Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-01 / 232. szám

ÉSZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. október 1., szombat « » -8 C í. /a 1 r? >nmuveio CPVÜt Ov ír 5 1-ÍV g Mostanában a közművelődés irányítói, Rm különböző posztokon álló munkáiéi *•* az iskolán kívüli művelődés új, kor­szerű útjait keresve, többek között az egye­sületeket ajánlják. A kis, önkéntes alapon létrejött társulásokat, amelyekben az azo­nos érdeklődésű emberek találnak hasznos időtöltést, önművelési lehetőséget, adott esetben akár szereplési alkalmat is kívána­tosnak tartják, mert ezek az együttesek, vagy egyletek módot nyújtanak arra, hogy ki-ki érdeklődési körének és adottságainak megfelelően keresse a művelődés lehető­ségét és találja azt meg. Példákat hallani arról, hogy hányfelé alakultak egész szűk létszámú kamarakó­rusok, vagy zenei együttesek, amelyek gya­korlatilag nem tartoznak valamely állami irányítású művelődési ház, vagy szakszer­vezeti művelődési intézmény szakkörei, cso­portjai közé, legfeljebb termet kapnak ott a próbalehetőségre, vagy még azt sem. (Ilyenekkel találkozhattunk a legutóbbi Ki mit tud?-ban is. Mint láttuk, igen magas szinten dolgozó közösségek ezek.) De a mű­vészetek művelésén túl, sok, egyéb fajta ér­deklődési kört tömöríthetnek az ilyen kis közösségek, együttesek. A különböző bar- káesmunkákat kedvelőktől a kézimunka, s a népi díszítőművészet művelőin, a dísznö­vények barátain át, a különböző gyűjtőkö­rökig, sportágak rajongóiig, az együtt tu- ristáskodókig és azon túl ívelhet az a lista, amelyre elméletben felírhatjuk a különbö­ző önművelő együtteseket. Gyakran hivatkoznak az ilyen együttesek szorgalmazói a munkásmozgalmi és paraszt­kulturális hagyományokra. Valóban, mind a munkásmozgalomban, mind a földmun­kás-mozgalomban rendkívül nagy hatásúak voltak az olvasókörök, könyvtárak, az ezek­ből kinőtt dalárdák, színjátszó csoportok, amelyek többségben nem tartoztak műve­lődési házakhoz, hiszen akkor a művelő­dési házaknak mai értelemben vett háló­zatáról még nem is beszélhettünk, de az egyfajta érdeklődés összehozta az embere­ket. A falusi olvasókörök, ahol volt vala­milyen szöX'etségük, annak bérelt ^érmé­ben, ahol nem volt, a helyi vendéglők ter­meiben kezdték meg működésüket,' a mun­káskönyvtárak pedig, megalapozói voltak mindenfajta munkás-kulturális tevékeny­ségnek. Jóllehet, itt már többnyire volt szerv, amelyhez kapcsolódnak, a munkás- egyletek ilyetén tevékenysége továbbra is alulról jövő kezdeményezésen alapult és funkcionált. Napjainkban a művelődési házak sokfé­le keretet adhatnak az ilyenfajta önműve­lő csoportosulásoknak, támogathatják azo­kat, felszereléssel, bútorzat, terem, világí­tás, fűtés rendelkezésre bocsátásával, egye­bekkel, sőt általános érvényű, jó tanács jellegű irányítással is, nem sértve az ön­kéntes társulás alapvető jellegét. Igen sok jó példát találhatunk erre ldsebb-nagyobb közösségek támogatásában, de sajnálatos ellenpéldákat is, amikor az önművelő kis együttesek azért szürkülnek el, vagy ép­pen bomlanak fel, mert a pártfogoló mű­velődési intézmény, szerepét félreértve, va­lamiféle parancsnokló szervvé válik, oly módon szól bele az együttes munkájába, hogy az végletesen eltér a tagok elképze­léseitől. , Az egyesületek alakítását szorgalmazó közművelődési szakemberek egyáltalán nem azt kívánják javasolni, hogy a kis közössé­gi művelődés véglegesen vonuljon ki » közművelődési intézményekből, és afféle magán alapon születő egyesületesdi váltsa fel az egységes közművelődési rendszert. Erről nincs szó. Hanem arról, hogy a köz­ponti irányítású közművelődés mellett kap­janak teret és szerepet az ilyen kis közös­ségi társulások, önművelő együttlétek és együttesek is, akár művelődési intézmé­nyekhez kapcsolódva, akár azoktól függet­lenül. A függetlenül szó nem az egységes ma­gyar közművelődéstől, a párt által megha­tározott művelődéspolitikától való függet­lenedést jelenti, hanem olyan egyesületek, közösségek, társaságok létét, amelyek is­merve és magukévá téve népünk művelő­dési célkitűzéseit, az ezek jegyében meg­fogalmazódott állami és pártprogramot, konkrét művelődési intézményhez nem kap­csolódva végzik tevékenységüket, azaz tag­jaik érdeklődési körének megfelelően ala­kítják ki önművelési programjukat. Így jö­hetnek létre a már említett művészeti kis­együttesek, gyűjtőkörök, vagy éppen éles vonallal körül nem határolható programú asztaltársaságok. A közművelődésben eddig az asztaltársa­ságokat kevéssé méltattuk. Néhány évveL ezelőtt egyszer már írtam az önmüvelő „dumapa'rtik” ismeretközlő, informáló, ön­művelő szerepéről, bár őszintén szólva, ak­kor még nem hittem, hogy az ilyen kisebb- nagyobb rendszerességgel összejövő együt­tesek népművelési, közművelődési fórum rangjára emelkednek, elismerést kapnak. Az eltelt évek gyakorlata és a közművelődés irányítóinak sokféle tapasztalata viszont azt mutatja, hogy igenis, ezek az önműveló' együttlétek nagyon is jelentős fórumok, mert a különböző asztaltársaságok, rend­szeresen összejövő embercsoportok tagjai egymástól informálódnak, tájékozódnak és tájékoztatnak, programjuk kötetlen, tehát rendkívül széles körű, s mert különféle egyesületi és egyéb szabályok nem kötik, mindenki felé nyitottak, tulajdonképpen a tájékozódás rendkívül demokratikus és mindenki által elérhető forrásai. Termé­szetesen itt csak a jó szándékú, államunk, társadalmunk érdekeit, írott és íratlan tör­vényeit szem előtt tartó, a szocialista együttélésre nevelő közösségekre gondol­hatunk, létjogosultgáguk csak ezeknek, le­het. Mert nagyon jók lehetnek a jó ízű be­szélgetések. Az emberi érintkezés alapfokú formái ezek, s tartalmuk mégis oly gazdag lehet. De hol beszélgessenek az emberek? A panelházak szűk lakóterei nagyobb ösz- szejövetelekre nem alkalmasak. A kávéhá­zak, csendes cukrászdák régen megszűntek. Az egyéb vendéglátóhelyek, ahol disco- zene harsog, jatékarutomaíák zörögnek, vagy részeg emberek handabandáznak, nem szol­gálhatnak jó keretül az önművelő együtt- létekhez. És íme, visszakanyarodunk a művelődési házakhoz, mert ha máshol nem, ott kell kialakítani az ilyen laza társadalmi együtt­létek kereteit, lehetőségeit is. A művelődési házak közel három és fél évtizedes keretei helyenként a köz- művelődési munka Prokrusztész-ágyai napjainkban, s éppen ezért a kereteket napjaink kívánalmaihoz igazítani, fellazí­tani kell. Ügy, hogy a korszerűbb kisegyüt­tesek, adott esetben az utolsóként említett önművelő együttlétek is beleférjenek. Benedek Miklós Ma este a képernyőn: Ma este 20.05-ior jelent­kezik a Tolepódium újabb adása, s ismét nem kabaré- jellegű összeállítást kínál, ha­nem egyfelvonósos bohózatot. Dosztojevszkij kisregényének Szántó Armand és Szécsén Mihály készítette színpadi vál­tozatából készült most Geszty Péter átdolgozásában a Két férfi az ágy alatt cimü bo­hózat, ümelyet Horváth. Ti­vadar állított szinpadro, illet­ve kamera elé. Nemcsak ren­dezte az előadást, ö az eg/ik főszereplője is s ö látható képünkön. Miklóssy György, Káldi Nóra, Benedek Miklós, Csákányi László, Voith Ági, Hernádi Judit, Tahi-Tóth László, Zentay Ferenc, Káliai Ilona, Kautzky József látha­tók a főbb szerepekben, s rajtuk kívül még igen sok komikus színész lép fel a da­rabban. Két férfi az ágy alatt (Folytatás az l. oldalról.) kér. Csupán ennyit kell te­hát az előfizetőnek tennie, s már itt kérik a megértést azoktól, akiket emiatt az es­ti órákban fognak zavarni. Ugyanakkor azt is kéri a posta, hogy a körzethez tar­tozók (tehát akik a szám- változásról előzetes értesítést kaptak), október 7-én 16 és 22 óra között csak a leg­szükségesebb esetben hasz­nálják készüléküket. A számváltozásra, az új központokra való átterhelésre alaposan felkészült a posta. Mindenekelőtt kiválasztották azt a 24 teleíonszámot, ame­lyet a tapasztalatok szerint a körzetben a legtöbben hív­nak. A számváltozás után, tehát azon nyomban, hogy az átterhelés megtör­tént, egy beszélőgép hang­ja jelentkezik majd e 24 hí­vott szám bármelyikén, és automatikusan közli az új számot. Felhívjuk a figyel­met: beszélőgép jelentkezik, tehát nem lehet kérdé­seket föltenni, és válaszokat sem lehet várni!... Ugyan­akkor péntektől hívható a 62-200-as ideiglenes tudako­zó, ahonnan bármely meg­változott számról felvilágo­sítást adnak. Ezzel egyide­jűleg a posta új távbeszélő­névsort jelentetett meg, amely 35 forintos áron a postahivatalokon kívül a hírlapárusító pavilonokban is kapható lesz. A telefonkönyvben feltün­tetett kapcsolási számok azonban csak október 7-én 16 órától érvényesek. Kérik az előfizetőket, hogy előbb ne kísérletezzenek azok tár­csázásával, mert ezzel az át­terhelést végzők munkáját zavarnák. És még egy fon­tos tudnivaló: valamennyi előfizető novemberi számlá­ján (akiknek a hívószáma megváltozott) a szeptember 15-től október 7-ig — tehát rövidebb — 3 hét alatt le­bonyolított beszélgetéseinek és egyéb díjaknak összege fog szerepelni. A december­ben kézhez kapandó szám­lán viszont az október 8-tól esedékes — tehát egy héttel hosszabb — 5 hetes időszak díjait tüntetik fel. Az új központok üzembe helyezé­sével 6500 előfizető száma változik meg az említett na­pon, ezt követően folyama­tosan történik az új állomá­sok bekötése, ami azt jelen­ti, hogy az Avason 1200, a Tanácsköztársaság lakótele­pen és környékén 400 új ál­lomást kötnek be a jövő év végéig folyamatosan. Továb­bi állomások bekötésére csak a távhívóközpontok bővíté­se után, 1985-ben lpsz lehe­tőség. Emléktábla egy volt kisdobosnak Mindössze 14 éves volt It mádi Koroknay Dániel, ami­kor kitört az 1848-as szabad­ságharc. Jelentkezett a hon­védseregbe — s a dicsőséges tavaszi hadjárat idején do­bosként vett részt a harcok­ban. A szabadságharc buká­sát már nem élte meg , — Ácson hősi halált halt. Sírja ismert — kegyelet övezi. Az egykori kisdobos emlé­két idézték meg tegnap Má­don, ahol az általános iskolá­ban emléktábla hirdeti a má­di fiú hősies helytállását A tegnapi ünnepi esemé- nyeket hétköznapok szorgos kutatómunkája előzte meg. A Kossuth Lajos nevét viselő, 1159-es úttörőcsapat égjük őrse felvette az 1848-as kis­dobos nevét, s szorgosan ku­tattak fel minden dokumen­tumot, amelynek segítségével az alig tizenöt éves életút ál­lomásait felrajzolhatják. Ezek a dokumentumok segítették az úttörőcsapatot abban, hogy újfajta hagyományt alapítsa­nak. Ezentúl minden eszten­dőben Koroknay-próbán vesz­nek részt a mádi úttörők — s a próba egy-egy feladata emlékezteti majd őket azok­ra, akik hősiesen harcoltak a magyar szabadságért. Tulaj­donképpen ez a próba indult Az Uránia Csillagvizsgáló programjával szegényebb lett a legutóbb megjelent Miskol­ci Műsorkalauz. Akadnak tán, akiknek föl sem tűnt a néhánj' soros programajánlat, hiszen — bár nyáron is szép az éjszakai ég —, ilyenkor jobb’ szeretünk a csillagokban távcső nélkül, kettesben gyö­nyörködni. Persze, mindez másfajta élményt kínál, mint egy bemutató az Urániában, ahol közelebbi ismeretségbe kerülhetünk égi társunkkal, a Holddal, az esthajnalcsiHas­ként közismert Vénusszal, amely tulajdonképpen nem is csillag, hanem bolygó. A közel harminc éve műkö­dő miskolci csillagvizsgáló, mint egy nemzetközi tudomá­nyos hálózat része, a hatva­nas években szputnyikmegfi- gyelő állomásként dolgozott, az Akadémia felügyelete alatt. Főállású vezetője a miskolci Szabó Gyula volt, az az ember, akinek oroszlánré­sze volt benne, hogy a csil­lagvizsgáló megszülethetett ebben a városban. Aztán az 1970-es évek kö­zepén az Uránia megszűnt hivatalos megligyelőállomás lenni, s ekkor került a Tudo­mányos Ismeretterjesztő Tár­sulat Borsod megyei Szerve­zetének irányítása alá. Bár ismeretterjesztő tevékenysé­get a csillagvizsgáló azokban ez esztendőkben is folytatott. mikor fő feladata a tudomá­nyos megfigyelés volt, a het­venes évek közepétől felada­tai között ez került az első helyre. Az Uránia, felszereltsége szerint — hiszen a csillagvizs­gáló nemcsak távcsöves be­mutatóhelyiséggel, de előadó­teremmel, fotólaboratórium­mal, mintegy hatszáz kötettel rendelkező szakkönyvtárral, szakfolyóiratokkal, térképek­kel és egyéb csillagászati se­gédeszközökkel is rendelkezik —, némi felújítás után, ennek a feladatnak képes is volna megfelelni. Érdeklődésben sincs hiány, hiszen a TIT és a Miskolc városi Tanács év­ről évre körlevelet küld az iskolákba, amely tartalmazza a csillagászati szakosztály éves programját, s a pedagó­gusok, a tananyag ismereté­ben tenterveikbe beépíthetik az Uránia látogatását, ahol csillagászati földrajzórákat lehet tartani. A tanulók mel­lett a városi művelődési köz­pont és a megyei művelődési központ egy-egy csillagászati szakkört működtet, és akkor az érdeklődő nagyközönséggel még nem is számoltunk. Szóval, igény éppenséggel volna a csillagvizsgáló prog­ramjai iránt, ám hiába a fel­szerelés, hiába az érdeklő­dők, mert jelen pillanatban hiányzik még egy fontos lánc­szem ahhoz, hogy asz Uránia valóban rendszeresen működ­hessen. Nevezetesen: nincs, aki vezesse a csillagvizsgáló foglalkozásait, nincs, aki fo­gadja a látogatókat. Márpe­dig, ha az Uránia szeretné va­lóban kielégíteni a minden »oldalról jelentkező igényeket, akkor a csillagvizsgálóba fő­állású vezetőre — vagy mun­katársra — lenne szükség. Szabó Gyula ugyanis, mi­után a TIT kezébe került az intézmény irányítása, csak tiszteletdíjas alkalmazottként dolgozott. A nyár végére, több éves próba "tozás u tán, a TIT- nek sikerült státuszt szerez­nie, vagyis fölvehetne olyan állandó munkatársakat, akik elvégeznék a csillagvizsgáló működtetését. Am a munká­ért — két ember napi 4—4 órás elfoglaltsága — olyan kevés pénzt tudnak csak fi­zetni — havi ezer—ezer fo­rintot •—, amennyiért nem hajlandó elvállalni senki a félmunkaidős állást; A TIT hirdetés útján próbál­na a munkára jelentkezőket szerezni, de figyelembe véve, hogy ezt a feladatot csak szakemberek tudják ellátni, aligha várható, hogy 10 fo­rint 40 fillér körüli órabérért (mert az 1000 forintos fizetés napi 4 órás munka mellett ilyen összegű órabért jelent) találnak jelentkezőt a még­oly ügyesen megszerkesztett hirdetésre is. A városi tanács művelődés- ügjü osztálya szerint a csil­lagvizsgáló működtetéséhez, hogy valóban képes legyen betölteni azt a szerepet, amelyre »apjamkbam hiva­tott, egy főállású és egy rész­foglalkoztatású munkatársra volna szükség. Ezenkívül itt az ideje néhány elavult szem­léltetőeszköz cseréjének, a bútorzat, berendezés felújí­tásának. Ám ez utóbbiak je­lentősebb összegű beruházást nem igényelnek, minden bi­zonnyal elő lehetne teremte­ni hozzá az anyagiakat, sha a ráfordított költségek kimu­tathatóan talán nem is térül­nének meg ■— bár gondolom, néhány forintos belépőjegy árát a nagyközönség is kifi­zetné, ha volna jegy —, ám egy-egy, az Urániában tar­tott földrajzóra, a gyerekek természettudományos • isme­reteit, gondolkodásukat olyasmivel is gyarapítaná, melynek értékét elsősorban nem pénzben lehet kifejezni. Göröngyös az út a csilla­gokig — szól az ezeréves böl­csesség, melyet a miskolci Uránia helyzete jelenleg csak igazolni látszik, még ha a mondás napjainkra irnígy is módosul: rögös az út a csil­lagvizsgálóig. Ám az érdekel­tek bizonyára meg tudják ta­lálni a módját, hogy az Urá­nia a kisdiákok és a felnőt­tek számára is könnyebben megközelíthető legyen. Mert a távcső mögül — a Holdig vagy a a csillagokig — már igazán nem nevezhetők döcögősnek az égbolt útjai. fasendes) útjára — ezúttal első alka­lommal — a tegnapi napon, amikor sok-sok feladattal tar­kítva megtartották a hadijá­tékot. A kékek Damjanich, a pirosak Klapka seregének mondták magukat — s izgal­mas számháborúba torkol­lott a játék. De ez már a záróakkordja volt a tegnapi nap esemé­nyeinek. A Kossuth Lajos út­törőcsapat ünnepi csapatgyű­lésén, amely délelőtt 10 óra­kor kezdődött, — előbb Ko­roknay Dániel életútját, a* 1848—49-es szabadságharc eseményeit elevenítettek fel a gyerekek. S azt az utat, ame­lyet — az egj'kori kisdobos nyomát követve — egy íz­ben már végigjártak a mai mádi gyerekek. A hazafias, honvédelmi neí velés égjük módja — példa­képet adni. Ezt találták meg Mádon, a hősi halált halt kis­fiúban. Emlékét őrizni szép feladatot állítottak maguk elé. A felkutatott dokumen­tumokból, a tavaszi hadjárat színtereiről készült mai fo­tókból egyébként állandó ki­állítás van a mádi iskolában' Rögös az út - az Urániáig?

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents