Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-30 / 257. szám

1983. október 30., vasárnap ÉSZAK-MAGYAROR5ZAG 5 Mindenekelőtt: szépséges, messzi földre kiterjedő hírű hegyek — Tokaj-Hegyalján vagyunk — hárslevelű szőlő­vel, furminttal, a nemes pe­nésztől díszes pincelabirintu­sokban önmagától születettel, a szamorodnival, meg a sok­féle más világhíres rangú itallal. És, még mi ezzel együtt jár: szüreti vigalmak, seregé­lyek riogatása, rigmusíaragá- sok, kóstolgatása az ilyen év­járatúnak, meg az amolyan­nak, azonkívül itt kéklik a ke­csesen kanyargó Bodrog, ki­csinyég arrább a Takta, dús rétek is zöldellnek a völgyek­ben, a vulkanikus hegyolda­lak telis-tele szőlővel, gyü­mölccsel, fölöttük pedig a fe­hér bárányt'elhös kék ég vi- dul. Nagyjából hát ilyen a sze­rencsi járás messziről nézve. Mi gond is lehet hát itt a kör­nyezettel? Mármint a környe­zetvédelemmel, -szennyezés­sel? Akad gond, valamicské­vel talán több is, mint azt az első látásra-hallásra gondol­nánk. A Szerencsi járási Párt-vb ülésén éppen ezekről a gondokról, a szükséges ten­nivalókról esett szó. a járási hivatal által elkészített írá­sos anyag alapján. HULLADÉKOK Elsődleges gondként jelent­kezik ebben a térségben is a hulladékok elhelyezése, a megfelelő szeméttelepek ki­alakítása. Miként megyénk­ben, sőt országosan is — hogy tovább már ne fokozzuk — gondként, problémaként van jelen ez a feladat. Összetett, sokrétű munkáról van szó, hiszen mint ismere­tes, egyáltalán nem könnyű már az intézményes szemét­szállítás megszervezése (pénz), a gyűjtőhely kialakí­tása sem. A szeméttelepek szennyezhetik a felszín alatti vizeket, ezáltal pedig közvet­lenül ivóvizünket. Ma már mind több az elnyűhetetlen, vagy csak nehezen porladó­málló hulladék is, mely éve­kig, évtizedekig csúfítja a környéket, a kémiai hulladé­kok pedig még a háztartások­ból összegyűlve is veszélye­sek lehetnek. Ugyancsak ehhez a témá­hoz tartozik a szennycsator­nák léte, vagy nemléte. A szerencsi járásban csupán To­kajban és Szerencsen találha­tó ez idáig szennyvízelvezető csatorna, ma még nem is a kívánt mértékben. A lakóhá­zak persze épülnek, újabb és újabb telkek alakulnak ki, mind több család vállalja itt is magára az építkezés sok gondját-baját, de ez az ön­magában örvendetes jelenség egyben a környezet szennye­zését is fokozza. Szennyvíz­elvezető csatornák ugyanis nem léteznek. Műszaki ter­vekben megszabott derítők: igen. Ezek a derítők azonban — más alkalmakkor már többször is szóltunk róla — nem minden esetben készül­nek el a műszaki terveknek megfelelően. Tokajban és Szerencsen szennyvizderítő is működik. Tokajban éppen napjainkban bővítik a csatornahálózatot, előbb-utóbb szükség lesz majd a derítő (derítők) bővítésére, megnagyobbítására is. Elkép­zelhető, bogy például majd Tárcáiról a szennyvizet éppen a tokaji derítőbe vezetik be, ott tisztul elfogadhatóvá, mi­előtt a Tiszába engednék. MILYEN A LEVEGŐ? Gondolhatnék: jó. A mis­kolcihoz, az ózdihoz, a sajó- •zentpétérihez képest például valóban jó, de azért itt is ki­jut épp elég a pórból, a füst­ből. Alcik például a szegi állomás környékén laknak, vagy jártak már ezen a ré­szen, tapasztalhatják, hogy közvetlenül a Bodrog partján levő mű miképpen borítja be fehér porral a fákat, a háza­kat, a levegőt, a vizet és fő­kén! a tüdőt. Különös, hogy a Bodrog nem fullad meg. (Vagy mégis megfullad?) A mádi őrlőmű pedig már rég­óta megyénk nagy porszeny- nyezői közé tartozik, űgyany- nyira, hogy ennek az iparoso­dott megyének bármely egy­ségével „eredménnyel” vehet­né fel a versenyt. (Innen való a megyei szállóige: Kis ma­sina kis por, nagy masina nagy por.) Hogy milyen ez a por, azt leginkább azok érzik, akik a környéken laknak, de érezhetik eléggé mindazok, akik a 37-es úton járnak- kelnek. Ez a por sem igen tud felemelkedni, hanem szé­pen ráterül a völgyre, lassan húzódik benne lefelé, együtt más létesítmények porával, füstjével, a kecsesen kanyar­gó Bodrog folyását követve, időnként eltakarva, behomá- lyosítva, beporosítva a rangos furmintokat, hárslevelűket, miegymásokat érlelő, világ­híres hegyoldalakat. Az Észak-magyarországi Kőbánya Vállalat bodrogke- resztúri és tállyai üzemegysé­ge, a KPM Közúti Igazgató­sága, a Közúti Építő Vállalat, az Országos Érc- és Ásvány­bánya Vállalat hegyaljai mű­vei, a Bodrogkeresztúri Kerá­mia Ipari Szövetkezet fizet ennek a térségnek légszeny- nyezéséért. És tesznek is per­sze érte, hogy minél keveseb­bet fizessenek. VÉDETT RÉSZEK Ennek a résznek néhány területe védettséget élvez, de ennek a védettségnek az el­látása még több feladatot kí­ván. A Tokaji-hegyet fölösle­ges is említeni. Kevésbé is­mert Taktabáj és Oolop tér­sége, melyek szintén védet­tek. Az Aranyosi völgy sokak előtt ismert, ennek szépsége- értéke ugyancsak megéri az óvással járó fáradságot, pénzkiadást. Sürgetői* feladat —• a párt-vb előtt szereplő írásos anyagban is helyet ka­pott — ennek a völgynek a rendezési tervét elkészíteni. Az élővilág védelmére, a zöldterületek megóvására ugyanazok a rendeletek, óvó rendszabályok vonatkoznak itt is, mint másutt. A helyi tanácsok tesznek is például a fásításokkal a zöldfelületek növeléséért, ámbár itt is el­mondható, miként másutt: az elültetett fák védelmére, gon­dozására már nem jut idő, erő. Az írásos anyagban olvas­ható: „Tanácsaink elkészítet­ték a környezetvédelmi akció- programjukat és többé-kevés- bé sikerült végrehajtaniuk vállalásaikat.” A párt-vb ülé­se bátorította az állami szer­vek képviselőit: éljenek azok­kal a lehetőségekkel, melyek környezetünk védelme érde­kében adottak. Valóban üdvös lenne, ha a helyi tanácsok minél ered­ményesebben. következeteseb­ben hasznosítanák a környe­zetvédelemmel kapcsolatos lehetőségeket. Hiszen az ég mégsem annyira kék, a fo­lyók nem annyira tiszták, a gazdag települések környéke nem annyira üde még itt. Hegyalján sem, miként gon­dolnánk. Nádszövet készül... A Velencei-tó partján Dinnyés köiség határában a Sársientmi- hályi Állami Gazdaság korszerű gyártócsarnokot hozott létre a tó és a környező megyék nádvagyonának feldolgozására. A nád- szövetekböl több ezer négyzetméter készül a hazai és export­igényeknek megfelelően. Megvalósuló hulladékhasznosítás A hulladékhasznosítás mindinkább beépül a gaz­dálkodás folyamatába, az elmúlt két év eredményei ezt bizonyítják. A másod- nyersanyagok fontosságát felismerve, 1980-ban kor­mányprogram született, amely előírta a hulladék- hasznosítás feladatait. A tel­jesítés tervszerűen halad. A népgazdaságban egyedül a múlt évben a hulladékok vállalaton belüli újrafel­használásából és értékesíté­séből származó anyagkölt­ség-megtakarítás 11 milli­árd forintot tett ki. Híz az anyagfelhasználásnak több mint 1 százalékát teszi ki. A célok megvalósítására társadalmi összefogás bon­takozott ki. Gyűjtési akciók kezdődtek KlSZ-védnökség- geL A textiliparban is mind szélesebb körben használják lel a hulladékot. A miskol­ci fonodában például új lé­tesítmény született. A 120 millió forintos beruházás 1981-től működik, feldolgoz­za a Pamutfonóipari Válla­lat fonodáinak pamuthulla- dékát és már exportra is készült belőlük fonal, ame­lyet Olaszországban jó áron eladtak. További megtaka­rítást ígér az Ózdi Kohá­szati Üzemek salakhányójá- nalc feldolgozását célzó be­ruházás is. Ma már hasznosítják a szalmát, kukoricaszárat, a répafejet, újrafutózzák a gu­miabroncsot. S a régi, ha­gyományos hulladékok, a vas, a színesfém, a papír, a műanyag, a fáradt olaj gyűjtése folyamatos. Milliók kerülnek hasznosításra a hulladékokból. iz ásráppo fetezÄröl Az építő- és építőanyag­ipari ásványi nyersanyagok felhasználásának fejlesztésé­re már régen folynak a ku­tatások. Felkutatják a hazai ásványi nyersanyagot A fo­lyamatos kitermelés mellett akár 50 esztendőre is ele­gendő nyersanyagot rejt ma­gában a föld. Elkészítették az ásványi nyersanyag-elő­fordulások prognózistérké­pét. Ennek az eredménye, hogy ma már bányaüzeme­ink csaknem 80 százaléka megfelelő készletekkel ren­delkezik. Az idén már 500 ezer tonna olyan betont használ fel az építőipar, amelyhez kavics helyett mészkövet és dolomitot ada­golnak. Ezeket eddig alig hasznosítottuk ilyen célok­ra. Egyes mészkövekből na­gyobb szilárdságú beton ál­lítható elő, mintha homokos kavicsot adagolnának. \ Egyenlő jogokkal a közös úton Hat község a Pifypaiaffy-vQtgyben Közel két év leli cl azóta, hogy a Pitypalytly-völgy községeinek életét közös ta­nács irányítja, amelynek székhelye Parasznya. Az összevonás óta eltelt hu­szonegy hónap több terüle­ten jelentős változásokat eredményezett a Bükk hegy­ség lábánál fekvő hat tele­pülés lakóinak életében. A közös tanácsi munka eddigi tapasztalatairól, eredményei­ről és gondjairól kértünk tájékoztatást Szabó Bajos tanácselnöktől: — A területünkön élő öt­ezer ember ügyeinek inté­zésében elsősorban az jelenti a pluszfeladatot számunkra, hogy minden községnek megvan a maga „specialitá­sa”. Mindig is helyt adtunk az egészséges lokálpatriotiz­musnak, de célunk, hogy minden község egyenlő jo­gokkal rendelkezzen. — Az elmúlt év január­jáig két közös tanács mű­ködött a Pitypalatty-völgy- ben, az egyiknek Parasznya, a másiknak Sajókápolnán volt a székhelye. Az össze­vonást követően sikerült-e a társközségekkel megtalálni a közös utat? — Az összevonás jelentő­sen megnövelte feladatain­kat. A községeink lakói joggal várják el, hogy a tanácsi vezetők minél sű­rűbben megforduljanak a falvakban. Arra törekszünk, hogy elsősorban a problé­más és a fejlesztés alatt álló területeket látogassuk gyak­rabban, természetesen nem elhanyagolva a többi közsé­get sem. A meglevő gondok ellenére is úgy érzem, meg­találtuk azt a módot, aho­gyan a társközségekkel fog­lalkozni kell. Ezt egy kö­zelmúltban végzett komplex vizsgálat is alátámasztja. — Milyen intézkedéseket tettek az eddigiek során a lakossággal való szorosabb kapcsolat kialakítására és mi várható ezen a téren a jövőben? — Apparátusunk tagjai közül falufelelősöket nevez­tünk ki, akik szintén rend­szeres kapcsolatot tartanak a lakossággal. Ily módon folyamatos és naprakész in­formációkkal' értesülünk íal- vaink lakóinak problémái­ról, gondjairól. Az új vá­lasztójogi törvénytervezet elfogadása után ismét kiala­kulnak a községek „elöljá­rói”. Ezáltal jobban össze­fonódik a lakosság és a ta­nácsi szervek kapcsolata, tevékenysége. — Hogyan történt a két tanács összevonása? — A sajókápolnai és a pa~ rasznyai tanács „összeolva­dása” teljesen zökkenőmen­tes volt. Az apparátus nagy része fiatal és egy jó kö­zösséget alakítottak ki egy­mással és a hozzájuk for­duló emberekkel is. — Milyen eredményei vaw*~ nak eddigi közös tevékeny­ségüknek? — Az összevonás óta el­telt idő alatt több kilomé­ter járda készült el a la­kosság segítségével, vala­mint jó néhány kilométer üt kapott új aszfalt „sző­nyeget”, elsősorban Varbón, Parasznyán és Sajókápolnán. A gazdasági műszaki ellátó szervezetünk jóvoltából te­rületünkön javult a felújí­tási és a beruházási mun­kák színvonala. Jelentős víz- szabályozási munkát végez­tünk Varbón, Parasznyán és Sajólászlóíalván. Komoly problémákat oldottunk meg községeinkben a közművesí- tés terén. Mindemellett ez évben fejeztük be Varbón a ravatalozó építését, melynek létrehozásához a lakosság anyagiakkal és társadalmi munkával is nagymérték­ben hozzájárult. — Hogyan tudják a jövő­ben kielégíteni a* itt élé emberek igényeit és elvárá­sait? — Célunk a községek né­pességmegtartó erejének nö­velése. Ezt szolgálják a költ­ségeinkben kialakítandó éj telkek, valamint az ellátás színvonalának javítása — ezt segíti a Parasznyán megnyíló új önkiszolgáló bolt Az autóbuszjáratok sű­rítésével a gyom közleke­dést szeretnénk biztosít»«! az egymástól alig néhány ki­lométerre levő települések között A jövő évben Fn- rasznyán ravatalozót, Sajó- kápolnán ifjúsági ktobet szeretnénk építeni —- mon­dotta befejezésül Szabó La­jos­Szilágyi Sánéar Bolondos ötletek Süvöltő hideg szélben, ba­rátságtalan október végi napon jártam Leninváros- ban. Az utcákon fazós em­berek siettek dolguk után. Eszembe jutott: júliusban is jártam a városban. Ak­kor 36 fok volt árnyékban, s a kis strandmedencéből kijövő fürdőruhás embe­rele csak éppen a .lábukat törölték meg, úgy csurom­vizesen korcsolyacipőt húz­tak, és máris vígan rótták a köröket a műjégen. Ha elunták, visszamentek a vízbe. A lényeg: akkor a fürdőzők, a strandolók kor­csolyáztak. Érdekes lenne, ha most a korcsolyázók lép­nének le időnként a jég­ről egy kis strandolás ked­véért. Harmadmagammal betér­tem egy eszpresszónak mi­nősített és így cégérezett vendéglátó egységbe. Az eszpresszó olyan kisebb vendéglátó egység, ahol ká­vét főznek és árusítanak, továbbá különböző módon készült ételeket és italokat szolgálnak feL Pincér jött az asztalunkhoz, megtuda­kolandó, mit fogyaszta­nánk. Mondtam, hogy va­lami tésztafélét, süteményt. Ügy nézett ránk, mintha valami nagy illetlenséget akarnánk az asztal mellett elkövetni. — Tésztát? — kérdezte vissza csodálkoz­va. — Olyasmit mi nem tartunk. Volt viszont húsz­nál többféle külhoni rö­vid ital, több fajta kül­földi sör és kétféle hazai üdítő ital. Azokból kér­tünk. Leemelt a pultról három üveget, majd egy negyediket, mert bejött egy kollégája valamelyik másik teremből, annak töltött, megbeszélte vele az idősze­rű megbeszélnivalókat, az­tán szót váltott a külföldi pálinkákat rakosgató kollé­ganőkkel, de végül 7—8 perc múltán mégiscsak ki­hozta a három kis palac­kot. Még csak meg sem rótt érte, hogy olyan bo­londos ötlettel hozakodtam elő: süteményt kértem egy eszpresszóban. . Mániám a keresztrejtvé­nyek fejtése. Ha valahol meglátom a kockás újság­lapot, már nyúlok te a go­lyóstoll után. Vannak sza­vak, amelyekkel szinte minden keresztrejtvényben találkozom. Égjük ilyen örökké visszatérő fogalom: mezőgazdasági eszköz, há­rom betűből. Világos: eke. Vagy ennek variációi: eke­vas, ekeszarv stb. Még egyszer sem láttam, hogy a mezőgazdasági eszköz a tizennégy betűs aratócsép­lőgép, vagy a tízbetűs kul- tivátor, esetleg a tizen­nyolc betűs gyűrűstárcsa- borona lenne. Pedig ezek­kel a mezőgazdaságban gyakrabban lehet manap­ság találkozni, ' mint az ominózus ekével, vagy az ugyancsak gyakran jelent­kező lókapával. Olvasom, hogjT g.yorsított eljárással bíróság elé állí­tották és már el is ítélték azt a sportrajongót, aki leg­utóbb Diósg.yőrött, a fut- ballpályán sörös üveggel dobálózott. Helyes. A ga­rázdaságot meg kell torol­ni. Mégpedig mielőbb. Egy gyprs ítélet sokkal hatá­sosabb, mint a hónapok­kal később kiszabott bün­tetés. Jó, hogy van gyor­sított eljárás is. Jó, hogy a futballpályák rendjét így is biztosítani akarják. Nem lehetne ezt a gj'orsított el­járást egyéb garázdaságok­ra, bűncselekmények** lü kiterjeszteni ? Mert — talán bolondos ötlet — egyik-má­sik utcai garázda csel éke­det, súlyos fenyegetésekkel dúsított molesztálás, itta­san vagy józan állapotban elkövetett botrányokozás Is hordoz olj-an társadalmi ve­szélyességet, mint a futbaü- páljra körül rendetlenkedő részeg fiatalember, öt gyor­san el kellett marasztalni. De miért csak őt? ... Ez nem az én ötletem: valami három esztendőn át épülgetett-késziilgetett Mis­kolcon, a Tanácsköztársa­ság lakótelep központi te­rén, egy szökőkút. Kétszer annyi ideig épült, mint haj­dan a Népstadion, hogy néhány korábbi, több év­tized előtti nagyobb mis­kolci építkezéshez ne is hasonlítsam. Most már többé-kevésbé kész. Októ­ber végén, az első hajnali fagyokkal a víz is megér­kezett a díszes medencébe, meg az építmény csőrend­szerébe ... Vajon tavaszig, amikor majd működhet, kitart-e?... fl») ± Priska Tiber

Next

/
  • Layout
  • Zoom
  • Rotation
Thumbnails
Contents