Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-03 / 285. szám
1983. december 3., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 íargoncak a Hegyháton ennyit ér Volt olyan időszak, amikor a legtisztábban ítélő emberek is lemondóan legyintettek, ha a csokvaomónyi Hegyháti Termelőszövetkezet neve szóba került. Elvégre, mi kedvezőt is mondhattak volna, a közös gazdaságot eveken át szanálták, a korszerűtlen vetésszerkezet csak növelte a veszteséget, a melléküzemágakat annyira későn kezdték kiépíteni, hogy lemaradtak minden olyan lehetőségtől, . amely nagy hasznot ígért. Így meglehetősen reménytelen helyzetbe került a közös gazdaság. A kedvezőtlen termőhelyi adottságok párosultak a riasztó pénzügyi helyzettel, azzal a kudarcsejtéssel : hacsak nem találnak rövid idő alatt egy olyan lehetőséget, amelynek megvalósításába egy árva fillért nem kell fektetni, de ontani fogja azokat a milliókat, ak-' kor a szövetkezet nem tud talpra állni. A tények ismeretében csak a legrózsaszí- nűbb álmokat kergetők bízhattak ilyen csodában. Kónya Béla, a tsz elnöke, őszinte: — Két lehetőségünk volt. Vágy hosszú távon berendezkedünk a veszteségre, s állami hitelből, támogatásokból „kiegyenlítjük” azt, vagy olyan szerkezeti változást hajtunk végre — minden kockázatával együtt —, amelyhez nemcsak bátorságunk, de tapasztalatunk sem Volt. Az első megoldás, előbb- utóbb azzal járt volna, hogy minket, vezetőket leváltanak. A második sem kecsegtetett több reménnyel, de ha azt választjuk, legalább elmondhatjuk: ezt a gazdálkodást végképp mi ronthatjuk el. Harmadik változat, hogy a szövetkezet szekere a kátyúból kimoz.duljon, nem létezett ... Nem tagadják, a szanálási bizottság ajánlásai nélkül nehezen birkózhattak volna meg a gondokkal. Radikálisan kellett csökkenteni a vetéstervben szereplő növények számát. A több mint tíz növény helyett, ma már lényegében csak kettőt vetnek, a tájon még megfelelő hozamot. adó búzát és napraforgót. A leggyengébb, erodált szántóföldjeiket sikerült kivonniuk az árutermelésből, ezeket a táblákat fokozatosan gyepesítik. Ám ezek az intézkedések is csak arra voltak jók, hogy a ráfizetést elkerüljék, s a növénytermesztés valami kis nyereséget hozzon. Az állattenyésztést sem kerülte el az ésszerűbb, s főleg gazdaságosabb tenne- lést sürgető javaslatterv. — Fölszámolhattuk azt a húsmarhatartást, amelyre évi három-négymillió forintot fizettünk rá. Az az igazság: a jelenlegi beruházási háttérrel, a lehető legkorszerűtlenebb technológiával nem bízhattunk abban, hogy a jövőben az ágazat veszteségét meg tudjuk szüntetni. Az extenzív juhászat, amit viszont fejlesztünk, ha nem is hoz nagy nyereséget, de kis odafigyeléssel, mindenképpen jövedelmező. Eddig minden rendben — mondhatnák azok a szakemberek, akik a szanálás nem éppen szivvidító ügyintézésében valaha részt vettek. Az eljárás szokványos, megszűnnek a veszteségforrások, megjelölik a mérleg- s alaphi- ányra kapott hitel visszafizetésének módját s idejét, de ami eddig elhangzott, abban nincs semmi olyan biztató, ami a szövetkezet előrelépését szolgálná. Mert ezek az intézkedések a ráfizetés mérséklését tűzték maguk elé célul, s nem a nyereséges gazdálkodás megteremtését. Az elnök cáfol: — Igaz, eddig még nem mondtam, de ehhez is minden segítséget megkaptunk. Például négymillió forintot fordíthattunk fejlesztésre, amit a termelési adónkból kell majd visszatörlesztenünk. Ezt az: összeget olyan, ágazatba fordítottuk, amelynek termelése nem függ az éghajlati és talajviszonyoktól. Magyarán: meg tudtuk mi is kezdeni a melléküzemágak kiépítését. Meglehetősen nagy fába vágták a fejszéjüket. Hazánkban akkoriban kezdték kiépíteni a bolgár gyártmányú targoncák szervizhálózatát, s a csokvaományiak sietve beléptek abba a társulásba, amely felkarolta az ötletet, s megpróbált változtatni az akkoriban majdnem katasztrofális alkatrészhelyzeten, hiszen százával álltak javítóbázis híján a targoncák a különböző vállalatoknál. Bátor s kockázatos lépés volt a csokvaományiaké, mert sem tapasztalatuk, sem létesítményük nem volt arra, hogy ebben a nagyszabású üzletben részt vegyenek. De végső soron itt derült ki, mennyit ér az a négymillió, amit az ipari ágazat megvalósítására kaptak r — Ma már harminchat milliót. Ugyanis ennyit, hoz a konyhára az elektromos targoncák kis- és nagyjavítása, karbantartása, szervizelése. Hívásra két napon belül megérkeznek szerelőink — 22 furgonnal járják az ország nagy részét —, ahhoz a 150 vállalathoz, amely velünk szerződést kötött. Telepünkön felépült egy szerelőcsarnok, s egy raktár, amelynek készletéből tizenhárommillió forint értékű alkatrészt építenek be évente a targoncákba dolgozóink. Az így kialakított ágazat, mivel helyesen mérték fel, hogy szolgáltatásaira tartós az igény, ma mái- megtermeli azokat a milliókat, amelyre a gazdaságnak oly nagy szüksége van. Nyereséggel fogják zárni az évet, s ha egyelőre még szerény lesz a jövedelem, elmondhatják: a szövetkezet legrosszabb korszaka lezárult, a Hegyháton is talpon lehet maradni, ha alkalmazkodnak a lehetőségeikhez. Nos, ennyit ért ez a négymillió forint. Egy tartósan ráfizetéses, évről évre mérleghiányos szövetkezet helyett, ennek a nem nagy ősz- szegnek segítségével, egy szilárdabb üzem alakulhatott ki. Válaszként a kétkedőknek: akik a gazdaság helyzetét valamikor nem kis iróniával úgy ítélték meg, hogy Csokvaománv akkor lesz majd nyereséges, ha földjeiket jobbra cserélik. — hármán — Tízezer bányász leiajánlása les körű szervezés során fölhívták a dolgozók figyelmét arra, hogy mennyire fontos a népgazdaság számára az l!)í!3-ra tervezett szénmeny- nyiség kitermelése. Egyre több gazdasági egység és intézmény állt át széntüzelésre, s a lakossági szénigények is jelentősen megnövekedtek. Ezért szükséges, hogy a hagyományoknak megfelelően az év második kommunista műszakján is a tervezettnek megfelelő legyen a kommunista műszakon való részvétel és a külszínre kerülő szénmennyiség. A bányászok megértették a társadalmi munka fontosságát és a több mint tízezer dolgozó összesen 16 590 tonna szenet termelt a társadalmi munka során. Emellett elvégezték a szükséges karbantartási és javítási munkálatokat, rendezték a külszíni üzemtereket, kiválogatták a meg felhasználható anyagokat és .elövá.iási tevékenység is folyt a bányában. A kommunista műszakért járó összeg jelentős részéből a vértranszfúziós állomás építéséhez, a vállalat bala- tonszemesi üdülőjének bővítéséhez, valamint a vállalati lakásalap keretösszegének növeléséhez járulnak hozzá a borsodi bányászok. November 27-én befejeződött a borsodi szénbányászok három hétvégére szervezett társadalmi munkája. Az elmúlt három hét szombatjain és vasárnapjain ösz- szesen 10 557 dolgozó jelentkezett a kommunista műszakra. A bányaüzemekben a széA Miskolci Bányaüzem 110 százalékos teljesítménnyel 4100 tonna szenet termelt a kommunista műszakon. Képünkön: Bodnár Géza és Sztollár Miklós a lyukói' front szalagvagatábaií súrlótámot tögzit. A szölelvólasitó huiolemyöje alatt Végső László DRÓTOK Párizs múzeumai, Vilt Tibor szobrászművész kiállítása, világhírű képtárak, miskolci filmfesztivál, Kóka Ferenc : festőművész tárlata, meghívó a Koldusopera előadására, szovjet grafikus vendegek fogadása, találkozás Pető János grafikussal... nem egy művelődési intézmény programkínálatából ollóztam a fenti címszavakat, hanem egy szocialista brigád naplójából. A brigád a December 4. Drótmüvek huzal- mű Il-es gyáregységében dolgozik és — mint a tények is igazolják — élelük jelentős részét teszi tartalmassá a kultúra. a művészet iránti igény és fogékonyság. — Barátaink évek óta eljönnek minden kiállításra, gyakran szakképzettségükkel is segítségünkre sietnek — mondja Dússá Árpádné a Miskolci Galéria igazgatója. — Amikor az ideiglenes helyünkről visszaköltöztünk a Déryné utcába, akkor is a drótgyári brigád jött segíteni, de mi sem csak akkor keressük a társaságukat, amikor éppen megszorulunk, amikor valami nehezebb munkánk van... hívjuk őket a ren- d e 7.vén .vein k re, talál közéi n k - ra ... szóval ez egy nagyon jó barátság. Legközelebb ők lesznek a vendéglátók, hiszen Pető János kiállítása december 7-én délben nyílik a drótgyárban. TulaidonkéDoen Jánoson keresztül jöttünk össze. Az üzemcsarnok hangulata messze eltér a kiállítóte- remétől. Az ünnepélyes csönd, a kellemes melegség helyett gépek kattogása, huzalok pengése, kemencék hője. gőze tölti meg a levegőt, de ebben a világban is az alkotás rendje és fegyelme vezeti az emberek mozgását, és ahogy a rajzpapíron kialakul a grafikus keze alatt a kép, úgy igazodik végső formájába a tízezernyi métereket futó acélhuzal. t— Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy a mi termékünk, a betonfeszítő pászma BNV-díjat kapott a tavaszi vásáron — tereli a munkára a szót a brigádvezető: Urban Béla. — Most pedig olyan munkánk van, aminek minőségét bárki lemérheti majd ... Hogy mi is ez az új termék, arról már Madarász Lajos gyáregységvezető-helyel- tes és Kovács Gábor a betonsodró és stabilizáló gép kezelője beszél. — Többek között az Ar- pád-híd felújításához szállítjuk azokat a betonpászma- kat, amelyeket egy olasz cégtől vásárolt berendezésen gyártunk. Olyan gép ez. ami a nagy fesztávú áthidalásokhoz.. hidakhoz. autópályák felüljáróihoz, löbbszintes útkereszteződésekhez való acélpászmákat tud gyártani — mondja Madarász Lajos. — Nagyon ériékes a berendezés — teszi hoz:» Kovács Gábor —. és mivel jelenleg rendkívül feszített a termelés a sürgős igények miatt, kihasználunk minden percet, sőt vállaljuk a túlórákat is. Ez. a berendezés nemcsak legyártja a kívánt terméket, hanem olyan terhelésnek, erőpróbának teszi ki, amilyen a beépítési helyén. már nem is érheti, Vagyis; teljesen biztonságos a pászma. ez nem sérülhet meg, ha innen kikerült, A brigád többször elnyerte már az aranykoszorút és nagy vágyuk,' hogy megkapják a Vállalat Kiváló Brigádja címet. — Az az igazság, hogy a szocialista brigádmozgalom értékelése valóban korszerűsítésre szorul már — mondja a brigád patronáló.ia Béres Sándor műszakvezető. — A lényeg, hogy amennyiben többen megérdemlik a legmagasabb kitüntetési, akkor kapják is, ne legyen az. keretszámhoz kötve . .. ezzel természetesen az is velejár, hogy nem kötelező kiadni minden kitüntetést, ha nincs arra érdemes közösség. Országos vita zajlik erről. Nálunk már elértük, hogv a gyáregységek szintjére adtak , az1 elbírálás lehetőségét. így kevesebb lehetőség van a, sminkelésre, kozmétikázásra:'« Megyünk végig az üzemen. Hőkezelés, felületelőkészftés, húzás ... sorakoznak a feladatok és a hozzájuk szükséges gépek, berendezések. Mini hatalmas spulnikon tekergőzik az acélhuzal, kemence izzásából ólomfürdö- be, onnan savas pácoló kádakba. majd a húzógépre, végül összekötegelt bálákba csavarva. Egy kész tekercs 2—3 tonna súlyú és négyezer méter huzal fekszik egymásra sorjázva. — Valamikor a nyakunkba akasztva cipeltük a tekercseket — mondja Szilágyi Bálint, aid Sajókeresztúrról jár be 31 éve. Miért maradtam itt? Ez. mindig biztos pénz volt, közben pedig sokat fejlődött a munkánk gépesítése is. Ennek ellenére néha nehéz megbirkózni a létszámhiánnyal... ha megbetegszik egy-két kollégánk, mint most is, csökkentett lét-’ számmal is el kell látni a feladatokat. — Számítunk egymásra — teszi hozzá Mészáros Imre. — Munka közben és munka után is. Ha házat épít, ha kertet ásóz, vagy éppen lakodalomra sátrat állít valaki, rögtön megyünk. Mi valóban nemcsak az üzemben élünk együtt. Ügy is mondhatnám, hogy 1 a brigád kultúrfelelőse...« Szekeres József az MSZBT brigád vezetőhelyettesé kísért a kapuig. — Műszakon dolgozunk, műszak után pedig Igyek-’ sz.ünk teljessé tenni az életet. hasznosan kitölteni a szabad idői. Nem vagyunk mi igazi műértők, vagy képzett, esztéták, de a művészettel találkozni azt jelenti, '■’osy többet tudunk adni a gyermekeinknek és talán más tartással kezdünk hozzá a mindennapi munkának. Szén drei Lőrinc A hőkezelő kemence előtti felrakásokat Medve Ferenc igazgatja Fotó: Fojlán László