Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-17 / 297. szám
fSZAIC-MÄGYÄRORSZÄ© é m 1983, deeemUor 17., siorhBaf Gyurkovics Tibor: Had A szók« bő az ablak ® mellett állt- Profilja csak félig látszott a beeső téli délutáni fényben. Orra finom, pikáns, szemöldöke pihés, élénkszőke. Szája szép, telt és meleg. Haja fényes hullámokban ült a fején — az egész nő most egy pillanatra kemény lett, mintha «dióval vágták volna ki a körvonalait. Egy régi sziluettképet juttatott eszembe: ott volt ennek a nőnek ilyen feketelap keménysége — jó néhány év előtti vásárban készíthette az ollós mester.-Sírt az asszony? Nem tudom. A kertben harmincéves barackfa állt, téliesre csupasztva, meg a hónedvtől átitatott poroló. Ezek keretezték az arcát. Karácsonyelő lehetett, a karácsonyszagot a másik szobában is érezni kellett, olyan szúrós és bágyasztó volt. Az asszony mögött zongora sötétlett, tulajdonképpen annak az öblében állt a nőalak. A zongorán néhány karácsonyfadísz hevert, rajtuk vékony fehér pertli. Szétszórtan hevertek a díszek, rendetlenül. Szaloncukor halmozódott a zongora túlsó sarkában. A zongora alatt közepes kis karácsonyfának szánt fenyő feküdt, mini valami döglött tyúk. : A zongora fedele nyitva volt, a billentyűk villogtak, félbemaradt enteriőr. Magas, szép hajú férfi jött be a szobába. Megállt, közvetlenül az ajtóban. Kendermag«; öltönyben volt, elegáns, szürke nyakkendőben. Mintha elindult volna a szőke nő felé, de aztán a levegőben maradt a mozdulata. Az asszony az ablak alatt húzódó könyvszekrényhez hajolt, és súlyos könyveket ráncigáit ki onnan. Teljes erőből az elegáns férfi felé hajította őket, röpültek a könyveli, egyik a másik után. A férfi megpróbált elhajolni a zuhogó könyv- darabok elől. Kezét előre- nyújtótta, védekezett. Így is csattantak rajta jócskán, egyik a vállát találta el, másik a térdét, a fiatal szőke nő elszánt gyorsasággal hajigálta a vaskos fedelű köteteket — lexikonok lehettek. a szőke nő haja a homlokába hullott, arcát finom permet borította. Előre meredve megállt a könyv- dobálásban, és zihálva nézte a szép férfit.. — Nem szégyelled magad? — sziszegte. A férfi kissé megdőlt pózban ott maradt az ajtó-, tan. Etem uálasa'Afc. — Karácsony lesz. Nem? — Az asszony hangja nem csuklóit el, nem volt sírós, inkább kemény. Most megint olyannak látszott, mint a feketekemény lapból kivágott sziluett. — Most mit csináljak? — Az asszony csakúgy előremeredt, mint az előbb, mini egy futásban megakasztott test. — Mit csináljak? Kt van a fa. Mindjárt karácsony. Mit csináljak? Hirtelen, nagy lendülettel lesodorta a fényes fekete zongoráról a (Őszeket Az egyik fénymázas üvegcsúcs összetörve a férfi cipőjénél kötött ki. Az ezüstporos kistemplom az ajtóig röpült — Megöljem magam? Megint mozdulatlanságba merevedtek. — Mi legyen velem? Most hogy álljak a gyerekek elé, hogy menjek * ki ebből a szobából, hogy terítsek asztalt, mit csináljak, azt mondd meg? — Megint az ablakmélyedésbe állt Kinézett a kertbe, a barackfa és a poroló keretezték az arcát — Eég tudtam, ne félj. Ahogy az irodádba került, rá három hónapra. Mégsem hittem eL Nem tudtam elhinni! De már akkor úgy beszéltél róla, mint a szentről. No, szép kis szent! Megmondanám.- Milyen karcsú, magas— Nedves a szeme! Ilyen hülyeséget, hát nem gondoltad, hogy Byet nem mond az ember a ü tkár- nójérőll Jaj, istenem, hogy lehetsz ilyen ostoba? A megközelíthetetlen! És barna. Mit érdekel engem, hogy barna? Nem szégyelled magad? Csend lett, megint mozdulatlanul álltak. Miért nem mozdul meg valamelyik, miért nem tesz egy lépést a férfi, ha ártatlan, miért nem rohan oda az asszony, hogy testközelbe kerüljenek? Szerettem volna kikényszeríteni belőlük egy társasjátékot, mely feloldja ezt az elviselhetetlen feszültséget. De magam is olyan kábulatban úsztam, besüppedtem a takarók közé, kezemről csurgóit a verejték. — A félözvegy! A hadiasszony! A férje hősi harcot vív az orosz hómezőkön! Uramisten! Az a bánat az arcon! Vigasztalni kell, csak azt mondd meg, vigasztalni kell ? A gyerekének csomagot kell vinni? Hogy ne érezzék egyedül magukat? És én rnit csináljak? Itthon ütögessem a zongorát, félrebillentett fejjel nézze»: el a sürűsö- dő-«£oatmba$ Kittem;saSe? A két alak csak állt, szinte fájt a levegő, mint egy végsőkig kifeszített rugó — nem közeledtek egymáshoz. A szoba fokozatosan sötétedett. A beeső fényben már jóformán csak a csillogó tárgyak látszottak, meg a zongora fölnyitott fogsora. — Aljasság, csak annyit mondhatok. Mélypont. Bárki lehetne az. Még nem is szép. Miért? Talán szebb nálam? De lehetne egy utcanő, egy bolti eladólány, bárki. De... míg a férjét kiviszik a frontra... ez borzalmas. A magára maradt hadiasszony... persze... Már nem bírja... — Anna, csak nem gondolod— — A férfi hangja mintha üvegbura alól jött volna. — Nem gondolom? És mi ez a rúzsfolt ezen a zsebkendőn ? Megismerem, ilyen rúzst használ őnagy- sága! Megismerem! Legalább egy kurváé volna, akármilyen kurváé! — Most meglódult a szőke nő, a levegő rugója a férfihoz rántotta, az csak állt, az asszony ököllel verni kezdte a férfi mellkasát, az csak állt, mint egy mellszobor, püfölte finom kis öklével az asszony. Kézéből fehér férfizsebkendő hullott a parkettra, azon valami vérpiros folt derengett A szőke nő tiporta, tiporta a zsebkendőt, mintha a lábával akarta volna dnogyolnt Aztán a kxe» dencen levő fémyfeéptartó- ho* ugrott, melyben a férfi fiatalkori, elsővilágháborús kölyökképe áltt, azt akarta a földhöz vágni, de ekkor már a férfi is megmozdult a csuklójánál elkapta a nő karját és úgy tartotta magasra. Valami dulakodás kezdődött. Kivehetetlen. Az átjáró ajtó miatt, vagy emlékek függönye miatt. Dulakodás volt, ilyesmi. Mint egy sohasem tisztázható igazság, soha ki nem deríthető nyomozat. Pontosan elő nem hívható filmjelenet. Talán a díványra huppanlak? Most már nem is kiáltoztak. Leginkább nagy japán borzalomjelenetekre emlékeztettek a mozdulatok — ölés, ölelés? Aztán valami kibírhatatlan csend. Később a gyönyörű szőke nő megint az ablakban állt. Orra félig látszott, finom, pikáns, szemöldöke pihés, élénkszőke. Karácsonyelő volt, a kertben mintha egy poroló is állt volna, talán barackfa is. A nő megemelte a kezét, és kisimított egy szőke fürtöt a homlokából. tm kásásom as v»: Kalász Már szí Akác István: I Víg István illusztrációja, öregszik o nappal hályog fut szemére összesöpri hamvadt fényeit s pödörinti száraz levélbe harmat veri ki fáradt testét úgy fázik, hogy beledidergek hegyeknek dobom takarómat s vetem fáknak az inget ködöl a völgy rágyújtok én is az égen is parázs ragyog ki csöpp csikkből ki nagy pipából: pöfékelnek az angyalok Mikor az óramutatók szeretkeznek, mikor a dolgok vége a kezdet, mikor a fagy szemeitől elpirulnak a kályhák, mikor a szeretők az ölüket kínálják,- te akkor is a kristály-magánytól féltél! S most nézésedben hű társ: könny virít, míg hanyatt-fekve, árván előhívod fehér arca negativjait, 3 1 Í w Gennagyij Karpunyin: Téli etűd Rejtélyes gomolygőssa!, mint ha kél a bánat, december csillagai drótok fölé szállnak. I t Alszanak ponyvák alatt traktorok, motorok — fölöttük virradatig könnyű pára lobog. Kék, piros, zöld sugarak, fellángol a folyó — partján, a kelő napban, szikrázik, száll a hó. . Ford,: Cseh Károly j Aforizmák szovjet lapokból —■ Az átélt évek terhét sokszor helytelenül nevezik szellemi poggyásznak. — Mindenki nem vethet beleset, jót, örökkévalót valakinek szántania la ML — A sorscsapás uem äs olyan szörnyű. Hosszabb, ba a sors holmi fatönknek nézi az embert. — A legegyszerűbb zsák-' utcának is jólesik, ha bonyolult labirintusnak tartVurdnvj, az az onbaj eAS temyfineiwl dviMSri fltysn mbsí « a — f v - - rv . - ■» .1 erttL. nWlPPIal DOOBSQSfljelKÜ — lgy<eloezatt hasznot hajM tani — de máért, miért nem,1 rmodig csak a saját malmára hajtotta a vizet. — Ha az élet harc, akkor |a különböző súlycsoportokat mért nem veszik tekintetbe? — Nem tesz semmit, ba az igazi elismerést az utókor adja meg. Sokkal nagyobb baj az, ha a honoráriumot is akkor fizetik. — Kérem, a születésemért senkit se okoljanak! — Bár az öldelős tehenek több tejet adnak, mégis inkább a békéseket fejik. — Ha százszor mooefja is valaki, hogy törökméz, ettől még nem lesz édesebb a szájíze. De ba egyszer azt mondja, hogy citrom ..: — Aki túlfeszíti a húrt, megsebezheti önmagát. — Senki nem ad olyan «árnyakat, ixúai a szaUáert Wagnerhangverseny Wagner-hangversenyt rendez a Filharmónia/ december 19-én este 19.30 órai kezdettel a Miskolci Nemzeti Színházban, a Miskolci Szí mfon ileus Zenekar. Tern esi Mária. Molnár András,' Berczelly István énekművé-í szék közreműködésével. Vezényeld Mura Péter. Vázlat
