Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-06 / 263. szám

T983. november 6., Vasárnap ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5 Bpg|?g? A magyar—szovjet gazdasági kapcsolatok «Öiälui egyik dinamikusan fejlődő agazata a me­zőgazdaságban használatos kemikáliák cseréje. Már az 1976 decemberében aláírt el­ső agrokémiai egyezmény is több növényvédő szer és mü- trágyaféleség szállítását sza­bályozza, a három évvel ké­sőbb, 1979. július 13-án alá­írt agrokémia II. szerződés pedig tovább bővítette azok­nak a vegyipari termékek­nek a körét, amiket a két ország kölcsönösen egymás­nak szállít. , Ebben az egyre nagyobb szerepet betöltő együttműkö­désben az Észak-magyaror­szági Vegyiművek is közvet­lenül érdekelt, és tulajdon­képpen a gyár az idén kap­csolódott be jelentősen a szovjet mezőgazdaság számá­ra nélkülözhetetlen kémiai termékek gyártásába és szál­lításába. Mi tette ezt lehető­vé? — Az elmúlt évtizedben a magyar vegyipar nagy utat tett meg, hatalmas fejlődésen ment át — válaszolja Hege­dűs István, az ÉMV keres­kedelmi igazgatóhelyettese. — Megkockáztathatjuk, a ha­zai mezőgazdaság világszín­vonalú termelési kultúrájá­nak, technológiájának kiala­kításában nem is elhanyagol­ható részt vállalt a hazai vegyipar. Ennek kapcsán mű­trágyákat, növényvédő szere­ket, gyomirtókat, sőt, termés­fokozó regulátorokat is elő­állít., Ezt a hatalmas fejlő­dést a vegyipar nagy anyagi és szellemi beruházása tette lehetővé. ónálló készítményt — Hogyan kapcsolódott be n wajóbábonyi gyár a szov­jet—magyar agrokémiai egyezmény szállításaiba? — Közvetve mi tulajdon­képpen az első agrokémiai egyezmény teljesítésében is részt vállaltunk, és a Szov­jetunióba szállítottunk úgy, hogy Nitrokémia niticid ne­vű szerének a hatóanyagát, a propaklórt mi állítottuk elő. Ehhez talán még annyit, hogy ez a termék jelenleg is készül, és így tulajdonképpen a régi gyártmányunk meg­hagyása mellett jelentkez­tünk *z új készítményünk­kel, nr, Alirox-szál a szovjet piacon. Az Alirox szállítására, elsősorban azért van szük­ség, mert a Szovjetunióban az elmúlt néhány évben egy­re nagyobb figyelmet fordí­tanak a mezőgazdaság fej­lesztésére. Bár az agroké­miai együttműködés bővíté­Az ÉMV és a szoviet piac mammmmmmmmmammmm sét szolgáló második megál­lapodás tulajdonképpen 1981 —85-re határozza meg a kü­lönféle növényvédő szerek és műtrágyák kölcsönös szállí­tását, mi ebbe a folyamatba az idén kapcsolódtunk be, összesen mintegy 8000 tonna Alirox szállításával. Ha el­gondoljuk, hogy ez a meny- nyiség jóval több, mint egy­millió hektárnyi kukorica gyomirtását teszi lehetővé, elmondhatjuk, ez a mennyi­ség még a szovjet mezőgaz­daság közismerten nagy mé­reteiben is jelentős tételnek számít. Az együttműködés jelentőségét pedig az adja, hogy ilyen jellegű növényvé­dő szerhez eddig a Szovjet­unió is csak dollárért jutha­tott hozzá a nyugati piacon. HAZAI ALAPANYAGBÓL •— Hogyan valósították meg az üzemben az igen számot­tevő mennyiségű növényvédő szer gyártását? — Mi már korábban is igen jó partnernak tekintet­tük a szovjet felet, és igye­keztünk mindent megtenni annak érdekében, hogy meg­feleljünk az elvárásoknak. Ez egy olyan magyar középvál­lalat számára, mint az ÉMV, igen nagy feladatnak számít, és nyilván jelentős fejleszté­seket kellett és kell végezni ahhoz, hogy ennek a fel­adatnak megfeleljünk. Az Aliroxot ugyanis meghatáro­zott mennyiségben, meghatá­rozott csomagolásban és elő­írt időkre kell leszállítanunk. 1982 végéig megteremtet­tük a feltételeket a növény- védőszer-gyártásra. Ennek so­rán intenzifikáltuk a koráb­ban meglevő termelőberen­dezéseinket, továbbá hozzá­fogtunk egy új üzem építé­séhez is. Ugyancsak a meg­oldás stádiumában van a nö- vényvédőszer-gyártás alap­anyagául szolgáló import vegyszer behozatalának meg­szüntetése is. A Borsodi Ve­gyi Kombinátban ugyanis már a próbaüzem előtt áll az az új, évente 10 000 ton­na kapacitású foszgénüzem, amely hazai kiindulóanyagok rr szer segítségével oldja meg’ a késztermék gyártását. MAS TERMÉKEKET IS — A szállításokat a kuko­rica-gyomirtó szer mellett esetleg kiterjesztik a jövő­ben más kemikáliákra is? — A sajtóból ismert a szovjet élelmiszerprogram. Ennek a végrehajtásához nagy mennyiségű kemikáliá­ra van szükség, és ebben mi is szerepet vállalunk. Már folynak a tárgyalások, hogy az Alirox-szállításunkat a jö­vőben akár a többszörösére növeljük, továbbá arról is szó esett, hogy a már emlí­tett kukorica-gyomirtószer mellett másféle, az ÉMV-ben gyártott növényvédő szert is szállítanánk a jövőben a Szovjetunióba. Ezek mellett természetesen tovább folytat­juk a niticithez szükséges propaklór gyártását is. Ez természetesen újabb fejlesz­téseket tesz szükségessé, de mi az üzemben már évek óta igen tudatosan Változtatjuk a termékszerkezetet, és olyan új termékskála kialakítására törekszünk, amely hosszabb távon & keresett növényvédő szerek gyártását oldja meg. Most azzal számolunk, hogy a korábbiakkal szemben az idén már a gyár termékeinek mintegy egyharmadát expor­táljuk, nagyobbrészt termé­szetesen a Szovjetunióba. Oda összesen mintegy 30 millió rubel értékben adunk el növényvédő szert. Hajdú Gábor Ember és lép Csak együtt, ember és ® gép, együttes erővel, a sűritett levegő segítségé- vei engedelmeskedik a hideg anyag, a vas és az acél. A MÁV Miskolci Járműjavító Üze­mének sárospataki üzemegysé­gében a targoncák javításán kiviil a megrongálódott vasúti teherkocsik ajtóinak javitásával eg/engetésével is foglalkoznak. Alig hetvenen, nagyrészt szak­munkások, döntő többségben fiatalok dolgoznak itt. Az idén 18 millió forint termelési érték elérésére vállalkoztak. A szo­cialista brigádok, kollektivok a szakmai és a politikai tovább­képzésen túl, sok társadalmi munkát is végeznek, nemcsak a gyáregységben, hanem a vá­rosban is. A pneumatikus prést — képünkön — Halász Zoltán kezeli. Fojtán Lásrló felv. Gépkeicsenzés A vállalkozások speciális formája a gépkölcsönzés, a Lizing. Ez a forma lehetővé teszi, hogy azok a termelők is megvalósíthassák export- fejlesztési elképzeléseiket, akik nem rendelkeznek sza­bad fejlesztési eszközökkel. Ilyen vállalkozással vált le­hetővé, hogy a debreceni konzervgyárban már az idén üzembe állítsák az Ausztriá­ból vásárolt almasűrítmény gyártósort. I A mezőgazdasági termelő- szövetkezetek termelési fel­adataik mellett szükségsze­rűen művelődési szerepet is betöltenek. Megalakulásuk idején élettől szabott fela­datukká vált elsősorban a 30 éven aluli tagság beisko­lázása. össztársadalmi érde­keket szolgálnak a kihelye­zett általános iskolai osztá­lyok, a felnőttoktatás szer­vezésével. A KÉPZETTSÉG MEGSZERZÉSE A hatvanas évek második felétől — különösen az ipari eredetű eszközök beáramlása következtében — az üzemek­re zúdult a szakemberek képzésének a gondja is. A mezőgazdasági szakmunkás- képző intézetekből még a hetvenes években sem érke­zett elég szakmunkás. A ter­melési rendszerek is újabbnál újabb igényt támasztottak, amelynek kielégítésére szin­tén az iskolaköteles korha­táron túli felnőtteket kellett beiskolázni. A szakmunkás­hiányt a tsz-ek üzemen be­lül létrehozott saját szerve­zésű tanfolyamok útján eny­hítették. A kiképzés másik formá­ja a középiskolai oktatás. Egy időben például a larpai Esze Tamás Tsz-ben kihe­lyezett: gimnáziumi osztály működött. A tanárok kiszál­lításáról a szövetkezet gon­doskodott, és viselte a költ­ségeket is. A szövetkezetek egész sora bátorítja tagjait a középiskolai bizonyítvány megszerzésére. A főiskolák és az. egyetemek a tsz-ek fel­sőfokú végzettségű szakem­ber-szükségletének csak kö­rülbelül 70 százalékát bizto­sítják. Különösen a közgaz­dász, a jogász, a kereskedel­mi szakember, az áruszakér­tő. a pénzügyi és a számvi­teli vezetők hiányoznak. SZAKMAI TOVÁBBTANULÁS A képzettségszerző okta­tás jelentőségét meghaladja a szakmai továbbképzésé. A hatvanas évek második felé­től ugyanis korszerűbb isme­reteket igénylő együttműkö­dési fonnák alakultaik ki, amelyek sok esetben az alapképzés funkcióját is be­töltik. Számos olyan — fő­leg az alsóbb régióhoz tar­tozó — munkakör létezik, amelynek betöltésére sehol sem képeznek ki szakember reket (raktárosokat, magtá- rosokat stb.). A szakmai továbbképzés intézményrendszere fokozato­san épült ki. Először a Me­zőgazdasági Vezető- és Mér­nöktovábbképző Intézet ala­kult meg, majd a Termelő- szövetkezetek Országos Ta­nácsának Továbbképzési Köz­pontja. A szakkormányzat a hatvanas évektől vonta be a felsőfokú oktatási intézmé­nyeket a tsz-vezetők, az ága­zatvezetők és a főkönyvelők! szakismereteinek továbbfej­lesztésére, karbantartására. A hetvenes években tervidő­szakonként 15—20 ezer szak­ember vett részt 1—2 hóna­pos továbbképzésen, de a ki­tűzött cél, — hogy tervidő­szakonként minden vezető részesüljön új ismeretek szerzésében — nem valósul­hatott meg. SZÉLES KÜRO KULTURÁLÓDÁS Az egyes szövetkezetekbe« is ismeretpótló és felújító oktatás szervezett formája az úgynevezett téli oktatási rendszer. A tapasztalatcsere­látogatás kitűnő továbbkép­zési forma. A tsz-ek erről sem feledkeztek meg. A szövetkezeti üzemekbe« készült közművelődési fel­adattervekben leggyakrabban az ismeretterjesztés, az ol­vasási kultúra terjesztése, a tsz-újság, az amatőr művé­szeti tevékenység, a turiszti­kai ismeretszerzés, a helyis­mereti hagyományőrzés, ■ színház- és múzeumlátogató* szerepel. A Tudományos Ismeretter­jesztő Társulat a falusi mili­őben a tsz-ekben elsőrendű partnert talált. A tsz-ek fő­leg a hetvenes években köz­vetlen ismeretterjesztő kap­csolatot létesítettek a felső­fokú oktatási intézmények­kel. Az amatőr öntevékeny művészeti mozgalom, művé­szeti élet termelőszövetkesefc- beli gyökérveréséhez nagy segítséget nyújtott a Magyar Televízió Röpülj páva «atcV. kedősorozata. Komoly fordulatot hasit a szövetkezetek közművelő­dési munkájában a főhivatá­sú közművelők munkába ál­lítása. különösen ott, ahol • vezetőség és a népművelő szemlélete azonos, ahol » kettő nem ,_két csűrben «gé­pel”. Dermesztő téf! reggelen • érkeztem Moszkvából; még sötét volt, mint éj­szaka, égték az utcai lámpák, s a pályaudvar előtti téren egy modern óra világító számlapjáról leolvashattam a hőmérsékletet is: mínusz 16 fok — ez pedig a párás leve­gőjű, szeles Leningradban már nagyon érezhető hideg Fázósan húzódtam a taxi sar­kába, s alig vártam, hogy a Leningrad Szállodában for­ró fürdőhöz jussak, és szun­díthassak még egyet reggeli előtt. Amikor felébredtem és széthúztam az elsötétítő füg­gönyöket — a lélegzetem is elállt: ragyogó téli napsütés fogadott, a Névén lomhán v zajlott a jég, és szemben ott horgonyzott az Auróra. A négykéményes, tengerszürké­re festett legendás cirkáló, < amelynek ágyúja november 7-ére virradóan úgy dördült el, hogy az egész világ meg­hallotta. Most fehér gőzfel­hők szálltak fel oldala men­tén, s a szél lengette vörös lobogóját. Már előzőleg is tudtam, hiszen olvastam ró­la nem keveset, hogy az Auróra ma is a Néván hor­gonyoz — de ez a hirtelen találkozás mégis váratlan, s lenyűgöző volt. Ott álltam az ablaknál, s ebben a hosszú percben vált bennem élő valósággá, hogy itt vagyok, abban a városban, amely a világformáló forradalom böl­csője volt. Itt:, a Néva part­ján, karnyújtásnyira az Ámorétól, s mindentől, ami­ről eddig csak tanultam, ol­vastam: a Szmolnij, az Er- «nitázs, a Palota tér, a IVyevszkfj, a Péter-Píl erőd, a Mojka, a Fontanka, a pisz- karjovi temető. A folyón buzgólkodó kis jégtörő hajó dudája zökkentett ki ebből a mélázásból. Szép volt ez az első találkozás. Ügy emlék­szem rá ma is, mint az első szerelemre. Aztán — már később, itt­hon — egy régi könyv lap­jain is találkoztam Lenin- gráddal, úgy, ahogy a Hor- íhy-Magyarország propagan­dája láttatta kiadványaiban, a gyűlölet és a hazugság köd­függönyén keresztül. Ez a könyv — A Föld és lakói —, amely tudományosnak és tárgyilagosnak minősítette magát, azt próbálta elhitetni az olvasóval, hogy a Nagy Októberi Forradalom egyenlő minden érték elpusztításával, gyilkosságokkal és rablások­kal. „Aminek Szentpétervár­ból a forradalom megke­gyelmezett, azt az új politi­kai kormányzat mestersége­sen elsorvasztotta. Megszün­tette egykori híres iparát és kereskedelmét. Lassanként átváltoztatta a várost egy előretolt katonai fellegvárrá. Szentpétervár ma nem egyéb, mint elfakult emlék. Talán már sohasem tud talpra áll­ni” — írta 1038-ban (!) a szerző, aki állítólag járt eb­ben az időben is Leningrád- ban. Ezeknek az állításoknak a valótlanságát, rövidlátó, buta célzatosságát meg sem kell cáfolnom: az élet bizonyítja az ellenkezőjét, amellyel már az a sok tízezer magyar lá­togató is találkozhatott, aki járt Leningrádban, és meg­csodálta wer. Ermitázs csodá­latos képtárát, a Puskin- szín házat. vagy az óriási Ál­lami Könyvtárat, Oroszország legrégibb könyvtárét, amely egyúttal a világ egyik leg­gazdagabb könyvgyűjtemé­nye, aki sétált a Nyevszkij- proszpekten és vásárolt üz­leteiben, vagy ősi áru csarno­kában; látta a világhírű le- ningrádi balettet, vagy hal­lotta m leningrádi szimfo­nikusokat; járt a Szmolnij- ban, vagy látta a Finn pá­lyaudvaron azt a mozdonyt, amellyel Lenin tért haza; aki tisztelettel hajolt meg a Marsmezőn a forradalmárok tömegsírjainál; látta az Ad­miral* tás arany tornyát, s a Péter-Pá] erőd égre meredő jellegzetes körvonalait; átha­ladt a szép lovasszobrokkal ékesített Anyicskov-hídon, vagy a Néván az öntöttvas Lityejnij-hidon; aki állt már a város páratlan panorámá­jában gyönyörködve a Va- sziljevszkij-sziget csúcsán, szinte a Néva közepén, vagy átadta magát a híres fehér éjszakák hangulatának, bár­mely év júniusában. Leningrád az egyik leg­szebb európai város, varázsa alól nem lehet szabadulni. A ma már négymilliónál több lakosú metropolis sosem volt félmitfióa, sosem volt „elsor­vasztott” város, vagy puszta „katonai fellegvár”, hanem mindvégig kulturális és ipari központ, az orosz szellemi elet egyik legjelentősebb centruma. ahonnan olyan szellemóriások léptek a vi­lág elé, mint Sosztakovics, Aszafjev, Prokofjev zeneszer­zők, de sorolhatnám a tudó­sokat, írókat, festőket is. Ami pedig az ipar „mesterséges megszüntetését” illeti, szá­munkra is közismert az Elektroszila, ahol a világ leg­nagyobb vízierőmű-turbinái készülnek, a Kirov-gyár (a történelemből ismert Putyi- lov-üzem), amely ma a Szov­jetunió és a világ egyik leg­nagyobb nehézipari üzeme, a Krasznogyargyejec orvosi müszergyár, a Krasznij Treu- golnyik gumigyár, amely ar­ról is nevezetes, hogy a hú­szas évek közepén itt alakult az első élmunkásbrigád, vagy a Krasznij Viborzsec üzem ahol a történelem első szo­cialista munkaverseny-szer- zödését írták alá. Leningrádot — mint bár­mely más várost — csak gyalogosként lehet megismer­ni. Olyas» es, mint egy őszin­te kézfogás, amely mentes minden udvariaskodástól, for­maságtól, úgy is mondhat­nám: a protokolltól. Gyalo­gosan látom a hátsó udvaro­kat is, érzem, ha valahol még nem javították ki a té­len felfagyott aszfaltburko­latot, beállhatok a kvászos- lajt mögött a sorba, s be­szélgethetek az emberekkel. Leningrádot természetesen a barátaim is megmutatták; annak rendje és módja sze­rint elvittek minden jelentős épületbe, templomba, múze­umba és képtárba; felvittek a Kirov-stadion legmagasabb pontjára, ahonnan elláttam a kék Balti-tenger felé; s be­vittek a Péter-Pál erőd leg­mélyebben levő pincezárkái­ba. ahol a dekabristákat és más forradalmárokat tartot­ták fogva a cár porkolábjai: álltam a Szmolnijban. abban a teremben, amelynek emel­vényéről Lenin a forrada lom napjaiban beszélt: s át­mentem a vezérkar palotá­jának boltívei alatt, ahonnan a roham indult a Téli Palo­ta ellen. Engem mégis egy ptciay szoba ragadott meg a legin­kább: az a fehérre meszelt falú zug a Szmolnijhan. ahol Lenin dolgozott és pihent. Krupszkaja leírja, hogy a hálófülkés kis szobában, amelybe a mosdón keresztül kellett bemenni, azelőtt egy tanárnő lakott, A falnál kis ovális asztal, előtte egysze­rű szék. A paraván mögött megvetett ágy, s egy ala­csony kétajtós szekrény. Env- nyi az egész. Gyanítom, hogy többet olvasott és írt a ké­nyelmetlen kis asztalnál, mint amennyit pihent a ve­tett ágyban. De 6 így lobo­gott egész életében. Ez a piciny szoba is min­dig tele volt katonákkal, küldöttekkel. S Lenin türel­mesen magyarázott, válaszolt mindenkinek, hogy azután újra elmélyedjen a forrada­lom pokolian nehéz irányí­tásának munkájában, s itt és most sem szünetelő tudomá­nyos tevékenységében. Ez hát a szoba, amely szi­gorú puritánságával magán viseli Lenin egész egyénisé­gét, egyszerűségét, fáradha­tatlanságát. S ebben a kis szobácskábán volt a forrada­lom szellemi központja, irá- nvftó agya. Magam előtt látom aen orosz forradalmárt, aki rövid életének ötvennégy éve alatt többet tett az emberekért, mint előtte évezredek. Ami- 1 kor kijövök a Szmolnij ka­puján. embernagyságú szob­rával találkozom a virágzó, tűzpiros kánák között. Haynal Koni ' A nagy forradalom bölcsőjénél Leningrádi jegyzetek

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents