Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
ÉSZAK-MAGYARORSZAG 6 19S3. október 1., szombat ll'Hi IIIII III» VmSvfoa» MSogréd, a környék leghíresebb lakatosmestere volt. Azt is mondhatnánk, hogy jónevű kisiparos hírében állt. A történet egy tavaszi napon kezdődött, amikor Vulvics Miográd szerény ebédjét fogyasztotta segédjei társaságában. Pontosan fél egykor a műhely ajtaján dr. Komoródi Péter- né kopogtatott, és a hívó szóra szinte feltépte az ajtót. Zilált külsővel és nemkülönben zaklatott lélekkel állt meg a küszöbön, majd félve szólalt meg. — A mesterrel szeretnék beszélni! — Én vagyok — dorrnögte teli szájjal Vulvics Miográd, s az asszony széteső arcát látva, zavarba jött. Kését az asztalra ejtette, amit egyébként a nadrág tompor körüli tájékában szokott megtörülni, és néhány tétova lépést tett az asszony felé. — Csak önnel szeretnék tárgyalni! Vulvics Miográd visszanézett a két segédre, megvonta a vállát, és egy belső helyiség felé mutatott. — Erre tessék! Elnézést a kuplerájért, de hát ez aa. iroda. Az egyik széket leporolta, melyről bágyadtan hullott le a vaspor, és az asz- szony elé tolta, aki azonnal belerogyott. — A barátnőm ajánlotta magát. Vulvics Miográd úgy bólintott, mintha ez a világ legtermészetesebb dolga lenne, de fennállásának 45 éve alatt már kitapasztalta, hogy a dolgok vagy maguktól derülnek ki, vagy ha érdemes, az ember úgyis kideríti. — Egy fontos munkáról lenne szó — kezdte az asz- szony, majd Vulvics Miográd enyhén pelyhedző füléhez hajolt, és úgy folytatta. — Számíthatok a diszkréciójára ? — Aha — nézett a semmibe Vuivies mester, és úgy érezte magát, mint egy körzeti orvos. Ez vagy őrült, vagy valami sumák ügyletet akar — morfondírozott magában. — Szóval számíthatok a teljes diszkréciójára? — erősködött újból az asz- szony, s a hangja kissé megremegett. — Természetesen. — Kellene nekem egy akvárium! Egy olyan 5x3x2 méteres. — Lehet róla szó. De ez a méret inkább egy terrá- riumé. Egyszer az állatkertnek eladtam egy ilyen darabot. Ötös üveggel. — Értem. Nekem a lakásomba kellene. — Mikorra parancsolja? — Máris késő. Mi a legrövidebb határidő? Vulvics Miográd mélyen ülő szemeivel tüzetesen végigtar.uimányozta az asz- szonyt. Emberismerete azt ; súgta, hogy ez a nő nem I lehet akárki. Manapság egy , terrárium, tele krokodillal meg mifenékkel, különleges hobbi, az egzotikus árról nem is beszéi- I ve! — A pénz nem számít! De arra kérem, hogy sen; kinek ne említse meg! — Tudom, teljes diszk- ! réció. Még az adóhivatal s felé is. ‘ Az asszony nagyot SÓhajjj tott. — Köszönöm! És ahogy ? megbeszéltük... — Tudom, teljes diszkréció — bólintotta Vulvics ■ Miográd. Egy hónap múlva az alkotás ott állt az asszony lakásában. A munka végeztével Vulvics Miográd kiment a fürdőszobába, hogy megmosakodjon. A kádDan azonban egy ember nagyságú halszerű tetemet pillantott meg, s a léptei zajára az egy kissé összerándult. Először iszonyodva mérte végig, majd sarkonfordult, de az asszony útját állta. — Menjen be nyugodtan! Nem bántja magát. Szűcs Mariann; 1 Most már beláthatja, hogy nem maradhat a fürdőkádban! — Nem — verejtékezett Vulvics Miográd, hiszen ilyen kopoltyús miacsodát még a tévé ismeretterjesztő kisfilmjeiben sem látott. Nagy nehezen összeszedte magát, és fogait összeszorítva a másodperc töredéke alatt megmosakodott, aminek látható következményeit a törülköző viselte. Az asszony kifizette a mestert, majd konyakot vett elő. — Ugye megkínálhatom? — Köszönöm, de... — nyelt Vulvics Miográd, aki szíve szerint inkább a műhelyében lett volna ebben a pillanatban. A fürdőszobából hatalmas csobbanó hang szűrődött be. — Utálja, ha iszom —• legyintett az asszony. — Ki utálja? — Ö — mutatott a fürdőszoba felé. — Azért locsog. — Vagy úgy — válaszolt Vulvics Miográd, mintha bármit is értene. — Ugye segít beletenni az akváriumba? — Én? — A drágám egy kicsit elhízott. Egyedül nem bírom el. Vulvics Miográd egy kissé eLápadt, és szorosabban fonódtak ujjai a konyakos pohárra. — Tavaly történt — kezdte az asszony minden bevezetés nélkül. — A férjem karácsonyra kapott egy akváriumot. Ezt! — mutatott a polcon fénylő üvegre, melyben két piros, négy fekete és egy ezüst színű halacska hancúrozott, látható önfeledtségben. — Tudja, a , férjem tudós. A disszertációját én gépeltem. Az egyén társadalmi beilleszkedésével foglalkozott. — Izgalmas kérdés lehet — hörpintette föl Vulvics Miográd a konyakot, s erős kényszert érzett, hogy kiszaladjon a szobából, természetesen a legnagyobb diszkréció mellett. — Kérem, ő betéve idézett Dürkheimtől, Freud665, Reisernanntől, és. IS szóval ő minden tekintetben zseniális volt. És akkor jött ez az akvárium. Naphosszat ült előtte és nézte. Azt mondta, hogy világra szóló felfedezést tett. — Biológus a tisztelt férje? — Nem. Szociológus. Az összefüggéseket kutatta egyén és társadalom között. Az egyén beilleszkedését a közösségbe. Ez kérem, szocializációs áttitüd- vizsgálat. Rájött arra, hogy a természetben minden élőlény megpróbál alkalmazkodni. Elmélete szerint az élő anyag legfőbb tulajdonsága az alkalmazkodás. Ennek legtökéletesebb formája az azonosulás, az identitás... — Bocsánat, de tekáa nem is zavarok tovább — szakította félbe az asszony magasröptű előadását Vulvics Miográd, s az identitás szónál egy kissé megborzongott. — Á, dehogy, töltsön csak magának! Szóval a férjem naphosszat ült az akvárium előtt, és tanulmányozta a halakat. Azt mondta: ezek a halak közösséget alkotnak. Ö az egyén, akinek valamilyen módon el kell fogadtatnia magát velük, tehát némiképpen azonosulnia kell, különben a közösség marginális létformájába kerülhet. így kezdődött. Két hét alatt elfelejtett járná. A lábai uszonyszerűen ösa- szekulcsolódtak. Lassan a kezei is elsatayultak, s apró pikkelyek nőttek a bonén. Vulvics Miográd sápadtan nézett az asszony«!, miközben lelki szemei előtt föl-fölbukkant a fürdőszoba különös lakója. — De hát ez szörnyű! Miért nem beszélte le a férjét erről az esztelen kísérletről? — Esztelen kísérletről? Kikérjük magunknak ezt a hangot! Mondtam már, hogy ő zseni. Rajta kívül, csak én hittem és hiszek benne. Öt senki se tudta megérteni, vagy nem is vették a fáradságot, hogy megértsék. A munkahelyén bolondnak tartották. Vulvics Miográd magába roskadt, és arra gondolt, hogy milyen borzasztó, ha az ember ilyen dolgokon tűnődik. Mennyivel jobb neki! Akármilyen egyén lehet 6 dr. Komoródi Péter szerint, ő, Vulvics Miográd mégis jól érzi magát a vasdarabjai között. Azokat lehet püföini. kalapálni, hegeszteni. Nem neki kell alkalmazkodni, az anyag alakul őhozzá. Egyébként is, gondolta Vulvics Miográd, 6 úgy élt eddig, függetlenül dr. Komoródi Péter munkásságának eredményétől, mint hal a vízben. ’Ügy élt — gondolta Vulvics Miográd, a környék leghíresebb lakatosmestere. AKÁC ISTVÁN Arcod tükör Arcod tükör, amibe a Látvány istene virággal belevágott, s millió részecskéből álmodta Eggyé: így ragyoghasson a szép, az áldott. Ama sújtós — most már simogatás! könnyé oldódott a lavina-dal, mely tested örök csodáit sugározza a zuhatagok csillámaival. Csöngettek. Az ajtóban a kilátást teljesen elfedő, termetes asszonyság állt, tarka ruhája a repedésig feszült rajta, s az arcán szétterülő mézgás mosoly szúrós ellentétben volt barna fullánkszemével. — Valami Használt ruha. ha lenne. Nem ingyen kéne, megvenném. Űgyis a kukába ugye... . — Használt ruha? —? no ’iszen ... fanyalogtam magamban, felidézvén a feltörlőnek, cipőtörlőnek, szerelőrongynak, macskafészeknek és a csuda tudja, még minek átminősült ruhadarabjainkat, de aztán eszembe jutottak az egyik polc mélyén lapuló rossz pulóverek és ruhák, és betessékeltem az asszonyt. Ahogy sorra repültek az ágyra a holmik, úgy ko- morult el lassacskán, mint a beboruló nyári égbolt, az asszonyság képe. Aztán íelcsippentette az egyik megviselt pulóvert, és savanyú képpel meglóbálta: — Ennek mán foszlott az ujja ... s a ruhák is — szúrta át szemével a halmot — mind olyan ócskák! Nincs valami más? Valami bőrdzseki, vagy ilyesmi ... ? — Bórdzseki? — gyö- möszköltem vissza nevetve a továbbra is feltörlősora elé néző ruhákat. — Az | nincs. De egy használt öt' százast talán adhatok. K, G. LABODA KÁLMÁN JÓ Őszi pillanatok ez a percnyi szabadság, mint szeretkezők teste úgy süt a nyár, bőrömön hűvös víz sistereg. Levegő, víz és Nap vagyok. Emelkedem - a forró homokban mint őslelet, kirajzolódik lábnyomom. Vízesepp-talpacs Icáin lovaira ppol a porban a zápor. Tócsa-lábaival — mintha keresné — csak később érkezik az eső. — Halló'! Encsöm-Ben- csöm szövetkezet? — Igen. Itt Miéi. óhajt? — Maga a titkárnők gyöngye? Túli piros rózsaszál, szívem egyetlen gyönyörűsége, csillagok csillaga, álmaim álma?! Kapcsolja a főnökét, ha lehet... — Pirulok, maga kis ellenállhatatlan, újságírók krémje... A főnök sajnos szabadságon van. Én nem leszek jó? — Nálam csak maga jó, de most éppen arról kel-, lene kifaggatnom a főnökét, mit csinálnak ebben a dög melegben. — Ez gubancos, kis zsenim... Csak szeptemberben jön vissza, addig senki sem nyilatkozhat. — Na de édesem, tudja, hogy én csak jót írok magukról ... — Tudom, de az ulcáz, az ukáz. Elnöki utasítás, hogy csak az elnök elvtárs nyilatkozhat a sajtónak. Még a főmérnök kartárs sem, pedig milyen szép baritonja van ... — Azért kapcsolja, jó? — Halló, itt Meleg. Parancsoljon. — Hűtsd le magad, itt a Fii'kász Berci haverod beszél a Hírharson ától'! Árú ról szeretnék írni, mit csináltok ilyen nagy melegben? — Oké! Megmondom a főnöknek. Két hónap múlva itt lesz. — Ne ugrass Ottó, holnap le kell adnom az anyagot! — Hja öregem, itt rendnek kell lenni! Csak az elnök nyilatkozhat. — Ne hülyéskedj, azt akarom megírni, izzad-e a Józsi bácsi encsöm-ben- csöm szerelés közben ... — Ki tudja azt megállapítani a mai változó gazdasági helyzetben? — No jó, akkor legalább azt áruld el, mit csináltok ma? — Miért pont én? Különben is, ezt csak az elnök tudhatja. Lehet, hegy termékszerkezetet váltunk útközben. Mit tudom éa«. ■— És ez mikor derül ki? — Ha a főnök kimondja. — No de értsd meg, én nem várhatok két hónapot! — Nekem meg nincs kedvem egy fegyelmihez.» — Szerinted, izzad a János bácsi, vagy nem? — Hát az attól függ. Ha mint magánembert kérdezel, izzad, de ez nem a hivatalos álláspont. Ha leírod, letagadom. Fordulj bizalommal a főnökömhöz. Fél éven belül biztosan fogad. — De hiszen akkor már tél lesz... — No látod? Erről jut eszembe: jöttök síelni? — A fene tudja mi lesz : még a télig ... i — Akkor meg miért vá- ; rod el tőlem, hogy tudjam mi van itt most? Tudod mit? Szerzek nektek is príma sítalpakat. A főnök is jön, ott bizonyosan tudsz vele beszélni. Kézcsókom a nejednek. El ne felejtsd: karácsony előtt a Normafánál! Üdv,' csécsi! És ne haragudj öreg, a sza- bál, az szabál... Nem tudom, hogy szabad-e izzadnia a János bácsinak... _ ___—jljlü-L F URMANN IMRE Pető János tojza
