Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-26 / 279. szám
1983. november 26., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 5 IS lieífi igazgatás irányításánál átszervezése r Irta: dr. Kardos Sándor, a megyei tanács vb-titkára Az MSZMP Központi Bizottságának október 12-i ülése után az olvasónak aligha lehet kétsége afelől, hogy a közigazgatás a megújulás napjait éli. 1984. január 1 -töl a járások, mint területi egységek megszűnnek, s vele együtt közigazgatási-szervezeti kifejeződésük, a járási hivatalok is. A járások történelmi szerepet töltöttek be hazánk felszabadulás utáni köz- igazgatási rendszerében. 1950 után a tanácsszervezet kiépítésének éveiben, majd a mezőgazdasági szocialista átszervezésének és a termelőszövetkezetek megszilárdításának időszakában a járások az állami-területi beosztás súlyponti egységei voltak. Jelentős, előreleridítö szerepük volt a települések fejlesztésében, a falusi művelődésügyi, egészségügyi hálózat kiépítésében és a létrejövő nagyszámul községi tanács képviseleti-igazgatási tevékenységének segítésében. Ebben, az 1971-ig tartó, több, mint két értizedes időszakban az államigazgatás szervei járási szinten , még tanácsokként működtek. A szövetkezeti .mezőgazdaság fejlődése területi növekedéssel járt együtt, amelyben természetszerűleg á gazdaságok egyesülése volt elsősorban jelentős. Így mind gyakrabban alakult ki olyan helyzet, amikor egy-egy termelőszövetkezet területe több községi tanács közigazgatási területét foglalta magába. A közigazgatás reagálásaként a területi-gazdasági egység érdekében felsőbb szintű tanácsi szervek ajánlására, a szomszédos községek sor- ra-rendre hoztak létre közös tanácsokat. E folyamat- eredményeként az önálló tanácsi szervezettel rendelkező; községek száma a felére csökkent, s ugyanakkor a társult települések •koncentrált gazdasági ereje minőségileg jobb lakosságéi látást és ennek keletében hatékonyabb, egyszerűbb adminisztráció kiépítését tette lehetővé. Ezt a pozitív irányú minőségi változást ismerte el a jogi szabályozás azzal, hogy fokozatosan bővítette a községi tanácsok hatáskörét. Természetesen a hatáskörnövekedés új. az önállóságot erősítő felelősségi elemeket élesztett a községi testületek és apparátusok tagjaiban, amely viszont tovább erősítette a decentralizációt. A járási szakemberek odaadó munkája nemcsak a mindennapok gyakorlatában nyilvánult meg, hanem a községi önállóság megvalósít ásána k el ősegí tésébert is, ez pedig é)6pen a járási szervek hatalmi funkcióinak szűkülésével járt együtt. Hangsúlyozni kell, hogy az egész vázolt folyamat motorja az a gazdasági fejlődés volt, amely hazánkban ekkor végbement. A gazdasági növekedésnek pontosan a feszített üteme okozott időnként olyan feszültségeket a községekben, melyek feloldása gyakorlatilag a járási apparátusokra hárult. A társadalomban és a gazdaságban lezajló változások összességükben a járásokra nézve egy kétoldalú folyamatot eredményeztek; egyik oldalról számuk állandó csökkenését, a másik oldalról pedig a járási tanács testületek létének megkérdőjelezését. A GO-as évek végére az. ipari fejlődés és az annak nyomán felerősödő urbanizáció jelentős mértékben erőközponttá formálta a városokat. Emellett a községek tanácsi testületéi is felnőttek a településgazda szerepéhez. Az 1971-es keltezésű harmadik tanácstörvény megszüntette a járási tanácsokat, s helyükbe a megyei tanács szerveként a járási hivatalokat állította. Ezzel lényegében lezárult a járások felszabadulás utáni történetének első, korántsem gondmentes szakasza, melyet joggal tekinthetünk a területi, szervezeti kategória hőskorának. Az új szakasz azzal indult, hogy megvalósult a községi tanácsok önállóságának törvényi kinyilvánítása, s egyidejűleg ennek megfelelően számos reform bevezetésére került sor, az állam- igazgatás irányításában és működésében. Az új szervezeti keretek és irányítási kapcsolatok közepette létrehozott járási apparátus viszonylag hamar magára talált, s teljes készséget mutatott a megváltozott elveknek a községek felé történő közvetítésére. Vitathatatlan, hogy a járási hivatalok szakembereinek ez a gyors alkalmazkodása nagyban hozzájárult a harmadik tanácstörvény elveinek gyakorlatba való átültetéséhez. A községi ön- kormányzatok fejlődtek, szervezeti-jogi önállóságuk fokozatosan kiteljesedett. Sajnos a népgazdaság feltételei nem tették lehetővé gazdasági önállóságuk hasonló ütemű bővülését, aminek következtében önkormányzati jellegük gazdasági elemei az első időkben bizony számos vonatkozásban aiig-alig mutattak túl a törvényi deklaráción. Az önkormányzati jelleg egyes elemei között keletkezett rést a községi szükségletek felmerése alapján, rangsorolva. a járási hivataloknak kellett kitölteniük. Településhálózatunk fejlődése és az egyes községek közötti ellátásbeli különbségek kiegyenlítődése — úgy. hogy az a magasabb színvonalúhoz közelít — a tanúi annak az eredményes gazdaság- és ellátás- szervező . munkának, amelyet a járási hivatalok végezlek. Közben természetesen a városiasodás folyamata sem állt meg, sőt ha lehet, még gyorsült. A meglevő városok valóságos vonzáscentrumokká váltak, s az új varosok is hamar meghatározó, szervező és ellátó központjaivá fejlődtek telep ü lés -k örny ezetü k n ek. A járások ismételten kétoldalú fejlődési irányzat kereszttüzébe kerültek: egyik irányból a községek önállósági törekvései feszegették a járások immáron merevvé váló kereteit, míg a másik irányból a városok iá jegy ségi szervezőközponttá válása tette ugyanezt. Ezt a fejlődési irányzatot erősítették azok' a gyakorlati intézkedések, amelyekkel több állami szerv működési köréi több járásra terjesztették ki. vagy azt a járásszékhely városi szervezet ével egy beol vasztot- ták (ügyészség, bíróság, népi ellenőrzés). A vázolt tendenciák oda vezettek, hogy az igazgatástudomány és a társtudományok jeles művelői mind behatóbban kezdtek foglalkozni a járások funkcióinak a városok és községek irányába történő eltolódásával. A tudományos viták során — igaz, eleinte csak hipotézisként — egyre gyakrabban felvetődött, hogy a jelenleg három fokozatú állami-területi struktúra két fokozatúval történő felváltására a gyakorlat egyre kedvezőbb feltételeket biztosít, A tudományos eszmecserék és publikációk nyomán természetszerűleg a gyakorlati szakemberek sem mehettek el szó nélkül a kérdés mellett, mivel a tudományos közvélemény kifejezetten támaszkodni is kívánt tapasztalataikra. Kezdetben a szakma megoszlott a válasz tekintetében, de a kedvező tapasztalatokkal szolgáló gyakorlati kezdeményezések rohamosan gyarapították az igenlők táborát. így elsősorban a városkörnyékek létrehozásának eredményei adtak jelentékeny lökést annak a meggyőződésnek, hogy- elképzelhető egy, a városokra, illetve központi szerepet betöltő nagyközségekre „felfűzött” irányítási rendszer. A 70-es évek vége felé már elterjedt megoldás volt az is, hogy a városi tanácsok — megállapodás alapján — a járás egész területén ellátták a járási hivatal feladatkörébe tartozó egészség- ügyi, sport- és munkaügyi feladatokat. Ugyanakkor a városok és a községek gazdasági tartalmú, ellátási kapcsolatai is mindinkább a közvetlenség irányába mutattak. Végül is az előzőekben megrajzolt történeti, szakmai és tudományos előzmények oda vezettek, hogy az MSZMP KB a körűimé* nyék alapos mérlege lést) vei, október 12-én a járások megszűnése mellett foglalt állást. Az államigazgatás tehát 1984. január 1. után járások nélkül működik tovább. A „hogyan tovább"-ra a választ megadja a Központi Bizottság üléséről kiadott közlemény. továbbá dr. Korom Mihálynak, a KB titkárának, a televízió Hírháttér című műsorában adott interjúja. így ezekről a kérdésekről csak megverik vonatkozásában emelnék ki néhány momentumot. Borsod-Abaúj-Zemplén megye megszűnő nyolc járása helyett, a/, előzetes elképzelések szerint, tiz városkörnyék jön létre. Mivel a községek közvetlen megyei irányításának jelenleg még nincsenek meg a feltételei, ezért abban a meglevő hét városnak és három nagyközségnek (Edelény, Értés, Szerencs) kell közreműködnie. A haláskörelosz- 1ás fő rendező elvének azt kell tekintenünk, hogy a községi igazgatási munka feletti felügyeleti jogot nem tartalmazd járási hivatali hatáskörök a községi tanácsokhoz. illetve kisebb részt a városkörnyék-központ funkcióját ellátó település tanácsához kerüljenek. Az említett jogot tartalmazó hatáskörök különleges bánásmódot kívánnak, hiszen ha azt változatlan formában a városkörnyék székhelyének tanácsa kapná, az érdemi változást nemigen jelentene, s ahogyan a KB ti tkára l v- i n tér juj á ba n utalt rá, nem a cégtábla átfestése a cél. Szeretnénk egyes első fokú halósági jogköröket is leadni a községek részére, természetesen úgy, hogy egyidejűleg gyakorlásuk személyi és tárgyi feltételeit is megteremtjük. Itt elsősorban az a reális érdek vezérel, hogy az' állampolgárok ügyeiket mindenekelőtt. lakóhelyükön intézhessék, vagy legalábbis — minimális igényként — az utazási távolságokat rövidítsük le. A megnyugtató megoldásban nehezíti helyzetünket a megye szétaprózott településhálózata is, hiszen ha minden községi tanácshoz első fokú hatósági jogkört akarunk telepíteni, akkor a feltételeket 150 helyen kellene megteremtenünk. A feltételek ilyen módon való biztosítása rendkívül megterhelné a megye költségvetését, nem volna gazdaságos és nem is tudnánk ennyi szakembert biztosítani a községekbe. Ügynevezett igazgatási társulások létrehozásával mód nyílik,arra. hogy meghatározott; ügyek intézését több tanács illetékességi területén egy helyen, megfelelő tárgyi feltételek között, szakember végezze. Az ügyfélnek a lakóhelyén lévő tanácsi szakigazgatási szervhez kell beadványával fordulnia olyan ügyekben is, amelyeket, a társulás székhelyén intéznek. Egyes ügyek természetéből fakadóan persze szükség lehet a személyes megjelenésre. A hatáskörökre nézve elképzelésünk az, hogy egyes építésügyi, iparhatósági, kereskedelmi stb. ügyekben az első fokú hatósági jogkört a komplex igazgatási társulásokhoz lehetne telepíteni. A társulásra vonatkozó biztosítékokat, jogosítványokat a társuló tanácsoknak szigorúan írásos megállapodásba kell foglalniuk. Ez a kötelező megállapodás mintegy garancia arra. hogy ezek a tanácsok a társulásban is megőrizhetik ügyintézésük „szuverenitását”. A tervek között szerepei az is, hogy több nagyközséget kiemelünk a városkörnyékből, és kísérletképpen közvetlenül megyei irányítás alá vonunk. A járások megszűnése várhatóan hatással lesz az ügyintézésre, ezért fő törekvésünk, hogy ez az ügyfél számára előnyös legten. Nyilvánvalóan nagy körültekintéssel kell majd megoldanunk a járási hivatalok dolgozóinak elhelyezkedését Kötelességünknek érezzük, hogy mindenkivel humánusan, személyi körülményeit szem előtt tartva járjunk el. szükség esetén kellőképpen segítsük a pályamódosításokat, s minden rendelkezésünkre alilo eszközzel érvényt szerezzünk a hatályos munkajogi rendelkezéseknek. E téren fő szándékunk, hogy lehetőségeinkkel élve. minőségileg tovább javítsuk megyénk közigazgatási apparátusát A viszonylagos stabilitáshoz szokott államigazgatás tehát megkezdi az áttérést a kétfokozatú igazgatásra. A járási hivatalok funkcióinak csekély hányadát a városi, illetve városi jogú nagyközségi szervezetek veszik át. A munka során megyénk valamennyi államigazgatási szervének kötelessége arra törekedni, hogy a változás megtorpanást ne okozzon, s az egész átszervezés a lakosság érdekelt szolgálja. Régi miskolci házak Hz ara Hangimy 1557-ben épült az Avas egyik értékes műemléke, a Harangtorony Ha városunkba turis- # ták érkeznek hazánk különböző részeiről, vagy eppen más országokból, a városnéző programjukból talán sohasem hiányzik az Avas nevezetességeinek megtekintése. Mi, miskolciak is gyakran teszünk sétákat az Avason, elhaladva a műemlékként számon tartott református templom és a Harangtorony mellett. Ismerkedjünk meg az Avas középkori emlékével, a Harangtorony történetével. A Harangtorony déli falán latin nyelvű felirat az építés idejéről tanúskodik. Ezt olvashatjuk az 192(i-ban történt renoválás alkalmával a vakolat alól előkerült megkopott kőtábláról; „A torony Balassa Zsigmond diósgyőri várurasága, Gombos Pál bírósága és Szíjgyártó Mátyás gondnoksága idején, 1557-ben épült.” A szép formájú, egyemeletes müem- lektorony pár méterre ál! az avasi református templomtól. Tetőszerkezete tölgyfából készült, faragott hatszög alakú és gúlasisak záródást!. A tölgyfatető alatt, fából készült kis méretű árkádsor díszíti a tornyot. Az épületnek ezt a részét a XVII. és XVIII. században tűzfigyelónek ír. használ'ák. s ha tüzet észleltek az örök, a toronyban levő harang félreverésével jelezték. 1680- as esztendőben a sisakra toronyóra került, melynek szerkezete ugyan már nem működik, de mind a mai napig a toronyban őrzik. Az avasi műemlék keleti falán két emléktáblát láthatunk. Az egyik arról tanúskodik; hogy a toronyban levő „Miklós” harangot, mely ma is vmeg szokott konduini. 1924- ben i adományozta elhunyt férje emlékére özv. Újhelyi Miklósné született Tavassy Kornélia. A másik felirat a harangjátékos toronyóra születését ismerteti. Erről megtudhatjuk. hogy Győry Nagy Samu és felesege, Mihályfa- lusi Forgon Irma házasság-; kötésének 50 éves évfordulója tiszteletére adományozták a református egyháznak fiaik, Lajos és István 1941. május 19-én. Az avasi műemlék toronyi ra három irányban, ■ kelet,1 észak és nyugat felé épült meg az óra. A harangjátékos toronyóra megépítésére a Szegeden élt Csury László órásmester kapott megbízást. ugyanis ö volt abban az időben égyedül az országban, aki a toronyóra megszerkesztéséhez, megépítéséhez értett. A szép dallamé óra, az évek folyamán több alkalommal sajnos, hosszú időre néma volt, számlapján a mutatók nem jelezték az idő múlását. Sokan próbálkoztak „gyógyítás sával”. Egy-két hétig működött, hallottuk a Westminstert apátság toronyórájával azonos dallamjátékát. Sajnos, hosszú ideje megint csendben van az óra. mu* tatói egy helyben állnak. Most ismét a javításán fáradoznak, az ígéret szerint jövő hónap közepétől áz óra ismét hallatja hangját: A műemlék toronynál végzett ásatások eredményei arra utalnak, hogy az épület alsó kőrésze a XIV. és a XV. században épült. A torony déli részéhez faszerkezetű toldaléképítmény csatlakozik. Ebben a Harangtoronyban tervezik egy mú-i zeum kialakítását. Régi kövek, képek, a református egyház muzeális értékei kerülnek majd itt kiállításra. Több mint tíz évvel ezelőtt fejeződött be az avasi Harangtorony rekonstrukciója, gondos felújítása. A torony rangos helyet foglal el Miskolc műemlékei, építészeti értékei között. Fojtán László Mégis visszarepíti a holló? Néhány napja, hogy első ízben rendeztek hazánkban védjegyszemlét, s ezt pályázatta) kapcsolták össze. Örömmel értesülhettünk róla, hogy, a kevés díjazott védjegy tulajdonosai között megyénk kél ipari üzeme is szerepel: a Borsodi Vegyi Kombinát és a Hollóházi Porcelángyár. Még nagyobb lett az örömünk, amikor a televízió híradójában látva a porcelángyár Szász Endre készítette új védjegyét, a remekművű emblémán megpillantottuk a nagyon régen visz- szakívánt hollóházi hollót. A több mint kétszáz éves gyár hajdani termékeinek: a keménycserép tálaknak, tányéroknak. szilkéknek, korsóknak, kancsóknak, butyko- soknak, findzsáknak az alján ugyanis egy fényes tollú holló volt, látható. A felszabadulás utáni években. 1950 derekán kezdték meg a finom porcelán». edények, étkészletek és dísztárgyak készítését. De ezeken ,már hiába kerestük a régi Hollót, helyét egy jellegtelen parányi zöld fenyő foglalta el, s n>a is ez az emblémája a gyárnak. Sajnálattal vettük tudomásul a változtatást, hiszen a régi „hollós” embléma nemcsak Mátyás királyunk címerében szerepel, hanem a gyár története. sőt a magyar ipar- történet szemoontjából is igen jelentős. Ezenkívül emléke azoknak az időknek, amikor ezek a fekete tollú madarak csapatostul vertek tanyát a környéken, a zempléni erdőségben. No de. ha eddig hiába kerestük a hollót a gyárból kikerült szép teás-, mukká s- készletek. dísztárgyak alján,, .most a díjnyertes új embléma bizonyára azt jelenti, hogy hamarosan újból visz-' szarepülbet Hollóházára ... (h. j ) j
