Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

E5ZAK-MAGYARORSZÄG I MOW 1933, novcmßer 26., szombat '' Hol vagyunk már attól a prüdériától, amely kilencven esztendeig leparancsolta a magyar színpadokról Frank Wedekind LulujátV És egy­általán, hol vagyunk már attól a prüdériától, amely a Vilmos-kori Németországban egyengette a kispolgári élte­iét, s amelyben, s amely el­len lázadozva az expresszio- nizmus egyik előfutáraként tisztelt író írta műveit, köz­tük A föld szellemét és a Pandora szelencéjét? Ami sokáig obscenitásnak tűnhe­tett, a híres Lulu ösztönös érzékisége a hamis polgári szeméremmel szemben, az ma legfeljebb szabadosság­nak minősül, a szó közönsé­ges értelmezésében. Ami a korlársakat irritálhatta, bő- szíthette vagy éppenséggel felvillanyozta — bár Wede­kind elsősorban halála után vált népszerűvé, s említett műveit 139ü-ban, illetve 1904-ben írta — ma lénye­gesen kisebb sokkhatást vált ki, ha egyáltalán kivált. Ami­vel korántsem akarjuk azt mondani, hogy érdektelen a mai színházi nézőt is meg­ismertetni ezzel az íróval es ezzél a színházzal. Különö­sen nem lehet érdektelen a Miskolci Nemzeti Színház ve­zetői által kísérletinek mi­nősített színpadon, a Játék­színben. Itt helye lehat en­nek a színháznak is, adhat lehetőségei rendezői és szí­nészi erőpróbára, az elkép­zelések, a szokatlan meg­valósítására, egyfajta vájlfü- lű közönség igényeinek a ki­elégítésére. Ez utóbbival nem minősíteni akar a kritikus, szó sincs róla. Csupán jelez­ni kívánja azt a feltétele­zését. hogy a Lulu, merész­nek tűnő témája ellenére sem lesz közönségdarab. Ugyancsak egyszerű tény­megállapítás részéről, hogy ennek a színháznak vines igazan jelentős közönsége Miskolcon, sőt talán Ma­gyarországon sem, jóllehet ez a fajta színház a hatvanas évek végén, s még valami­vel később is — óriási nép­szerűséget mondhatott ma­gáénak az ifjúság körében Nyugat-Európában. Csiszár Imre, a darab ren­dezője és díszlettervezője megítélésünk szerint igazi expresszionista színházat va­lósított meg a miskolci Já­tékszín színpadain (a többes szám használata indokolt, hi­szen két színházterem kö­zött vándorol íolyton-foly- vást, felvonások közben is a néző az istállómesíeri maszk­ba öltözött színész nógatásá­ra), amit nemcsak e színház bohóc-jelmezei, pantomim­szerű kimerevedései, s az olykor felpörgetett mozgások jeleznek, hanem a naturalis­ta, már-már visszataszító és a túlfűtött erotikát sugárzó, a bujaság határán mozgó díszletek váltogatása is. Lé­nyegében az expresszionista színház sajátossága a színpa­di síkok használata, amit eb­ben az esetben — a játék­tér kicsisége miatt — külön teremben oldott meg a ren­dező. Csiszár, mint mindig, most. Is feszesen dolgozik, ponto­san., kiszámítottam’“és rend­kívül tudatosan. Hatásosan is. Es mégis. A nagyon pontos és expressziv megoldások, a színészek óriási fegyelemmel és meggyőződéssel, szuggesz- tí’ven megvalósított játéka, a rengeteg verejtékkel megszü­letett természetesség és ter- mészetellenesség valahol megtörik. Az időnként fel­bukkanó nézői lank adás. ér ­dektelenség oka alighanem éz a túlzóit jószívűség, amely nem volt elég erős itt-ott. húzni Wedekind máskülön­ben kitűnő dialógusain. Wedekind nem igazán ex­presszionista, az irodalom- történet az expresszionizmus eiöíutáraként tiszteli, a na­turalizmusból való átmenet azon összetett, már-már za­varos ’időszakának jelentős alkotójaként, aki szembesze­gült a polgári erkölcs, a.pol­gári élet konvencióival, sza­bályaival. tekintélyével és hazugságaival, s a szenvedé­lyek őszinteségét, a primitív ösztönök erejét hangsúlyoz­za. Lulu — ez a már szinte jelképpé vált nőalak ráfizet ilyetén emberi vágyaira. We­dekind szereplői, alakjai nem cselekvő emberek — csupán elszenvedik, ami megtörté­nik velük. S ez egy nagyon lényeges különbség az ex­presszionista előd és az iga­zi expresszionizmus között. Ha úgy tetszik ez az egyik ok, amiért ez a színház csak egyfajta látvány a mai né­zőnek. A Lulu mindazonáltal — beleszámítva azt is, hogy írója időből s térből kisza­kított, statikus jellemeket rajzol, sőt talán éppen ezért — egy sor nagy színészi fel­adatot kínál. Bravúros szí­nészi feladatot! Érett, kifor­rott színészt kíván. Nem is keveset. Fehér Tibor, Blas- kó Péter, Mihályi Győző, Bvegyán Péter, Csapó János, Igó Éva. Fráter Kata s még az epizódszerepekben is; Gyar- mathy Ferenc, Milviusz And­rea, Kuna Károly, Bzabados Ambrus, Teszáry László, Gáspár Tibor, Sárkány János, hogy a kettős szerepkörben — narrátor és Iiasfelmetsző Jack — színpadra lépő Föl­des Lászlóról el ne feledkez­zünk. A legnagyobb terhe­ket persze Igó Éva (Lulu), Blaskó Péter (dr. Schön, fő- szerkesztő), Mihályi Győző (Aiwa) és Csapó János (Schigolch) hordja a vállán — számukra akár jutalom­játék is lehet ez az előadás, amit bravúrosan oldottak meg —, de ebben az előadás­ban nincs fontos és kevésbé fontos szerep, ez a színház mindenkitől egyforma erőfe­szítést kíván. És a királynak mindenki megadja, ami a ki­rályé. Mi hát a baj, ha mint mondjuk, kitűnő a rendezés — leszámítva a szöveg meg­húzásának, így a játékidő lerövidülésének elmaradását —, s ha csupa ragyogó szí­nészi alakításról beszél a kritikus, s legfeljebb szuper - latívuszokat mondhatnak Igó Éva velejéig romlott, s még­is gyermekien naiv Lulujá- ról, Blaskó Péter szelíd őz és vadállat főszerkesztőjéről, Mihályi Győző rajongó sa- káláról, Csapó János nagy­vonalú csúszó-mászó féreg Schigolch-árói? A baj alig­hanem — bár tűnhet isten­káromlásnak. hiszen nem ki- scob író" véleményével tar­tanak sakkban, mint Kosz­tolányiéval, Wedekind és ez a nagyon expresszív rende­zés, amely bennem, a néző­ben ezt a nihilbe hulló, lel­ki szennybe tobzódó világot mintha erősíteni akarná. Nem érzem — mert épp a rendezés nyomja el — a ta­gadást. Talán éppen a túl­zott expresszivitás miatt az elidegenítést. Wedekind azt mondja — az ember ször­nyeteg (meglehet, közben va­lóban gyermekien ária liá­nok a szemei, ahogy Koszto­lányi mondja) ösztönlény, pusztításra született és el­pusztul. Gyönyörét leli a romlottságban és szenved c romlottságtól. De nincs kiült szamára. És ezt. nem tudom, nem, lehet, elfogadni. Ez hi­ányzott a Játékszín bemu­tatójából, legalábbis ezt nem érezte ki a kritikus az elő­adásból. Csutorás Annamária Növények könyve r "„Litvánia növényvilága" címmel 6 kötetből álló so­rozat, jelent meg a Szovjet­unióban. Első ízben .készül ilyen nagyszabású természet- tudományi kiadvány, amely ym köztársaság 2400 növény­féleségét rendszerezi. A ki­adványban olyan ritkaságok is szerepelnek, mint a Pre- najszki erdő egyik fenyőfá­ja, amely 42 méter magas­A Borsodi Szénbányák Vállalatnál kiépített szá­mítógép-rendszernek most már három egysége mű­ködik: Kazincbarcikán, Lyukó- bányán és a vállalat igazga­tóságán. Az utóbbi központ­ban tárolják többek között az anyag- és alkatrész-raktározás­sal és -forgalmazással kapcso­latos információkat, pontosab­bá és gyorsabbá téve ezzel az cszközelszámolási munkát Fotó Puszttri A kezdet végén... Szerencsen befejeződött tegnap délután a megye ter­melőszövetkezeteinek és áíész-einek kultúrosai szá­mára rendezett egyhetes tanfolyam. Ez azonban csak a kezdetet jelenti, hiszen a kísérleti képzés egyéves, a következőkben kéthavonta egynapos konzultáción vesz­nek részt azok, akik vállal­ták a tanulást, akiket szö­vetkezetük erre a munkára kiszemelt. A kezdet sikeres volt, vár­ható a jó folytatás, a zárás egy év múlva lesz, szintén egyhetes tanfolyammal és vizsgával. O kkal panaszolta a kö­zelmúlt napokban fi­atal mama kolléga­nőm — egy glosszában is elmondta később —, hogy kislányának mesekönyvet vásárolt, és a korábban el­viselhető árú gyermekköny­vet 85 forintért árusítják a könyvboltok. Ennyi a hiva­talos .ára, ez van rányom­tatva borítójának hátolda­lára, tehát semmiféle ke­reskedelmi önkényeskedés-' ről sincs szó, hanem ennyi­ben állapították meg az il­letékes hatóságok a „fo­gyasztói árat”. Füstölgőit, mert soknak tartotta, hogy egy olyan mesekönyv, amely kisgyerekeknek szól, ilyen sokba kerüljön, akkor, ami­kor a gyermekeknek nyúj­tandó legkülönbözőbb szol­gáltatások és kereskedelmi árucikkek állami támoga­tást élveznek. Miként lehet hát 85 forint egy gyermek- könyv ára? Böngészem a téli könyv­vásárra megjelent, illetve megjelenő könyvek jegyzé­két, s itt is szembetűnik: nagyobb hányadot jelente­nek a magasabb árú köny­vek, mint korábban. Ta­gadhatatlanul van. emelke­dés a könyvárakban gyer­mekkönyveknél, egyéb ki­adványoknál is. Az . koráb­ban is természetes volt, hogy egy-egy művészeti al­bum, sok reprodukcióval gazdag monográfia, akár több száz forintba is kerül­jön, ám a gyermekköny­veknél és néhány másfajta kiadványnál szembetűnik az emelkedés. Holojlt nem tör­tént más, minthogy a könyv­árak is. valamelyest meg­próbálnak igazodni az egyéb ármozgásokhoz, azaz a valóságos árhoz jobban kívánnak közelíteni, abból nagyobb hányadot háríta­nak át a vásárlóra, mint korábban. Tgy van ez több más művelődési jellegű ár­nál is, beleértve mozijegye­ket, színházjegyeket, hang­verseny jegy eket, képző- és iparművészeti tárgyakat, különféle belépőket, egye­beket. Említettem, hogy a könyv­ár emelkedését rosszalló kolléganőm fiatal. Nála ter­mészetes ez a füstölgés. Ugyanis több mint három és fél évtizede népi álla­munk olyan támogatásban részesítette es részesíti a kulturális fogyasztást, hogy az szinte világszerte példa­mutató, és az egy ember- üllőnyi idő alatt generációk nőttek fel, váltak maguk is szülőkké, mindenkor az ál­lami dotáció előnyeit élvez­ve. Természetes életközeg­gé vált a mai magyar tár­sadalom immár igen jelen­tős hányada számára, hogy nemcsak az állami oktatás ^ingyenes, hanem például a mozijegyek tényleges árá­nak mintegy kétharmadát biztosítja az állami dotáció, hogy a színházjegyekre még ugyancsak hatalmas össze­get, megközelítően a néző által fizetettnek még két és félszeresét. háromszorosát adja az állam, a hangver­senyekről — komolyzenei­ekről — már nem is szól­va. És megszoktuk, hogy nálunk igen olcsó a könyv, messze-messze a lényleges ár1 alatt vásárolhatók meg a legkülönbözőbb müvek, különösképpen a gyerme­keknek szánt kiadványok. Napjaink gazdasági kö­rülményei között a korábbi kulturális dotációk rendsze­re teljes egészében nem tartható fenn. A változó árak — a könyveknél pél­dául a papír- és nyomda- költségek —, az egyéb rá­fordítások növekedése lehe­tetlenné teszi jó néhány kulturális jellegű térítés korábbi szinten tartását, mert az állami támogatás már nem növekedhet lo­va bb, s ezért a fogyasztó­nak nagyob brészt kell vál­lalnia. így kell sajnálatos módon a gyermekkönyvek áránál is bizonyos emelé­seket végrehajtani, adott esőiben egy-égy művészeti produkció' "' .jegyéinek "arait emelni, egyáltalán a kuli li­ra és a gazdaságosság egyensúlyában a' fogyasztó­nak is forintjainak odaadá­sával részt venni. Tud ink mindnyájan, hogy ez fáj­dalmas és anyagi áldozat­tal jár, árn ésszerű és el­kerülhetetlen. Mostanában igen sokszor emlegetett tény, hogy a más­fél évtizeddel ezelőtt beve­zetett gazdasági reformin­tézkedések a kultúra terü­letét teljesen érintetlenül hagyták, s míg az eltelt idő alatt társadalmunk egyéb szektoraiban igen je­lentős gazdasági változások történtek, a lakosságot ké­nyelmetlenül érintő ármoz­gások jelentkeztek, kultu­rális területen hosszú ideig nem történt semmi, és lé­nyegében változatlanok vol­tak mind a könyvek, mind a különböző jegyek árai. A már említett egyéb ármoz­gások viszont ezek önkölt­ségét úgy megemelték, hogy a korábbi állami dotáció, sőt a fokozott dotáció sem volt képes az egyensúlyt tartani. Így kell hát bizo­nyos kulturális fogyasztási árakhoz is hozzányúlni, bár a változások még mindig •igen' nagy mértékű állami dotációt is igényelnek. Az árváltozásokhoz szem­léletváltozásnak is kell ja-' rulnia. Tudomásul kell vem - ni, hogy a kultúra területe sem maradhat ki az ossz- társadalomra jellemző moz­gásokból, a továbbra is igen jelentős állami támogatás mellett sem maradhat in­takt. Jóllehet, kulturális irányító szerveink sokféle gazdálkodási intézkedéssel, illetve azok finomításával igyekeznek a kultúrát fo­gyasztó emberekre mind kevesebb terhet áthárítani, azt egészében elkerülni le­hetetlen. zért kell szemléletün- kön változtatva tudo­másul venni, hogy adott, körülményeink közölt az. állami dotáció lehetősé­ge is véges, és . könyvárak­ban. belépődíjakban, egyéb módon — adott esetben — a kultúráért is többet kell olykor-olykor áldoznunk. Benedek Mikié* Munkácsy Mihály Végvári Lajos új monográfiája Végvári I,ajos művészet­történész, egyetemi tanár, a miskolci Herman Ottó Mú­zeum képzőművészeti osztá­lyának vezetője nem elő­ször foglalkozik Munkácsy Mihály életével, munkássá­gával. Gyakorlatilag 1950 óta foglalkoztatja, s több publi­kációt is tudhat maga mö­gött; 1952-ben publikálta Adalékok Munkácsy stílusá­nak alakulásához című ta­nulmányát, majd 1958-ban jelent meg monográfiája Munkácsy Mihály élete és művei címmel. Ez utóbbi később német nyelven is megjelent. A hatvanas évek elején kis terjedelmű al­bumban foglalkozott Mun- kácsyva), mintegy megpró­bálta az ötvenes évek ele­jének, a hivatalos kultúrpo­litikának Munkács,yval kap­csolatos álláspontját „kiiga­zítani”. Most pedig a téli könyvvásár kiemelkedő mű­vészeti szenzációjaként a boltokba került Végvári pro­fesszor nagyszabású, repre­zentatív kiállítású, album- jcllcgíi Munkácsy Mihájy- monográfiája. A hatalmas albumnak jó­val több mint felét tölti meg az ismeretterjesztő szándékú, tudományos igé­nyű munka, a kötet egyéb oldalait .harminckét színes reprodukció, valamennyi rö­vid műelemzéssel, ötvennégy kis méretű katalóguskép töl­ti ki. Ezenkívül igen sok szöveg közti grafikai repro­dukció és fotó, valamint életrajzi mutaló és egyéb hasznos ismertető anyag ta­lálható a kötetben. Végvári Lajos stílusa rop­pant. olvasmányos, anélkül, hogy tudományos igényessé­géből bármit rs feladna. Munkácsy ' Mihály életének legfontosabb mozzanatait úgy kísérleti nyomon az olvasó­val, hogy azokat az adott kor politikai, társadalmi, gazdasági, illetőleg szellemi áramlatainak tükrében vizs­gálja, felvéve a küzdelmet néhány korábbi „népszerű” munka állításaival, amelyek a szerző szerint „vagy nem ismerik a tényeket, vagy el­ferdítik”. E könyv a reali­tást kívánja nyújtani, amely­nek bemutatása egy törté­nelmi munka legfőbb célja, s mint ilyen, mindig érde­kesebb a költött történetek­nél. , A gyermekkort ismerhet­jük meg a mű elején, Mun­kácsy miskolci kapcsolatait, majd elárvulasá után a szi­gorú nagybácsihoz kerülést, a festészettel való első is­merkedést az asztalosinas­kor) nehézségek közben, majd nyomon követhetjük a pályakezdés éveit, a bécsi és müncheni stúdiumokat, em­beri és pályatársi kapcsola­tok születését, a düsseldorfi jdőszakot, a művész párizsi életét és találkozását a kriti­kai realizmussal, majd a műkereskedelemnek bekódol­tán a kritikai realizmus fel­adásának történéseit. Megis­merhetjük a kötetből a táj­kép-korszakot, a „nagyvál­lalkozások” idejét, a művek születését. Természetesen a fenti fejezetcímek messziről sem érzékeltethetik, milyen lebilincselő érdekességgel ad.ia elő Végvári Lajos Mun­kácsy életének fordulatait: küzdelmes; szenvedésekkel leli ifjúságát és a, kibonta­kozási egészen a világhírig. Munkácsy hirtelen tört a csúcsra, s Végvárinak éppen azt sikerült érzékeltetnie, hogy a festő gyors sikere mennyire magában hordta emberi és művészi tragédiá­ját. Regények irgalmasságá­val vetekszik ennek az élet- útnak, és nem egy helyen ellentmondásos művészi pá­lyának bemutatása — még olyan apró részletekre is fi­gyelmeztet, hogy müncheni éveiben' például nem abban A közeli napokban ha­zánkban vendégszerepei a francia Ballet Theatre de LlArche társulata: novem­ber 27-én Székesfehérvárott, a Vörösmarty Színházban, november 28-án pedig Bu­dapesten. a Fővárosi Ope­rettszínházban lépnek fel. A francia Kulturális Mi- n isztéri u m támogat á sava 1 működő párizsi együttes ala­kulása évében, 1977-ben megnyerte a svájci, majd * szobában festett, ahol a modell állt, hanem a szom­szédban, csupán időről időre szaladt ■ ál, hogy „ihletet" szívjon magába —, amely­ben a történeti fordulatok leírása ' mellett mindenkor megtalálható az adott idő­szakra jellemző ismeri, vagy kevéssé ismert, akkoriban született müvének, vagy mű­veinek elemzése is. A kötet kitűnően válogatott képanyaga plasztikusan érzé­kelteti Munkácsy fejlődésé­nek állomásait. Egészében hézagpótló mű szüléiéit és a Képzőművészeti Kiadó mclló művet kínál most a vásárlóknak: Végvári Lajos Munkácsy-monográfiája ka­rácsonyi ajándéknak is igen alkalmas, de ezen ' túl min­denkorra is ■ értékes, nagy­szabású és igen magas érté­kű tudományos munka, amit az érdeklődő önmaga és há­zi könyvtára számára is szí­vesen vesz meg, nemcsak to­vábbadásra. 1978-ban a bagnolet-i nem­zetközi balett versenyt. A következő években három önálló műsort mutattak be a Georges Pompidou-köz- pontban, és Olaszországban vendégszerepeltek nagy si­kerrel. További munkájukat spanyoloszágí turné, vala­mint, a lyoni operaházban és Párizsban bemutatott, * nagy tetszéssel fogadott elő­adásaik fémjelzik. -1 (benedek) Párizsi tel! veiiigszerepiése

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents