Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

¥985. iWHwmfcer 6., wsö'rntrp

ESZAK-MAGYAR0RS2ÁG 9

A frontharcosok es© léről estére összejöttek Grigorov tanító hasiban, hányták-vetették, milyen hatalmat létesítsenek? El; vik az öregek is, hogy meg.tóUgassálc a vakmerő beszédeket, de rit- kást szóltak közbe, hallgatagon szívták a pipát, és a hegyi lakóktól eltanult szökés szerint késeikkel pálcákat faragtak, össze-össze- aézíek, fejüket csóválták.

— Én úgy vélem — mondta Makszim, és bál.- íán körbe jártatta pillantását a jelenlevőkön —, ki kell tépni a méregfogakat, tartóztassuk le az atamání.

— Ballal indultál a táncba, Makszim. Ha letartóztatjuk az atamánt, a koísúkok másnap valameny- nyvüniket lelőnek, lekasza- ifeteafc...

— Ostoba — hallgattatta ci a beszélőt egy fiatal ko- aák. — Ügy kell nelcem az írtamén, mint üvegesnek a hanyattesés. Elcsapni nem nehéz, de kit állítunk a K«tei!syiea élére?

— Jemaikát — nevetett Saoúny i csen k o kozák alhadnagy, és kilódította a középre Jemeljan Pereszvet aaaSért. — Egy ilyen fejjel «errjrni, gondunk nem lesz.

Pereszvet nagy zavarában ötobr módjára forgatta borzas kobakját, valamit .nyöszörgőit, és vissza hőkölt a sarokba, körülötte hangok dörögtek:

— Mars a lóca alá.

r— Még*a disznónak sem képes moslékot keverni.

— Azt nem fogjuk megengedni, mint más. helyeken, hogy valamilyen ág- ijólsaakadt kerekedjen föli- hénk... Még hallani is ózöenjrvi: ott őrmestereeske, amott halász, emit* meg Kvarttóz vezeti a 3Z*anyácát.

— Krisztus is ács voút — jegyezte meg egy tisztes külsejti muzsik, Potapov, <*■/. evangélisták szektájának vezére.

— Aramá lehetetlen — jí’ftókozolt Szotayicsenkó — mdféle ács? Pallér volt ■waigy yalámi más .,. Miég hogy ács... ha leütöd a tejem, se hiszem.

Olyan hahota támadt, »kárba leomlott volna egy tarakás.

Be a sarokba szorított Srótnyicsenko nem hagyta magát:

' — Született kozák vagyok. Kiérdemeltem két Girörgy-keresztet meg egy érmet. S nekem Jemelka parancsolgasson? Abból mw esztek.

Makszimnak a szivébe nyilait, rátámadt a kozák alhadnagyra.

— Ügy látszik, testvér, még nem laktál jól a tábornok új pálcájával. Ha eléd állítanak egy arany vállrojtos szalmabábut, az előtt is kihúzod magad és tisztelegni fogsz. A generálisok ór>eg az atamánok nagy pénzeket húztak, sokáig szívták a vérünket. Olcsóbb elöljárókra van szükségünk. A közösség apraja-nagyja rajtuk tartja majd a szemét. A választott komisszár, legyen akár az ördög, a szemünk előtt lesz. Ahogy észrevesszük, hogy nem azt csinálja, amit kell, útilaput a talpára, és másikat választunk ...

— Felkérjük Grigorov «rat, jó beszélőkéje van.

— Beszélőkéje van, de békés ám, a helyzet pedig ... — Makszim úgy bocsánat keiően, röviden a tanítóra mosolyodott, és ku- tatóan a szemébe nézett — háború-szag van. Békésekre nincs szükségünk.

Grigorov hevesen felugrott, és sokáig beszélt-beszélt, Oroszország fényes jövőjéről, a forradalomról, a népi kormányzásról és a valamennyi nemzet és réteg kőzett megbékéléséről. A csendes, álmodozó természetű ember távoli ifjúságában lelkesedett a forra- dairrvi eszmékért, de mikor a legjobbakat elítélték, a gvengélv meghátráltak. Mégha trail és elköltözött a városból Grigorov is.. Több mint tíz esztendeje tanítós- kodott a sztanyreábon, verte a táras lök fejébe a helyesírás egysaerű szabályait és az elemi matematika megingathatatlan igazságait... A megszokott szenvedéllyel és hosszasan beszélt, rossz szokásához híven valamilyen tárggyal játszadozott, vagy' gyors mozdulatokkal hol fel-, hol telekérte ui iáról esipfcetője hosszú, fekete zsinórját. Volt, áld hallgatta és unta, s voltak, akiket elbűvöllek az érthetetlen kacskarirtgós szavak, amelyekkel a tanító teletűzdelte beszédét, anélkül, hogy' maga észrevette volna.

Mikor végre fáradtan és boldogan lehuppant a székre, a városból idehurcolt szokás szerint megtapsolták, és a helyeslő suttogás e!jutott égő fülébe:

— Micsoda koponya ...

— Ez igen ... Ügy beszél, mintha könyvből olvasná.

— Uram Isten, mi lesz

— KÉSZLET —

velünk, csak te vagy a megmondhatója — Dany'ilo Sze- mibratov, a böllér, .zsíros batiszt zsebkendőjével meg- törö-lte izzadt arcát, melle vörös szőrzetét, hónalját és ritkán ejtve a szót, nyekeregte: — Szerintem, ha már kell, hát válasszunk egy megbízható embert, és szolgáljon felibe: egyik nap legyen atamán, a másikon komisszár.

Makszim ráreccsent:

— Azt már nem, Danyilo Szemjonovics, nem komá- zunk az ata manókkal. Darabokra kell tépni őket, és »am fáj többé a fejitefc.

— Figyeljelek, jó e*nbe- rcSr, Kuzselj maga akar komisszár tenni, sokat iákor a szarka, de nem bírja a farka!

— Jüem iWet. én tejvwkte1<am vagyok ... Klem totefc- swora előre, de kullogn i sem fogok; mert éíxtekel, mi tesz üt nálunk. Éjszakánként nem alszom, töröm a tejéinél. r

Az evangélista P«taper goemére hózta nyúlszőr kocsmáját, és a kijárat felé tartott: sewki»e sem nézve, mintha csak önmagának beszélne, mormogta:

— össznépi ima, bűnbánás és egymás bűneinek bocsánata ... De itt — a pokol bűze, istenkáromlás, haramiák bűnbarlangja ... Vérontás lesz — gyász tesz ... felfaljuk és kifosztjuk egymást, de a férgek felfalnak mmd; mny i un kát. Házaink kŰBoöbét felmeri »

gaz, egyedül a ragadozó vadak kóborolnak majd a föld színén ...

Ki gondolta volna, hogy még egy' hónap sem telik el, és az új izraeliták, óizraeliták, szombatosok, stundisták, reszketősök és a sztanyicában létező egyéb szekták tagjai testvéreikből alakított szakaszokat és századokat adnak a partizánmozgalomnak?

Makszám hajtotta a magáét:

— Vagy ide, vagy oda, csak minél hamarabb földet ...

— Ügy van, az idő nem vár, ideje véna osztani.

— Ugyan minek osztani? — csodálkozott a vörös Bobir —, föl van már osztva. Kimelegszik az idő, befogok, füttyéntek egyet, és ki a földre.

— Bűnbe jutunk.

— Majd vénségünkre le- Smádkozzuk.

— Az már nem az én gondom, nem erőszakolom senkire a földet.

— Hetvenkedj csak .' Mi. frontharcosok. nem tesszük le kezünkből a fegyvert, amíg be nem állítjuk a mi rendünket. Szabadság, egyenlőség, és veletek, vaddisznókkal semmiféle testvériség. Mi vagyunk az erő, azt míve- lünk, amit akarunk.

— Én nem tudom, ti mint vélekedtek — szólt Szerjoga Osztrouhov, a gárdista —, de engem aztán pány'vával sem tudnak be- logni a háborúba. Kihős- ködtük magunkat, elég volt. Épp ideje m-ár, hogy' éjszakánként assaooyatófc- kai hősködjünk.

— Misid csak aa aaiw»- Ijyokkal hadakoznál. Ha az ilyen, hősködésért kitüntetéseket osztogatnának, megkapnál minden György-fce- reszteí.

— Elég, ha csak: a háborúra gondolok, máris megfagy fáradt ereimben a vér, de mégsem karüthet- jök eh

— Meg vagyunk ákhua.

— Fad áHja utónkat —■ mondja Makszim —, hát Ve kell dönteni. Kivel kezdjük, mivel? Van-e mindenkinek fegy'vere?

Nehezen születtek a gondolatok.

Éjszakákat vitatkoztak át, kilátástalanul bukdácsoltak a rémhírek útvesztőiben, s ha lassan is, de a rátermettebbek megtalálták az igazi ösvényt.

Balogh József fordítás»

Vasas Károly njm

HEGEDŰS GÉZA:

Szonett az ünnepek

Ma Öt oz ünnep — emlékezni kell, overt winden üonep emlékeztető: wú ltokból őrzött ösztönző erő, melytől a lélek új célokra lel.

Ha itt az ünnep — megáll áz idő s leendőnek időtlenség felel: oz élő emlék bizonyságra jel,’ hogy a teendő meg is tehető.’

Az ünnepekkel bizonyít a múlt, mely évszázadról évszázadra hullt hogy jövendölfhöz talpazat legyen.

Az ünnepen a lélekteljes ész e közös célért emléket idéz, hogy tett rekesz legyen az értelem.'

fcé fcyifi’.jon a dóahiért. Sajog mindene, a lóba haso- gatózik. Aludni volna jó, és soha föl nem ébredni.

Csendje piszkálja az asz- szonyt.

— Minek él az olyan, aki awwyi fáradságot sem vesz, hogy hazahozza, ami nem kerül pénzbe. /Ha már cukor nincs a háznál, legalább melaszt főzhettem volna ...

Megreccsen a szék, amiből tudja az asszony, hogy amit mondott, annak indul a hatása. Elszántan mondja hát tovább:

—• Gazsi sógor tegnap is hozott. Az életrevaló, nem olyan tedd ide, hadd hüljön ki.

Erre sem szól semmit az ember, csak telehörpinti magát levegővel, aztán nagy érővel kifújja. Ez a fújás azonban már annak a kétségtelen jele. hogy nem fér odabent a tehetetlen düh. S mivel az asszony csak nem hagyja békén, két kézen megtámaszkodva. kümal-bajjal föltáoászkodik. Áll, kissé bizonytalanul, szánalmas pózban, aztán kitör:

— Rogyassza rád az isten a magas eget!

Es kilódul az ajtón. Még hallja az asszony erősített szövegét, de rá se hederít. Csak megy, viszi a méige.

Már éjszakába hajlik a* este, amikor benyit a kocsmába. A leghátsó zugba téníereg, egy terítetten asztalhoz. Akkor látja, hogy rajta kívül csak két alig- legényke lökdösi a biliárdot. Lek ókad a feje, jöhet akármi. A kocsmáros ismeri, látja, hogy megint baj van, s megszánja. Abbahagyja a könyvelésit, bemegy a puli mögé, rakosgat, majd ráérős léptekkel odamegy a kései vendéghez.

— Az asszony? — kérdezi részvéttel.

Az ember bambán néz föl rá.

— Igya meg, jót tesz. Nyilván nem is evett még.

Vörös bort és huszárrostélyost rak az asztalra, de az ember félretolja ezt is, azt is.

— Egy vasam sincs.

— .Tói van. Lesz más- kénp is. — Es leül, hogy hallja, mi történt.

Az ember szájához emeli a poharait, s tartja remegő kézzel. Szagolja az italt. Aztán hirtelen hátravágja a fejét, s úgy le- zúdftja, hogy alig mozdul az ádámcsutkája.

— Honnan való? — kérdezi lekoppantva a poharat, csak bogy mondjon valamit. A bor szétlólyik fáradt. testében, és bizserget- ni kezdi lomha vérét. Beleharap a paprikás-sós kenyérbe, és beszélhetnékje támad:

— Ráveti, hogy boazuk neki cukorrépát Wolíinger- töl. Mert műidig kieszel valamit, s mondja, mondja vég nélkül. Nem akadtam én belemenni ilyen boltba, tudtam, hogy nagyocska répa is mázsásra nehezedik ilyen hosszú úton. Aztán úgy voltam vele, üsse kő, a békesség kedvéért vetek párat a hátizsákba, tán csak nem döglök bele.

A kocsmám« föláll, megint telehozza a poharat. Tudj*. ilyen állapotban nem

utasítják vissza, s úgyis megkapja az árát.

— Egyhuzamban elhoztam én vagy három kilométert. Hanem akkorára úgy elhalt a vallani a hevederek alatt, hogy nem éreztem. Ott ziháltam kucorogva a kanális partján, rajtam á pakk. Nem akartam letenni, nehogy baj legyen a fölvétellel. Sajgott minden tagom, de gondoltam. most már minden mindegy. Ezt. a tizenöt répát hazahozom, ha a fene fenét eszik is. Aztán mégis leteltem a zsákot, mivel nagyon jólesett, ott ülni. Rosszul lettem. Ahogy indulni akartam,' a zsák nem mozdult. Sőt kezdett lefelé csúszni a vízbe. Na. gyorsan kidobáltam belőle öt répát, hogy a hátamra bírjam kacimbálni. Még így is citerázott az inam, de nagyon. A lábaim tönkrementek Galíciában, nem soknak hívják már ezeket

A két biliárdos már odafülel. Lerakják a botot, és közelebb húzódnak.

— Nem értem el a Kis- lakatos tanyájáig se. megint úgy éreztem, megszakadok. Elnyújtóztam a lesárgult, magas paréjban, mint egy hulla, és vártam, mikor nyitogaiják szemüket a csillagok. Lehűlt a levegő, éreztem a hátamra izzadt ing hidegét. De nem bántam, hadd legyen boldog az asszony ...

— Hány répa repült ki megint? — türelmetlenkedik az egyik legényke nevetős képpel.

— öt, fiam, öt — néz fel rá az ember, de a maradék is nehezebb volt már. mint induláskor az összes. Még világos volt, de bármerre fordultam, mindenütt fények cikáztak, színes karikák táncoltak a szemem előtt. S minduntalan rám jött valami utálatos melegség. Nem. nem és nem. csikorgattam a fogam, most már azért se hagyom. Ezt az öt répát

hazaviszem akkor is. h* vénasszonyok potyognak az égből. I

Fölhajtja a maradók ;

bort, s már majdnem de-, rüsen mesél.

— Már kis híján beér- |

lent a faluba, amikor meg- i

botlottam valamiben és nyekk. A pofám tele lett porral. Nem látta senki, azt hiszem, de ha nem restelltem volna, biz’isten ri- vásba fogok. Ügy hasaltam tehetetlenül a kocsiúton. mint egy hulla. Beletelt tán félóra is. mire le tudtam fejteni magamról a hátizsákot. Iszonyatos erővel fölálltam, hogy majd a zsákot csücskénél fogva megszabadítom a maradék rónától. Mintha téglával |

lett volna tömve, kicsű- y szőtt a markomból. Egyen- . ként kellett kihajigálnom a répát mind, egy jó hají- tásnyira a háztól. Otthon meg az asszony nekem esett...

A kocsmáros hümmög, bólogat, csóvália a fejét, aztán nevetgélve elmegy poharat mosogatni. Az ember kivörösödve néz utána, s torz vigyorral kérdezi tőle, nem kaphatna-e még egy pohár vörös bort, hozómra.

V. Nagy István