Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-08 / 238. szám

1983. október 8., szómból

ÉSZAK-MAGYARORSZÁG 5

Gárdisták a közbiztonságért

4-löi 7-ig

Elsőként Kovács Erika és Illés Tünde érkezett meg a szolgálatra. Mindketten a miskolci Kereskedelmi Szak- középiskola második osztályos tanulói. Ismerősként, mondhatni bennfentesként ■várakoztak a többiekre, az eligazításra, az indulásra. A többieket várva Soltész Ta- (más hadnaggyal az ifjúgárdisták tevékenységéről, a gárdisták és a rendőrség közötti kapcsolatról, együttműködésről beszélgettünk a Miskolci városi-járási Rendőr- kapitányságon. Soltész hadnagy a járőr- és őrszolgálati alosztály vezetője:

— Három évvel ezelőtt kaptam meg az összekötői tisztséget a rendőrség és a Városi KISZ-bizottság között — mondja. — Akkoriban száz gárdista volt a rendőri szakalegységben, ma száz- negyvenhatan vannak. Döntő részben középiskolások. Kapcsolatunk szinte naponkénti. Eljárunk az iskolákba, munkahelyekre előadásokat, foglalkozásokat tartunk, bevonjuk a gárdistákat a közlekedési, közbiztonsági feladatokba. Korábban főként a rendezvényeken kértük a segítségüket, ma már időről időre részt vesznek a különböző akciókon, járőrszolgálatokon.

Ottjártunkkor hat gárdista jelentkezett a délutáni „műszakra”. Kovács Erika és Illés Tünde az avasi lakótelepre induló kocsiban foglaltak helyet. Haraszti László főtörzsőrmester vezetésével indultak ellenőrzésre, amelynek első állomása a Platán étterem volt.

Korai az időpont, alig néhány asztalnál ülnek. Az egyiknél öt fiatalember sö- rözget.

—■ Jó napot kívánok! Kérem az igazolványokat — lép hozzájuk a járőrvezető, mellette a két ifjúgárdistával. Egyiküknél sincsen személyi, viszont a gyári belépővel igazolja magát. Minden rendben, de máskor tartsa magánál az igazolványát is.

Következő hely az Ifjúság étterem. Itt sincs sokkal több vendég, ám ebben az étteremben már a lányok is bekapcsolódnak az ellenőrzésbe. Igaz, kevésbé magabiztosan, mint a kíséretükben levő hivatásosok, de a szá- hiukra korántsem megszokott tevékenység miatt némileg nagyobb lelkesedéssel.

Csordás László és Bcakö Zoltán, akik szintén a miskolci Kereskedelmi Szakközépiskolába járnak, a Tiszai pályaudvar környékén por- tyáztak ezen a délutánon. Itt

mindig akad tennivaló, bár most még a rendfenntartás kevesebb gonddal jár, mint a kései órákban, amikor lényegesen több italos egyén fordul meg erre. Szemetelők, aluljáróban ácsorgók azonban most is akadnak. Egyikük alig múlt tizenhat esztendős. Zavartan keresgél zsebeiben a felszólításra:

— Hol tanul? — kérdezik a járőrözők.

— Miskolcon, a 114-es számú Szakmunkásképző Intézetben, szobafestő-mázolóként.

— Hol vannak a papír-' jai?

— Csak ez van most nálam — mutatja a kissé viseltes papirost, amelyből kiderül. hogy a diósgyőri nevelő- otthon lakója.

— És hol van az eltávozási engedély?

— Áz nincs most nálam •— válaszol a fiú lángoló arccal, zavartan.

— Akkor most velünk kell jönnie!

Ilyen esetekben ugyanis a kapitányságon érdeklődnek a fiatalok után. Ha mindent rendben találnak, figyelmeztetéssel megússza az illető. Legtöbbször viszont azért nincs náluk kilétüket igazoló hivatalos okmány, mert éppen „kimenőznek”, csak úgy a maguk szakállára. A pályaudvar és a belváros néhány pontja, mint a Búza tér, a Centrum környéke, avagy a villanyrendőr, közkedvelt tanyája a kallódó, csavargó fiataloknak. És ezek a csavargások nemritkán randalírozással, mértéktelen italozással, rendbontással, járókelők zaklatásaival, olykor bűncselekményekkel folytatódnak. Elsősorban ezeket kell megakadályozni az ellenőrzésekkel.

A rendbontásról, a verekedésről híres a diósgyőri Árnyaskert is. Ide a Lenin Kohászati Művekben dolgozó Fejes Ferencet és Koncz Jánost osztották be a gárdisták közül ezen a napon, Péter Antal főtörzsőrmester mellé. Mire megérkeztünk, már szó szerint „megugrott” az, akit poharázgatás közben igazoltattak. Mi még a kocsi URH-készülékén át értesültünk a történtekről:

„Tíznapi elzárás után érkezett a fiatalember az Árnyaskertbe. Nem tudta igazolni magát semmiféle okmánnyal, ezért elkísértük állítólagos lakására a .közeibe. Az igazoltatás után azonban kiugrott a lépcsőház első emeleti ablakán át” — hangzott a jelentés, amely után

azonnal megkapták a teendőkre vonatkozó utasítást.

Péter Antal és a gárdisták most is találtak munkát, noha az előző szolgálatban levő társak alig néhány perce jártak itt. Egy fiatalkorú lányt tessékeltek ki a szórakozóhelyről.

— Este bizonyára több dolgunk lesz — mondja Fejes Ferenc, akinek már nagy rutinja van, hiszen hosszú évek óta tagja a rendőri szakalegységnek. Szereti ezt a munkát. Ezért is kérte: osszák be az esti szolgálatra is. — Részt vettem már néhány izgalmas akcióban, gyakran részt vettem balesetek helyszínelésénél, megszoktam az úgynevezett rázós dolgokat. Ezért döntöttem úgy, amennyiben támogatnak és sikerül a felvételim, pályát változtatok. Szeretném elvégezni a Rendőr- tiszti Főiskolát, hogy hivatásosként dolgozhassam a közrend és közbiztonság védelmében.

Erika és Tünde szintén a rendőri pályát választotta magának. A szakmunkás- képző után úgy tervezik, megszerzik különbözetivel az érettségit is, ne legyen semmi akadálya a tisztiiskola elvégzésének, ha megkapják az engedélyt rá.

— Ez a néhány óra most valóban csendesen telt el — mondja a szolgálatok letelte után Soltész hadnagy —, összegezvén a jelentéseket. Ám mi ennek valójában örülünk, hiszen ha sok a munka, az nem jót jelent. Ez már a mi hivatásunk sajátossága, amibe közvetlen bepillantást nyertek az ilyen ellenőrzések során az ifjú- gárdisták is. Amióta szorosabb közöttünk az együttműködés, sokat segítenek nekünk. A gépjárművek ellenőrzésénél, a baleseteknél biztosítják a nyomokat, amíg megérkeznek a szakemberek. Jártukban-keltükben jelzik, hová kell kivonulnunk, hol történik rendbontás, szabálysértés. Egyébként nem titkolt célunk, hogy a fiatalokat szívesen látjuk a belügyi pályán, s hogy ezen belül ki, milyen tisztséget tölt majd be, az majd rátermettségüktől, tudásuktól függ. Mi is segítünk a fiataloknak, nem csupán előadásokkal, szakmai gyakorlatokkal. Legutóbb például több mint százan szereztek segédmotorvezetői engedélyt annak az akciónak a keretében, amelyet az ATI-val közösen szerveztünk a fiatalok részére. Egyszóval arra törekszünk, hogy a honvédelmi nevelés, a belügyi munka népszerűsítése mellett támogassuk a fiatalokat, hiszen tőlük, a gárdistáktól is megkapjuk a segítséget mos- tahság már kérés nélkül is.

Iffonoa Már#«

Pita a tap...

Bodrogkeresztúron hozták lét. re, elsősorban mezőgazdasági termékek forgalmazására megyénk egyik legfiatalabb kompjáratát. így októberre persze mái lezajlott az Igazi nagy forgalom, mostanában már főként fát hoznak át a Bodrog túlsó partjáról. Két szállítás között viszont pihen a komp. (priska)

Delefó« a gulya

gulyás

A gulyás szavára a két kutya nyomban visszaroskad a fűbe

Az ároktői faluszélen,

• akácos hűvösébe húzódva delel a gulya. A legelőn seregélyseregek gyakorlatoznak, hogy sötét felhőjük percek múlva tovatűnjön a szőlőskertek felé. A legelő végén berepülnek az ég meg a föld keskeny nyílása közé, s már csak az akácok pergő levele, ami az őszről árulkodik. Hisz’ különben a nap süt, hetedmagával, a gulyás behozta a jószágokat az árnyékosba. Másfél száznál több tehén elfekve kérődzik, a terelőkutyák legnagyobb örömére. Szundikálva múlatják az időt, legfeljebb az orruk környékéről egy-egy szemtelen legyet hessegetnek odébb, de különben nyújtózva, ásítoz- va élvezik a semmittevés perceit.

Ám, hogy idegen érkezik, rugóra járnak, s versenyt csaholva kiabálják a hírt: valaki közeledik. Mintha csak a gulyás szavára várnának, nyomban elhallgatnak, visz- szaroskadva a fűbe, még csak egy kis szimat olásra sem méltatva az idegent.

hosszú tönkű, húsos és még ki tudja, hányféle.

— Tuggya, a hadnagyom kalonáéknál, igen kedvelte a gombát Örparancsnok voltam, menni kellett gombász- ni, aztán mikor a konyhára kerültem, oda mindig a hozzávalóért jött. Most egy kis zsír, egy kis hagyma, paprika, ez-az. Ismert az mindenfélét. Magyarázta, melyik, micsoda, de hát én pontosan ma sem tudom. Ez itt ni — mutat egy barna kalapú gombára —, ezt megismerem. Nyúlfil gombának mondjuk. Meg sok a csiperke is, de én nem nagy kárt teszek benne, bizony le nem szedem.

A gulyás, bár apja, öregapja pásztorember volt, nemrég került csak a tehenek mellé.

— Traktoron tőtöttem vagy húsz évet, aztán meg a juhászaiba. Elmondom, ha érdekli, mér vagyok most mégis gulyás, holott most is megvan a jogosítványom, éppen tavaly újíttattam öt esztendőre.

S a gulyás történetbe kezd. Bár többször említi, jól érzi ezen a helyen magát, szavain érzik, megbántott ember' ha saját- határozásból is jött el a traktor mellől, ahol még egy féldecit sem ihat meg az ember, a gulyás meg minden évben főzet pálinkát. Elégtétel lehet, hogy hívják vissza azóta is, de ő megmondta, hogy nem, hát nem. Marad a gulya mellett!

Hajnalban, fél háromkor kezdődik a nap, s szürkül, mire beér a jószágokkal a telepre. Kétnaponként kerül rá a sor, egymás közölt a cseréket is elintézik. Most például három napig ő van a gulyával, de aztán szombat, vasárnap, hétfőn a váltótársé a munka vastagja. O meg vasárnap vadászni megy nyúlra. Ott lesz mindenki, még aki messzebbről is jön, hát ne mondják, hogy a Vili. az otthon rendezett vadászatról is lemaradt. Otthonon ebben az esetben, a tiszadorogmai vadásztársaság értendő, amelynek területe átér az ároktői határba is.

Egyébként kévés a nyúl, megsínyli a jószág a nagyüzemi gazdálkodást. Gép, vegyszer tizedeli, a vadász már nem sok kárt tehet benne, évente csak egy-két alkalommal puskázzák.

Alászállt a nap. Az akácosban harmat lepi a füveket, készülődik a gulyás. A kutyáknak elég egy szó, perceken belül talpra állítják a teheneket, este lesz így is, mire a faluba érnek, aztán még ott a fejes, ha az már nem is a gulyás gondja.

Lábra kerül a kapca, csizma, hűvös lenne már hazáig a földeken. Hiszen holnap Mihály napja. Ügy tartják, ilyenkor megszakad a füvek gyökere, a legeltetésnek vége, innentől kezdve mái- istállóban a jószág helye. De hát ez csak afféle mende-monda, ki böngészget még manapság kalendáriumot. A meteorológia meleget ígért, fű is van, mért ne hajtana ki holnap is a gulyás.

Csendes Csaba

A gulyás mezítláb, sötétkék munkásöltönyben. A földön viharkabát, leterítve, odább, a napon gumicsizma, mellette pár kapca.

— Eszlári Vilmos — nyújt kezet kemény szorítással.

íoválfeilcsziik az Univázt

Tűzhely fekete köre mellett, fatönkön kínál helyet, 6 is letelepszik. Hátát a kerekes kalyibának veti, vár. Az idegen gombát mutat, itt szedte a legelőn, de a gulyás csak legyint.

— Egye, aki szereti, felőlem aztán elnöhet itt magában — s nyomatékül körbemutat. A legelőn — bár elmondása szerint jó hete már nem volt eső errefelé — rengeteg a gomba. Szürkés és hófehér, kicsi, nagy,

Eddig mintegy 48 ezer négyzetméternyi továbbfejlesztett B változatú Univáz- szerkezet készült el a BVM alsózsolcai gyárában, és a jövő évben megkezdik a rendszerhez tartozó C változat elemeinek készítését is. Mint köztudott, az Un: váz igen széleskörűen alkalmazható korszerű építőanyag, amely az új változatokkal válik teljessé, azaz építőipari rendszerként is alkalmazható lesz. Az országban eddig több mint 5 millió négyzetméternyi alapterületen emeltek belőle különféle épületeket. Az új változatok a korábbiakhoz képest olyan módosításokat jelentenek, amelyek tovább fokozzák a belőle készüli lakóházak és más létesítmények alkalmazhatóságát. egyebek, között nagyobb belső terű házak építéséi is lehetővé teszik, illetve vakolat nélküli létesítmények is építhetők belőle.