Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
ESZÄK-MAGYARORSZÄG TO 1983. novemBer 6., vasárnap Technika, jövedelem, munkakörülmények Gyárlátogatás egy taggyűlés után Hogy ez'a gép mit je• lent ennek a parányi szövetkezetnek? Nos, erre a kérdésre nem nehéz választ találni. Amikor a múlt hét közepén a sebességváltó beadta a kulcsot, az elnök még csak annyit jegyzett meg: pont ez hiányzott. Egy nap múlva: Nem sietnétek egy kicsit, fiúk? Másnap reggel: — Ha a pepecselés helyett netán javítanátok? Délben: — Ti szerelőnek nevezitek magatokat? Délután: — Esetleg karácsonyra készen lesztek? Este: — Kialudtátok magatokat? Harmadnap reggel: — Mindig mondtam, hogy ti vagytok a legjobb embereim ... Vigh György, a sajópetri Egyetértés Termelőszövetkezet elnöke ma már nevet: — üéha elkel a biztatás. Gucsma. János, a traktoros ss mosolyog: — Arról bezzeg nem számol be, hogy milyen tekintetekkel méregettük, amikor tisztes távolból biztatott bennünket. Es szemükben vidám szikrákkal néznek egymásra. A pillantásban benne van: mindketten győztesek. Az óriás traktor motorja közömbösen, halkan duruzsol mellettük. Az elnök még megjegyzi: — Mindössze kilenc traktorunk van. De abból csak ez a K—7Ö0-as a nagy teljesítményű. Így érthető, hogy ősszel rá vár a munka zöme. Ha leáll, s javítatlanul vesz. tegel, a jövő évünk százezer forintokkal is bánhatja. Mi vezérgépnek nevezzük. Nem véletlenül. Mint ahogy nem véletlenül került a volán mellé Gucsma János sem, akinek ebben a termelőszövetkezetben elég meghatározatlan a munkaköre. Tél elején esztergályos, tavasszal, ősszel traktoros, nyáron pedig kom- bájnol. Amikor unatkozni kezdhetne, gyorsan átküldik a műhelybe, mert szerelőnek sem ő az utolsó. — Hatvanhétben tanultam ki a szakmát Miskolcon. Még gyerekként azt hittem, hogy el tudok szakadni a földtől, amíg rá nem jöttem, a városi élet semmit nem jelent nekem. Hívtak magasabb fizetésért vissza a szövetkezethez. Nem sokat gondolkodtam, pedig a szomszédok megjegyezték, hogy olyan helyre jössz vissza, ahonnan menekülnek az emberek. Nem értettem, miért? Csak az első fizetésnapon. Állunk a pénztár előtt sorban, amikor kiszólnak, hogy nincs pénz, emberek. Es ez egyre gyakrabban előfordult, volt, amikor több mint két hetet vártunk a fizetésünkre. Húztam egy darabig, de azután bedobtam a törülközőt. Fel. mondtam, hogy... ... két hónap múlva, hallgatva a rábeszélésre, ismét traktorra üljön, hiszen a jogosítványt addigra már megszerezte. Szabadon válogathatott a néhány öreg gép közül, mert az akkoriban veszteséges tsz vezetői szinte lasszóval fogták vissza a távozni akaró tagokat. — Maradtam, mert megnősültem, s mert építkezni kezdtem. Akkoriban az OTP még nem adott építési kölcsönt a termelőszövetkezeti dolgozóknak, így minden üres órámra szükségem volt otthon, az épülő ház körül. Közben új vezetőség került a gazdaság élére, s most már nem is bánom, hogy itthon maradtam. A történet legújabb része már ehhez a kétszáznegyven lóerős erőgéphez kapcsolódik. Horpadozott fülkéje, hegesztéssel eltüntetett törései jelzik, hogy kiszolgálta a maga idejét. A traktoros csodálkozva — taián inkább hüledezve — kérdez vissza: — Ez? Igaz, már nyolcéves, s ha külseje nem is szép, de feszül benne az erő. Egyetlen hibája van, gyakran cserélték vezetőit. Ha jól számolom, én már a hatodik vagyok, aki megkapta. És ezt megérzi a gép. Minden traktorosnak más a vezetési stílusa, vagyis másképpen állítja be — és sajnos, másképpen is tartja karban — a gépet. Nekem is más a szabályom ... Megbeszéltük váltótársammal, hogy amint befejezzük a mélyszántást, ketten nekiültünk, s elsőként a K—700- ast hozzuk rendbe. Elvégre mi fogunk dolgozni rajta. A Sajó felől dőlni kezd a köd. Lassan, szinte észrevétlenül lopakodik a pára. Elnyeli a tábla túloldalán a fasort, elrejti a hantokat. Gucsma János a fejét vakara ja: t: 3 — Már tegnap is így volt. Estére annyira megsűrűsödött a köd, hogy hiába kapcsoltam be a reflektorokat, még annyit sem láttam, mint a sötétben. Ebben a tejfehér világban előbb-utóbb káp- rázni kezd a szem, s megfájdul a fejem. Türelmetlen, toporogni kezd. Ez a búcsú ideje, van még két órája a váltásig, hogy a nagy traktor magányosan . vívja meg versenyét a leszálló köddel. Minden egyes megforgatott barázda előnyt jelent. Előnyt a magvető tavaszhoz. — kármán Matuzsálemi kort megélt gőzmozdony pöfögött át előttünk az üzem csarnokai mellett. Korabeli hangulatot és egyúttal nagy mennyiségű füstöt árasztva maguk körül, apai ugyancsak megviseli a körülötte, dolgozók tüdejét, hörgőit. Ennek ellenére, amint azt megtudtuk, a két régi mozdony szolgálatairól még ma sem mondhatnak le. Mindez azon a gyárlátogatáson történt, amelyet a közelmúltban szerveztek meg a Borsodnádas- di Lemezgyárban egy rendhagyó KISZ-bizottsági ülés után. Hogy miért? Mert érdemes volt közvetlen tapasztalatokat szerezni a tanácskozáson többek által elmondottak igazáról. * Mint a legtöbb nagyüzem- I ben, a Borsodnádasdi Lemez- I gyárban is megismerkedhettünk a már elavult technológiával éppúgy, mint a legkorszerűbb, programozható berendezésekkel. Jellemzője ez is az itteni munkának, munkakörülményeknek. Ezekről, a jövedelem megszerzésének korántsem közömbös körülményeiről szóltak a fiatalok, akik a gyár dolgozóinak több mint egyhar- madát képviselték, merthogy ennyi a harminc éven aluliak aránya a lemezgyárban. — tíz éve még meg akarták szüntetni munkahelyünket, nyáron alig volt munkánk, most meg ki sem látunk belőle, annyi a megrendelésünk — mondta egyikük, amely szintén az itteni körülmények jellemzői közé tartozik. — Kevés a fiatalok száma, mert nem tartozik a vonzó szakmák közé az olvasztár, a kemencekőműves és a hegesztő mesterség. Azokra viszont, akik megmaradtak a gyárban, mindenkor számítani lehet. Ez kiderül a fiatalok gazdaságosságot segítő tevékenységéből, azokból a találkozókból, amelyeknek leggyakoribb témája az üzem élete, sorsa. Hiszen ennek alakulásától függ a bér, a jövedelem, az egyéni életek jobbulása. A fiatalok többnyire idős kollégáikkal közösen vesznek részt a vállalat munkaverseny-mozgal- maiban, a szocialista brigádmozgalomban. Az elmúlt esztendőben 21 KISZ-tag kapott Kiváló dolgozó kitüntetést jó munkája elismeréséül. Példamutatók az újítómozgalomban is. Három év alatt több mint ötszörösére nőtt a beadott újítások, módosítási javaslatok száma. Sajátos vállalkozásaik egyike a vasgyűjtési akció, amely- lyel nem csupán az üzem környékét tartják rendben, hanem javítanak az alapszervezetek anyagi helyzetén is. A bevételt közösen használják fel művelődési, sportolási célokra. Ebben az évben egyébként 574 tonna vasat gyűjtöttek, amelynek értéke 45 ezer forint fölött volt. Mivel az üzemben viszonylag magas a női foglalkoztatottak száma, 1980- ban létrehozták az FLAT- ot, azaz a Fiatal Lányok, Asszonyok Társaságát. A sajátos szervezkedésről Bohiis- né Papp Judit a következőket mondotta: — Kezdetben nehézséget okozott az asszonyok bevonása, de ma már egyre többen érkeznek rendszeres ösz- szejöveteleinkre. Munkánkat a vállalati nőbizottsággal közösen végezzük, ahonnan megfelelő útmutatásokat kapunk. Eljárunk esetenként más nagyüzemekbe is. Legutóbb a Diósgyőri Gépgyárban voltunk. A hasznosnak tűnő kezdeményezéseket mi is meghonosítjuk a gyárban. Véleményem szerint a társaság gyarapodó létszáma igazolja a FLAT létrehozásának szükségességét. Sikerült olyan közösséget életre hívni, ahol asszonyaink és lányaink jól érzik magukat az egymásért tenni akaró és tudó kollektívában. A gyárlátogatáson megbizonyosodhattunk, hogy nem könnyű a gyengébb nem dolga. Különösen a lemezegyen- getőknél, ahol hatalmas fogókkal segítik le a gépekről a nagyméretű lemezlapokat az asszonyok. — Több száz mázsát emelünk meg egy műszakban — kiáltotta egyikük a nagy zajban, abba nem hagyva társával a lapok egyengeté- sét. — A férjem is itt dolgozik, általa kerültem én is a lemezgyárba, mint a legtöbb asszony. Munkalehetőségben nem nagyon válogathatunk a környéken, a pénzre meg szüksége van a családosoknak. Havonta négy, négy és fél ezer forintot keresünk meg a háromműszakos beosztásban. A szomszédos csarnokba® a méretre vágott vödrök ősz. szeállításával foglalatoskodnak a nők. A szegecselők, karlmázók között férfi munkaerőt szinte nem is látni. Valamivel odébb viszoni már markos kezek mártják’ az ezüst színű cinkbe a kés« vödröket. Horganyoznak. p — Hosszú időn át mostoha körülmények között teltek a dolgos órák — mond- ‘ ja kalauzunk, Mérő Mihály, a KISZ-bizottság titkára. — A nagy meleget árasztó be rendezéseiénél foglalkoztatottak feje fölött beesett a« eső, befújt a szél. Röviddel ezelőtt azonban ismét ’helyreállították a tetőt az üzemi részben. Persze, a műnké' ettől még nem lett köny- nyebb. . .V I •J * <V» n | Talán ez is magyarázat* annak, hogy a lemezgyár évek óta munkaerő-utánpótlási gondokkal küzd. Éppen edér* van nagy jelentősége annak • kapcsolatnak, amely a KISZ- tagok és az úttörők közöt* létrejött. Erről a KlSZ-bizott— ság titkára a következők ott mondta: ■ i — A szakember-utánpótlá* hiányát az ifjúsági szervezet-" ben is érezzük. Ezért szorgalmaztuk a patronálási rendszer bevezetését az általának iskolákban. Ma már a környék iskoláiban minden úttörőrajnak van egy testvér KISZ-alapszervezete. Nem titkolt szándékunk az úttörők érdeklődésének felkeltése szakmánk iránt. Talán segít-' hetünk ezzel a vállalt égető gondján, amely bennünket,’ fiatalokat éppúgy foglalkoztat, mint a lemezgyár vezetőit, a jövőjükért aggódó Idő*" sebb dolgozókat egyaránt. '1. Monos Mérte . A 362 éves pataki rendtartás Olvashattuk a minap, • hogy a KISZ Központi Bizottsága az iskolai házirendet az időnként szükséges „felfrissítés”, korszerűsítés céljából való átdolgozás előtt nyilvános vitára bocsátja. Tanügyi szakemberek, pedagógusok mellett és velük együtt a leginkább érdekeltek, maguk a diákok is elmondhatják véleményüket, az iskolai életet szabályozó rendtartás vitájában. Egy olyan nagy múltú iskolának, mint a 452. tanévében levő sárospataki Rákóczi Gimnázium természetesen régtől fogva volt rendtartása, amely a tanárok és diákok jogait és kötelességeit foglalta magában. Jó 362 esztendővel ezelőtt, 1621. január 8-án hagyta jóvá aláírásával a kollégium nagy patrónusa, I. Rákóczi György, s a latin nyelven szerkesztett törvény- könyv, a Leges Scholae Sá- ros-Patachinae ott látható az iskolamúzeum egyik üvegtárolójában. Az érdekesség kedvéért idézzünk néhány „paragrafust” az elbamult törvény- könyvből, olyan szabályokat, amelyek közül egyeseket megmosolygunk, de némelyiken talán ma is elgondolkozhatunk. A tanárokkal szemben támasztott követelmények pld. azt mutatják, hogy a jó iskola első és legfonto- «abb feltétele a jó tanár. Rector, eonrector —• a törvénykönyv szerint — csak az lehet, aki jámbor, becsületes, ’ egyetemet végzett, alapos képzettségű, a bölcselet művelője, a tudományokhoz szükséges nyelveket ismeri, iskolájához hűséges, szorgalmas, kedveli az erényeket és szereti az embereket, mindenekelőtt a diákjait. „A rectorok egymással békességben éljenek — olvashatjuk az V—VI. fejezetben —, sőt, egymást kölcsönösen tiszteljék és testvé- rileg szeressék. Egymást ne szólják meg, ne szidalmazzák, ne gyalázzák és be ne árulják.? Megköveteli a törvénykönyv, hogy a tanárok előadásaikat pontosan tartsák meg, a tanításban mindig a diákok hasznát nézzék. Kitér a helyes kiejtés, a szép beszéd fontosságára is, ezért a tanár ne mulassza el figyelmeztetni tanítványait a kiejtésükben előforduló hibákra. Viszont a tanárok is mutassanak jó példát: az ő beszédük is legyen komoly, nyugodt, higgadt. Néhány, a diákokra vona*- kozó rendelkezésekből. Ha a tanuló as előadásról, a szerda: és szombati kikérdezésről, vagy más, nyilvános összejövetelről ok és engedély nélkül elmarad, négy dénár büntetést fizet. Aki alvással, tétlenséggel tölti az időt és iskolai dolgait elhanyagolja, a nyilvános étkezésben három napig nem vehet részt. Ha ekkor sem javul meg, ismétlődik ugyanez a büntetés. De ha ez sem használ, s a hivatalos látogatás alkalmával és a vizsgákon előrehaladását a tudományokban kevésnek találják — „tanquam indignus Musarum eontuber- nio ad etivam relegator!”, vagyis „mint. a múzsák testületéhez méltatlan, az eke szarvához utasíttassék!”. Foglalkozik a törvénykönyv a diákok öltözködésével is, s nem engedi meg, hogy a kalap, vagy más ruhadarab formátlan legyen, sőt, még a haj hosszát is megszabja. Szigorúan előírja, hogy a diákok az iskola elöljáróinak, a tanároknak, köztiszteletben álló férfiaknak és nőknek adják meg a kellő tiszteletet. Előttük az utcán térjenek ki, emeljék meg a kalapjukat, mert „turpe est litteras nőssé absque moribus”, azaz „csúnya dolog, ha valakinek van tudománya, de nincs erkölcse”. A törvénykönyvből és a későbbi idők rendelkezéseiből azt láthatjuk, hogy valóságos kis köztársaságban éltek régen a pataki diákok a legkiválóbb végzett diák, a szenior, és a mellette működő primáriusokból álló esküdtszék irányításával, övék volt egészen az iskola, de rájuk nehezedett annak több gondja is. Ugyanis a diákság őrei álltak a kapuban, mint janitorok, a diákörszemek vigyáztak éjjel a kollégiumra, mint vigilek. A diákok takarították a tantermeket, a folyosókat, ők gondozták a szőlőföldeket, ők kapáltak, szüreteltek, tartották rendben a pincét, árulták a bort, a „vini praebitor”, ők sütötték a kenyeret, osztották hetenként a cipót a „libi praebitor” irányításával. Ök kezelték a könyvtárt, ők voltak a kollégium szünidei őriző:, mint remanensek, ők virrasztónak beteg társaik felett, ők vitték a temetőbe a halottakat, diákokat, tanárokat. Hegyi József A kastélyoknak is Q megvan a maguk sorsa. A képen látható műemlékjellegű épületet az 1700-as évekber építette a Zichy család. A felszabadulás után államo sították. Először terményt tároltak benne, ma.id közösségi célokat szolgált. Az Észak-magyarországi Állami Építőipari Vállalat 1980- ban vásárolta meg a tibolddaróci kastélyt. Az Or- J szagos Műemlékvédelmi t Felügyelőséggel együttmü- | ködve kezdtek hozzá fel- • újításához, tatarozásához * \z akkori elképzelések sze- {’ "int oktatási központot lei- • •ántak berendezni az ódon J 'álak között. Időközben r változott a helyzet: a kas- { •élyt az építővállalat már < riadni szeretné ... Fotó: Udvardy József f ' * • t Még nem szállt le a köd. A műszak előtt ilyenkor még jókedvű a traktoros.
