Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-29 / 256. szám

1

eSZAK-MAGYARORSaUS iS

15*0,1. október 29., srembai

1,

(incseiv nt

él kill

iroda!mi barangolások

'Jtm ugyan vérem szerint ■rémet származású vagyok, én tiltakoznám,, ha a téV- fi&ti és tökéletes magyarság gemmát kétségbe vonná va~ foki. A Dana is németi hegységből ered, de Po- ' ssoű&tói kezdve Orsováig ■magyar folyam, fin is a magyar Alföldre lefutott heg» patak vagyok.”

Áss idézet a XIX. század «legnagyobb magyar föld- najtzfcodósának, hazánk első emrópaá mércével mér» •we te kiemelkedő geográfusának. Eunfalvy János* vak a szavai. Elsősorban mitáaahd kötődése révén 5 roeri irodalmi feaaangtíláé «srác szereplője.

' Htmfalvy János iákkor még B&unsdorferj a Szepes megyei Nagysnalőkon gzű- 1etefct 3825-baiL. Hogy január 24-én vagy jőnins &» én. az a mai napig nem tisztázódott. Valószínűbb az utóbbi dátum, lévén, hogy kereszöevele június 11-4 keltezésű, ősei német job- bágyivadékok voltak, ám apjának már sikerült1 még-’ váltania magát. Családja először csak bátyját, »későbbi nagy hírű tudóst, Pált kívánta taníttatni, míg a Uás ésvét. fiatalabb Jánost iparosnak szánta. Az ere- deö terv azopban íelbo- waft, mivel a kisebbik fió az elemi iskolában kitűnt tehetségével, így apja hajlott a helyi pap, tanító rábeszélésére, s Jánost is beíratta középiskolába. Kézs- márkon kezdett, majd bátyját követve megyénkbe, Miskolcra kerül, elsősorban azért, hogy tökéletesen elsajátítsa a magyar nyelvet A városunkban ’töltött károm év alatt a gimnázium második syntaxes és retorikai osztályát végezte el. Bátyja révén •— ki báró Podmaniezky Károly két gyermeke mellett nevelősködött —János .is a báró gyermekei körében tölthette szabad idejének nagy részét. Az egyik báró fiú, Podmaniezky Frigyes írja később ezekről a Hunfalvy Jánossal együtt töltött miskolci évekről: „A vele való folytonos érintkezés és együtt tanulás csakis jótékony befolyással lehetett mi reánk, gyöngébbekre, s a fejlettség sokkal alantasabb fokán állókra nézve.” Miskolcról 1'838-ban került el Hunfalvy János. Az eperjesi evangélikus líceumban tanult tovább. Ott végezte el a filozófiai és jogi tanfolyamot, majd 1841—42-ben mint magántanuló, a teológiát. Ezek- , ben az években már gyérült a szülői tárpogatás, egyre inkább saját lábán kellett megállnia. Bátyja példáját követve, nevelős- ködést vállalt, gróf Des- sewffy Egyed családjánál. A grófi család révén egy rövid, időre újra visszakerült megyénkbe. 1848-ban Dessewffyék vattai tartózkodása idején többek között alkalma nyílott néhány hónapos joggyakor- tafe ünlytatására, Nagy Ge~

1 í

Aeon borsod! afispSn mentett.

Kéretonöknek helyt adv»,

á helytartótanács l»í2-ben engedélyezte a névváltoztatásukat, s ettől kezdve Hunvalfy névéi szerepeltek a Hunsdorfer-testvé- rek.

János Ifteö-ben megvált

a grófi családtól és barátjával, a későbbi neves esztéta Greguss Ágosttal Németországba utazott. Ott. a téh szemeszterre beiratkozott a berlini egyetemre,.« főleg történelmi előadásokat hallgatott. A következő év tavaszán járt Belgiumban és Hollandiában is. Hazatérése után a kézs- márki líceum H. számú jogi tanszékén kapott állást, s államtudományt, valamint történelmet tan-flott. Pedagó^ai munkáé ja mellett részt vett a város, a megye társadalmi, politikai életében. Tudósította a Pesti Hírlap és a pozsonyi újságokat. Az 1848-as események Hunfalvy Jánost is magukkal ragadták. Hangulatát, felfogását hűen szemlélteti az a cikke, amit ’48 késő tavaszán írt a Kassai Képes Újságba. Ebben a cikkben a XIX. századot így jellemezte: „.,, pártos ármány tépedi a nemzetet, khinai nagyfal választja szót annak osztályait, s a legnagyobb rész tétlenségre van kárhoztatva, folyvást szolgál, szenved, stny- ük.”

A- szabadságharc bukása után írásaiért felfüggesztették tanári állásából, sőt 1849 szeptemberében Eperjesen felségsértésért be is börtönözték. Hét hónapot töltött börtönben, anélkül, hogy a vádemelésre sor ’került volna. Hunfalvy a fogságban sem volt tétlen. Ekkor kezdte írni Egyetemes történetét, amit ki- szabadulása utón fejezed

fe K SSszábadulSsakor Eperjesre internálták. Később visszatérhetett ugyan Kézsmárkra, taníthatott is, de mivel a protestáns iskolák autonómiájáért szót emelt, ismét felfüggesztették állásából, s rendőri felügyelet alá helyezték. Mivel tanári álláshoz mindé*» kilincselés ellenére sem tudott' jutni, újra nevelőskö- dést vállalt Előbb Oj-Be- csén egy kereskedőnél, majd Pesten, az aradi vértanú Heámügen Károíy gyermekei mellett.

Műve, as Egyetemes tön-, tenet, nagy sikert aratott Rövidesen másodszor in kiadták, sőt egyes iskolákban tankönyvként is használták. Igaz, rövid ideig, mert a kormányzat meg- ■ tiltotta ezt, mondván: „az egész könyv forradalmi izgatás az osztrák ház eilen.”

Pestre kerülve, irodalmi tevékenysége kiszélesedett 1.855-ben Család Könyve néven folyóiratot alapított, s abban három év alatt, több, mint húsz különböző tárgykörű tanulmányt publikált Az Akadémia 1859- ben még a történész Hun- fslvyt választja levelező tagjául, ám ekkor már érdeklődését elsősorban a földrajztudomány köti le. Felismerte: e tudományterületen legnagyobb a lemaradásunk. 1863—65 között három vaskos kötetben írta meg A magyar birodalom természeti viszonyainak leírása című művét Ezért Marczíbányi- díjjal tüntették ki és az Akadémia rendes tagjai sorába választotta. E műve a magyar földrajztudományt Európa-színvonalú- ra emelte.

1870. július Tir-én Himfalvy Jánost a pesti egyetem újonnan alakult egyetemes és összehasonlító földrajz tanszékére nevezték ki tanszékvezetőnek. (Ekkor ez volt Európa negyedik földrajzi tanszéke..} Az ő kezdeményezésére alakult meg 1872. május 12-én a Magyar Földrajzi Társaság is, amely első elnökének őt választotta. Hozzáfogott az öt kötetre tervezett Egyetemes földrajz megfrásáhöz is, ám ebből 1886. december 6-án bekövetkezett halála miatt csupán két kötet készült el.

A kiváló földrajztudós emlékének egykori iskolavárosa úgy adózott, hogy az Ungvárról 1917-ben Miskolcra telepített főreáliskolát róla nevezte el. ... Ma viszont utca sem őrzi nevét.

Hajdú hmé i

A:?. Avas alján egy keskeny ajtajú műhely húzódik meg. Belépve egy tenyérnyi bolt-irodahelyiség- kiállítóterern-féleségbe jutunk, ám két lépés és máris egy újabb ajtó van előttünk.‘Ahová innen jutunk, egy lakatosműhelyre emlékeztet. Présgépek, vágók, köszörűk, csiszolók, kisebb és nagyobb esztergagép, fúró, satuk, szerszámok. Csakhogy ebben a műhelyben nem hagyományos lakatosmunkát végeznek, nincsenek javításra váró gépek, vas- és acélelemek. Vannak viszont sárga- és vörösréz csövek, nikkelezett. és nikkelezésre váró lemezek és különös formájú tárgyak hevernek a munkapadon: gyertyatartó kúp alakú része, fé- sülködő tükör ovális fém- kerete, reparálásra. váró szecessziós réz képkeret, szépen formált betűk, a vázlatfüzetben intézmények feliratainak! tervei és egy szökőkúté, ami egykor majd a miskolci sport- csarnok előtt találj» meg wégieges helyét

A házigazda: Demes**? ’Attila ötvösművész. A közelmúltban láthattuk kiállítását a miskolci Szőnyi- teremben, ahoi szállodai szer-vízkészleteit, a Kulturális Minisztérium ni vádijává! értékelt lámpa- családjait és a már ferm- tebfo is megemlített tárgyait rendezte saép tárlattá.

\ — E* a kmmáz. talaj- dóriképpen azt a célt szolgálta, hogy bemutassam, mit is készítek, melyek azok a formatervezett tárgyak, melyek kikerülhetnek a műhelyemből... vásárlásra nem került sor..; inkább csak érdeklődtek a látogatók.

— Eléggé széles a skála, hiszen a Vasas Művelődési Központ és a múzeum feliratát, a szállodai leve- .sestálakat és a käs asztali tükrökét is ei tadja készíteni. ugyanakkor ért az aranynrivességhez is, hiszen ezt tanulta a főiskolán ... bár az az érzésem, hogy mostanában nem nagyon dolgozik nemesfémek- kei, ktocsek&ei^

Valóban nem, hiszen« ilyen megrendelésem nincs, de igényi, sem nagyon -találnék rá. Egyébként meg alapvetően gondom, hogy ezeket a munkáimat is miként tudom folytatni ... — és itt hosszú-hosszú, pénz- és jogügyi bonyodalmakba kezdett,

A lényeg: Demcsik Atilla városunk, megyénk egyetlen ötvösművésze. A Kilián lakótelep egyik toronyházának tetején levő ' műtermes lakásában feleségével — aki szövéssel foglalkozik — és két kisgyermekével él. Itt korábban egy festő lakott, és amikor a fiatal művész megkapta a lakást, kiderült, bogjY abban nem lehet fúrni, faragni, kalapálni, esztergálni.. t nem lehet ötvösmunkát végezni. Bérelt egy» leromlott műhelyt, aminek földpadlóját, kilógó, elvágott, használhatatlan villamoshálózatát, hámló falait saját költségén hozta rendbe. Beleölt • több tízezer forintot, bogy egyáltalán a munka- lehetőségét megteremtse. Időközben lejárt a bérleti szerződés ideje. Futkosás az illetékesekhez, akik többnyire jóindulattal, ám a szabályokhoz, rendeletiekhez, előírásokhoz kötelezően kötve magukat, igyekeztek megérteni az ötvösművészt. Míg az elmúlt években jövedelmének legnagyobb részét a műhely kialakítására fordította, mofct újabb Da- moklész-kardja lóg fölötte: ki kellene fizetni egy tetemes összeget, hogy végleg megkaphassa a helyi-. seg kiutalását, de még az ideiglenes állapot meghosszabbítása is szinte teljesíthetetlen fizetési kényszert jelentene...

— Jelenleg nem tudom, hogy miként lesz néhány hónap, vagy egy év múlva. Akár ki is tehetnek az utcára... és, akikor hová menjek a gépeimmel, anyagaimmal.., hol dolgozzak? Félreértés ne essék, , nem ajándékot, adományt kívánok! Dolgozni szeretnék, ahogy azt el is várhatják tőlem, hiszen Miskok várx® ösztöndíjával végeztem e! a fóiskólái. .

— Ez akkor azt is jelenti, hogy a várostól kap. megfen dőléseket ?

— Kaptam és kapok ... de ez is furcsa egy kicsit. Én csináltam a Vasas és a múzeum feliratát, most készül a szökőku tam ... de sajnos ez a pálya is Bií- dapest-centrikus. Kazincbarcikára és Nyíregyházára — hogy ne csak a városból hozzak példát — budapesti kollégám dolgozik. Nem a kollégától sajnálom a munkát!, de a környéken egyedül vagyok és ez korántsem jelent m*» nopólhelyzetet. De térjünk vissza a városhoz és a mesterségemhez... En is, mint minden társam, azért tanult, hogy a vizuális kultúrát, a környezet szépségét növeljük, alakítsuk.J csak egyetlen példát említek: a Tanácsköztársaság lakótelepe*! van egy tábla a Vörösmarty utcába«; Semmiféle plasztikai köd vetelménynek nem felei meg... mert egy hosaá nem értő olcsón megcsinálta ... és sorolhatnám az egyéb éktelen munka» kát. Pedig az ötvösség *s iparművészet körébe tartozik, ám az ipar erről mintha Dem akarna tudomást venni.;, vagy egyszerűen nincs pénze ilyesmire, ahogy ezt tapasztaltam az LKM-ben is,. amikor meghiúsult egy kedvezőnek ígérkező együttműködés kialakítása is.

A fiatal művész kiállító« sáriak megnyitóján elhang-3 zott, hogy mennyire kötőd dik a városhoz, hogy miskolci ösztöndíjjal végezte a főiskolát és remélhetőleg ez is hosszá évekre megalapozza a további munkáját. Ezt szeretné § remélni Demcsik Attila is. f

Szendrei Lőrinc <

____ - . * I

I

B

aráth Lajos:

B Sepki sem vádolhatja az öreg Krómért, hogy valaha is hűtlen lett volna a tárgyakhoz. Századvégi kalapács, harapófogó, meggyötört, elkopott furdancs, acélosságát régen elveszített hidegvágó, lyukasztó, s ki tudná felsorolni mindazokat a tárgyakat, melyek a garázsnak kinevezett fészer polcain sorakoznak, rendben, fegyelemben.

— Mi az istennek ez a sok kacat? — kérdezte olykor a fia. — Itt van a príma villanyfúró... Maga meg a furdanccsal kínlódik!

Ilyen megjegyzésekre Krómer Antal homlokára tolta szemüvegét, s kínos-las- san végigmérte a fiát, majd legyintett egyet. Mint aki azt mondja: majd jó lesz az, ha kell. Ha pedig az öreg Topolinót merészelte valaki a szemére vetni, krákó- gott, lihegett, s oldalt köpött.

— Csak ki kell várni a sort! Ahová ezzel a krakszlival eljutok, a mai kocsik ... — s valami mélységes megvetés jelent meg a szája szegletében.

A Topolinó, természetesen a fészer, azaz a garázs főhelyén pihent, ha nem tévedünk, van annak húsz-huszonöt éve. Nem tudni, mikor, s hogyan, de egyik reggel nem indult be. Hiába minden kísérlet, homlokráncolás, miszlikre szedés, egyszerűen és közönségesen megmakacsolta magát, s nem indult „No, nézzük csak, Kis- bogaram! Mid fáj, mi bánt?” — mondogatta negyedéven ként Krómer Antal, miközben komótosan a kocsi alá préselte magát.- Félévenként feltöllölte az akkumulátort, évente kiszerelte a dugattyúkat, átvizsgálta az áram vezetéket; a gyertyák pedig mindig úgy ragyogtak, mint szerény otthona rézkilincsei. Ha felesége szemrehányást tett a felesleges strapáért, •szép nyugodtan, amint azt negyvenvalahány év alatt megszokták, art mondta? „Csak ki kell várni a sort!” Az asszony nem szólt, várt türelmesen még egy fél évet. Valaha három évet várt Krómer Tónira, aki megígérte neki egy telepi bálon: „Ilonka, én magáért egyszer egy szép kocsival megyek... És akkor már vissza sem viszem az apjához!” Nagy dolog volt az, amit ez a lakatos fiú kiejtett a száján, hiszen Szabó Ilonka apja hivatalnokféle embernek számított a telepen. Rangja, kicsiny vagyona, és nagy-nagy büszkesége még a legkülönb legényeket is visszariasztotta a Szabó-portától. Negyvenkilencben egy pesti fiú autóval állt meg a házuk előtt. Ilonka szépsége? A könnyűnek ígérkező kaland? Ki tudja, mi hozta az isten háta mögé ezt az úrfii* ám annyi tény, hogy többet ő sem jött.1 S akkor kezdtek beszélni arról, hogy SzaJ hó Ica alább nem adja, csak ha az illeJ tőnek kocsija vun.

Krómer Tóni komolyan vette Ígéretét; s három év alatt annyi pénzt keresett, S annyi kitüntetést szerzett, hogy megkapta a Topólinóját. Ez a csendes, szótlan- nak is mondható ember azután elvitte magához feleségnek — természetesen azs autójával — Szabó Ilonkát.

Azon az öreg krakszlifi, mely most al fészerben pihen időtlen idők óta. < .

Ha a fia meglátogatta szüleit a’ család-3 javai, beállt az udvarra a Skodájával,' é tréfásah ugratni kezdte az öreget.

— Kicsit meg kéne járatni a masinát..! Már elszokott a járástól... Kösse a'A enyém után!

— Egyszer majd megindul... Meglátod,1 fiain, egyszer csak vágtázni kezd, mint egy paripa ...

A menye — városi asszony Volt —. ttod torgolt hozzá.