Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-01 / 232. szám
1983. október 1., stomSaí ÉSZAK^AGYARORSZAG 7 szakaszra. Onnan már kanyarodik a meder, a horgonyőrnek hát résen kell lennie, ha fölbukkan a hajó, nyomban kurblizza a telefont, jelezvén, készülhetnek a híd nyitására. Ha a beszélőt leteszi, a zászlóért megy. A jókora fehér vászon felvonása közli a hajóval, hogy észrevették, haladhat nyugodtan, a híd rendben várja, mire pár perc múlva odaér. A horgonyőr éppen az akasztófát mutatná — bár valódit még nem láttam, gondolom, ez szakasztott mása lehetne — mikor megáll a szó, s távcsövei; fog. Honnan sejti, hogy a kanyarból pillanat múlva hajó úszik elő, nem tudom. Ez lehet az a bizonyos hetedik érzék. Míg távcsövét a kanyarulat irányába állítja, jómagam a horgonyőr német vizslájával belehallgatunk a csöndbe. Rozi tán már érzi a hajómotor dohogá- sát, de el nem vakkantaná magát, legfeljebb ősz szemöldökének rezdülése jelzi: hajó közeledik. A telefon következik, aztán végignézhetjük a zászlófelvonást. Az akasztófán éppen csak meglibbenti a vásznat a folyóról fújó szél, mikor elrikkantja magát a hajókürt. A kapcsolat létrejött, a többi már a hídnál dolgozók feladata. Hát ennyi a horgonyör tiszte. Nem nagy munka, meleg, verőfényes őszi napon még kellemes foglalatosság is, jut idő .a ház előtti tenyérnyi kiskertre, ahol a dinnyétől a paradicsomig a horgonyőröknek minden megterem. (Mert a horgonyőrök hárman vannak, harmadnaponként kerül mindegyikükre sor, igaz, akkor huszonnégy órára.) A ház körül mindig akad reparálni való, meg nappal a forgalom is nagyobb, szunyókálni sem igen lehet, legfeljebb úgy, mint a Rozi, aki egy-egy percre elbóbiskol a félárnyékban, de mindun-, tálán szemeit nyi lógatja, komótosan körbepillog. Az ősz vége a legcudarabb. Köd, sűrű hóesés nem ad felmentést az őrködés alól, ilyenkor, ha lehet, még éberebbnek kell lenni, ha csábító is a tenyérnyi szobában a kályha duruzsolása. Aztán, a hosszú hajnalok után csak megvirrad. A váltótárs Tiszadobról jön, a házzal szemközt, a folyóparton ösvény jelzi az erdőben az útját. Átevez, felváltja a szolgálatost, Rácz Benjámin meg csónakba száll. Rozinak se kell füttyenteni, bár ha meleg a Tisza, szívesebben úszik a túlpartig, hogy a parton aztán percekig rázogassa bundájából a vizet. A horgonyőr már eltűnt az erdőben, amikor a kutya utánaered. Két napig egyikük sem gondol híddal, folyóval, hajókkal. • - - - Csendes Csaba A művészetek szolgálatában Mint Ariadné fonala, ezúttal a teleki fonvezeték az útikalauzunk, Tiszalúc határában, a Tisza jobb partján a még zöldellő ártéri galériában a horgonyőr házát keressük. A fehérre meszelt, apró őrház eltűnik a sűrűben, helyét csak a gát koronájáról a fák fölött húzódó vezeték sejteti: két szál drót. Mindössze ennyi, ami Rácz Benjámint a világhoz köti huszonnégy órás szolgálata alatt. Foglalkozása horgonyőr, s első hallásra magam is egy vízbe bocsátott jókora vasmacskára gondoltam, ezt őrizheti itt egész nap.. Am a folyóparton vasmacska sehol, legfeljebb egy ladik, kikötve. A horgonyőr a Tiszalúc—Ti- szadob közötti pontonhidat vigyázza, pontosabban a Tiszán közlekedő hajókat. A két megye, Borsod és Szabolcs— Szatmár között ugyanis pontonhíd bonyolítja le a forgalmat ezen a partszakaszon. Itt a hajók csak úgy tudnak áthaladni, ha ilyenkor a híd középső elemeit szétnyitják, aztán, ha elhaladt a hajó, megint összeszerelik. A horgonyőr háza a hídtól két, két és fél kilométerre áll, a magas partról megfelelő a kilátás az előtte lévő folyó-, A német művésiet története 1350-1470 című kötet sitrv- pompós címlapja Ernst Arthur Seemann 125 éve, 1858 szeptemberében nyitotta meg Idádé és könyvkereskedő üzletét a Rajna-vidéki Essenben. Már első kiadványa, Az építkezés története jelzi kiadói szándéké'.: a művészetekkel való foglalkozást. A cég három év múlva átköltözik a könyvkiadás európai fellegvárába, Lipcsébe. Sok egyéb mellett a század végén jelenteti íreg ötkötetes művészettörténetét. 1911 és 1950 között jelennek meg az alapvető tudományos értékű, 43 kötetes Thieme/Becker, majd 1953—60 között a Voümer művészeti lexikonok Általános képzőművészeti lexikon az ókortól napjainkig címmel. Fennállásának 125. evlordulóján az időközben megsokszorozódott ismeretekkel bővítve a cég megkezdi új enciklopédiájának kiadását. Budapesten, az NDK Tájékoztatási Központ nagyszabású kiállítás keretében mutatja be a 125 éves Seemann kiadó munkásságát. Az évfordulóra jelent, meg A német' művészéi; tor- . lén elének 3. kötete, az NDK művészetének 1960— 80 közötti korszakáról. A munka sokrétűségéről tanúskodnak az ugyancsak az idén kiadott A díszítőművészet kézikönyve, a reneszánsz híres mesterének. Raffael születésének 500. évfordulója alkalmából készült monográfia, vagy A XVIII. század szász bútorai című mű. A Seemann könyvkiadó szoros kapcsolatban áll a szocialista országok hasonló profilú kiadóival. A magyar Corvina Kiadóval eddig 30 közös kiadványt jelentetlek meg. köztük Bodregi Afrikai művészet. Indonézia művészete é* P«- cár.y A XX. század magvar festészete című müveket. A kiállítás legfőbb érdé- | kessége az a pazar tárlat, ' amely a kiadó festmény- ! reprodukcióit mutatja be a 1 látogatóknak. A képek csa- ciáiatos szinhűségét. szinte az eredetivel vetek vő lát- S ványosságát megtekintve nem csodáljuk, hogv ed- d’g 84 bekerült az UNESCO katalógusába, mint a világ legszebb nyomata. A német nyelvterület egyik legrégibb kiadójának ? magyarországi kiállítása t valóban érdemes a megte- ' kiütésre. G. L [■ Hajó közeledik. A horgonyör fehér zászlóval jelzi: szabad az üli Gyógyító virágillat Már félmillió pácienst fogadott az a — méltán híressé vált — bakui gyógyintézet, ahol a világon elsőként alkalmazták gyógyításra a virágillatot. Naponta mintegy ezer bakui keresi fel a vár os központjában levő intézetet. Az itt dolgozó szakemberek az Azerbajdzsán Tudományos Akadémia Botanikai Intézetének tudósaival közösen végezték el kísérleteiket. Tizenöt fajta növényt választottak ki, melyeknek illata jótékonyan hat az emberi szervezetre. Kintről lódobogős © hallatszott. Hát ez vajon ki lehet ebben az ítéletidőben?! — kapta fel a fejét Fazola. Kis idő múlva kopogtattak az ablakán. Kinyitotta az ajtót. A hóvihar havat söpört be, meg egy behavazott csuklyás alakot... — Jó estét, Fazola úr! Kérem, tegye biztonságba Kriston Béía: a lovamat, mert a közelben farkasok ... de takarja is be ... — mondotta a váratlan jövevény izgalomtól ziháltan. — Kihez van szerencsém? — kérdezte meglepetten Fazola. — Az istenért, • ne kérdezzen semmit! Tegye, amit mondtam! De vigyen magával puskát is! — utasította a titokzatos ismeretlen. Fazola lekapta fruskáját a falról, és kiment. A hívatlan vendég ezalatt ledobta magáról a behavazott csuklyát, megigazította szőke baját, ruházatát, végigjártatta kíváncsi tekintetét a szobán. Az ágyhoz lépett, kezével vé- gigsimított a párnán, azután az asztalhoz ment. belekukkantott a tervrajzokba, majd felemelte a fedőt, a lábasba. Felfedezte az asztalon az ezüstszelencét, arca felderűit, egy pillanatra a szívéhez szorította, és visszatette. Azután á kályhához sétált, és elgémberedett kezeit melengette. Odakint lövés dördült. Fazola pár pillanat múlva visszatért, rátekintett a jövevényre. és szinte megkövült a felismeréstől: — Tekla! Hát kegyelmed lenne az? — Szép. hogy megismer... — Az isten szerelmére, hogy csöppent ide egyes- egyedül ebben a hóviharban? Tudják otthon? , — Hogy képzeli? Szöktem .... — felelte Tekla és leült a kályha melletti székre. — Reggelre újra a szobámban kell lennem ... Fazola a meglepetéstől összecsapta kezeit: — Hát ez aztán az őrültség! Egy jól nevelt úrile- ány csak úgy fogja magát és éjnek évadján, nekivág lóháton a bükki éjszakának ! És. mi ért ? — Hogy teljesítsem korábbi óhaját... Emlékszik? Ott Egerben azzal a feltétellel adta ide a betétrács tervét, ha elkészülök a gobelinemmel, módját ejtem, hogy kegyelmednek megmutassam ... Az estélyemen szerettein volna... ezt szántam a meglepetésnek ..., de nem jött el... Tessék ,.. Elhoztam ... — mondotta, és kis csomagból kibontotta a kézimunkát, majd két kezét széttárva tette hozzá: — íme! Tekintse meg! Fazola az őszinte elragadtatás hangján dicsérte: — Gyönyörű! Remekmű! — Örülök, hogy tetszik! Én ezt akkor most Rt hagyom! Majd akassza az ágya fölé, s ha rátekint, gondoljon az alkotójára — mondotta, és ráterítette a megvetett ágyra. — Nem, ezt nem fogadhatom el... hisz’ ez egy drága kincs! — És a zenélőórája talán nem az? Kimondhatatlan örömöt szerzett vele ... Minden ütésnél azóta is kegyelmedre emlékezem — mondotta a leány, majd odalépve Fazo- lához, rátéve két karját annak vállára, félénken folytatta: — Nagyon szeretem, Henrik ... Lehet, hogy ez őrültség, de így igaz... Fazola azt hitte, hogy nem jól hall: — Hogy mondotta. Tekla kisasszony? Azt mondta ... hogy kegyed...hogy kegyed szeret engem? Nem, ez nem lehet igaz... Ezt csak álmodom ... — Nem álmodja... ez a valóság — felelte a leány, és hozzátette: — Nagyon vártam az estélyemen __ B oldogtalan voltam, hogy nem jött el... Megmondaná az okát. miért? Fazola ödakisérte a leányt az almáriumhoz, megmutatta neki a kovácsolt rózsát: — Tessék, itt a bizonyság. hogy el szándékoztam menni... de egy vendég lebeszélt — és elmondotta Zoltánnal való találkozását, mire Tekla arca lángra gyűlt: — Ö, a nyomorult! Hogy is vetemedhetett ekkora aljasságra?! Hisz semmi oka nem volt rá! Sohasem hitegettem. sohasem biztattam! És kegyelmed elhitte neki... Mondja meg, hogyan bizonyítsam, hogy szeretem ha nem elég bizonyíték az, hogy most itt vagyok? Fazola hosszan nézte s leányt, aki ebben a vadonban. erdei lakja kellős közepén, az olaj mécs melegsárga fényénél, kibontott szőke hajával olyan volt. mint egy álomkép! Csalfa látomás! Karjaiba kell kapnia, mielőtt még az álomkép szertefoszlik... De nem tette. Két karját mellén keresztbe fonva így szólt: — Arra, hogy valóban szeret, és nem csak játszik velem, csak egyetlen bizonyíték van. — Halljam, mit kíván? Mindenre kész vagyok — vágott közbe a leány, arcán hősi elszántsággal, és feszült figyelemmel várta a feltételt. — Isten akaratából feleségem megboldogult.. nyugodjék békében, özvegyember lettem, és nagyon magányos. Itt a hegyek között meg sokszor őrjítő a magány. Ha igazán szeret, tudja mit?! Legyen a feleségem! Nos? Itt a bizonyítási alkalom. És most halliam. mit felel a kisasszony? ... Tekla felcsillanó szemekkel lépett Fazolához. rátette ismét két kariát a vállára, s így válaszolt: — Ó, Henrik! Ha ez valóban igaz, és nem álmodom. akkor a környező hegvek tanúsága előtt fogadom. hogy szerető, hűséges hitvese leszek .. Henrik ... Enricó ... Szövetségesem. Szeress . . nagyon szeress... — karjai kúszó hínárként fonódtak 9 férfi nyaka köré. * (Részlet a szerző regényéből, amely a közelmúltban jelent meg.) A megszállott* i i i i I; ä 125 ÉS ten ÉiyviÉÉ Mezey István rajza fiú madárral
