveset tehetett, de sokat ’s vérző szívvel küz­dött! Pozsony. September % él. 1834. Kölcsey Eerencz." A hosszú ideig s bihari Almosdon élő ifjú, majd. Cselcén, Szatmár megyében élő idősebb Kölcsey való­színűleg debreceni kollégiu­mi diák korában került kapcsolatba a pataki diá­kokkal, helyesebben a Pa­táid Ifjak TársaságávaL' Kölcsey Ferenc nagyra ér­tékelte az irodalomban je­leskedő ifjakat. S biztatása, hogy az iskola csendes fa­lain is túl vigyék törekvé­seiket, mai napig , élő való­sága a pataki diákok. bará­ti körének. Bár e levél hangulata, hangvétele régies, mondani­valója nagyon is mai. A ma is énekelt nemzeti Him­nusz hangvétele szólal meg e levélben is, ez esetben a . híres pataki anyaiskola nö­vendékeihez címezve. Ilyen, hittel teli megfogalmazás­ból sugárzik az ifjúságba vetett bizalom. Aktualitá­sát a mindig megújuló ne­mes cél elérése, s annak megvalósítására való törek­vés adja. Hangozhat jel­mondatként, de pia is,' vagy ma különösén meg­szívlelendő, „hogy a’ hazá­ért minden lehetségest ten-1 ni szent kötelesség”. Életének számos mozza­nata példa lehet és ha hoz* závesszük, hogy 6 csak azt mondta, amiben hitt és amit maga is cselekedett, érdemes ezen a mai pata­ki, de nem pataki, hanem minden magyar ifjaknak, a jövő nemzedékének is el­gondolkozni. A sárospataki Kollégium századokon át szellemet ér­lelő talaj volt, s az onnan kinövő személyeket máig azf összetartás köii egybe. Ügyi tűnik, hogy Kölcsey százöt- § ven évvel ezelőtt ülteted/; szellemi igénye ma is ható-f tényező. Nem figyelmezte­tés csak figyelmet felkeltő emlékeztetés legyén ez a régi levél, amelyből ldsu gárző nemes gondolatait nem halványíthatja el sem a gyorsan múló idő pora,' sem az emlékezet, sem az elavulás, mert az igazi elő­revivő gondolat, s az igaz hazaszeretet mindig meg újuló, s mindig örök. Dr. Béres András •— Scföi SiSaiOTBb HKSjgy ssap ez a mai, a mi megtartás életünkben! — szólt ünne­pélyesen Darázs Lajos. Darázs Lajosné a teonyí hóban mosogatott, sem éz- tefcte tisztán, hogy mit raotv- dott (esetleg neki) Lajos m Visszaejtette a taástovet»^ tő! csillogó tányért a sssíros Jöttybe, megrázta a kezét, majd csípőjében megtöröl­te, és besietett a szobába, ahol apró szürke szemest kíváncsian meresztette Da­rázs Lajosra. — Öltözz, L&Bkémt Ki­megyünk a temetőbe! Darázs Lajosné azt afeari ta mondani, hogy még nem végzett a mosogatással, de amikor látta, hogy az ura mennyire izgatott, sietve ráncigálta le a köpenyét, kapkodott a ruhásszekrény­ben, és motyogta maga elé révedve: menjünk. Aat asszony előtt: nemvoít teljesen világos, hogy miért atyán sürgős vasárnap dél­után» a temetőbe menni, de azt tudta, hogy Darázs La­jos nem szokott csak úgy — a levegőbe beszélni. Hirte­len melegség öntötte el. Hát igen, az ő Lajosa minden tekintetben csodálatos, még akkor is, ha nem mosott el minden edényt, és a vizet ir rdtMmgrttr De &*sasa- ö 5, ezért Lajosra bw mondhat semmi rosszat, még gondolatban sem. A temetőben Darázs La­jos mosolyogva állt meg egy sírbolt előtt, aminek fe­kete márványtábláján egy fehér galamb bóbiskolt 4) «««»/£ «adum U»»7 UIVMSI —■ SH3W3g\Ö0 SSA túláradó boldogsággal a férfi. — Darázs Lajos, született 1925. február 13-án, étü ... évet, felesége Darázs La­josaié, Pataki Lídia, született 1930. július 18-én, élt ... évet. Emléküket megőrzik! az élők. Béke poraikra — betűzte Darái« Lajosné, és eszébe jutott, hogy ma van a születésnapja. Darázs Lajos csukott szemmel, áhítatosan hall­gatta az asszony fetohaasá­sát — Édes Lkfikéwr! Ezt és* a túlórákból spóroltam ne­ked össze a Krixletósísattod-. mm» an»* in uwww mhm raj és ft$ és most kívánói még nagyon sok boldogsá­got, millió örömteli percet az élettől — mondta el- csukló hangon Darázs La­jos, és sűrűn pislogva tette még hozzá —, hosszú-hosszú étetet jó egészségben! Hosnfokoa csókolta a meg­döbbent asszonyt, és óva­tosan körbe járta a szüle­tésnapi ajándékot. Nyögve, szuszogva kitép- deate talapzata körül a gazt, a fehér galamb szár­nyairól pedig lepöccintett néhány madár-piszkot. — És most elmegyünk születésnapi vacsorát enni! — De Lajosom, minek köbénél annyit! — szólalt meg nagy nehezen az asz- saony, de már bánta is, hogy az urának ellent akart mondani. — Ember a sorsát el nem kerülheti, mert ahogy szü­letik, úgy is hal meg —i szólt Darázs Lajos, majd felhörpintette a negyedik pohár ásványvizet. Az asszony szomorú szűri ke szemekkel nézett bőid férjére. Milyen nagy igaZJ Ságokat tud az ő párja mon­dani! Még egy ilyen szüle­tésnapi vacsora után is! Darázs Lajos az utolsó morzsáig mindent meg eveit azzal a jóleső tudattal» hogy ki van fizetve. Két fogvájót harapdált széjjel! miközben a sírbolton tűnő­dött. A harmadik fogvájó rágicsálása közben már epéi megjegyzéseket tett, az elJ fogyasztott vacsora min ősé­gére. — Lajosom, ne mérged lődj! Ennyi pénzért igazán nem kívánhatsz sokat! Kéri lek, ne emészd magadat’ ■UTRK!

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents