Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-06 / 263. szám
ESZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. november 6., vasárnap öszty-fHmszk, Méra, Miskolc... avagy változatok találkozásra tagúban a férj és feleség emlékező és mát mondó szavaiban váltakozunk. Hosz- szú-hosszű út vezetett Móráról Uszty-Ilimszkbe, majd Uszty-Ilimszkből Miskolcra. Tirpák Rajhan Mihajlovna már jól beszél magyarul, nagyon jól érzi magát a munkahelyén, a Vasgyári Kórházban, ahol a szülészeti osztályon dolgozik. „Na, megmondom, jó a kollektíva, nincsen semmi baj, hamar megtaláltam a helyemet és barátságban dolgozunk” — mondja a rögtönzött kérdésre Rajhan; a kérdés kijár a férjnek is: mi változott azóta, hogy visszatért a nagy építkezésről? „Én oda kértem magam dolgozni, ahonnan elmentem, abba a brigádba. Te, azt elmondani nem lehet szavakkal, milyen jó kollektívánk van az alsózsolcai házgyárban. Nem lehet otthagyni ezt a brigádot, számomra ott folytatódik minden, ahol elkezdtem dolgozni. Kint, az uszty-ilimszki építkezésen még két szakmát tanultam meg, hivatalosan vasbeton- szerelő és hegesztő szakmám is van, ami azért is jól jön, mert ma már nálunk is más a munka, mint hét évvel ezelőtt; több kell, több alkalmazkodóképesség ... Hosszú utat, hosszú éveket fogunk be a beszélgetésben. Ezer kilométereket, munkát, barátságokat; mert azt mindketten állítják az új miskolci lakásukban: olyan társaság él és lakik itt egymással, amilyennél jobbat kívánni nem tudnak másoknak. A figyelem, a segítőkészség, a megbecsülés légkörében élnek itt szomszédok, új ismerősök ... „Tudom, azt mondtam egyszer neked, hogy egy-két év múlva visszamegyek Uszty-Ilimszkbe, megnézni, hogyan épül és milyen lett a város és a kombinát — mondja Tirpák Ede, a búcsúzásnál. — Sajnos, eddig még nem sikerűit, de két éven belül ett leszek. Kiteket mindig hallunk, most jött vissza Kiss Pista barátom, sokat és sok jót mesélt a régi »munkahelyünkről, otthonunkról-«. Ha még egyszer lehetne választani, ma is újra jelentkeznék arra a sok emléket adó szibériai építkezésre. De ez már a múlt. Most itthon folytatjuk .. ." Szöveg: Tcnagy Jómét Fotó: Lacii Jómét Erős kézfogása volt ennek a mérai fiúnak. Uszty- Ilimszkben persze ezt nem tapasztalhattam, ott nem volt találkozásom vele. Másfajta találkozások voltak ezek, a kinti három év során: levelek jöttek, lapok; tudósítva arról, hogy milyen idő van, hogy érzik magukat a magyarok, hogyan telnek a napok?... És a munka? Nos, a munkáról esett a legtöbb szó természetesen, a sietősen papírra vetett sorokban. Jó volt mindig tudni azt itthon, hogy innen 9 ezer kilométerre derekastul és tiszteletre méltóan megállják helyüket a nemzetközi építkezésen a magyarok, s közöttük a borsodi fiatal építők. Tirpák Ede például, a szovjet—magyar vegyes brigád csoportvezető-helyettese lett. Hét év múltán is igazolják a levelek, a már albumba szerveződött fotók: nem volt sétaút ez „a meló”... Miskolcon, a Lódi-telep a. 9. n. 1-es lakásában - a siomsiédok őrömére » - gyakran készül oroszos étel. — Itt »an apuci!... — a fényképek régi emlékeket idéznek, 9000 kilométereseket legalább, az időt a gyerekek mai öröme fogja eggyé... Az első találkozás színhelye nem szerepel a címben. Ám máig világosan és pon- . .< tosan emlékezem arra a dunaújvárosi éjszakára. Ismeretlenül állítottam be a borsodi fiúk szobájába valamelyik iskola kollégiumában. ■■ Énnek több mint hét esztendeje. Akkor készülődtek- a magyar fiatalok a szibériai Uszty-Ilimszkbe, hogy több baráti ország hasonló korú építőivel részesei legyenek a •‘hatalma^ méretű vállalkozásnak: a világ második legna- j gyobb faipari és eellulóz- I kombinátja megépítésének. ' Megyénkből 14 „választott” építőmunkás — vasbe- ovtonszerelő, kőműves, ács — -próbálta elképzelni a majdani munkás napokat: gon- ’ ; dolatban összekötni a 9 ezer r kilométeres távolságot. Ter- •Lijwészetesen a felkészítők el- ! mondták a legfontosabb f.tudnivalókat, azért maradt ! dolga a képzeletnek is. Mint- f ha tábortűz mellett — ül- !• tünk ott abban a dunaújvárosi szobában, a szó körbejárt, megidéződött a hatal- : utas tajga... már szinte lát- •tuk a medvéket is-., valaki gyerekkori emlékként nagyapja meséléseit elevenítette fel: „állítólag ott olyan hideg van, hogy még a láng is megfagy...” Ezen aztán derültünk is, majd komolyabbra fordult a saó: a- munkáim, a vállalkozás komolyságára. Szinte egyöntetűen mondták: „Tudjuk, hogy nem sétaútra roe.. gyünk .. Ezek vettek a búcsúszavak is 1976. augusztus 9-én Miskolcon, amikor a Tiszai pályaudvaron ünnepélyesen búcsúztatták a borsodi fiatalokat. Közöttük volt Tirpák Ede is, a BÄÄV betonozó szakmunkása, ö Méráról indult Uszty-Ilinmszfcbe... Három évet dolgozott az uszty-ilimszki építkezésen Tirpák Ede. Amikor hazajöttek — 1979 augusztusában — Mérán kerestem meg, újabb kézfogásra. Az élmények akkor még tolongtak, a sikeres küldetés utáni hazaérkezésben osztoztak a szülők is. És osztoztak fiuk másik örömében szintén: mert Tirpák Ede nem egyedül tért vissza Mérára, a családi házba: vele érkezett felesége — Tirpák Rajhan Mihajlozma — és az akkor lassan első születésnapjához „tipegő” Tirpák Larissza ... Ö a Szovjetunióban született ... Akkor, bő négy évvel ezelőtt, nem volt módunk szót váltani... * Miskolc, Éádi telep u. 9., földszint 1. — ezt a címet keressük fotós kollégámmal e hét elején. Ede nyit ajtót, a szobában Larissza, az ötéves kislányuk — „nagycsoportos óvodás vagyok” — közlékenységével mutatkozik be, kistestvérét nehezebb az első időben szóra bírni — „ő még csak kiscsoportos” —, Tirpák Gabriella 1980. május 30-án született. A feleség a konyhában szorgoskodik éppen, a főztje most a férjnek is jól jön, hiszen két hétig egyedül volt: Rajhan és a gyerekek hazalátogattak a Szovjetunióba, vasárnap délután érkeztek meg; otthonról — haza.., Percek alatt bábeli zűrzavarban folytatjuk a beszélgetést, a két gyerek — gyerekektől megszokott forgaPapp László képei Harminckét festményével mutatkozik be az encsi közönségnek Papp László, Miskolcon _ élő festőművész. Munkáiból november 8-án nyílik kiállítás az encsi művelődési központban. A november 16-ig nyitva tartó tárlatot délután 5 órakor nyitja meg Dobrik István művészettörténész. Az encsi művelődési házban évek óta rendszeresen rendeznek kiállításokat, elsősorban a megyében élő és dolgozó művészek számára teremtenek bemutatkozási lehetőséget, de az ország más tájairól is hívnak alkotókat. Az idei programúkból kiemelkedőnek ígérkezik a most nyíló tárlat: a művész, aki rendszeresen 1946 óta vesz részt festményeivel és grafikáival országos és területi kiállításokon — jelentős szerepet játszik m megye képzőművészeti életének alakításában. Mérlegen a itiuakáskönyvtárak A nagy múltú borsodi munkáskönyvtárak tevékenységének folytatói a mai szak- szervezeti könyvtárak, amelyek a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsak Központi Könyvtárának szakmai irányításával végzik felelősségteljes munkájukat. Jelenleg 258 szakszervezeti könyvtár működik a megyében — egy központi, 24 önálló, 79 letéti és 154 fiók jelleggel —, három év óta számbelileg nagyjából változatlanul. (Mindössze egy könyvtárral van több, mini a korábbi években.) A könyvállomány ez idő alatt mintegy 50 ezer kötettel emelkedett, jelentősen megnőtt az állománygyarapításra fordított összeg (mintegy három és • félszáz ezer forinttal), az olvasók száma viszont keveset emelkedett, de bizonyos mértékű átrétegződéssél javult az összetétel: emelkedett a fizikai munkás olvasók száma és arányuk meghaladja ez összes olvasók 54 százalékát. A könyvtárosok száma lényegében változatlan. Mindezek az adatok abból a tájékoztató jelentésbői valók, amely a minap szereprit a Szakszervezetek Borsod megyei Tanácsa elnökségi ülésének napirendjén. Az ülés, illetve a jelentés körül kibontakozott gondolat csere alapján megállapítható és - regisztrálható a borsodi szakszervezeti könyvtárak munkájának néhány jellemző vonósa. Így például az, hogy a vizsgálódás alapjául vett három esztendőt megelőzően tapasztalt olvasói számcsökkenés megállt, sőt némi emelkedés tapasztalható, noha például a vasas, a vasutas és az élelmiszeripari lrönyvtárak- ban csökkenéssel kellett számolni — elsősorban a tárgyi feltételek elégtelensége és a gyakori személyi változások miatt. Ez azonban a bevezetőben említett összképet — mind a látogatók, mind a kölcsönzött kötetek számát tekintve — nem befolyásolja. A könyvtári munka személyi feltételei javultak, a könyvtárosok fele felsőfokú szakképesítéssel rendelkezik. E tekintetben sokat segített a kihelyezett főiskolai tagozat működése, a komplex államvizsga rendszere. A tárgyi feltételek alakulása az eredmények lényeges összetevője. Sajnos több ko- ráboi támogatás elapadt, egyes vállalatok viszont értékes segítséget adtak új könyvtárak kialakításához, vagy korábbiak korszerűsítéséhez. Üj könyvtárhelyiséget kapott például az Északmagyarországi Vegyiművek és a Borsodi Vegyi Kombinát; bővült a Diósgyőri Vasas Művelődési Központ szakszervezeti könyvtára, új letéti könyvtárak létesültek a Lenin Kohászati Művekben és a Diósgyőri Gépgyárban. Ugyancsak új helyiségben dolgozik a Hejőcsabai Cementmű, a Gabonaforgalmi Vállalat, a Postaigazgatóság, a Tiszai Vegyi Kombinát könyvtára; ezeket az SZMT Központi Könyvtára segítségével rendezték be. A vállalatokkal együttműködve több. új letéti könyvtár létesült, ugyanakkor több élet- képtelen kiskönyvtárat felszámoltak. Néhány vállalat — az erre vonatkozó SZOT- irányelvekkel szemben — megfelelő működési feltételek hiányában is fenntartja saját könyvtárát, mások meg nem igénylik a szakszervezeti könyvtárat. Ez a témakör külön elemző vizsgálódást érdemelne. A munkáskömyvtárak tevékenységének legfőbb mérlegelési területe a tartalmi munka eredménye. Erről pedig büszkén lehet beszélni, mert például az „Olvasó munkásért” pályázat során hat szakszervezeti könyvtár kapott országos elismerést, a diósgyőri vasas könyvtár pedig első helyezést ért el. Bekapcsolódtak a könyvtárak a KISZ, a SZOT, a Hazafias Népfront, az Országos Nő„Gyakran kérdezik tőlem: ön, a műszaki tudomány embere, hogy jutott el az irodalomig. Gondolom, nem az lényeges, miképpen és miért. Éreztem, hogy szükségem van rá, ennyi az egész” — így vélekedik Tudomány és irodalom című írásának bevezetőjében a hetvenéves Szergej Zaligin, a tudós és író. A Napjaink legfrissebb számában sok, a szovjet irodalomból való írás olvasható. Az előbb említett Szergej Zaliginről és munkásságáról Bélteld Zoltánná emlékezik meg. Tarján Tamás A Bajká- lon túli ember című tanulmányában Alekszandr Vampilov drámaírói mutatja be Karancsy László A lélekáb- rázolás az orosz irodalomban; dr. Kámán Erzsébet tanács által hirdetett akciókba, a különböző hagyományos könyvünnepek lebonyolításába, a munkahelyi találkozók, kiállítások, könyvvásárok rendezésébe és ennek eredménye — a számszerűen kimutatható könyvtárhasználati adatokon felül — az olvasói ízlés fejlődésében, irányulásában is lemérhető. Különösen értékes a munkásszállásokon és a szocialista brigádok körében végzett könyvtári munka. Ugyancsak sok pozitívum jellemzi a szakszervezeti könyvtárak és a fenntartó és felügyeleti szervek, társadalmi szervek és társintézmények kapcsolatait; különösen jó a kapcsolat a tanácsi könyvtárakkal. Az elnökségi ülésen több javaslat is megfogalmazódott a munka további javítása érdekében. Ezek közül külön figyelmet kíván, hogy nagyobb erő fordítandó a rétegmunkára; másrészt pedig, hogy a közeledés kétoldalú legyen: a vállalati szakszervezeti bizottságok aa eddiginél nagyobb mértékben igényeljék a könyvtárak közreműködését az érdemi szakszervezeti munkában, ugyanakkor testületi szinten értékeljék is munkáját. A szakszervezeti könyvtár rak munkája kevéssé látványos napjainkban, ám változatlanul hű örökösei és folytatói a régi, nagy múltú munkáskönyvtárak tevékenységének. <bm) Tolsztoj inasaként címmel S Németh Lászlónak a szovjet. | irodalomról való megnyilat- I hozásait adja közre; e sor- ' ban még az alábbi írások ! találhatók, olvashatók: Ju- j ríj Trifonovval beszélgetett Barát József; Jurij Nagibin I elbeszélése olvasható Ele- i tünk ritka pillanattal címen j (J. Matyi Anna fordításé- j ban). Gergely Mihály Az artista j balladája című kisregényének első részét olvashatjuk a novemberi Napjainkban, a j további prózai anyagok kö- | zül kiemelést kíván még az a dokumentumválogatás, j amelyet Lévay'Botond lesz közzé Levelek a. maradan- dóság városába címmel Babits Mihály és Török Sophie leveleiből. A nevedben Napiaink
