Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-26 / 279. szám

1983. november 26., szombat ESZAK-MAGYARORSZAG 3 A növekvő energiaárak néhány esztende­je drasztikusan ráirányítják a figyelmet gaz­daságunk egyik gyenge pontjára, nevezete­sen arra. hogy a portékáink elkészítéséhez a kívánatosnál, lényegesen több energiát használunk fel. Ha ezt számszerű adatok arányával vizsgáljuk, kiderül, hogy Magyar- országon az ipari termékek előállítására át­lagosan 30 százalékkal több energiát for­dítunk, mint a fejlett országokban. S hogy ennek milyen nagy a jelentősége, arra elég egyetlen példa: 1 Ionná hengerelt acél elő­állításához annyi energiahordozóra: koksz­ra. gázra és olajra van szükség, hogy ez körülbelül 1 tonna olaj értékének telel meg. Az energiafogyasztás és az energiával való jobb gazdálkodás tehát létkérdés, egy adott gazdaság fejlődésének fokmérője, a verseny­képességének biztosítéka, hogyan, miképpen tudja elfogadható szintre csökkenteni az ipa­ri termékeinek előállításához szükséges kaló­riákat, illetve hogyan tudja a termékszer­kezetét úgy módosítani, hogy a készáruk gyártása közben kevesebb és olcsóbb ener­giahordozóra legyen szükség. Az olaisokk hatása Ma már tudjuk, az 1973-ban bekövetke­zett első olajválság és a néhány év múlva azt követő második olajsokk igen erősen •hatott a magyar gazdaságra is. Ez szülte azt a felismerést, hogy az energia óriási érték, ezzel az értékkel jól kell gazdálkodni, mert ez a szemlélet a talpon maradás egyik feltétele. A helyes gazdálkodásra való tö­rekvés nyomán alakult ki az országban el­sőként Borsodban az Energiapolitikai Ta­nácsadó Munkabizottság, amely a megyei pártbizottság gazdaságpolitikai osztálya fel­ügyeletével működik, és az a célia. hí serkentse a felhasználó vállalatokat az el­sődleges csökkentésre, illetve olyan újszerű megoldásokra, racionalizálásokra, amelyek egyértelműen energiatakarékosságot ered­ményeznek. Hogy nem véletlen a borsodi kezdemé­nyezés, azt akkor érthetjük meg, ha ismer­jük, itt szorított a legjobban a cipő. hisz’ Borsod ipara az országos energiafelhaszná­lásnak mintegy 18—20 százalékát emészti fel. A mintegy 20 főnyi bizottság egyik tagja Nedea Ede, a TÜKI tudományos fő­osztályvezetője, adatokat rak le. hogy bizo­nyítsa, ez a kérdés valóban Borsodban a legégetőbb, hiszen az országos, megközelí­tően csaknem 300 petakalóriás fogyasztás­ból ez a megye 55-öt használ fel! — Maradjunk egy kicsit a számoknál — mondja — Egy petakalória kereken 100 000 tonna olajnak felei meg, és ez azt jelenti, hogy Magyarország együttes energiafogyasz­tása körülbelül 30 millió tonna kőolajjal egyenértékű. És ami talán mindenki szá­mára meglepő, a megye ezzel az igen ma­gas fogyasztásával toronymagasan első az ország gazdasági körzetei közölt, megelőzi egyebek között Budapestet. Pest megyét Veszprémet, vagy az ugyancsak iparosodott Fejér megyét. S hogy újra hangsúlyozzuk az itteni tennivalók fontosságát, álljon itt ,összehasonlításul Budapest és Pest megye együttes adata, amely így 66.3 petakalória, Borsodé a halmozott energiák felhasználá­sával 'együtt egyedül 67 petakalória, azok nélkül is 55 petakalória! Tennivalók sokasága Ez tehát a jelenlegi kiinduló adat, amely a bizottságot is az elmúlt, időszakban igen alapos vizsgálódásra kényszerítette. Hiszen ma köztudottan ez a gazdaság legkritiku­sabb pontja. Az elmúlt években történt fel­mérésekből és elemzésekből kiderül, hogy az új létesítmények, benne a TVK, a BVK, a cementgyár és az LKM új üzemei gaz­daságos energiafelhasználásukkal is megfe­lelnek az irántuk támasztott követelmé­nyeknek. míg más üzemek lényegesen több koksz. szén., gáz és olaj felhasználásával állítják elő a termékeiket, mint amennyi a fejlett ipari országok állaga. Borsodban 1982-ben az üzemek 149 fajla­gos mutatóját vizsgálták meg, és ezekből ki­derült, hogy a korábbiakhoz képest 35-nél javulás, 4-nél szinttartás, 60-nál pedig rom­lás következett be! — Azt általában el­mondhatjuk — mondja Nedea Ede —, hogy a halmozott, energiafelhasználás csökkent és javultak valamelyest a fajlagosok is, de a termelés növekedése miatt az összenergia- felhasználás az országos adatokkal ellen­tétben nem csökkent. Azaz. a korábiakkal szemben 101.7 százalékra növekedett. Meg­vizsgáltuk a fajlagos mutatók alakulását, is, összesen „53 mutatót vettünk a bonckés alá. Úgy tapasztaltuk, hogy 33 esetben javulás van, egynél változatlan., 19-nél pedig romlást tapasztaltunk. Megvizsgáltuk a termékská­lát is. az LKM-nél például 6 terméknél, a Borsodnádasdi Lemezgyárban minden áru­féleségnél, a DIGÉP-nél, a December 4. Drót­műveknél, valamint a BÉM több termékénél javult az arány, míg például Ózdon a nyers­vas fajlagos összmutató ugyan romlott, de csökkent az importkoksz felhasználása és növekedett a földgáz, illetve a kohógáz fel­használásának aránya. Nem volt ilyen ked­vező a vegyipari vállalatok energiamutatói­nak alakulása. Felderíteni az okokat A most megkezdődött NEB-vizsgálatnak éppen az a célja, hogy felderítse a többlel - energia-fehasználások okát, illetve a felde­rített okok alapján a szakemberek megta­lálják a korrekció módját. A vizsgálat ki­terjed majd az energiaracionalizálásra is, illetve azzal kapcsolatban is végeznek feltá­ró munkát, hogy a jövőben milyen lehető­ségek nyílnak nagyobb mérvű energia- megtakarításra. Külön érdemes szólni a már folyamat­ban levő energiaracionalizálási programok­ról. Borsodban jelenleg mintegy 3 milliárd forint értékben folynak ilyen jellegű mun­kák, 26 témakörben. Ezek a beruházások egyebek között, a kokszfogyasztás csökken­tését. a földgáz-, a villamosenergia-, a gőz-, a hűtővíz- és a propán-butángáz-szükséglet csökkentését célozzák. Mint a szakemberek elmondják, ezek a beruházások csak akkor kívánatosak, ha gyorsan elkészülnek és az üzembe állásuk után a bekerülési költségük három év alatt teljes egészében visszatéríti. Az előbb említett 3 milliárd forintos ösz- szegben nem szerepel az ózdi salak hányó és a Tiszai Hőerőmű inerlgáz-felhasználási programja, amely lényegesen nagyobb vo­lumenű beruházás, hiszen csak egyedül az ózdi hasznosítás 2,1 milliárd forintot tesz ki. Hajdú Gábor Nagyon sok nő örült ennek a munkaalkalomnak, amely a betanítási idő után 3000 forint fölötti keresetet biztosit számukra. Jelenleg a helybelieken kívül Szendrőröl, Rudabányáról és Felsötele- kesrői is járnak ide dolgozni. laczó József felvétel« Nemcsak a feltúrt, még befejező tereprendezésre vá­ró környék, hanem a friss malterszag is arról árulko­dik. amint belépünk a kin­ti dermesztő hideg után a hatalmas szövőcsarnok langy melegébe, hogy egy egészen ; „friss” telepítésű melléküzemági tevékenysé­get láthatunk Szuhogyon. Pe­dig látszatra már minden a rendes kerékvágásban zaj­lik. Asszonyok sürgölődnek a zúgó-zakatoló gépek mellett, a raktárhelyiségben már ha­lomra tornyosul a szép krém­színű nyersszövet, autóbu­szok hozzák-viszik a kör­nyékről a három műszak dolgozóit, de az öltözők még fűtetlenek (a széntüzelésű kazán üzemelése még várat magára), a melegétkezés még megoldatlan, s a bérek is most rendeződnek véglege­sen. December 6-án lesz éppen ggy esztendeje, hogy az el­ső Szegedről érkezett 40 szö­vőgép működni kezdett itt Szuhogyon, s ez év június 30-án — az utolsó szállítás­sal — tervezett helyére ke­rült mind a 120 vetélőváltós automata. S ez alatt az egy év alatt két fontos dolog is történt: munkát kapott 145 ember, s megszőttek 1 mil­lió 200 ezer folyóméter nyersszövetet. S ez még csak a kezdet... A tervek­ből, számokról, egyáltalán a beindulásról a szintén újon­nan emelt irodaépületben beszélgetünk Lázár And-' Tassal, a szövőüzem vezető­jével, és két textilipari szak­Uj üzem régi érdekekből ■ B O sszeszőtt emberrel, a szegedi Aranyi Jánossá/ és a budapesti Mi- raider Józsefjei. — Mi hozta létre ezt tt szövöüzemet ? — A kétoldalú szükség­szerűség — kezdi Lazár András. — Közismert tény voll, hogy néhány evvel ez­előtt a szendröi Szabad Föld Termelőszövetkezet kis hí­ján a esőd szélére került. Nem véletlen, hogy a téesz melléküzemági tevékenység­be fogott. Szögligeten létre­jött égy varroda, itt Szu- hog.von egy lakatosüzem, de a legtöbbet ettől a beruhá­zástól várjuk, évi 3 es fél, 4 millió forintos nyereséget. — A másik szükségszerű­ség — veszi ót a szót Mi­ra ider József — a Pamut­nyomóipari Vállalat króni­kus munkaerőgondja. Így jött leire — az érdekek ta­lálkozása réven — ez az üzem, mely bérmunka-szer­ződéssel köti össze a terme­lőszövetkezetet es a Pamut- nyomóipari Vállalatot. A gé­pek. az alapanyag, a tech­nológia biztosítását, s a szak­embergárda kiképzését, illet­Nem kellett a szomszédba mennie példákért az emö- di Szabadságharcos Termelő­szövetkezet vezetőinek, ami­kor szóba került, hogy mi­lyen nehéz akkumulátort szerezni a mezőgazdasági gé­pekhez. Akkumulátorért egyébként szívesen mentek Volna a szomszédba, ám ezt az utat nyugodt szívvel meg­spórolhatták. Hiába fordul­tak volna táh még a hetedik szomszédhoz is ... — A mezőgazdasági gé­pekhez szükséges akkumulá­torok évek óta a hiánycikk­listán szerepelnek — jegyzi meg Valkó Géza ipari ága- Zatvezető. — Ezért is kap­tunk örömmel az Unitech- nilca Ipari Szövetkezet aján­latán. Kifejlesztettek és sza­badalmaztatták egy új tí­pusú akkumulátort. A gyár­tásra viszont kapacitás híján a budapesti szövetkezet nem vállalkozott. Nekünk volt emberünk is, kedvünk is ehhez a munkához. Így jött létre az az egyszerű gazda­sági társulás, amelynek har­madik tagja — a forgalma­zó — a mályi AGROKER. A gesztor szerepét mi vál­laltuk. Mondhatni: rekordidő alatt vált valóra az elkép­zelés. Tavaly februárban ízületeit meg a döntés és károm hónappal később, Hantosán május 27-én elké­% Gazdasági társulás keretében MíkmiÉtort gyártanak Ernőin szült az első akkumulátor. Három hónap alatt építették fel a két. 720 négyzetméter alapterületű csarnokot. A költségeket számottevően csökkentette, hogy saját, épí­tőbrigádjuk volt a kivitele­ző. A tsz lakatosai, eszter­gályosai pedig /felvállalták, hogy az Ünilechnikától ka­pott tervdokumentáció alap­ján elkészítik a munká­hoz szükségig gyártósort. Míg az építők és a vasmun­kások dolgoztak, addig a többiek, a készülő akkumu- lótorüzem leendő munkásai tanultak. A budapesti szö­vetkezet húsz munkás számá­ra kéthónapos betanító jelle­gű tanfolyamot szervezett. — Miben különbözik az önök által gyártott akkumu­látor a hagyományostól, mi a szabadalom lényege? — A legfőbb előny az,1 hogy eltérően a hagyomá­nyostól, ezek az akkumulá­torok cellánként javítható- ak — mondja az ágazatve- zelö. — Cellazárlat esetén nem kell kihajítani az egé­szet, a hibás cella kicserél­hető. Nem megvetendő szem­pont az sem, hogy az álta­lunk gyártott akkuk előállí­tási költsége kevesebb, mint a hagyományos akkumulá­toré. Bitumen helyett példá­ul mi egy polipropilén alap­anyagú lezáró masszát hasz­nálunk. Egyébként ez is itt készül, szintén szabadalom alapján. — Milyen jármüvekhez készítenek akkumulátoro­kat? — A begyakorlás szem­pontjából 'célszerűbbnek tar­tottuk, hogy az egyszerűbb fajtákkal kezdjük a munkát. A Trabant-akkuval indul­tunk, majd a Zsigulikhoz szükséges akkumulátorokkal folytattuk a sort. Kis meny- nyiségben a későbbiekben is fogunk személygépkocsi ak­kumulátorokat készíteni. Igaz, a Trabant-akkut már­is módosítottuk. A kezdeti 66-os helyett decembertől 80 amperórás Trabant akkumu­látorokat fogunk gyártani. Ennek segítségével a gép­kocsikat majd könnyebben lehet beindítani. — Mikor fognak a mező­gazdasági gépekhez szüksé­ges akkumulátorokat is ké­szíteni? — Már ezzel is foglalko­zunk. Ebben az évben meg­kezdtük a 110 amperórás ak­kumulátorok előállítását. Ja­nuártól pedig már gyártani fogjuk a 136 amperórásakat is. A sort márciusban a 180 amperorással folytatjuk, amely a kombájnokhoz, te­hergépkocsikhoz használható. — Mennyiben enyhítheti majd a piaci hiányt az emő- di akkumulátorüzem? — Pillanatnyilag 60—70 ezer darab akkumulátort tu­dunk gyártani évente. Az indulás óta előállítottunk hatvanmillió forint termelé­si értéket. Az üzem kapaci­tása évente százmilliós ér­ték előállítására alkalmas. Az igazság az, hogy többre is képesek lennénk. A ter­melés fokozását két rácsön- tógép hiánya akadályozza. A celialemezek gyártásához kellenének ezek a berende­zések. Amikor szövetkeze­tünk az Unitechnikával szer­ződött, vállaltuk az említett gépek megvásárlását. Nos, a pénzünk meg is van, még­sem tudunk gépeket venni. Sajnos, importberendezések­ről van szó. Jóllehet, az ak­kumulátor-gyártással mi hiányt pótolunk, sőt impor­tot helyettesítünk, mégsem tudunk hozzájutni azokhoz a berendezésekhez, amelyek a termelés növeléséhez nélkü­lözhetetlenek. Most ott tar­tunk, hogy kutatunk, kere­sünk, hátha találunk az or­szágban valahol ilyen gépe­ket, kihasználatlanul. — Beszélgetésünk elején említette: ezeknek az új ak­kumulátoroknak az a nagy előnyük, hogy javíthatóak, a hibás cellák kicserélhetek. Hova fordulhat a vevő, ha ilyen problémája van? — Ezeknek az akkumulá­toroknak a javítását jelenleg Budapesten, az Unitechnika Ipart Szövetkezetben végzik. A vásárlónak, sajnos, ha pa­nasza van, utaznia kell. Ezen a helyzeten változtat­ni akarunk. Azt tervezzük, hogy mihamarabb kiépítjük javítóhálózatunkat is. Dcvaid Hedvig milliók re a betanítást a Szegedi Textilművek, illetve a Ma, gyár Pamutipar vállaltak, ezzel szemben a szövetkezet munkaerőt biztosított, "s föl­épített egy üzemcsarnokét mintegy 22 millió forint ér­tekben. Gyakorlatilag min­den a helyén van mar, a 120 gép üzemel, a létszám op­timális. csak a kiegészítő technológia berendezései nincsenek még itt, és per­sze a betanítás most is lq- lvámatos. mint ahogyan az a beruházás előrehaladtával is folyamatosan történt. — Milyen szövet ke szili itt? Mi az itteni munkajel­lege? — Itt nyersszövet készül, nem egyedüliként az or­szágban. mert ezt a jelle­gű munkál tendencia vi­dékre telepíteni — kapcso­lódik a beszélgetésbe Ara­nyi. János is. Az előkészí­tési fázisban lánchengerkö- tözés, befűzés, vetülékcsévé- lés; ezt követi a szövés, majd a nyersáru tisztítása, minősítése és szállításra va­ló előkészítése. — Milyen tapasztalatokat adott ez az egy év? — A betanítás nem volt zökkenőmentes — mosolyog Lázár András —, de azt hi­szem, ez érthető, hiszen a nők nagy része a fakanál mellől jött ide dolgozni. Az első időben „kipergett” né­hány ember, akik végképp alkalmatlannak bizonyultak, most viszont már csak a ru­tinszerűség hiányzik. De eá idő kérdése. A bérekről szólva; az alapok körülbe­lül 30 százalékkal itt is ki­sebbek lesznek, mint a fő­városi átlag, a dolgozók vi­szont a szövetkezet alkal­mazottai, s mint ilyenek, különböző egyeb juttatások­ban részesülnek. — Mi ar üzem mennyi­ségi, minőségi terve, végcél­ja? — A tervről szólva a va­lóból kell kiindulni, az pe­dig még csak kísérleti év volt. Az eddig megszőtt 1 millió 200 ezer folyóméter szövetnek mintegy a 35 szá­zaléka első osztályú, 50 szá­zaléka másod-. 15 százaléka harmadosztályú lett. A cél 1985-re a mennyiséget te­kintve 2 millió 800 ezer fo­lyóméter szövet, s a minő­ség arányainak a megfordí­tása. vagyis szeretnénk, ha az innen elszállított szövet háromnegyed részére az el­ső osztályú minősítés kerül­ne. Ez viszont már nemcsak a gépeken, a technológián, hanem az itt dolgozókon is múlik. Keresztény Gabriella t

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents