Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)

1983-12-17 / 297. szám

1983. december 17., szombat ÉSZAK-MAGYARORSZAG 5 A beszélgetés résztvevői: Káli Sándor, Lengyel Ágostonná, Szilágyi Sándor, Máté József és Petra József Kerekaszta i-beszélgetés igény, szükség van a véle­„Hála, istennek, elvitték a férjemet börtönbe... De most meg a gyermekeim tava­lyi hiányzása miatt kiküldtek egy papírt, hogy december 1- en én is jelentkezzek a bör­tönben, ha az .1500 forint bír­ságot nem fizetem ki .. . Nem kapok csak 1250 forint GYES-t, ebből most hogy fi­zessek ki mindent.. . Kérvé­nyeztem, hogy a büntetést 250 forintjával fizessem ki, de nem engedélyezik . . . Na­gyon kérem Önöket, ha csak tudnak' legyenek szívesek segíteni rajtam . .. Előre is köszönöm ...” Teljes név, cím. Mellékelt a levélíró egy határozatot is, amely azt ta­núsítja, ha nem fizetik ki a pénzbírságot, rendőrség út­ján fogják elővezetni az el­zárás letöltésére. Ezek alapján indultunk el november utolsó napjaiban az egyik megyebeli városba. Nem mintha az újságíró ké­pes volna bárkit is megmen­teni az elzárástól, netán ren­delkezne az említetthez ha­sonló pénzbírságok kifizeté­sére külön alappal. Igaz, ezek nélkül viszont csak kibic- nek, legjobb esetben is jóin­dulatú kíváncsiskodónak tűn­het a riporter. Hacsak nem sikerül közben olyan infor­mációk birtokába jutnia, amelyek a későbbiekben mindannyiunk számára ta­nulságokkal szolgálhatnak. Az iskola A levélíró hét gyermeke közül jelenleg négyen járnak iskolába, s az említett bírsá­got az anyára a két nagyob­bik leánygyermek tavalyi hi­ányzásai miatt rótták ki. B. Gy. tanárnő, az iskola ifjú­ságvédelmi felelőse: — Évek óta ismerjük en­nek a családnak a gondjait. A legnagyobb gyerek is ide járt, de sokat hiányzott, nem fejezte be -a nyolc osztályt. Apjával együtt került bör­tönbe. Talán^ megérti, ha ezek. után a két nagyobbik lányra még jobban odafi­gyeltünk. A család -*T első­sorban az apa iszákossága miatt — áldatlan körülmé­nyek között élt, részben en­nek is tudható be, hogy a gyerekek sokat hiányoztak az iskolából ... Az idén, hogy az apa börtönben van, jóval többet járnak iskolába. Meg­győződésem, hogy jóravaló, szorgalmas teremtések, tu­dom, otthon sokat dolgeznak, különösen a nagyobbik lány. De a hiányzások mellett nem mehettünk el szó nélkül, ne­künk a szülő figyelmezteté­se után nincs más módunk, mint a följelentés. A vékonypénzü kislány­nak legfeljebb a szeme kü­lönbözik hasonló korú tár­saiétól. Fáradtabb, örege­sebb, szomorúbb. Varrónő szeretne lenni, s mindezt olyan félénken, szemlesütve ádju elő. hogy óhatatlanul régvolt, szomorú sorsú varró­lányok emlékét idézi. Sike­rül terve? Nem? Tény, hogy idén jóval kevesebbel hiány­zott az iskolából. Az ifjúságvédelmi felelős szerint jobban tudnának se­gíteni a gyerekeknek, ha napközibe járnak. A tanács kifizetné az ellátásért járó összegei, s a rendszeres dél­utáni felügyelet mellett biz­tosítva lenne a gyerekek ki­elégítő étkezése is. A tanárnőt hallgatva élet­tel telítődik az elcsépelt megállapítás, a pedagógus nemegyszer emberfeletti munkájáról, amivel alkal­manként hivatásának gya­korlása jár. Az anva Éppen az ebédet készíti, mikor becsengetünk. A la­kás tiszta, rendezett, az Es ami benne van egyik heverőn nagyobbacska leány alszik, a másik szobá­ban a pár hónapos apróság. Az asszony szinte megismét­li a panaszos levél tartalmat. Elmondja, hogy 3360 forint családi pótlékot, 1000 forint GYES-t kap havonta. Amíg a közeli gyárban dolgozott, jól keresett, de a három műszak miatt nem tudott maradni, miután elváltak, így munka­helyet változtatott. Aztán megszületett a hetedik gye­rek. aki elég sokat beteges­kedik. De januárban, ha egy kicsit megerősödik, bölcsö­débe adja, a nagyobbakat napközibe, és munkába áll. Csak az a baj — mondja —, hogy, bár férjének törvény szerint ki kellett költöznie már a lakásból, a változást a személyi igazolványába nem vezettél? be, s erre hivatkoz­va szabadulása után esetleg újból visszaköltözik. A tanács Sz. M. szabálysértési elő­adó a család nevének pusz­ta említésére fújja a hatá­rozatokban foglaltakat. Sze­rinte ezzel a szülővel nem lehet mit kezdeni, még a bírságolás sem hat, évek óta hasztalan küldi a pénzbün­tetéseket. Ha az iskolából megérkezik a feljelentés, s az abban foglaltak igaznak bizonyulnak, neki az a fel­adata, hogy kiszabja a bír­ságot. A szabály az szabály, rendnek kell lenni. Dr. S. S., a gyámügyi fő­előadó is jól ismeri az ügyet. Az egyik gyermeket védő­óvó pártfogói felügyelet alá helyezték, egyelőre többet tenni nem tudnak. Ha az anyának börtönbe kell vo­nulnia, a gyerekeket nem veszik állami gondozásba ar­ra a néhány napra. Egyéb­ként is az anyának jogai vannak, kérheti méltányossá­gi alapon, a büntetés mellő­zését, kérheti a börtönben le­vő férjtől a gyermektartás fizetését, kérheti, amíg a pénz megérkezik, az összeg allym által megelőlegezését. Igaz, hogy az anya erről mit sem tud, de hát jár ide elég gyakran, majd elmondja ne­ki a lehetőségeket. A szabálysértési előadó szerint a méltányossági ké­relemnek nem sok teteje van, bár igaz, hogy a jelen­legi büntetés még a gyere­kek tavalyi hiányzásaiért jár, amikor még velük la­kott az iszákos apa, aki gyakran kizárta az egész családot a lakásból, a gye­rekeket is rendszeresen ver­te, nemegyszer brutális mó­don, így azok a hiányzások jórészt ennek a számlájára írhatók. Karácsonyra talán minden, rendeződik? Talán. Legalább­is ami ezt az egyetlen ügyet illeti. Az anya megkísérli kérvényezni a bírság eltör­lését, ha nem megy, kölcsö­nökből valahogy ’ kifizeti, hogy ne kelljen bevonulnia az elzárásra. S talán sikerül megkapni a férjtől az elma­radt gyerektartási pénzt is — reménykedik. Talán sikerül megoldást találni, legalábbis, ami ezt az egyetlen ügyet illeti. De mellette még van száz, ezer hasonló ügy, amely a kívül­álló számára mind egyfor­ma. Ám az ezer akta mögött ezer emberek állnak, akiket, ha nem pusztán aktaként ke­zelnek, talán segíthetnek ab­ban. hogy végre valóban em­ber módjára élhessenek, föl­téve persze, hogy mindezt ők is így akarják. A politikai közgondol­9 kodás és aktivitás helyzetéről, fejlődé­séről, a politikai vitakul­túráról, a szakapparátusi és a testületi döntések elő­készítéséről, azok összhang­jának szükségességéről, az ezzel kapcsolatosan fellel­hető formalitásokról beszél­gettünk kerékasztalunk "észtvevőivel: Lengyel Agos- tonnéval, a miskolci Avas Bútorgyár személyzeti ve­zetőjével, a szolgáltatóipari pártbizottság agitációs és propaganda munkabizottsá­gának vezetőjével, Máté Józseffel, gazdasági-műsza­ki tanácsadóval, a Miskol­ci Építőipari Vállalat párt­vezetőségének titkárával, Szilágyi Sándorral, a Mis­kolci Ingatlankezelő Válla­lat osztályvezetőjével, a szolgáltató pártbizottság pártépítési munkabizottsá­gának vezetőjével és Káli Sándorral, a szolgáltatóipa­ri pártbizottság titkárával. Szerkesztőségünket Petra József képviselte. — Fórumainkon az igazi vélemény ütközés, a nyílt és hogy ódivatú szpt használ­junk: a lovaglás küzdelem ritka. A más véleményt valló pedig gyakran nem vitapartner, hanem „ellen­ség”. Igaz-e ez, s ha igen, akkor miért? Káli Sándor: — Nagy­részt így van és ennék sok­féle okát látom. Egyik, hogy az ismert történelmi okok következtében nem alakultak ki eléggé a de­mokratikus politikai kultú­ra tradíciói. De nem lehet mindent a „történetiség­gel” magyarázni, jelenkori fejlődésünk sok rossz be­idegződése is akadályozza tartalmasabb vitakultúrán­kat. Évek óta mondjuk, hogy demokratikus fóru­maink megvannak, csak tartalommal kell megtölte­ni őket. Én sokszor úgy ér­zem. hogy a tartalomhoz kellene igazítani fórumain­kat. Szilágyi Sándor: — A kü­lönféle tanácskozások, pél­dául párttaggyűlések, be­számolók sokszor nem ösz­tönöznek eléggé gondolko­dásra, eszmecserére, vagy vitára. Lekerekített, legöm­bölyített „előadások”, ame- , Ivek elhangzása után sokan a „folyosón” mondják el véleményüket. Máté József: — Igaz, hogy ezek a beszámolók, vagy tervjavaslatok — ne­vezzük bárminek — sok­szor olyan jól elő vannak készítve, hogy- fölösleges és öncélú dolog lenne rajtuk vitatkozni. Viszont nem va­gyok meggyőződve, arról: nem kellene-e az. előkészí­tésbe több embert bevonni, és talán az előterjesztéskor is jó lenne többet szólni az előkészítő munkálatról; ál­talában több, alternatív ja­vaslatra ienne, szükség. Lengyel Ágostonná: — Sok embert az általános műveltség, a beszéd- és ki­fejezőkészség hiányosságai is gátolnak abban, hogy na­gyobb fórumokon elmond­ja véleményét. Gazdasági nehézségeink természetesen nem jelentenek kedvező te­repet a közművelődésnek. A formálisan megnöveke­dett szabad idő nem jelenti azt, hogy tartalmasán el­töltött szabad idővé vált. A gazdasági munkaközös­ségekben. a másodállások­ban. vagy akár a kisker­tekben. és esetleg családi ház felépítése során vég­zett munka nem mindig se­gíti elő a kulturálódást, végső soron visszahúzó erő­ként hat demokratikus fej­lődésünkre. — Annyi vita zajlik ma­napság nálunk, hogy ember legyen a talpán, aki eliga­zodik köztük. Az állandó használatban elkopott aszó valód: jelentése is, vitának nevezzük azt is, aminek semmi köze a nézetek nyílt szembesítéséhez. Jó néhány vitának, vagy eszmecseré­nek nevezett valami in­kább nevezhető csoportos monológnak. Káli Sándor: — Azilye- neket illusztráló esetek mellett számos jó példát találunk, hiszen vélemé­nyem szerint a sok ellent­mondást hordozo és ellen­érzést kiváltó GMK-k, vagy pedig a vállalatok ma még ritka önelszámoló egységei is egyfajta gyakorló tere­pei és példái lehetnek vita­kultúránk minőségi fejlő­désének. Ezekben a közös­ségekben, amelyekben egyé­ni és csoportérdekek, sőt társadalmi érdekek is üt­köznek — lényegi viták folynak. , Máté József: — Kisebb csoportokban szívesebben nyilvánítanak véleményt az emberek. Ilyenek voltak a mostani beszámoló taggyű­lések előtti pártcsoportülé­sek és az ismét örömmel fogadott személyes beszél­getések. — Voltaire egryszer azt mondta: „Egy szóval sem értek egyet azzal, amit mond. de mindhalálig vé­dem azt a jogát, hogy ezt elmondhassa”. Ez a jog ná­lunk ma már természetes, de nem jelentenek-e sokak számára visszahúzó erői a Jj'írálat utáni különféle nyílt, vagy burkolt szankciók. Például munkahelyi veze­tők részéröl. Káli Sá ndor: — Érré volt és bizonyára lesz is — re­mélhetőleg minél kevesebb — példa. Nálunk volt már számos olyan testületi ülés, jó néhány taggyűlés, amely­nek résztvevői az előter­jesztésekből érezték, hogy menyükre, amelyek elmon­dása után „harcos” viták­ban döntött ünk. De az erő­teljesebb fejlődés gátjaként érzem, hogy sokszor a párt­szervek különböző — ná­lunk is volt rá példa — előterjesztései kijelentő módban készülnek. Ez már önmagában is akadálya le­het az esetleges ellenvéle­mény kifejtésének. Kevés bennük a kételkedés, az al­ternatíva ... Máié József: — ... és a kérdés, a jö kérdés, amely a különböző, akár - az el­lentmondó, akár a helyeslő, egyetértő véleményeket nyíltabban a felszínre hoz­ná. Másik probléma, amire Lengyélné is utalt., hogy sokan csak a problémák, a kérdések szűk kőiéhez tud­nak hozzászólni. Szilágyi Sándor: — Eb­ben viszont nemcsak a szak­mai és politikai műveltség hiányosságai a gátló ténye­zők, hanem az is, hogy a különféle anyagok, előter­jesztések olyan „magas szin­tű” szakmai, politikai zsar­gonban készültek, hogy egy átlagos képzettségű dolgozó számára nagyrészt érthetet­lenek, vagy pedig nem ott és akkor kellene előadni, hanem valahol a miniszté­riumban. Például el tudom képzelni, hogy egy éves tervjavaslatnak többféle változata készüljön: olyan is, amelynek rövidebb, tö­mörebb, de nem primitíven vulgáris, hanem a lényegre koncentráló változatát, pél­dául termelési tanácskozá­son is meg lehet tárgyalni, vitatni. Lengyel Ágostonná: —A nagyobb aktivitást fékezi, hogy sokaknak rossz ta­pasztalatai vannak, mivel nem kaptak és nem kapnak választ a kérdéseikre. A semmitmondó. homályos válaszok „elősegítik, tartó­sítják” a passzivitást. Ta­pasztalataim szerint az idei beszámoló taggyűléseken is aktív viták voltak a párt belső életéről, de már ke­vesebbet vitatkoztak ideo­lógiáról. A politikai vita­körökben —. amelyek sok helyen felvették a pártok- tatás formális vonásai! v — sincs igazi eszmecsere. Ha van, akkor elsősorban a nagypolitika kérdéseiről. — Mi ennek az oka, és igaz, hogy nem tudunk kész recepteket adni, de hogyan lehelne az aktivitási, a vi­takészséget. a politikai kul­túrát minőségileg javítani, fejleszteni? Káli Sándor: — Ne csak a fórumokra koncentrál­junk. hiszen nevezhetjük bárhogyan azt az esetleg spontán alakuló csoportot, azt a közösséget, ahol elő­adhatók a különböző véle­mények. Például a Miskol­ci Közlekedési Vállalatnál számos jó példa és demok­ratikus vezetői módszerek igazolják, hogy milyen eredményes lehet az alkotó- ■ csapatmunka, a megoldan­dó feladatok, problémák nyílt feltárása. Szilágyi Sándor: — A pártbizottság kezdeménye­zésére az ingatlankezelő vállalatnál is kísérletezünk „ötlet-rohamnak” nevezhe­tő kiscsoportos eszmecse­rékkel, amelyben sokféle,' egymással ellentmondó vé­lemény és hasznos javaslat kerül felszínre. A demok­ratikus vezetési stílus egyik fontos biztosítéka az ered­ményesebb politikai-szak­mai aktivitásnak. Lengyel Ágostonná: — A közéleti aktivitáshoz meg­felelő információk, tájéko­zódási igény, érdemi kér­dések, alternatívák is kel­lenek és minél több gya­korlati példa. Es gyakorló­terep. Máté József: — A ré- , gebbi idők sokszor dikta­tórikus módszerei sok eset­ben eredményesek voltak, de közös érdekünk, hogy minden rossz beidegződés­től megszabaduljunk. Káli Sándor: — Sokszor - nagyon nehéz helyzetben vannak a gazdasági és po-_ litikai vezetők — minden ■szinten. De egy biztos, Bo­lyai Jánost idézve: nem perbeszédre, hanem párbe­szédre van szükség. Az is igaz: a pártszervezetekben,. is példát kell mutatni; mind jobban érvényesítve - . alaptételünket: a pártde- • mokráeia ellető ereje, for­rása. példája a szocialista demokrácia fejlődésének. Beszélgetésünket most sem zártuk le, csak abba­hagytuk. Célunk az volt, hogy a politikai kultúráról, ha úgy tetszik, vitakultú­ránkról szóló nézeteinket, az általunk vélt igazság egy részét ily módon meg­beszéljük. A nyilvánosság segít abban, hogy az "esz­mecserék néhány követkéz- . (etése együttes cselekvéssé érlelődjön, Hiszen a leg>- jobb vita csak előkészítheti, de nem helyettesítheti a tettet. Csendes Csaba

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents