Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)

1983-10-02 / 233. szám

É5ZAK-MAGYARORSZAG 4 1983. október 2., vasárnap r r egeszseg Aerobic? Testkultúra sza­lon? Lakótelepi tornater­mek? Tv-torna?... Sorol­hatnánk, választékbőség az van, ám mégsem lehetünk elégedettek fizikai teljesítő- es ellenálló képességünkkel, kondíciónkkal. Az utóbbi években egészségügyi szak­embereink riasztó tapaszta­lataikról szóltak, elsősorban ifjúságunk testi fejlődéséről, fizikai erőnlétéről. Hogyan is állunk a tömeges sporto­lással, milyen feltételei van­nak, mennyien élnek a le­hetőségekkel, és hogy érté­kelhető a sportot irányítók, szervezők munkája? Ezekre a kérdésekre keresték a vá­laszt megyénkben a Borsod megyei, a sátoraljaújhelyi NÉB, a HNP megyei bi­zottsága, az SZMT és a KISZ Borsod megyei Bi­zottságának tagjai, „A tö­megtestnevelés és tömeg­sport helyzete” elnevezésű vizsgálatuk során, amelyhez 416 sportfelügyeíetnél, 640 oktatási intézményben, 858 nagyvállalatnál, illetve szö­vetkezetnél, valamint 900 sportegyesületnél szerezteti adatokat. A vizsgált időszak 1080—82-es esztendőkre ter­jedt ki, a helyszíni vizsgá­latokat pedig ez év tava­szán végezték el a szakem­berek. Iskolák és szülők i a testedzésért í; A tömegsport-politikai cé­lok megvalósításához nagy segítséget adnak az iskolák. i A kisebb településeken úgy- j! szólván a tömegsportrendez­vények. léte függ az iskolák hozzáállásától, a testnevelő tanárok segítőkészségétől. Az egész életre szóló mozgás­műveltségi és testedzési igé­nyek, szokások kialakításá­ban sokat javíthat, avagy i ronthat az iskola. Az utóbbi években elért eredmények ellenére, ma még messze el­lj maradnak az igényektől a j! testnevelési, sporttevékenysé­gi célokat szolgáló feltéte­lek, kiváltképp az alsó ta­gozatokban. A 6—10 éves gyermekek mozgásigényének kielégítéséhez egyébként az új tanterv sem felel meg. ; A' gyerekek nagy többsége a I zsúfoltság miatt nem vehet I részt a tornatermi foglalko- I zásokon. Visszaesett az öt- 1 napos munkahét bevezetése i után a szakosztályok edzé- j seinek látogatottsága is. A diákok pénteki távozása mi­att hetente mindössze négy ! délután marad a sportfog­lalkozásokra, ami csak a tesLedzés minimális szintjé­hez elegendő. A tehetséges sportolók is­koláztatását szolgálják a ta­gozatos osztályok. Azonban a középiskolát elvégző, él­vonalba nem került tanulók szakmai minősítését ez ideig . nem sikerült megoldani. A fiatal sportolók ezért be­csapottnak érzik magukat, ami korántsem népszerűsíti a tehetségek támogatásának ezt a formáját. A sporthoz, a testi erőnlét fejlesztéséhez tartozik a turisztika, amely­nek egyre több fiatal hó­dol. Igaz, megyénkben ke­vés a kis csoportok fogadá­sára alkalmas turistaházak száma, mégsem csökken a turisztikát kedvelők tábora, noha a kedvelt időtöltésnek ezt a módját a megemelke­dett útiköltségek tovább ne­hezítik. Meghatározó szerepük van a testmozgásra nevelésben, a sport megszerettetésében a szülőknek is. Sajnos erre és a személyes példamutatásra nem fordítanak kellő figyel­met. A családok nagy részé­ben érdektelenség, és ké­nyelemszeretet tapasztalható. Katasztrofális tűrőképesség Nem csoda hát, ha a ta­nulóifjúság egészségi felmé­résének tapasztalatai riasztó képet mutatnak. Hozzájárul még ehhez a gyermek- és iskolaorvosi hálózatok hiá­nyos működése is. Néhány kivételtől eltekintve városa­inkban, sőt . megyeszékhe­lyünkön sem oldották meg ez idáig a tanulók rendszeres szűrését. A felmentett ta­nulók száma ugyan csök­kent, ez viszont nem az egészségesebbé válásnak, ha­nem az átlagosztályzat el­törlésének az eredménye. A megfelelő szűrések hiánya miatt kevés a gyógytestne- velésre járók száma. A szakmunkástanulók hat­van százaléka például hiá­nyos, esetenként katasztro­fális tűrőképességgel ren­delkezik. A gimnáziumok­ban leginkább a rossz sze­mészeti és fogászati szakel­látást kifogásolják. Jellemző ifjúságunkra a túltáplált- ság, a testsúly és a magas­ság aránytalan eltérése. Saj­nos, új jelenségekkel is ta­lálkozhatunk; ilyen a ge- ríncferdülés, a magas vér­nyomás. Mindezek csapán megszokott és főként hely­telenül megszokott életrit­musunk alapvető megváltoz­tatásával szüntethetők meg. Munkahelyi, lakóhelyi testnevelés A nagyüzemekben — az LKM-ben, a DIGÉP-ben, a TVK-ban — a sporttámoga­tás évek óta rendszeres, kollektív szerződésben sza­bályozott. Viszont a nagyobb üzemekétől és egymáshoz vi­szonyítva is eltérő a kisüze­mek sportcélú támogatása. A dolgozóknak csak elenyésző része vesz részt aktívan eze­ken a sportrendezvényeken. Ez azt jelenti, hogy a mun­kahelyi testnevelés gyakor­latilag sehol sem vált álta­lánossá. Pedig a munkahe­lyi ártalmak megelőzésére, a dolgozók kondíciójának javí­tására vezették be. A lakótelepek kiviteli ter­veiben többszörösen átdol­gozott megoldásokkal talál­kozhatunk, melyekben a zöldterület általában csak papíron létezik, holott me­gyénkben elegendő szabad terület tartozik egy-egy la­kótelephez, van tehát lehe­tőség a mozgásra. Kivéve persze az Avas-déli lakóte­lepet, amelynek tervezői a legelemibb . követelmények figyelmen kívül hagyásával zsúfoltak össze több, mint 40 ezer embert- Ezt ellensúlyoz­zák sikeresen az ottani la­kásszövetkezet dolgozói lele­ményes megoldásaikkal, át­alakított létesítményeikkel, * Az ötödik ötéves tervidő­szak óta fejlődőit a sportlé­tesítmények felszereltsége, gyarapodott a száma, azon­ban 366 iskola közül 147- ben ma sincs tornaterem. A meglevők kétharmada pedig elavult, kisméretű tornaszo­ba. Némileg javít ezen a művelődési házakban a test­nevelés feltételeinek megte­remtése. Segítségükkel és a különböző társadalmi akciók eredményeként százzal nőtt a tornatermek száma és több, mint 15 ezer fiatalnak nagyobb lehetősége nyílt a testedzésre, a sportra. A Ne­hézipari Műszaki Egyetemen ebben az évben átadják a 117 millió forintos beruhá­zással készülő körcsarnokot és 12 szabadtéri pályát ma­gába foglaló létesítményt, ami tovább javítja a spor­tolás és testedzés feltételeit. Monos Márta Három rtérú varr ogat, # néhányan beszélget­nek, János bácsi pé­tiig a híres szalmafonatai­nak egyikén dolgozik. Na­ponta ismétlődő kép a fan­csali öregek napközi ottho­nában. Hat évvel ezelőtt a helyi termelőszövetkezet alakította ki a nagyon szép kastély- épületben az idős emberek napközijét. A részleget be­bútorozták, kicsinosították, majd átadták a tanácsnak. A tsz évente azóta is har­mincezer forinttal támogat­ja az intézményt, hiszen zömmel a tsz volt dolgozói töltik itt napjaikat. Kora délután szaporábbak az öltések is, Bori néni ke­zében surran a zöld cérna- farkú tű. Tizenkét személyes abrosz készül. — Tengernyi sok mintát, varrtam én már — rpeséli. — Családnak, gyerekeknek, meg aki megkért. Nőm is tudnék meglenni a kézi­munka nélkül. Fiatalkorom­ban, aztán asszonyként az is rangot adott, hogy ki mi- t lyen ügyesen varrt, csinosí­totta a lakását. Mostanában pedig, hogy betegesebb va­gyok, helyhez kötöttebb, in­kább van rá idő. Bori néni büszkesége ter­mészetesen a családja, há­rom gyermeke, hat unoká­ja, egy dédunokája. Majd’ mindegyik idős as­szony kezében kézimunka van, gyorsan jár a köze * szalmaszálakkal János bá­csinak is, akivel szinte ver­senyre kelnek. Pásztor János szalmafo- natos munkáit már megcso­dálhattuk a miskolci Hen­man Ottó Múzeumban. Fa­liképéi, díszes fonatai, a fala határain túl is ismertek. — Nem akármilyen szal­maszál jó ám ehhez — veszi sorjában a munkafolyamato­kat János bácsi. — A ka­lásztól a szúr első bütykéi g kell levágni a szálakat. Jó sok kell belőle. Gondolni kell arra, hogy mikor lesz még új kalász ... Ezeket szépen kötegelni, de nem jó ám akármilyen búza szára, vá­logatni kell. — Mondtuk mi, hogy se­gítünk neki szedni — szól­nak közbe a nénik —, de hát azt mondta, hogy ehhez csak az ő keze ért igazán... — No, amikor megvannak a szalmaívötegek — folytat­ja a beszélgetést János bá­csi —, akkor már a kéz­ügyességemen múlik, hogy az aranyalmák, körtét, * madarak. A nappalit díszíti ki a re­mek fonat, amit nem is akárhová kértek, de vala­hogy itt maradt. Alkotója egy jó tárlatvezető módsze­rességével ismertet meg a fi­gurákkal. — Több emeletes — rm.­tat a nagy munka egészére, aztán részletezi. — A szé­lén madarak repülnek és almák vannak körbe. Ez itt János vitéz (parányi szalma­lovon parányi mesehős, ici­pici karddal, alig egy arasz­nyi, mégis tökéletes), ez itt egy hintázó alak, aki fölött Damoklész kardja lóg. János bácsi huncutul néz. — Aki hintázik, számít­hat a veszélyre is! — Az első pusztavacsi ta­lálkozón János bácsi a Ké­pes Űjság különdíját kapta — szólal meg Holiczi Gá- borné. Klárika, az otthon vezetője. — Naponta ké­szíti a szemünk előtt a szebbnél szebb munkákat. — Mennyien járnak ide? — Tizenőten-húszan na­ponta eljönnek, és van négy házi gondozottunk is. Ideá­lis környezetben vagyunk, van központi fűtés, az ét­kezés megoldott, tágas he­lyiségek állnak a rendelke­zésünkre. Szeretnek idejönni az öregeink. Paprikafüzérek Beérett a kiskertek legkedveltebb és legnagyobb mennyiségben termelt fűszernövénye, a paprika. A nap érlelte és az a jó, ha a nap is szárítja meg. íze, zamata, ereje a nap melegétől és fényétől lesz tökéletes; minden ételek „varázslója”. Ezek a szép paprikafüzérek egy cserépfalui házat díszítik o vénasszonyok nya­rán. Fotó: Laczó József A Kereskedelmi, Pénzügyi és Vendéglátói pari Dolgozok Szakszervezete immár ha­gyományosan rendezi meg minden októberben a KPVDSZ kulturális napokat. Ennek keretében a Miskolci Elel miszer-kiskereskedelmi Vállalatnál is részletes, hú­rom héten át tartó progra­mot dolgoztak ki. A soroza­tot október 3-án, hétfőn délután 14.30-kor nyitja meg Mátyás Lajos vállalati igaz­gató a vállalat Beloiannisz utca 1. alatti székházában. Ugyanekkor kezdődik a szakszervezeti oktatási idény is. A további programban többek között könyvkiállítás és -vásár, zenei vetélkedő, filmvetítés, külpolitikai fó­rum, rejtvényfejtő bajnok­ság, szocialista brigádok ve­télkedője, divatbemutató, a szakma ifjú mestere verseny és szakszervezeti nap talál­ható. Holnaptól: múzeumi hónap Mint korábban hírül ad­tuk, az immár hagyományos októberi múzeumi és műem­léki hónap borsodi rendez­vénysorozata hivatalosan holnap kezdődik a miskolci Herman Ottó Múzeum köz­ponti épületében. De már e megnyitást megelőzően is volt, illetve lesz a mai na­pon a sorozathoz tartozó rendezvény. Pénteken, szep­tember 30-án Özdon nyílt kiállítás Rejtett kincsek a levéltárban- címmel, ma pe­dig a Kelemér—gömörszőlősi Múzeumbaráti Kör tartja Keiemérben, a Tompa Mi­hály Művelődési Otthonban szokásos októberi ünnepi közgyűlését. Holnap délelőtt 10 órakor, a hagj’ományoknak megfele­lően, az 1983. évi múzeumi és műemléki hónap megnyi­tásakor adják át a XXII. Xstvánffy Gyula néprajzi és honismereti gyűj'tőpályázat dijait A pályázatot Borsos Árpád, a megyei tanács mű­velődésügyi osztályának ve­rető je értékeli, ő adja át a díjakat és nyitja meg az egy hónapig tartó rendezvény- sorozatot Délelőtt 11 órakor pedig tanácskozás kezdődik a honismereti és néprajzi gyűjtőmunkáról. Korábban már reszíetesefo- ben ismertettük, milyen programot készített elő a múzeumi hónapra a Borsod megyei Múzeumi Igazgató­ság. Kiemeltük a numizma­tikai tanácskozást és kiállí­tást, a Palóczy László szü­letésének 200. évfordulója al­kalmából rendezendő emlék­ülést és a műemléki jellegű rendezvényeket A múzeumi hónap előké­születeiről beszélgetve, dr. Szabadfalvi József megyei múzeumi gazgató elmondta, hogy az idei sorozatban a hangsúly a három vidéki múzeum helyreállítási, illet­ve létesítési munkáin van. Ennek megfelelően, október 12-én Szerencsen, 20-án To­kajban, 27-én pedig Kar­csún lesz tanácskozás, és el­ső alkalommal a szerencsi Rákóczi-vár helyreállítása és múzeumi hasznosítása szere­pel a napirenden. Ezt a ta­nácskozást Báthory Gábor, a megyei tanács építésügyi osztályának vezetője vezeti és Erdei Ferenc, az Országos Műemléki Felügyelőség mű­teremvezetője, dr. Kunt Er­nő, a Herman Ottó Múze­um tudományos főmunkatár­sa és Falussy József tart elő­adást. Tokajban, október 20- án Porkoláb Albert, a me­gyei tanács elnökhelyettese vezeti azt a tanácskozást, amelynek címe és témája Műemléki és muzeológin1 feladatok az új Tokaji Mú­zeumban, s amelynek elő­adói Komjáthy Attiláné, az Országos Műemléki Felügye­lőség építésze, dr. Veres László megyei múzeumignz­gató-helyettes. Pap Miklós múzeumvezető és Kárpáti László muzeológus. E két nagyon jelentős, alapjaiban már működő múzeum, illet­ve annak otthont adó mű­emlék épületek helyreállítá­sával kapcsolatos teendők megbeszéléssel egyenértékű, vagy talán meg is előzi azo­kat A pácini Mágócsy-kas- tély műemléki helyreállítása és regionális múzeumi ter­vei című, dr. Majoros Lász­ló, a megyei tanács általá­nos elnökhelyettese által ve­zetendő tanácskozás október 27-én Karcsún, amelynek előadói a már egyszer emlí­tett Erdei Ferenc, továbbá Feld István régész, dr. Sza­badfalvi József megyei mú­zeumigazgató és Nagy Géza megbízott múzeumvezető. Itt egy leendő múzeumról lesz szó. Hosszan lehetne sorolni a múzeumi hónap különböző rendezvényeit, kiállításait. Az érdeklődők részben a műsorkiadványokból. rész­ben lapunk esetenkénti in­formációiból tájékozódhat­nak. Az idei múzeumi és műemléki hónap borsodi programja a fentebb emlí­tett, kiemelt rendezvényeken túl, minden egyes megnyil­vánulásával azt a célt szol­gálja, hogy felmutassa a múzeum tudományos mun­káját, és mind szélesebb körben tegye megismerhető­vé azokat. A tudományos es közművelődési munka igen jó együttesét kínálja a ma kezdődő sorozat, amelyet szívesen ajánlunk a tudomá­nyos munkák, a helytörté­net, a régészet, a néprajz, a természettudományok, a kép­zőművészet és más muze- ológiai tevékenységek iránt érdeklődök figyelmébe. (bcnctlck) Októberi nagyüzem Kapunyitás a sziáiliau Éppen négy héttel ezelőtt, m. Miskolci Nemzeti Szín­ház 16L. évada hivatalom megnyitásának előnapján feljegyeztünk néhány gon­dolatot, divatosabb szóval élve: néhány elvárást a ter­veiből ítélhetően általában ígéretes színházi idény elé. Négy hét telt el azóta, s egy produkció lassan bemutatás­ra készen áll: Sző/ce István rendezői irányításával igen sűrített tempóban folytatták az évadnyitó Daliás idők próbáit. (Erről egyébként külön ia beszámoltunk.) A holnap kezdődő hét már az igarí színházi nagyüzem ké­pét nyújtja. Mit is tapasztal .napjainkban, aki a színház munkája után érdeklődik? A legfontosabb esemény és * nagyközönség számára ez a leginkább érzékelhető, hogy c héten kapunyitás lesz a nagyszínházban: csütörtö­kön a szokásos módon, egye­temi bérletben nyilvános fő­próbán, majd október 7-én, pénteken hivatalos bemuta­tón közönség elé kerül a Da­liás idők. Az ősbemutató ke­retében színre kerülő darab tizenkét alkalommal várja a nézőket. Ezzel gyakorlatilag is megkezdődik a néző által is érzékelhető színházi idény. A próbatáblán az elmúlt hót közepén függesztették ki. három, novemberben be­mutatandó darab szereposz­tását. Ezek sorrendben a kö­vetkezők: a gyermekek ré­szére készítik elő a Kipling népszerű regénye — A. dzsungel könyve — alapján készülő Maugli című zenés mesejátékot, amelyet a kom­ponista Kovák János rendez; Csiszár Imre rendezői irá­nyításával megkezdődtek az első kamaraszinhárí bemu­tatók, az ugyancsak ősbe­mutatóként színre kerülő Lulu próbái, amelyet a szer­ző — Wedekind — 1905-ben két korábbi müve összedol­gozásával írt (A Föld széllé és a Pandora szelencéje), s noha már 1911-ben lefordí­tották magyarra, mindmáig nem játszották hazai színpa­don; végül a harmadik da­rab, amelynek megkezdték előkészületeit, az operett­kedvelők által bizonyára igen várt Cigány szerelem, Lehár Ferenc nagyoperettje, amelyet Szűcs János ren­dez. Mindhárom új bemuta­tó november elején várható. Az új darabok előkészüle­teivel párhuzamosan foly­nak az elmúlt évből áthozott darabok felújításai,’ illetve előadásai. Például a Mand- ragórát már két tájelőadá­sán — Kazincbarcikán és Sátoraljaújhelyen bemutat­ták a minap, készülnek a Peer Cynt, újabb előadásai­ra, felújítják A szabin nők elrablását, a Marian grófnőt, a Black Comcdyt és a Min­denkit megnyúzunk című da­rabot. Októberben tehát egy ősbemutató és hat. felújítás, valamint három új produk­ció előkészületei találhatók a színházi naptárban. Ez már valóban teljes színházi nagy­üzem. (lun)

Next

/
Thumbnails
Contents