Észak-Magyarország, 1983. december (39. évfolyam, 283-307. szám)
1983-12-15 / 295. szám
ÉSZAK-M AG YARQRSZAG 4 1983. december 15., csütörtök Borsos István szobrai Nézőtéri meditáció Üldözés és menekítés Egy kocka A matróz, a kozák és a hamiskártyás című szovjet tűmből (Vitalij Szolomin) Dtikla-völgyi vázlat V, Mczey István rajza PártcsopertÉ munkája a sátoraljaújhelyi Elzett Műveknél Két új filmet kínálnak mától a miskolci premiermozik. Emiik sem különösebben jelentős, de mindkettő izgalmas, s mindkettőben igen sok a véletlenszerűség. Az egyik egy üldözés- története, a másik pedig egy mentési akció. D. B. Cooper üldözése a címe a Roger Spottiswoode rendezte amerikai filmnek. A film alapjául J. D. Reed Szabadesés című regénye szolgált. Ebben a filmben három leszerelt amerikai katona, három dörzsölt vietnami zsoldos egymással való küzdelmét látjuk, ügyanis az egyik elkövet egy nagyon ügyesen kigondolt, és nagyon nagy gazemberséget, egy kétszázezer dolláros rablást, a másik kettő pedig őt üldözi. Az egyik azért, hogy a jelenlegi munkáltatójának, egy biztosító társaságnak visszaszerezze a pénzt, a másik meg pusztán csak a pénzért. A két üldöző a lapok, meg a televízió híradásaiból rájön, hogy a tettes csak az ő társuk lehet, hiszen azok a fogások, amelyekre felfigyeltek a kirabolt repülőgép utasai — ugyanis a rablás repülőgépen történt —, közösen betanult és igen sokszor gyakorolt dolgok. Az egyik üldöző ráadásul kiképző őrmester is volt, most «agy örömmel indul a bizto- •ritó vállalat megbízásából bűnözővé lett társa felkutatására. Folyik a hajsza autóval, lóháton, gyalog, repülőgéppel, erdőben,- sztrádán, minden elképzelhető körülmények között, zuhatagökkal tarkított -vad folyón is, mesteri módon elkészített izgalmas jelenetek követik egymást, ám végül az üldöző őrmester beéri némi borravalóval, a rabló pedig boldogan elmegy a pénzzel. Ügy látszik, a vietnami zsoldosként tanultakat jól hasznosítja. Hogy aztán ennek a filmnek mi a tanulsága, ki mellé áll oda, az bizony nagyon vitatható. A matróz, a kozák és a hamiskártyás története 1919-ben. a Krímben fonódik össze, amikor egy Antonyina Csu- mak nevű bolsevik lányt akarnak mindhárman, először egymástól függetlenül, 'majd közösen kiszabadítani a fehérek fogságából. A Konsztan- tyin Hudjakov rendezte film meglehetősen leegyszerűsíti a történetet. A három önkéntes menekítő, akik tulajdonképpen mindnyájan egy-emi más Antonyinát kerestek, fehérek tucatjait győzi le, míg végül maga is éleiét áldozza, ám a lány megmenekül. Elsősorban -fiataloknak ajánlható film- történet, amely itt-ott erősen vét a logika szabályai ellen, hősei vagy nagyon jók, vagy nagyon gonoszak, de amíg nézzük, nem unatkozunk. (benedek) Az encsi művelődési központban láthatóak Borsos István szobrai e hét elejétől. Nem egyedül mutatkozik be, a budapesti illetőségű M. Szabó Mária hangulatos, atmoszférateremtő, s mégis tinóm pasztelljei társaságában láthatóak az encsi szobrász raka- cai márványba' faragott kövei, terrakotta szobrocskái. Az elmúlt évek terméséből válogatott 3 szobrász az otthoni bemutatkozáshoz, az újbóli magamegmutatáshoz, olyan alkotásaiból, amelyek korábbi encsi kiállításán. még nem voltak láthatók. Tette ezt többek között azért, hogy az otthont adó közösségnek, a nagyközségnek egyfajta képet rajzoljon fel művészi fejlődéséről. Az előbbiből következik, hogy az utóbbi évek termésének legjavát láthatjuk együtt; a Szárnyalás, a Nikó, a Kagyló vagy a Labilitás azonos tőről fakadva ugyan, de művészetének széles horizontját tudják bemutatni. A realista stílustól az elvont formáig, az absztraktig, amikor már csak a lényeg marad meg, a tiszta forma. Borsos István mégis végtelenül emberi marad mindvégig, emberi vágyakkal, érzelmekkel, hittel. Alighanem kevésszer volt alkalma márványszobrai mellett, játszó-kedvében megformált terrakotta szobrocskáit, inkább groteszkjeit is látni a nagyközönségnek. (A pedagógus képzőművészek miskolci tárlatán néhány szerepel most.) Olyan emberi magatartásformákat karikíroz ki bennük végtelen pontossággal és élességgel, mint a már embert tipró meghu- nyászkodés, kapzsiság, hatalomvágy. Ha márványszobraiban a kapcsolatokat, az őszinte emberi érzéseket nemes egyszerűséggel mutató alkotót dicsértük, akitor ezekben a groteszkekben végtelenül pontos jellemábrázoló képességét kell említenünk. Az encsi művelődési központban egyébként december 24-ig teltinthető meg a kiállítás. <«*. a.) A pártalapszervezetek most folyó beszámoló taggyűlésein egyre több szó esik a pártcsoportok tevékenységéről, munkájuk továbbfejlesztésének lehetőségeiről. Ezt a megkülönböztetett figyelmet azzal is kiérdemelték a pártcsoportok, hogy egész tevékenységükkel rendkívül sokat tehetnek és tesznek is mind a termelést segítő, mind a politikai munkát befolyásoló feladatok megvalósításában. Ezt a megállapítást erősítette meg a Sátoraljaújhelyi városi-járási Párt-végrehajtóbizottság is, amikor az elmúlt napokban megtárgyalta az Elzett Művek pártbizottságához tartozó pártcsoportok idén végzett munkáját. A gyárban működő' pártalapszervezetek mindegyikénél a taglétszámnak megfelelően alakultak pártcsoportok. Megalakításuknál különös tekintettel vették figyelembe azokat a sajátosságokat, melyek a több műszakból, vagy a folyamatos műszakból adódtak. Ennek megfelelően viszonylag reális létszámú pártcsoportok szerveződtek, ami alapszervezetenként átlagosan mintegy 10—14 főt jelent. Ilyen feltételek mellett kedvező lehetőség nyílt mindenütt a hatékonyabb pártcsoport-te- vékenységhez. Bár az előkészítés időszakában az üzemi pártbizottság alapos felmérést és elemző munkát végzett, a pártcsoportok rendszeres munkája mégis csak az elmúlt években kezdett általánossá válni. A javuló tevékenységnél jelentős mértékben közrejátszott az a vb-állásfoglalás is, melynek értelmében az alapszervezeti taggyűlések számát évi tizenkettőről tízre csökkentette. Természetesen ezzel egy időben megkövetelte minden alapszervezettől, hogy % kieső taggyűlést a pártcsoportok által végzett munka színvonalának emelésében és összejövetelük rendszeres megtartásával kell biztosítaniuk. A pártalapszervezetek minden évben áttekintik a végzett csoportmunkát és állásfoglalásban rögzítik a következő időszak tennivalóit A pártcsoportokkal való rendszeres foglalkozás eredménye mindenekelőtt abban jelentkezik, hogy jelentős mértékben javult a pártalapszervezetek politikai tevékenysége. Másrészt ezekben a csoportokban tevékenykedő párttagok könnyebben mozgósíthatók; segítik az alapszervezeti taggyűlés előkészítését, valamint a párttagság őszinte állásfoglalásának felszínre jutását. Különös mértékben kiemelhető, hogy a csoportok munkájának erősödésével az alapszervezetek taggyűlései az előzőekhez viszonyítva lényegesen színvonalasabbakká, aktívabbakká és kritikusabbakká váltak. A pártcsoportok munkájának értékelésekor jó gyakorlatnak minősítette a testület, hogy a csoportüléseket minden alapszervezetnél az úgynevezett kötetlen forma jellemzi, amely elősegíti, sőt nem egyszer bátorítja az őszinte véleménynyilvánítást, a szenvedélyes, de pártszerű viták megvalósulását. A pártcsoportok eredményé® tevékenységében meghatározó szerepe van a feladatok jó megválasztásának. Ennek következtében olyan témaköröket kell meghatározniuk, amelyeknél a legnagyobb önállóság és véleménynyilvánítás juthat kifejezésre. Az ilyen kötetlen formák megvalósulását kedvezően segítik a tagfelvételek elbírálásai, A csoport tagjai szinte kivétel nélkül véleményt mondhatnak a párttagságra jelölt munkájáról, emberi magatartásáról, segítve ezzel a még reálisabb véleménykialakítást. Ugyancsak helyes módszer a pártcsoportülések olyan napirendje, amely lehetőséget biztqsit valamennyi kérdésnél a mélyebb és alaposabb tájékozódásra. Különösképpen lehet ezzel a lehetőséggel élni azokban az esetekben, amikor a taggyűlés idő, vagy más ok miatt nem tud többet foglalkozni egy-egy témával. Ott a pártcsoportok segíthetnelj. a kérdés napirendre tűzésével is. Ilyen és ehhez hasonló csoportértekezletekre az elmúlt évben is több példával szolgáltak az Elzettnél működő pártcsoportok, mikor is olyan tájékoztatókat tűztek napirendjükre, mint a fegyelmi útmutatók Ismertetése, a tagfelvételek megvitatása, a tagdíjfizetéssel kapcsolatos kérdések, a szocialista munkaverseny javításának és kiszélesítésének lehetőségei, valamint a különböző rendezvényekre való mozgósítás. E feladatok természetesen csak egyik lehetőségét jelentik a pártcsoportok tevékenységének. Ilyen, ha ennél nem fontosabb az a munka, amit az emberi kapcsolatok erősítése és tartalmasabbá válása érdekében tesznek. fii közös együttlét eredményeként jobban megismerik egymás gondjait, munkahelyi, családi körülményeit és ennek alapján segíthetnek a problémák leküzdésében. Az emberi kapcsolatokon túl nagy szerepet töltenek be a pártcsoportok úgy a pártmegbízatások segítésében, számonkérésében, mint az információk összegyűjtésében. De meghatározó szerepet kapnak a politikai munka olyan területei is, mint a felsőbb szervek határozatainak ismertetése, a tagság politikai ismereteinek növelése, valamint a pártoktatás előkészítése és rendszeres segítése. A Sátoraljaújhelyi városijárási Párt-végreh a j tóbi zott- ság úgy értékelte a gyárban folyó pártcsoport-tevékenysé- get, hogy a rendszerességben és a tartalomban elért javulás mellett az egyes területeken eltérő színvonalú és mennyiségű munka folyik. Ugyanakkor utalt arra Is, hog„ biztosítottak a feltételei annak, hogy ezek az eltérések a jövőben kiegyenlítődjenek. A"' csoportülések jó fórumot biztosítanak a pártmunkát segítő elvszerű, őszinte és közvetlen hangvételű viták kibontakoztatására. , ' V. M. j Sok dologgal vagyunk • úgy, hogy akkor kéne nagyon — amikor éppen hiányzik; akkor sza- lasztjuk a kérdést válaszért: bét miért nincs? Hogy milyen jó, például egy kézikönyv, egy összefoglaló jellegű kiadvány, bibliográfia adott témában — azt nézőként is tapasz* talhattuk, amikor a sárospatakiaknak drukkoltunk legutóbb a tévé Jókai-vetélke- dőjén. (A színvonaltól függetlenül.) Bizony, itt is jól jött, ha éppen kéznél volt egy könyv, például azokat a helyeket tartalmazva, esetleg képpel megmutatva, ahol a „nagy mesélő” élt, lakott, megfordult, . De nem csupán irodalmi múltunkkal-helyeinkke! vagyunk így, a művészet más ágaiban is nagyon jó, ha kéznél van — a vetélkedők nélkül is — egy kisegítő könyv, füzet, kiadvány, lexikon « más. A múlt idők múlt eseményeit, mind, ki tudná fejében hordozni ? A történelemnek mindazonáltal vannak jeles eseményei, nem is csupán „világbéliek”, hanem nemzetiek és helyiek is. A szű- kebb pátriának mindenütt megvannak a megőrzésre érdemes „emlékhelyei”. S ki a múltat nem becsüli... a jelent nem érdemli. (Más- képi: „ha a múltat nem becsüljük — jelenünknek- nincs jövője”.) Az utóbbi években felerősödött a múltismeret, a történelemismeret hiányainak mondása. Például nemnek» múltunk dolgaiban. A Júányoksrt »em lehet „nagy ugrással” bepótolni, az firt betölteni. Itt az „apró lépéseknek” van helye. A meg nem tett lépéseket kinek- kinek ekként kell és lehet pótolnia. « Ilyen „apró lépés” lesz az, ha majd a Munkásmozgalmi Múzeum — például — megjelenteti a magyarországi történelmi emlékhelyeket tartalmazó, a legjelentősebbeket bemutató és összefoglaló kiadványát. S ilyen lesz megyei múzeumi igazgatóságunk — hasonló indíttatásból [elvállalt „műve” is: Borsod-Abaúj- Zemplén megye történelmi emlékhelyeinek Iciadvány- ban felsorakoztatott ismertetője. A célról, a szándékról el lehetne ismételni a korábbiakat, a lényeg azonban az, hogy ez kéznél legyen iskolákban, könyvtárakban, az érdeklődőknél. Hogy tudjuk legalább: gazdái örökségünket. A Herman Ottó Múzeum szakemberei már tavaly hozzáláttak e nagy munkához, s amiért most erről megemlékezünk, az dr. Veres László igazgatóhelyettes szavaival így is megfogalmazható: „segítséget kérünk" ... Ami eddig történt, ami eddig van, az sem kevés: „Általában ismerjük a megyében levő szobrokat, az első és a második, világháború emlékműveit... Amiről nagyon kevés információnk van: a temetőkben nyugvó, nemzeti történelmünkben jeles szerepet vállaló személyiségek nevei, síremlékeinek holléte. Éppígy, jó lenne felderíteni különböző épületek alkotóinak megörökített »megemlékezését a munkáról«, tehát ha tudnak valamely településen, lakóházban olyan tábláról, ami az építő, tervező, a készítő nevét, az építés idejét tartalmazza, szeretnénk erről felvilágosítást kapni.” Egyszóval: szeretnék a múzeum illetékes szakemberei, hogy közüggyé váljék a felderítőmunka Miskolcon és a megyében. Hogy a segítségre ekként is buzdítjuk megyénk lakóit, annak egyik oka az, hogy Borsod-Abaúj- Zemplén gazdag az emlékhelyekben, de nagyon is nagy ahhoz, hogy néhány ember végigjárja és megtudakolja a „mibenlétet és a hollétet”. S a múzeum szakemberei régen elküldöttók a tanácsokhoz az e célra összeállított kérdőíveket: sajnos, a vlsz- szaérkezett jelzések száma nagyon kicsi a postázott borítékokhoz képest... ...pedig: magam is tapasztaltam a megyét járva,, hogy településeink nagyobb részében vannak nagyon bő őrzői és megörökitői múltunk emlékeinek, emlékhelyeinek. Talán nem jutottéi hozzájuk- a kérés ... Segíthetünk: Az 1832—1962. közötti időszakból milyen emlékmű található a településen?; milyen emléktábla található a településen?; a községben nyugszik-e olyan, nemzeti történelmünkben kiemelkedő személyiség, aki a történelmi emlékhelyek megyei kataszterében említésre méltó lenne?; található-e a településen olyan emlékfa (természeti érték), amely a hagyomány szerint nemzeti történelmünk kiemelkedő egyéniségének állít emléket (pl. szabadság- harc vezetőinek emlékfája)?... A miskolci Fogarasi Tivadar és Fogarasi Gusztáv már elkészítette Köztéri képzőművészeti alkotások B.-A.-Z. megyében című munkáját, s ezzel együtt jelenleg 1500 adat áll a múzeumosok rendelkezésére. De várják és kérik a további segítséget a „fehér foltokról" címük: Herman Ottó Múzeum Igazgatósága, Miskolc, Felszabadítók útja 28. Most mindannyiunk érdekében lehet tollat és papírt lógni. A múzeum munkatársai előre is köszönik,.. Tcnagy Jóméi
