Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

T983. november 6., vasárnap ES2HK4»iy^ÄRORS2ÄG 6 (DÉLUTÁN - RATAL HÁZASOKNÁL) a twrmwwBafc. * Böfclfc btmfí­sége — -waäija Korényi Jó­zsef! A főkor iWdww védett lefmészeC ért ékeink közé sorolják. Városi krónika Vasárnap \ Diósgyőrben A Vár utcai gesztenyesor. J Koré nyi Józsdf ,gki». ■ (REGGEL l - A VÁRBAN) i A nap az október végi j vasárnap reggelén inkább i délről, mint keletről néz a J városra. Útját valahol Szir- i ma felett kezdi; ott bujkál 1 az el-elvékonyodó felhőta- I karó mögött. Fénye még • elér a diósgyőri várig, me- J legét alig-alig érezzük. i Diósgyőr és a vár — vaHja ! a história —, inkább a i csend otthona volt, senv- J mint heves csaták, torzsal- , kodások színtere. A holt, s • néhol mégis oly élő kövek- I bői most is hűvös nyuga- > lom árad. Rövidesen nyitják a ka- i put, a pénztárosnő apró J fülkéjében az aprót szá­■ molgatja, igazítja; a szürke • ballonos, svájcisapkás jegy- , szedő elfoglalja helyét a i betorilépcső legfelső foká- J náL Autóbuszok érkeznek, i az Ikarusok halk motorzaj- J jal haladnak a Vár utcá- i ban. Az utazók, ugyanolya- ' nők, mint más turisták, i hangos jókedvük végighul- » lámzik a falak között, box- J gépeikkel csoportképeket i készítenek, s a legnagyobb } felfedezésük, amikor a vár- I kút. mélyén megpillantják i a csillogó forintosokat. A rondella közelében i Bállá Miklósék vizsgálgat- J ják a múlt emlékeit. ■ — Szolnokról jöttünk pár ' napra a rokonokhoz Mis- , kolera — mondja a har- i mincvalahány éves család- J fő. A várat — mi tagadás i —, most látjuk először. Na- J gyón tetszik, természetesen, i hiszen ilyen szépen helyre- J állított és megőrzött vár ! kevés található az ország­■ ban. Kár. hogy olyan kevés j emberhez jut el a híre. A Szinva déli oldalán megmoccan, nyújtózkodik i a városrész. A földszintes, néhol földbe bújó. apró há- l zak ablakai kitárulnak, • máshol már a vaskapuk i csikordulnak. Vasárnapi vi- » seletbe öltözött középkorú J és idősebb férfiak indulnak i — a to+ózóba. újságért; ta- J Ián ... de ezt úgy is kita- . ló!iák. Ha nem éreznénk a J város megszokott lüktetését, i ha nem hallanánk a né­• hány utcasaroknyira mo- { rajló forgalom zaját, okkal i hihetnénk. valahol ' egy J abaúji faluban járunk. Wtfegyílr ftí eeftlé&eutef jmtSíjjáKa, még akkor is, ha man» teil messzire nézuáünk, ho*ar a p«melháaak tíewft- k»to?atát lássuk. (DÉLELŐTT - GYÖKEREK) A túloldalon már hami­sítatlan nagyvárosi kép fo­gad — ha a panelházak er­dejét, a zsúfoltan érkező autóbuszokat, a még aöld gyepszőnyegen átvágó gya­logosokat így nevezzük. Az egyik — ötödik emeleti — ablakból kulcscsomót dob­nak az autója előtt topor- gó feledékeny férfi lába elé. Rádiók és zenegépek ontják a riporterek és a slágerzene hangjait, a vi­rágárus vizes krétával ír­ja táblára az árakat, arcán nyoma sincs a rés telked és pírjának. Diósgyőrnek mégis ma­gasabb az ázsiója, mint a város többi lakótelepének. Kerényi József ugyan nem itt született, de évtizedek óta a városrész lakója, lel­kes lokálpatrióta. Beszél­getni kezdünk, s már az első másodpercekben arra tereli a szót, mit, hogyan kellene tenni a. városrész lakóinak érdekében. — Pontos vonalakat ma már nem húzhatnánk a térképen, ha Diósgyőr vo­nalait szeretnénk megje­lölni. A valamikori harma­dik kerületi tanácshoz a DVTK-stadiontól egészen a Bánkúiig húzódó terület tartozott. Úgy 55—60 ezer ember él itt, túlnyomó többségük tősgyökeres mis­kolci. A Kilián lakótelep és a városközpont lakói alap­jában elégedettek lehetnek a körülményekkel, az ellá­tással, sót mondhatom, még a közlekedéssel is. A vár kömvéki utcák lakói vi­szont már joggal elégedet­lenkedhetnek. Rájuk mint­ha kevesebbet gondoltak volna annak idején a ter­vezők, városépítők. A má­sik vesszőparipám a Szinva. Véleményem szerint tisz­títására, a meder, a part­oldalak rendben tartására még akkor is áldozni kell, ha a városi tanácsnak na­gyon sovány a pénztárcá­ja. Üfcagyőrben többségében olyan esnbrek élnek, akik a két nagyüzemben, a' te­rein Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban keresték, keresik meg a ke­nyerüket. Ha becsületesen dolgoztak, akkor az elmúlt évtizedekben jóformán mindannyian végigjárták a ,.munkáskarrier” lépcsőfo­kait. — Az ó-gyárban (a ko­hászatban) 34-ben sikerült munkát kapnom, mint vil­lanyszerelő tanooc. Négy év múlva szabadultam. So­kan nem hiszik el ma már, de volt olyan időszak, ami­kor 16 órát dolgoztunk na­ponta. Szó szerint értve, otthonunk volt a gyár. Csak az maradhatott tagja a kö­zösségnek, aki becsületesen élt, a műhelyben tisztes­séggel végezte a munkáját, és a családját sem hanya­golhatta el. Később, afiogy növekedtek a lehetőségeink, tanulhattunk, egyre jobban, meghatározhattuk életünk alakulását. Nekem 1960- ban sikerült megszereznem a kohómémöki diplomát. Mi köti, kötheti Diós­győrhöz az itt élőket? Ré­szint a történelem, részint a családi hagyományok ét A Csóka utcai paneíhá- zat alig több mint egy éve foglalták el * a lakók — a lépcsőházban még érezzük az építőanyagok, festékek illatát. A lift perceken be­lül megérkezik, karcolás­nak, firkálásnak nyoma sem látszik rajta belülről. Borosék egy ötödik emele­ti másfél szobás lakás tu­lajdonosai. Tipikusan mai fiatal család: a feleség gye­sen hathónapos kislányá­val, a férje forgalomterve- ző mérnök a Miskolci Köz­tisztasági Vállalatnál. ■— Huszonegy éve. 1962- től lakom Miskolcon — mondja Boros Béla. — Ide szüléinktől költöztünk, egy másik lakótelepről, az Avasról. Nagyon örültünk, amikor megtudtuk, hogy éppen Diósgyőrben si­került önálló lakáshoz jut­ni. A Bükk alig karnyúj­tásnyira van tőlünk, a la­kótelepi házak nem szorul­nak olyannyira egymáshoz, mint az Avason. Nyugod- tabfo, csendesebb itt az élet, mint a város többi pont­ján. Nagyon hamar meg­szoktok tel iát a környeze­tet és a körübnényekei; is. Lányunknak ez sr. első otthooa, ő már „igazi”’ diósgyőriek vallja majd magát— — Bfosfc még jól elférünk «■wen w, affiig negyven tvégy- netan«öte»an — tart ja a fe­lesége. — Később persae szeretnénk továbblépni, hi­szen azért elég kicsi ez a lakás. Még nem esdeklőd- tüjik senkinél, de már hal­lottunk nöla, hogy vannak olyan, idősebb ««berekből áló családok, »melyek a na­gyobb lakásból szívesen köítözrvek kisebbe. Mi sze­retnénk végleg itt maradni. A Csóka utcai panelház­ban nyoma sincs a sokat emlegetett lakótelepi elzárt­ságnak. A gyerekek — majd minden családban ta­lálható apróság — hamar összeismerkednek és ezzel a segítséggel a szülők is meg­találják a barátsághoz ve­zető utat. (ESTE- A GYÁRKÖZELBEN) Tíz perc múlva műszak­váltás, a kohászat Lenin téri kapuján egyre többen igyekeznek befelé a gyárba. A Vargahegy irányában fény dereng, talán csapol­nak a még dolgozó mar­tinkemencék valamelyiké­ben. Villamos fordul a ka­nyarban, kerekei énekelnek a síneken. Először a kohászat dudá­ja szólal meg, mély, öblös hangon, majd a gépgyári következik a munkakezdést jelző szólamban. Diósgyőr­ben vagyunk. Kép, szüveg: Cdvardy József A Boros csalód legifjabb tagja már született diósgyőrinek vallja majd magát. A főorvos megköszönni ' ; y* * — ” - '' *** ■/ Imim ütővel bővült az ÉKíiéset A megyei kórház idegsebé­szeti osztályának a közel­múltban átadott új részlegét jöttünk megnézni, de a be­járást kissé el kellett odázni. Csupán egy rövid órácskára, mert az egészségügyben szo­katlan, de annál kelleme­sebb esemény zajlott. Az osztály ebédlőjében hosszú terített asztal körül fehér köpenyes orvosok, nő­vérek, műtősök ültek, köztük a takarítónők is. Az aszta­lon egy csokor szegfű pom­pázott, colás, üdítőitalos üvegek, poharak, omló pogá­csák, s feketekávét hordtak körül. Két óra volt éppen, műszakváltás. A terepiben 30—40 ember volt együtt, s az asztalfőn a főorvos emel­kedett szólásra. — Hosszú évek óta műkö­dűnk együtt, s a nehéz évek után most valamennyien jó körülmények között folytat­hatjuk munkánkat. Az el-' mátl hetekben ápolónőt, mű­tősnők, műtősök, orvosok, ta­karítónőit együttesen — mun­kaidőt nem nézve, fáradha­tatlanul rendezkedtek, tiszto­gattak, csinosították az új részlegei;. Dr. Töröfc Pál hangján á4í- sürt a meghatottság, ahogy folytatja: — Mindármyiuk- nak nagyon köszönöm áldo­zatos munkájukat, s boldog vagycát, hogy az osztályon ilyen összetartó szellem ural­kodik, ilyen osztályt öröm irányítani és vezetni, ilyen munkatársakkal kellemes dolgozni. BORÍTÉK nélkül A főorvos nem nyújtott át borítékot a legkiválóbbaknak, mert erre a célra nem volt boríték, meg különben is ne­hezen tudott volna különb­séget tenni. Nem is akart. — Osztályunk olyan kö­zösség, amelyben érzékelhe­tő szerepe van a szocialista brigádoknak. Fogadják elis­merésemet jó összetartásu­kért, s őrizzék meg ezt a szellemet — mondotta. — Még egyszer nagyon köszö­nök önöknek mindent, s azt kérem, vigyázzanak továbbra is osztályunk tisztaságára, rendjére, s érezzék az osz­tályt magukénak, úgy, aho­gyan eddig tették. Nincs póz, nincsenek nagy szavak, de az arcokon, a mo­solyokon látszik, mindenki­nek nagyon jólesett ez a rövid együttlét, ez a jó mun­ka utáni kis pihenés, az el­ismerés. Ennyit megérdemel­tek érte, s ez a kis összejö­vetel minden bizonnyal to­vább erősíti a jó munkahe­lyi légkört ÚJ MOTÖ, JÓ MUNKAKÖRÜLMÉNY Dr. Török Pál osztályveze­tő főorvos, akj az elmúlt hó­napban kapta meg a Debre­ceni Orvostudományi Egye­temen a tiszteletbeli docensi kinevezését, — bemutatta, mi­lyen új létesítményekkel bő­vült az idegsebészeti osztály Miskolcon a főorvos és a mellette felnőtt és szakoso­dott idegsebészek személyé­ben előbb teremtődött meg az úgynevezett szellemi ka­pacitás, s most azt követték a szükséges anyagi és tárgyi feltételek. Mondhatnánk azt is. hogy voltaképpen a fej­lődésnek ez is az egyik egészséges, bár nem könnven járható útja. A végeredmény azonban így tökéletes. A hosszú folyosón elhe­lyezkedő osztály két végén emeletráépítéssel . bővült, s ,-f\j így alakították ki a jelenle­gi körülmények közt legkor­szerűbb idegsebészeti m ütő- egységet. Az építkezés, ame­lyet egy téesz vállalt fel, se- v káig húzódott, mig végül , a megyei kórház műszaki gór- dája vette kezébe a dolgot, s , Rácz György főmérnök irá- L, nyitásával két és fél hónap alatt befejezték a munkát... Az I. idegosztály jelenleg I» ... ágyas pre- és postoperativ . osztállyá vált, s ezenkívül . 46 neurológiai ágyuk van a . földszinti részlegen. J , ­A főorvos, az osztály or­vosainak és műtőseinek örö- .' mét nehéz lenne szavakkal megfogalmazni, úgy kalau­zolnak halványzöld csempés birodalmukban. FORINTBAN NEM MÉRHETŐ ’ Htrg bejárjuk a műtőrés*r> :! leget, előkívánkozik a szok­ványos kérdés:'mennyibe ke- riiit? De nem, a számok itt nem fejezik ki a lényeget. Nézzük inkább, mivel gazda­godott az osztály. Egy műtő helyett — »nő­ből most kórterem lett — Icát tágas, jól felszerelt mű- tő van. Két, úgynevezett őr- -u, zőszobába kerül a frissen v m ütött beteg, s csuk bizonyos , idő után, amikor már sem? , miféle komplikáció nem kő- ,i vetkezett be, — viszik ki az „ osztályra. Ez a szoros élte- , lemben vett szakmai előnyön , túl jó hatással van az osztá- . lyon fekvők közérzetére is. Külön szobája van az or- . vosoknak, akik egy több órás műtét után zavartalanul ki­pihenhetik magukat. Hason- * lóan gondoskodtak a műtős­nők elhelyezéséről is. Meg­oldódtak a raktározási gon- dók, műtőn kívül kapott hé- , lyet a nagy Asepta gőzste­rilizátor, és a gázsterilizáto­rok. Az itt dolgozók ezt a körülményt igencsak tudják értékelni. Hosszan lehetne sorolni a kényelmes munka- körülményeket szolgáló he­lyiségeket. Az épület másik toldalé- , kában tágas nővéröltözőt ren­dezhettek be, s külön pi- . henőt férfi- és női orvosoknak. KÖSZÖNET A MEGYEI * VEZETÉSNEK A megyei kórház idegse­bészeti osztálya — túl a re­gionális betegellátáson — or­vostovábbképzési feladatokat is ellát, szoros kapcsolatban van a Debreceni Orvostudo­mányi Egyetemmel. Nemcsak’-'-, szigorló, de szakvizsgázó or-*1 vosok is járnak be az ősz-* tálvra, s a megváltozott kor- ; szerű körülmények az ő ma­gasabb szintű képzésüket is í szolgálják. Mikor erről be­szélt a főorvos, külön hang­súlyozta: Rendkívül hálás vagyok dr. Szabó Istvánnak, a me­gyei tanács osztályvezető fő­orvosának aki kezdettől fog­va megértette az idegsebé­szet fontosságát, jelentőségét és igen sokat tett a fejlesz­tés érdekében. Megyénkben a balesetse­bészet, i ellátás szempontjából is lénveges az idegsebészet fejlettségi szintje, hiszen sa j­nos. elég sok az ipari és közlekedési balesetekből származó koponya- és gerinc­sérülés. y Borsod egészségügyi “Há­lása ismét gazdagodott, s ió érzés hírt adni- egy olyan osztály létéről ahol a tudo­mányos felkészültség össz­hangban van a tárgyi adott- , Ságokkal. ' Ádamovics Ilon»

Next

/
Thumbnails
Contents