Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-23 / 276. szám
1903. november 23,, szerda ÉSZAK-MAGYARORSZAG 3 Kényszer szülte kísérletek FéiimsfáHó .»• ■ < Üszők fólia alatt; tárcsával vetett búza; gyepreszort szervestrágya, és még sorolhatnánk tovább azokat az ötleteket, amelyekért szokványos évben aligha jutalmaznák szakmai díjakkal a mú- csonyi Új Klet Termelőszövetkezet szakvezetőit. De a már múlt időben emlegetett idei év bizony sokszor késztette az agronómusokat arra, hogy fölrúgják a szabályokat, mert mindvégig az időjárás diktált, s a kényszer szülte -ötletek nélkül nem pótolhatták volna azokat a hozamkieséseket, amelyeket éppen az aszály okozott. Lipták János, a szövetkezet elnöke halkan megjegyzi: — A gondok már tavasz- szal kezdődlek. Annyira kedvezett az idő a vetéseknek, hogy a talajelmunká- lással olyan nagy előnyt szereztünk, hogy nem maradt területünk a felhalmozódott szer.vestrágya egy részének elszórására. Akkor gondoltunk: arra: mi lenne, ha gyenge termőképességű gyepeinkre terítenénk rá az istállótrágyát? Kísérletképpen megpróbáltuk, s az eredmény még minket is meglepett, akjrpra zöldtömeget kapturik, amelyre még legszebb ál- njMjijíban sem számítottunk. nMarkovics Ferenc, a növénytermesztés ágazatvezetö- jg már a nyárról beszél, i'ljém éppen elégedetten: Az aszály a kalászosánál okozta a legnagyobb kprokat. A hozamkiesést cgák becsülni lehetett, de még az aratás előtt tudtuk, hbgy több mint egymillió forintot vett ki a zsebünkből. A'írni árunövény-termeszté- sünl$ a nagy állatállomány ntia.lt kis méretű. Még az ú'jöti'ná'n vetéstervbe állított napraforgó sem tudta pótol- ni :,: ezi;\ru hozamkiesést, mert s®%Sfr’csák g leggyengébb t4rmpképessé^.u . tábláinkban tudtuk elvetni. Így, ha hozamával — 1,9 tonna hektáronként — elégedettek is lehettünk volna, már nyár közepén gondolkodni kellett azon, hogy melyik ágazatunkon'tudunk olyan termés- többietet elérni, amivel pólóin! lehet a kenyérgabona hiányzó tonnáit. Rögtön hozzáteszi, hogy szerencséjükre jó helyen kereskedtek, jó kultúrát választottak. Ugyanis pillangós területük egy részén, 110 hektáron hagyták elvirágozni a növedéket, hogy magját kombájnolni tudják. A lucerna hárommázsás (!) kimagasló, s a vöröshere 2,2 mázsás hektáronkénti termése biztosította azt a hárommillió ráadásíorintot, amelyből bőven tudták fedezni az aszálykárokat. Ezután következett az ősz, ami megint új leckét adott fel a szövetkezet szakvezetőinek. — A betakarítás simán ment, köszönhetően a nyárias időnek, a kukorica gyorsan adta le a vizet. Még hozamával is elégedettek vagyunk, bár a 6,1 tonnás eredménynél kedvezőbb időjárás esetén egy tonnával többet is elérhettünk volna. Viszont alaposan meggyűlt bajunk a tarlójával. Szántani nem tudtuk, hiszen a vetésterv szerint őszi búzát kellett vetnünk a helyére. Így tárcsáztuk a táblákat hosszában, átlósan, keresztben, hogy a mag megfelelő ágyba kerülhessen. Nos, ez volt az, ami nem sikerült. A legutolsó művelőeszköz, a kombinátor ugyanis összehúzta a szármaradványokat, így a vetés után a magok negyven százaléka a felszínen maradt. Ugyancsak törtük a fejünket, hogy mihez kezdjünk, amíg jobb híján egy tíz centiméter melységre beállított tárcsával ismét „elvetettük” a magokat. A kikelt növénykék száma mutatja, a kényszerből született ötlet bevált, tavaszra nem lesz tőkehiány. Hogy a gondokból az állattenyésztés se maradjon ki, arról az évről évre javuló eredmények gondoskodnak. Első hallásra ellentmondást fedezhetünk eüben fel, hiszen a hozamnövelés alialaöan jovedelememelke- dessel, köitsegcsöKicenessel jár. Hacsak nem mindenáron akarják növelni a fejt tej mennyiségét. Az elnök: — Erről szó sincs! Tavaly 4560 litert, idén 4660 litert lejünk egy tehéntől. Csak prémiumot — amit a termelés tokozásáért ad az. állam — több mint másfél millió forintot kapunk. Kikerült a költségeket is csökkenteni, 2,2 millió forintért olyan nedveskukorica- es szemestárolót építettünk, amely megoldja régi magiar- gondjainkat. Az aszály ellenere olcsóbban sikerült megtermelnünk a tömegtakarmányt, s a nagyobb odafigyelésnek köszönhetően, any- nyi szénát is termeltünk, hogy tavasszál nem kell majd vásárolnunk. Gondjaink az állomány értékében leledzenek. Mármint' abban a következetes tenyésztői munkában, ami, na néha kisebb törésekkel is, a múcsonyi szövetkezet állattenyésztését jellemezte. Tizenegy évvel ezelőtt az akkor meg jelentős állami támogatás igény- bevételével építették fel azt a szakosított telepet, ahol 660 tehenet tartanak. Dotáció igénybevételével vásároltak dunántúli gazdaságokból olyan nagy tejtermelő képességű "állatokat, amelyeket a hozamnövelés érdekében továbbkereszteztek vörösfrízzel. Az utódok termelése ma már igazolja ennek a tenyésztési vonalnak a helyességét, de éppen a nagy hozam kérdőjelezi meg a telep jövőjét. Ugyanis a tíz évvel ezelőtt , még korszerűnek számító technológia elavult, így rövidesen íékező- je, ha nem hátráltatója lesz a további fejlődésnek. Kovács István ágazatvezető: — Nagy a telepen a zsúfoltság. Kevés az úgynevezett járulékos épület, például értékes tenyészüszőket kell fóliával takart ideiglenes toldalék-,,hodályokban'’ elhelyezni. Egymillió forint értéket teszünk ki a télnek! Azzal a reménnyel, hogy nem üt be semmi baj. Van egy másik gondunk, amire egyelőre nem látunk megoldást. Mégpedig az, hogy a telepen vissza kell fogni a termelést. Ugyanis a jelenlegi fejőberendezés ilyen magas hozamnál képtelen ellátni feladatát. Magyarán: nem bír annyit lefejni, amennyi benne van tehén tőgyében! Vannak olyan fejögépek, amelyek természetesen alkalmasak lennének erre a célra, de azt megvásárolni aligha tudjuk. Ugyanis a fejőt ház — amit a magas termelési szint érdekében meg kellene valósítanunk —.olyan beruházást tételez lel, amelyre nincs pénzünk. ” Az elnök: — Nem is lesz... Több mint öt éve vetődött fel a terv először, hogy minimális ráfordítással, technológiaváltással a jelenlegi telepből egy korszerű 500— 550 férőhelyes szakosított tehenészeti telepet lehetne létrehozni. Akkor 15 millió forintba került volna. Most már harmincmillióért sem tudnák megvalósítani, azt a telepet, amely öt év alatt legalább ötvenmillió forint árbevételt hozna , a szövetkezetnek. Végső soron két tényt kell megemlíteni: a mindennapi problémákat jó ötletekkel kivédte, megoldotta a szövetkezet vezetése, viszont a holnapot pénzügyi lehetőségek híján nem tudja kellően megalapozni. A fólia az állatok felett jó ötlet, de nem egy tartós tető ... , — kármán —> Erpülget a kisvasút végállomása Hosszos előkészítő munkák után, az elmúlt év őszén kezdték meg oz Észak-ma. gyarországi Állami Építőipari Vállalat dolgozói a Lillafüredi Állami Erdei Vasútüzem kisvasút-végállomásának építését, pontosabban a hóz vázszerkezetének összeállítását. A mintegy négymillió forintot igénylő beruházás hátralevő munkálatainak elvégzése — a szakipari munkák — viszont már a Borsodi Erdő- és Fafeldolgozó Társaságra és más alvállalkozókra vár. Mint megtudtuk, az eredeti, december 15-i átadási határidő módosul, feltehetően 1984 áprilisában odják át oz épületet. Loczó J. fel*. Gyarapodik a bányászalapítvány Az Ipari Minisztérium 0 és a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, folytatva a bányászat régi hagyományait, ez év június 16-án határozatot hozott bá- nyászalapítvány létesítésére. Az alapítvány 15 613. számú csekkszámlájára szeptember közepéig már több mint 10 millió forintot fizettek be magánszemélyek, kollektívák, intézmények és vállalatolt. Az összeg azóta csak gyarapodott, hiszen a Borsodi Szénbányák Vállalat kollektívája ezekben a napokban ad1a postára az önkéntes társadalmi munkáért kapott pénzt. Magáról az alapítványról. annak jelentőségéről, fel- használásának módjáról beszélgettünk ,Buku Imrével, a Borsodi Szénbányák szakszer- vezeti bizottságának titkárával. — Az Idén több bányaszerencsétlenség, sajnálatos tragédia történt a föld alatti munkahelyeken. Ez mennyiben befolyásolta azt a központi döntést, miszerint több évtized után ismét létrehozzák a bányászalapitványt? — A kívülállók közül sokan azt gondolhatták, hogy a vezetésnek ez az indítványa reflex-szerű válasz volt a bekövetkezett bányaszerencsétlenségekre, pedig már évek óta napirenden volt ez a kérdés. Az viszont tény, hogy a megrázkódtatás meggyorsította a folyamatot. Ismét bebizonyosodott, hogy a korszerű termelési körülmények között is mennyire nehéz és veszélyes ez a szakma. Önmagunk megsegítésére is gondolnunk kell, állandóan készenlétben kell állnunk. — A bányászok élet- és munkakörülményeinek javításáért sokat tesz az állam. — Így igaz. Az állam mindent megad a bányászoknak, ami törvényesen jár, de valamennyi szerencsétlenül járt családot képtelen támogatni. Nem is várhatjuk el. hogy például éveken keresztül segítséget nyújtson a bányászözvegyeknek. a bányászárváknak. Nekünk saját magunknak is meg kell teremtenünk az ehhez szükséges anyagi feltételeket. Ezt a célt szolgálja a most létrehozott bányászalapítvány, ami nem újkeletű, hiszen a felszabadulás után évekig volt ehhez hasonló alapítványa az iparáginak. — A felhívás közzététele után nem mindenki értelmezte helyesen az alapitvány szövegét. Tisztázódtak már ezek a kérdések? — Az alapítvány szövege nem részletezett egy nagyon fontos kitételt, nevezetesen, hogy a magánszemélyek és más vállalatok állal befizetett összeg az ,.A” kategóriába kerül, amelynek évenkénti kamatából csak a bányászatban bekövet kezeit balesetek következtében elhalálozott bányászok özvegyeit és hátrahagyott családtagjait lehet segíteni. Ebből a pénzből támogatjuk az özvegyek lakáshoz jutását, lakásépítését és hozzájárulunk az árvák iskolai tanulásához, fedezzük a kért segélyeket, pénzjuttatásokat. Ismételten hangsúlyozom — mert ez okozott félreértést — a magánszemélyek, kollektívák adományait csak ilyen célra lehet felhasználni. Az alapítvány „B” és „C” kategóriájába a vállalatok, intézmények saját erőforrásaiból Ifeiajánlolt pénzei kerülnek, amelyeknek évi kamatából fedezik a bányászok, a bányabiztonság érdekében született eredmények elismerését. Az „A” kategóriából ezekbe a pénzt áthozni nem lehet, viszont a „B” és „C” kategóriákból át lehet csoportosítani összegeket az özvegyek, árvák megsegítésére. — Milyen módon kerül szétosztásra az összeg? — A közeljövőben alakul ■meg az a bizottság, amelynek tagjai között - megtaláljuk a SZOT, a Bányaipari Dolgozók Szakszervezete, a-z Ipari Minisztérium, az egyes vállalatok és a bányász szakmák képviselőit is. Az üzemek kezdeményezik a támogatást, a vállalatok javasolják, s végül a bizottság dönt majd a támogatások, dijak és segélyek szétosztásáról. — Nagy visszhangja volt az alapítvány létrehozásának, mondhatni trz egész ország megmozdult a bányászokért. Borsodban is ez * tapaszai lat? — Igen. A bányászok jóleső érzéssel nyugtázták; ‘ hogy a felhíváshoz az egész / társadalom csatlakozott. A társadalmi szervek közül a , SZOT 3 millióval, a Magyar |l Vöröskereszt 500 ezer forint- jj tál, s számtalan, a bényá- ; szálhoz nem szorosan kap- jj csolódó közösség támoga- lj tása is jelentős. A Video- jj ton, a Csepeli Fémmű, a !i Hungarocamion kisebb-tk»- jj gyobb összeggel járult hozzá ;j az alapítványhoz. Vállalatunk I! dolgozói közül 14134-erv csatlakoztak a felhíváshoz, és ennek révén 2 226 376 főtantól. fizettünk be a csekkszámlára. Hamarosan újabb össze, get adhatunk postára, ugyanis a vállalat igazgatóságának 448 dolgozója egynapi teljes - bérét, pontosan 92 870 torin- jj tol ajánlott fel. Ismereteink ;j szerint a megyéből több ma- gánszemély, kollektíva, vállalat, intézmény is a bányászok segítségére sietett. Pontos kimutatás még nem áll rendelkezésünkre, hiszen hétről hétre újabb összegek érkeznek a 15 613-as csekkszámlára. A későbbiekbe« megtaláljuk annak a lehetőségét, hogy megköszönjük as - önkéntes és önzetlen segítséget Fónagy lstr»« Nemcsak a norma szigorúbb A sze milliója A szerencsén kívül sok egyéb tényező is közrejátszott abban, hogy várhatóan nagyon jó eredményekkel zárják majd az ével az Alu- míniurr.árugyár 2. számú, szendvői gyáregységében. Az igazgató. Hudák József sajátos humorral meg is jegyezte: — Olyan jól alakultak eddig a dolgaink, hogy talán már el sem lehetne rontani ezt az évet a hátralevő kevés idő alatt. A szerencse persze mindebben csak annyit segített, hogy az idén a gyáregységnek nem voltak piaci problémái. Rengeteg megrendelést kaptak a Taurustól és az Ikarustól, valamint az IKLAD Ipari Műszergyártól. Sőt, az év folyamán pótmegrendelések is érkeztek az említett cégektől. Ezen kívül az idén először dolgoztak tőkés exportra. Összesen 215 ezer dollár értékben csepp- folyósgáz-elparologtató tornyot gyártottak a svéd AGA cég számára. Százhúsz ilyen egységet szállítottak ki a megbeszélt határidőre, jó minőségben. A továbbiakban már olyan dolgokról esett szó. amelyeket korántsem a szerencse, hanem a tudatos szervezés, a feszített tempójú munka formált. Arról van szó, hogy az idén várhatóan 14 százalékkal több terméket állítanak elő, mint a bázisévben. Ezt a hatékonyabb munkavégzés teszi lehetővé, hiszen a létszámot csak három százalékkal növelték. Valószínűleg emlékezetessé teszi majd az esztendőt egy szép, kerek szám is. Azt tervezik, hogy 200 millió forint termelési értélcet állítanak elő. A háttérben olyan intézkedések is szerepelnek, amelyekről a kívülálló joggal hiheti: nem örvendenek nagy népszerűségnek a dolgozók között. — Hogyan fogadták például az emberek a normák m egszigoritá sát? — Ha csak a normákat szigorítottuk volna meg, s más egyebet nem teszünk, joggal haragudhatnának ránk — jegyzi meg az igazgató. — Intézkedéseket tettünk a gyártásszervező munka javítására is. Nyilvánvaló, hogy nem követelhetünk többet a munkásoktól, ha nem biztosítják jobban a munkavégzéshez szükséges feltételeket. Az igazság pedig az, hogy a munkás jobban bosszankodik például, ha anyaghiány miatt várakoznia kell, mintha többet adunk, de egyben többet is követelünk tőle. Szervezettebb most a munka, kevesebb a veszteségidő. Tovább javult a helyzet a festőműhely szárító alagútjának felújítása óta is. Rövidebb lett a száradási idő, nőtt a festőüzem kapacitása. Most azt tervezzük, hogy korszerűsítjük a festéshez a termékek előkészítését. A minőséget jelentősen javíthatná az úgynevezett fémtiszta állapot megteremtése. Több elgondolásunk is van, szeretnénk a jövő év első felében ezt a feladatot is megoldani. Jövő januárban egy másik terv is valóra válik. Üzembe helyezik az új kompresz- szorállomást, ami a jelenleginél jóval nagyobb teljesítményű lesz. így folyamatosan kicserélhetik elektromos gépeiket pneumatikus berendezésekre. Erre az elhatározásra munkavédelmi és takarékossági szempontok! miatt került sor. Tapasztalataik szerint a pneumatikus berendezések élettartama hosszabb, mint az elektromosoké. s megszűnik az áramütés veszélye is. A gyárban egyfajta biztonságot ad mindenkinek,, hogy a következő évben sem lesznek piaci gondjaik. Pontosan tudják, mi lesz a munkájuk. Ismerik a Taurus Gumigyár egész évi rendelési igényét, s már az IKLAD Ipari Műszergyár is jelezte, hogy a jövő évben 15 százalékkal több terméket kér, mint az idén. Az Ikarus részére ugyanannyit kell majd dolgozniuk, mint ebben az évben, ám a szend- rőieket is érintik majd az autóbuszoknál tervezett konstrukciós változtatások. Szerelönyílás-íedeleket készítenek továbbra is, ám teljesen új kivitelben. Az sem titok, hogy jövőre is dolgoznak exportra. A svéd AGA céggel már megkötötték a szerződést, ameív szerint a jövő év első negyedében ötven egységet szállítanak ki gázelpárologtató tornyokból; Déváid Hedvig J fi, íÜ
