Észak-Magyarország, 1983. november (39. évfolyam, 258-282. szám)
1983-11-19 / 273. szám
É5ZAK-MAGYAR0RSZÁG 6 1933. november 19., szombat1 Kiállítás a Szovjet Tudomány és Kultúra Házában Bortnyilc Sándor: Vörös május Az az épület, ahová • egy kiállításra tértünk be, egyszerre i bensőséges és reprezentatív. A burkolatok, a bútorok, a berendezés, a helyiségek harmóniája, szépsége a magjiar belsőépítészek alkotó fantáziáját dicséri. Az épület: a Szovjet Tudomány és Kultúra Háza, amelyet száz- és százezrek ismernek országszerte. A kiállítás: Magyar művészek a Szovjetunióról. A kiállítás a Szovjet Tudomány és Kultúra Házának tízéves évfordulója alkalmából nyílt meg a két ország képzőművészeti szövetségének és - a Magyar— Szovjet Baráti Társaság közös rendezésében. Ez a kiállítás, amelyen ötven magyar képzőművész kétszáz alkotása szerepel, sorban a százhetvenhetedik. Kiss István, a Magyar Képzőművészek Szövetségének főtitkára a kiállítás lénye- | gét úgy fogalmazta meg nyitó szavaiban, hogy az a Szovjetunió iránti tisztelgés, vallomás a két nép emberi, érzelmi kapcsolatairól. Nem hivalkodó, ám reprezentatív, intim és bensőséges. Az alkotások műfaja a legkülönbözőbb; festméPusztai Ágoston és Kelemen Kristóf plasz* tikái Patay László: A vihar széfé nyele, szobrok, grafikák, érmék, plakátok láthatók a ház kiállítótermében, s az előterek falain. A művészek több nemzedéke van jelen Uitz Bélától, Mészáros Lászlótól, Bortnyik Sándortól a legfiatalabbakig: Pusztai Ágostonig, Sze- methy Imréig. A kiállítás nem deklarál, nem tematikus: magyar tájakat, parasztházakat is láthatunk v'ologdai, moszkvai városképek mellett. A kiállítás 1 rendezője, Sós László, a ne- | hezebb utat választotta: olyan alkotásokat gyűjtött össze, amelyek rejtetten sugallják a két nép barátsá- ? gát, sőt azon túl azt a hitet is, hogy az emberiség !' legnagyobb értéke a humá- “ num; az ember képes álé- 5 tét megvédeni, ha barátságban, egyetértésben él i társaival. Gy. L. R Lev Tolsztoj napirendié Nem kétséges, hogy a feszült szellemi munka és az ' aktív pihenés váltakozása segített a nagy orosz írónak abban, hogy öregkorára is megőrizte egészségét és munkaképességét. — Lev Nyikolájevics korán kelt, majd másfél órát sétált a parkban, a mezőn, az erdőben — mondja I. ©rizlova, a Jasznaja Pol- janában levő Tolsztoj-em- lékmúzeum tudományos munkatársa, aki sok éven ót tanulmányozta az író életét. — Ezután íróasztalhoz ült. Az alkotás szüneteiben súlyzókat emelgetett. A ház és a gazdasági épület között máig megmaradt az a nyújtó, amelyen tornászott. Ebéd után szeretett sakkozni. A nagy író szívesen lovagolt, jól úszott, sízett, teniszezett, kedvelte a „go- rodki” nevű népi játékot. Idős korára kerékpározni is megtanult. i Lev Tolsztoj szabad idejében mindig fizikai munkát végzett: csizmát varrt, szántott, kaszált. CSEH KÁROLY: V:isszafelé Esőcseppek égi giliszták mászkálnak lefelé az ablaküvegen A város fluoreszkáló műszerfalára dőlve szunnyad az éjszaka is a világítótorony*megállt mutató Lekapcsolva szíved mint éjjeli lámpa Gyufasercenésnyi csókok s nappal rácsait fűrészelő horkolások vonatfülke-sötétjében utazol Tüzelő szemhéjad alatt a fáradtság törekje szúr Ennyi maradt csak learatott álmaidból Válladra hullt asszonyi hajszál holdja süt Fényében behúzott sárga függönnyé fakul a nap s homokszemmé törpül S ahogy távolodsz ez egyre növő idő-sivatagban GALYÓ GÉZA: Ágak Ágak közt lépdel a tépett tollú Nap, az ezüsthajó Hold, égig merednek az ágak. a rügyek zöld csillagok, de földi beszéd, ha zsong a lomb, ha virág dalol, ha gyümölcs villan, közöttük madárszív suhog vonuló évszak fönnakad, S kifosztva is büszkék az ágak: rajtuk lépdel a Hold a Nap. A kereset Ismerősöm mesélte. Csemetéje abba a korba cseperedett, amikor már társadalmi munkára mellet. Persze a társadalmi munka nem az igazi hiszen pénzt kap a gyerek a szőlőért, amit leszed. Merthogy történetesen szőlőt szedni ment a gyerek. — Azt mondják, rengeteget lehel keresni. — Hát, nem is tudom — így az anya. — Ha tisztességesen dolgozol... — Fogok. Ha nyolcszázat megkeresnék ... A részletekkel nem untatom az olvasót. Az első nap után a mama kérdezett. — Ment a munka? — Igyekeztünk. De ez az aszúzás olyan szaporát- lan ... Harmadnap óriás kalkuláció fogadta. > — Ma hat kilót szedtem. Egy Matchbox biztos megvan. Negyedttapra lohadt a lelkesedés. — Nyolcszáz nem jön össze, de öt talán ... Majd összeszedem magam. És az ötödik nap tényleg összeszedte magát a gyetek. — Hét kiló — ragyogott. — Merthogy csak az aszú ennyi, meg a szőlő..:— Na mennyi lesz? Ez már megint a mama,’ az utolsó napon. A gyerek ragyog. — Összesítettünk. A harmadik legjobb vagyok. — A pénz? — A pénz? Nem is tudom. Vagy kétszázötven ... Nem dicsérsz meg a harmadikért? (cs. a.) Í Molnár Károly kulccsal a kezében ® felbaktatott a lépcsőn. A vállát és a karját, húzta a nehéz bőrönd. Ilyen az én formám, motyogta, ki késné le a buszt, ha nem én. A sors fintora a u szerencsémhez. Pedig olyan jól kezdődött ez az üdülés. Mintha nem is én lennék a főszereplője. Te még sehol sem voltál SZOT-beutalóval, Karcsi bácsi, állt meg az asztala előtt Jutka. Először nem értetI te, miről van szó. Mindig mások mentek mindenhova, mások kapták a kitüntetéseket, a fizetésemelést. Később tudta meg, hogy az egyik fóti osztályvezető adta vissza az egyszemélyes beutalót, ugyanis abban az időpontban külföldön tartózkodik. Ö jólesően vette tudomásul, hogy Jutka neki ajánlja fel. Talán megsajnált, mondta otthon Károly felesége, biztosan ő is tudja, hogy mekkora mafla vagy. Amikor felszállt a vonatra és a nyitott ablakból kiintegetett a feleségének, úgy érezte, sajnálja az asszonyt, mert egyedül marad a lábasaival a lakásban. Neki is kellett volna ez a kikapcsolódás. De ha csak ilyet adtak? Az asszony nem tiltakozott, nem veszekedett, csendben csomagolta be Károly holmiját. Rád fér a pihenés, mondta búcsúzóul, olyan nyúzott a képed, hogy szinte megriad tőled az ember. Károly felért a második emeletre, megtorpant az ajtó előtt. Nehezen illesztette a kulcsot a zárba, aztán szélesre tárta az ajtót. Keskeny, hosszú szobába lépett. Két ágy, asztal, székek, a falon kép. Ennyi, amit egyetlen pillantással felmért. Az egyik ágyon visszahajtva a paplan, tehát azt már elfoglalták. A két lépésnyi előtérben megkereste a szekrényt, berakosgatta a holmiját, és bekukkantott a fürdőszobába. Az orrát megcsapta valami különleges illat, beleszagolt a levegőbe, de * nem érezte újra. Belenézett a tükörbe, őszülő hajú idegen nézett vissza rá. a szeme alatt elmélyült árkok. MegöregedHajdu Gábor: tern, mormogta félhangosan, még pontosan tíz év és nyugdíjas leszek. A vacsoránál is ez foglalkoztatta, tulajdonképpen úgy pergett le az élelem, hogy semmi lényeges sem történt velem. Azt tartják rólam a kollégáim, hogy kétbalkezes vagyok. Másnap ragyogó napsütésre ébredt. Felnyitotta a szemét, nyújtózott az ágyban. A szomszéd ágyra pillantott, a szobatársa már elment, vagy talán haza se jött. Este csak néhány percig beszéltei:, a fiatalember vastag pulóvert húzott magára, az ajtóból szóit vissza: ne zárja be. nem akarok dörömbölni. A vacsoránál egy dekoratív szőke nő mellett ült. Károly közelében. Mintha évek óta ismernék egymást, nézte őket irigykedve. Úgy érezte, ő is szívesen társalogna azzal az asszonnyal. Talán le is fekszenek, ezzel a gondolattal aludt el, nem tudta miért, mint az itatósba, beleivódott gondolatai közé a féltékenység. Pedig semmi közöm ahhoz a nőhöz, morfondírozott magában, míg öltözött. Talán olyan ez. mint valami lehetőség a jobb életre. Mini egy értékes aranytárgy, amit megtalálhat az ember, akár ásás közben a földben, akár az úton, bárhol. Van aki megtalálja, mert arra született, van aki sohasem akad rá, pedig ott van mellette, éljen akár száz évig is. Kibal- laigott a szélesre tárt" kapun a parkba. Csodaszép itt, mondta nem messze tőle egy nő, nchányan nádszékben ültek, kártya a kezükben. Károly kikerülte őket, kiment a nagy kapun. Valahol itt van • Almapiac.
