Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)

1983-11-19 / 273. szám

1983. november T9., szombat r CSZAK-WÄGYARORSZÄG 5 Négy ház, mozgássérülteknek Hová lett a Üdülőhely, mozgássé­# rülteknek címmel ok­tóber 18-án tudósítot­tuk lapunk olvasóit a Műhi­bán épülő rehabilitációs park állapotáról. A cikkel kap­csolatban Keresztény István, a Tüzép 401. számú miskol­ci telepének igazgatója le­velet írt lapunkhoz, mely egyebek között a követke­zőket tartalmazza: „A cikk., a Tüzép-telep dolgozó kol­lektíváját sértő megnyilat­kozásokat tartalmaz. Ez messze a valóságot elferdít­ve, a közhangulatot rendkí­vül károsan befolyásolja .. Az említett cikk négy fa­ház társadalmi munkában történt felállításáról tudósí­tott. Azért csak a házalt fel­állításáról, mert a Tiizép-te- lep igazgatója, annak elle­nére, hogy szóban és írás­ban is (!) ígéretet, tett a fa- házaltat megrendelő Mozgás- korlátozottak Borsod-Abaúj- Zemplén megyei Szervezeté­nek, hogy a házakkal egy­idősen gondoskodik a fedés­hez szükséges hullámpala le­szállításáról is, ezt az ígé­retét nem teljesítette. Közel száz ember szabad szombat­ját, vasárnapját feláldozva, társadalmi munkában vállal­ta , a házépítést és -fedést, ám a házak felállítása után dolguk végezetlen kellett hazamenniük, mert hullám­pala nem volt a fedéshez. Mindez — készséggel elis­merjük — az ö hangulatu­kat valóban károsan befo­lyásolta. Aztán folytatódik a levél: „... telepünk vezetői és dolgozói igen nagy erőfeszí­téseket téve munkálkodtak azon. hogy a mozgássérültek részére... az általuk igé­nyelt. módosított faházak egy része rendeltetési helyére ke­rüljön . . Lássuk. A június 14-én megrendelt faházakra a Tü­zép visszaigazolást a meg­rendelőnek a mai napig nem küldött. A megrendeléshez csatolt igénymódosítások (amelyekre a mozgáskorlá­tozottaknak speciális hely­zetük miatt van szükség, pl. szélesebb ajtókra, eltérő fel­járókra, válaszfalakra) nél­kül továbbította a megren­delést a gyártónak. Mindez csak úgy derült ki, hogy a mozgáskorlátozottak a fahá­zakat előállító Sátoraljaúj­helyi Faipari Szövetkezetei személyesen keresték meg. A Tüzép részéről tehát nem erőfeszítést kívánt volna az ígéret teljesítése. pusztán csak a megrendelő pénzéért elvárható pontos munkára lett volna szükség. A levél így folytatódik: „Mint az érintett telep igazgatóját október 7-én (a Műhibán végzett társadalmi munka előtti napon. A szerk.) László Vilmos, az egyesület elnöke, lakásomon telefonon hívott..., hogy miért nem szállítottam ki I részükre a faházakhoz járó I hullámpalát, melyet nem fi­zettek ki. Közöltem, hogy a ttv. és a vállalat ügyviteli utasítá­sa nem teszi lehetővé azt. hogy több tízezer Ft értékű árut fizetés nélkül szállíttas­sak ki...” A mozgáskorlátozottak ok­tóber 5-én fizették ki a Tü- zépnek a négy darab faház ellenértékét, s ekkor kérték, hogy a hullámpalát is kifi­zethessék. Arra való hivatko­zással. hogy az még nincs a telepen, ezt nem engedé­lyezték. Igaz. ekkor még a faházak is Sátoraljaújhelyen voltak és nem a Tüzép-te- lepen. Példás, dicsérendő, ha va- I laki az ügyviteli fegyelmet' TETŐ? minden körülmények között Igyekszik betartani, s ra­gaszkodik hozzá, hogy a ve­vő előbb fizessen, aztán vi­gye az árut. Ám: az októ­ber 5-i befizetés, pénzügyi, ügyviteli hiba miatt — mint utóbb kiderült — semmis volt, így a faházak árát vé­gül is csak október 13-án fizették ki. Tehát, október 7-én olyan faházakat adott ki a Tüzép, melyeknek az ellenértéke — ismétlem, ad­minisztratív hiba miatt —, nem volt kifizetve. Több százezer forint értékű anyagi­ról van szó. (És mint később kiderült, nem történt, már ami a fizetést illeti, jóváte­hetetlen hiba.) S végül — az előző cikk­ben hiányolt csöppnyi jó­indulat mellett — álljon még itt két megjegyzés. A Sátoraljaújhelyről szál­lított faházaknak előbb Mis­kolcra kellett utazniuk, az­tán Műhiba. Egy csöppnyi jóindulattal — a mozgáskor­látozottak fuvarköltségeit kisebbítendő —. bizonyára át lehetett volna adni a fahá­zakat Műhibán úgy is, hogy előtte ne kelljen azoknak a miskolci Tüzép-telepet is megjárniuk. No. de hát az ügyviteli fegyelem minde­nekelőtt! És arról sem értesít a Tüzép-igazgató levele, nogy ha már a faházakat szállító gépkocsi — az előírások sze­rint szabályosan —, beállt a Tüzép-telepre, miért nem akadt ott valaki, aki fel­hívta volna a mozgáskorlá­tozottak jelenlévő képvise­lőjének figyelmét arra, hogy időközben a házak fedéséhez szükséges hullámpala megér­kezett! A telepigazgató sze­rint ebben az időben két helyettese is a telepen tar­tózkodott. ám úgy látszik, amíg a levél szerint „nagy erőfeszítéseket téve munkál­kodtak” a mozgáskorlátozot­tak dolgán, ilyen „apróság­ra” már nem maradt erejük. Nem volt sok köszönet ab­ban sem. amikor megkapták a megrendelők a fedéshez szükséges anyagot. Ennek egy része ugyanis a leszállí­tott házak fedésére nem al­kalmas, így azt, ismételt fu- varoztatással, be kellett cse­rélniük a mozgáskorlátozot­taknak. S ha mindezek ellenére az újságíró arról tudósíthatja az olvasókat, hogy immár nem négy. hanem mind a nyolc ház áll a Műhibán lé­vő parkban, könnyűszerrel beláthatják, hogy ehhez va­lóban nem a Tüzép csöppnyi jóindulatára volt szükség, hanem több száz ember ön­zetlen, segítőkész munkájára. Csendes Csaba Az utóbbi években a nö- vényvédőszer-gyártásban is egyre jelentősebb helyet foglal el a Borsodi Vegyi Kombinát a hazai üzemek sorában. A gyár a kevésbé energiaigényes termékskála kialakítása, továbbá a hazai mezőgazdaság kemizálásá- nak segítése érdekében már­is több növényvédőszer-féle- séget. közte francia koope­rációban a MIKÁL nevű szőló-peronoszpóra elleni szert állítja elő. Emellett je­lentős az a folyamat is, amely során a részben már szabadalmaztatott BF-csa- lád, teljes. nevén Borsodi Fungicid tagjainak kialakí­tását végzi. A BF növény- védőszer-család tagjaival eb­ben az évben már nagyüze­mi kísérletek folynak és ezeknek a kísérleteknek a tapasztalatairól rendeztek a közelmúltban Kazincbarci­ÍÜ „Gidáék”, n oha sajnos kevesebben vannak, szemmel láthatóan jól érzik ma­gukat a Köpüsvölgyben. Molnár István, a vadaspark vezető erdésze készségesen kalauzolt bennünket. Gondok a vadasparkban ... a többi állat kö­© zül viszont egynéhá- nyan elpusztultak a köpüsvölgyi vadasparkban. Üres a rókák ketrece, a réti héjákból már mutató­ban sincs, megcsappant a létszám őzgidáéknál is. Hogy miért? Ennek okait próbáltuk kideríteni ott- jártunkkor. * Ez év augusztusára so­kunk örömére megépült a vasdaspark. A park léte, szép példája a társadalmi összefogásnak. A mintegy, huszonöt hektáros terüle­tet apró- és nagyvadakkal népesítették be. A madár­félék a Tisza vidékéről, a nagyvadak Zala megyéből és Gödöllő térségéből, va­lamint a Bükkből „érkez­tek”. Géza, a hatalmas mé­retű vaddisznó például Versegről utazott ide. Ott a MAFILM telepén nevel­kedett. Géza ez idáig csu­pán kölcsönben turkál, da- gonyázik jókora birtokán, hiszen gazdája oly magas árat kér érte, amely meg­kérdőjelezi végleges itt1- tartózkodását. Időközben egyébként a szomszédos karámban szépen gyarapo­dik az utánpótlás, Artúr és vele közel egyidős hat ma­lactársa is. Jó lenne, ha a vadaspark problémája mindössze Géza sorsával kimerülne. Azonban a ba­jok nem itt kezdődnek. A bejáratnál, a díszes székelykapu mellett Pász­tor István asztalos ügykö­dik. A pénztárfülke télie- sítésére vállalkozott. Igaz, ígéretével ellentétben négy héttel később kezdte meg a munkát, de mint mon­dotta, két nap alatt befe­jezi. Éppen ideje, hiszen már napok óta mínusz fo­kot mutat a hőmérő. A kaputól nem messze üresen áll az impozáns külsejű, alpesi jellegű fo­gadóház. (Mellesleg ez sincs téliesítve, noha november második felében járunk már.) Valamivel feljebb, a parányi lakókocsi kémé­nyéből magasra száll a • füst. Itt találjuk Molnár Istvánt, a vadaspark veze­tő erdészét és két társát. Pillanatnyilag ez a — becslésem szerint — mind­össze másfélszer három méteres zárt tér az egyet­len a park területén, ahol hosszabb távon elviselhető a hideg, A ház, amelyben az iroda és a szociális he­lyiségek leszsek, még igen­csak félkész állapotban van mellette. Jóllehet, a Mis­kolci Beruházási Vállalat megbízásából, a vállalko­zók október végét ígérték átadási határidőnek. — Ügy hallottuk, néhány vad elpusztult. Mi az igaz­ság? — érdeklődtünk az állatok sorsáról Molnár Istvántól. — A hír sajnos igaz — mondja. — Nyitáskor pél­dául három réti héjánk és ugyanennyi rókánk volt. Ma egy sincs közülük. El­pusztult két őzgidánk is. — Mi történt a héják­kal? — Az egyiket a később ideszállított galambászhéja tépte szét. A másiknak a szárnyát a szomszédos ket­recben levő róka rágta meg, ezért gyorsan bevit­tük az állatkórházba, ahol azonban röyidesen elpusz­tult. A harmadik héját visszavitlék az Országos Környezet- és Természetvé­delmi Hivatal szakemberei. — Hová tűntek a rókák és mi lett a két őzgidával? — A két gida közül az egyiket a napokban talál­tuk meg. Feltehetően egy vadmacska tépte szét az éjjel. A másik előgyomor- gyulladásban múlt ki. Az orvos azt mondta a bon­colás után, olyan ételt evett, ami nem neki való. Valószínű, egy látogató fe­lelőtlensége okozta ebben az esetben a bajt. A ró­káknál azonban nem. Azok már a negyedik héten el­pusztultak. Mint kiderült, vírusos gyomorfertözésben. Ez elég hosszadalmas be­tegség, nyilván már ide­érkezői ük előtt megkapták. — A vadállományt ál­latorvosi vizsgálat nélkül szállították ide? — Legjobb tudomásom szerint igen, hiszen ma sincs erre a feladatra hi­vatalosan felkért személy. Igaz, dr. Rábián Antal ál­latorvos mindig eljön, ha hívom. Legutóbb is arra kértem, nézze meg a vad­disznókat, mert véres, gyulladt a szemük. Ezt né­hány nappal az érkezésük után vettem észre. Azóta kenegetjük az orvos által javasolt készítményekkel, de eddig eredménytelenül. — Az etetőkön nines zsindely, nincs téli beálló, jég borítja az italokat... — Téli beállókról a ter­vezéskor az illetékesek el­feledkeztek. Valóban, mi­előbb zsindelyezni kellene már az etetőket is. És ha már az etetésnél tartunk, elmondom; ezzel is vannak problémák. Nyáron nagy szükségünk lett volna a megigényelt kétszáz literes hűtőszekrényre, kiváltképp a ragadozók etetése miatt. Akkoriban nem győztük fogdosni az egereket, meg cipelni a belsőséget ott­honról, hogy friss étket kapjanak. Most meg en­nek ellenkezője, a melegí­tés okoz gondot. Fél óra helyett, fél nap alatt me­legítjük meg az élelmet ezen a kis tűzhelyen — mutat a kemping gázpa­lackra. — Aztán meg itt van az ivóvíz, ami hol el­tűnik, hol meg előbukkan a ciszternákban. Ma reg­gelre vártuk a vízművek dolgozóit. Lassan már dél van és még nem érkeztek meg. Hót ennyit az okokról, a tapasztaltakról és a gon­dokról, amelyeknek sorát még szaporíthatnánk. Pél­dául a tartalék karámok­hoz ígért, ám még el nem készült ajtókkal, a kará­mok elé szükséges kö­nyöklőkkel, a hiányzó vil­lanyszerelési munkákkal... A megépítés és mozgósí­tás érdekében szerveződött operatív bizottság tagjai már majdani, a második ütem építési munkálatairól tanácskoznak. A város első és egyetlen vadasparkjáért sok száz lelkes helybéli és környékbeli fáradozott. Ök tehát megtették a magu­két ... Szőve«: Monos Márta Kép: Laezó József Új növényvédő szerek szüleijén Kerekasztal-konterencia a tapasztalatokról kán kerékasztal-konferenciót, hat megye növényvédő-állo­másainak, továbbá a MÉM Növényvédelmi és Ági-oké-, miai Központjának és a Borsodi Vegyi Kombinát ag­rokémiai osztálya szakembe­reinek részvételével. A kon­ferencián megállapították, hogy az új növényvédőszer- család ez évi kísérletsoroza­ta sikeres volt, hiszen az or­szág különböző területein végzett vizsgálatok lehetővé tették, hogy más-más nagy­ságrendben fertőzött terüle­teken próbálják ki a kazinc­barcikai üzem új készítmé­nyeit. Mint a jelenlévő szakem­berek ismertették, a BF—51- gyel véglett kísérletek külö­nösen azért voltak érdekesek, mert a Dunántúlon ebben az esztendőben sem az almánál, sem a szőlőnél nem volt je­lentősebb lisztharmat-fertő­zés, és így nyilván az ottani minősítések nem lehetnek teljes értékűek, addig egy másik tájegységen, Hevés megyében éppen a liszhhar­mat-íertőzés volt igen erős, így az ottani tapasztalatok alapján jól tudták minősí­teni az új készítményt. A lefolytatott számos kísérlet alapján a jelenlévő szakem­berek együttesen választot­ták ki .azokat a szereket, amelyekkel a vizsgálódást tovább folytatják és egyút­tal meghatározták azokat a vizsgálati irányokat is, ame­lyeket 1984-ben elvégeznek majd. A szakemberek sze­rint az eddigi eredmények igen biztatóak és bízni le­het abban, hogy új, original magyar növényvédő szerele gyártása esetén csökkenteni lehet a mezőgazdaságban felhasznált jelentős mennyi­ségű import növényvédő szert A kerekasztal-konferenci- án részt vett szakemberek megtekintették a BVK agro­kémiai bemutatótelepét és a nagybarcai termelőszövetke­zettel közösen kialakított kísérleti telepet, ahol a mű­trágyák és növén.yvédő sze­rek házi és üzemi kísérlete­it folytatják, illetve a pvc mezőgazdasági felhasználá­sának lehetőségeit mutat­ják be. H. G.

Next

/
Thumbnails
Contents