Észak-Magyarország, 1983. október (39. évfolyam, 232-257. szám)
1983-10-19 / 247. szám
1983. október 19., szerda ESZAK-MAGYARORSZAG 3 Gyártás zárt rendszerben Jó év utón: feSkészülés Éli éveire Export Kínába és Jordániába Nincs jobb kifejezés rá, kócerájokban dolgoztak még hat-hét évvel ezelőtt is a Miskolci Vasipa« Szövetkezet tagjai. Akik meg nem kóce- rájokban, .azok a szabad ég alatt. Nemigen illik manapság kopott irodákat bírálgal- ni, de ámj kopott, sötét és csúnya, az attól még az marad . .. Nem épült ugyan új irodaház, mégis megfiatalodott, megváltozott az irodisták környezete is. Az elnök irodájába például vásároltak egy nem túl drága, de igen jó ízléssel kiválasztott irodabútort és álmennyezetet építettek be. Egészen más a hangulata.'Nyilván másként érzi magát az üzletkötő is, nem a szegénység, a tehetetlenség jut eszébe — első benyomásként. Hiába, az ilyenre is adni kell.1 Fehér Miklós, a szövetkezet elnöke is örül az új irodabútornak, de láthatóan szívesebben beszél az üzemben történtekről. — Néhány héttel ezelőtt egy ' gazdasági aktívára készült jelentésünkben fogalmaztuk meg, hogy miként látjuk ma a szövetkezetei. Nos, annak ellenére, hogy a számainkkal „visszaléptünk” egy kicsit, az eredményeink jók. Nem érezzük magunkat kiszolgáltatottnak, van erőnk ahhoz, hogy akár árral szemben iß evezzünk. Hogy meddig bírjuk? Nem tudni. Rendkívül jó gazdasági évünk volt a tavalyi, így a fejlesztési alapunk elégséges ahhoz, hogy befejezzük a központi telepen épült ezer négyzetméteres .csarnokot. A többi beruházáson pedig már tulajdonképpen túl vagyunk, sőt, lassan meg is térül az áruk. Nem csupán a tavalyi gazdasági évet zárta sikeresen a szövetkezet, nemcsak tavaly kapott ‘kitüntetést, hanem az előző évben is, sőt előtte is ... Tendenciáról van szó, egy olyan jól „elkapott” gazdálkodási szisztémáról, amelynek az eredményei nemcsak elismerésekben mutatkoznak, hanem tárgyi bizonyítékként is megjelennek. — Jó a szövetkezeti dolgozók szakmai felkészültsége. Mostoha körülmények között is mindig eieget tudott tenni a szakembergárda a sok esetbén' Irreálisnak tűnő feladatoknak. Így kezdődött, így törtünk be a külpiacra annak idején. A megfeszített munka eredménye természetesen • jelentkezel t egy '.idő múltán, és ez adott lehetőséget arra, hogy továbblépjünk. — 'Most a mártabányai leiepre kell gondolnunk? — Igen, először Mártabá- nyán fogtunk építkezésbe. A beruházás kezdetén még nemigen láthattuk a mostani évek . piaci lehetőségeit, de ráéreztünk. De nem csupán a piac vezérelt bennünket annál az elhatározásnál, hanem a munkakörülmények sürgős megváltoztatása ... Ott főleg nők dolgoznak, akkor is és szerencsére ma is. Azért mondom, hogy szerencsére, mert nem hagylak itt bennünket akkor, megvannak ma is. — ,Ez már egy kicsit szociálpolitika ... — Kevesen vagyunk, 300- an sem, úgy gondolom, ilyen kis közösségben igazán tudunk egymásra figyelni. A személyi érdekeket és a gazdaságit pedig nem nehéz közös nevezőre hpzni, ezl mindenki tudja, ez már klasszikus gondolat... Mi építettünk Mártabánván egv korszerű üzemet, ahol kellemesek a »unkahelyek és növekedett a termelékenység. Korábban 90 ember, 200 ezer, 25 literes, szögletes kannát gyártott egy év alatt. Most 70 ember, 600 ezer kannát gyárt ez idő alatt •— ráadásul nem egy-, hanem 11-féle méretben. Mást, többet tudunk nyújtani, ezáltal jobbak lettek a piaci pozícióink is. — Milyen értékel termel az idén a mártabányai üzem? — Hatvankétmillió forintot. A kapacitás és az akarat is bírna még többet, de sajnos, kevés alapanyagot kapunk. Keveset és rapszodikusan. Az edények 90 százalékát a Tiszai Vegyi Kombinát számára gyártjuk ... Egy 1000 négyzetméteres csarnok a központi telepen, a Partizán utcában épült fel. Már csak a villanyszerelési munkák vannak hátra. Igaz, laval.v is használták már az épületet — szerelési színnek. — Ezzel a csarnokkal meg tudjuk végre valósítani a nagy a cé Is /.érkézét ek zárt- rendszerű szerelését. Az alapanyag a raktárból a revétle- nítőbe kerül, majd a nagycsarnokba, ahol megmunkáljuk — és innen a festőüzembe. — Ez minőségi előrehaladást jelent? — Minőségit is feltétlenül és élőmunka-megtakarítást is. Amíg a szabadban dolgoztunk a vasszerkezeteken, megrozsdásodtak. Nagy munka volt, míg ellávolítottuk. Az exportminóséghez egyébként elengedhetetlenül szükséges a zárt gyártási rendszer megteremtése. Volt egy jó üzlete a rcw>~ ipari szövetkezetnek. Egy iráni erőműhöz ők gyártottak négy Heller—Forgő-féle hűtőtornyot, pontosabban annak a vázszerkezetét. Ez a munka csupán tavaly 70 millió forint exportot hozott. Erre az évre már csak egy torony maradt, így a tőkés export mindössze 27 millió forint. — A hűtőtornyon kívül Jordániába exportálunk még távvezetékhez és transzformátorállomáshoz vasszerkezeteket, továbbá Kínába takarmánykeverőkhöz állványokat. Az export minden lehetőségét megragadjuk. Szocialista exportunk' jól alakul az idén, 16—17 millió forint értékben exportálunk az NDK-ba és Csehszlovákiába. Az NDK ipar számára már 8 éve gyártunk t.raktoralkatré- szeket, de jövőre megszűnik ez a lehetőség. Nincs igény a gyár traktoraira. — Milyenek á jövő évi kilátások? — Nagyobb jelentőséget kap a hazai felvevőpiac. Fél évig nem is lesz gond. Tőle és exportra mindössze egymillió forint értékű megrendelés érkezett eddig. — Mi lesz a második fél évben? — Rengeteg ajánlatot dolgozunk ki, sőt már szerelési ajánlatokat is készítünk. Egyelőre még nem akarjuk lekötni a második félévi kapacitásunkat, hátha célba ér néhány exportkiajánlásunk. Szövetkezetünk átlagos bér- színvonala 52 ezer forint, teliét nem túl magas. Ezért is lámogatjuk a legjobb szakembereink külföldi munkáját. J elenleg négyen dolgoznak Iránban, egy hete pedig három munkatársunk utazod. Tanzániába, ahol egy régen gyártott kisüzemünket szerelik fel termelőberendezésekkel. — Es ií többség? — Növeltük és tovább növeljük a teljesítményhatárokat. Igaz, többet kell így dolgozni, de a jövedelmek is növekednek ezáltal. Mindenesetre népszerű ez az intézkedés — mondja Fehér Miklós, a szövetkezet, elnöke. Lévay Györgyi A két új halastó közös halágya. Megkezdődött a lehalászás Fotó: Fojtón László J Kél új halastó Tokaiban Az idén két új halastavat építtetett a tokaji Tiszavirág Halászati Termelőszövetkezet. Mint ifj. Kiss Ferenc, a tógazdaság vezetője elmondotta, az újabb 29 hektárnyi vízfelülettel együtt áz öt tó nagysága eléri a 67 hektárt. Az V. számú tómeder vízzel való próbafeltöl- tésére is sor került már a taktaközi öntöző főcsatornából, míg a 4. számú tómedret előreláthatólag csak tavasszal töltik fel. A két új tómedret, valamint a két tó közös halágyát az Észak- magyarországi Vízügyi Igazgatóság 2. számú, tokaji szakaszmérnöksége alakította ki, építette meg. Az építkezés költségei megközelítik a. 4,5 millió forintot. Nem sokan, mindössze hatan dolgoznak a halgazdaságban. A tógazdaság vezetője mezőgazdasági gépészmérnök, de diplomamunkáját saját szövetkezetük műszaki fejlesztésének gazdasági kérdéseiről írta, védte meg sikerrel alig két éve. A nagy tapasztalatú Molnár József tógazda mellett olyan fiatal szakmunkások dolgoznak itt, mint Major Miklós ha- lászmester, aki a tatai szakmunkásképző iskolában szerzett oklevelet, ahol többek között a hátókészités is vizsgatétel. Az űj halastavakat is az eddig itt honos, úgynevezett kombinált népesíté- si eljárással telepítik — ahogy ezt a tógazdaság vezetője elmondotta. — A Diny- nyési lvadéknevelő Tógazdaság szállítja ide a ponty-, az amur- és a busaivadékot. Megkezdődött már az őszi lehalászás. A múlt hónap végén a 3. számú tóból 12.5 tonna halat „takarítottak be”. Egyébként a három tóból körülbelül 50 tonna halra számítanak, amelynek egy részét saját kezelésű vendéglőikbe, keszegsütőikbe szállítják Miskolcra, Tapolcára, illetve a helybeli halászcsárdájukba. A halfeldol- gozójukban a tisztításon kívül előre csomagolják, főleg a folyami halféleségeket, fél- - kilogrammos adagokban. Hungarocel . tálcán, az áíé• szék megrendelésére. O. J. Kertbarátoknak nélkülözhetetlen A házi-, vagy hétvégi kertjüket művelő kertbarátok, kistermelők a megmondhatói, hogy hányszor kerül az ember nehéz helyzetbe a szaporítóanyag beszerzése során. Most nem olyan esetekre A Mezőgép programjából Napjainkban, amikor jobban meg kell gondolnunk, mire költjük forintjainkat, nyilvánvalóan alapos Indokot sejtet, ha arról értesülünk, hogy beruházásra készülnek egy üzemben. Komoly érvek szólnak a Miskolci Mezőgép Vállalat Sátoraljaújhelyi Üzemének rekonstrukciója mellett, amelyről Bartus Ágostonnal, a vállalat igazgatójával beszélgettünk. A jóváhagyás megtörtént, a hitelszerződést aláírták, a munkálatok megkezdődtek. Nem kétséges, hogy az újhelyi üzem életében a beruházás megvalósítása után egy új korszak kezdődik, hiszen jelenleg meglehetősen elavult technológiával, nehéz munkakörülmények között, az egykori gépállomás régi épületeiben dolgoznak, százhú- szan. De miről is van szó tulajdonképpen? — A laprugógyártás technológiájának rekonstrukcióját irányoztuk elő — magyarázza az igazgató. — A megvalósításhoz 57,7 millió forint szükséges. Az összeg egy részét — 14 millió forintot — a forgóalap bővítésére fordítjuk. Ilyen nagy összeg nem állt rendelkezésünkre — állami kölcsönt kértünk és kaptunk, összesen 30.2 millió forintot. A forgóalap bővítéséhez pedig 11 millió forint hitelt nyújtott a bank. A laprugógyártás jelenleg igen nehéz fizikai • munkát igényel, a legtöbb munka manuális jellegű, s a gyártás energiaigénye is igen nagy. Konkrétan arról van saó, hogy alacsony a termelékenység, magas az élömun- kahányad, kicsi a kapacitás, s meglehetősen alacsony a minőség színvonala. A helyzet az új technológia bevezetése utón gyökeresen megváltozik. A laprugógyártást — magyar szabadalmon alapuló — közvetlen elektromos hevítessél oldják majd meg. így megtakaríthatnak majd évente 420 tonna fűtőolajat, s a jelenlegitől 70 százalékkal kevesebb fajlagos energiát használnak majd íet. A kapacitást csaknem a duplájára bővíthetik, miközben a gyártás költségei csökkennek. Nem lesz többé nehéz fizikai munka a rugógyártás, s számításaik szerint az új technológiával megduplázható a rugók élettartama. Mindehhez két új csarnokra, modem célgépekre van szükség. A megvalósítás határideje: 1985. július 31. Az újhelyi program egyben alapot teremtett egy másik terv valóra váltására is. — Mire? — Továbbgondoltuk a régi berendezések sorsát — mondja Bartus Ágoston. — A régi gépek egy részét meghagyjuk, s olyan kisszériás termékek gyártására használjuk majd, amelyeket nem volna gazdaságos a modem célgépeken készíteni. Ax eiajkemeneék viszont mindenképpen szükségtelenek lesznek itt. A mezőkövesdi földgáz programnak köszönhető, hogy mégsem kell megválnunk tólük. Mezőkövesdi. gyáregységünkbe telepítjük át az olajtüzelésű kemencéket, s az olajégőket gázégőfejekre cseréljük ki. Ezzel egyidejűleg korszerűsítjük a gyáregység termék- szerkezetét; melegüzemi munkával előállítható alkatrészek gyártását kezdjük meg. Szeretnénk például nagyobb szériában készíteni a talajműveléshez szükséges tárcsaleveleket. Ebből eddig évente 40 000 darabot gyártottunk a miskolci gyárunkban. Többre itt nem vállalkozhatunk, az igények viszont ugrásszerűen növekednek. Kövesben lehetőségünk nyílik a mennyiség növelésére, a minőség javítására is. Szeretnénk a tervhez megnyerni a Rába Vagon- és Gépgyár támogatását. A győriek eddig tőkés importból szerezték be a tárcsaleveleket. Mintáinkat kipróbálásra elküldtük nekik, s ha a mieink jól vizsgáznak, jövőre tőlünk rendel a Rába. Vásárlási szándékát jelezte az. Agrotek is; amennyiben a győrieknek nem lesz minőségi kiiogásuk a termékre, úgy ók sem külföldről veszik meg a gépekhez szükséges tarosa level-pótalkatrészt A melegüzemi téma kapcsán szó esett a miskolci törzsgyárban levő szürkeöntöde rekonstrukciójáról is. Itt jelenleg 1000 tonna szürkeöntvényt öntenek, nem a legjobb minőségben. Jó minőségű öntvényre pedig igencsak nagy szüksége volna a Mezőgépnek. A hidraulikus munkahengerek gyártása, a búvárszivattyú- program megvalósítása sürgeti az öntöde rekonstrukcióját Meg akarják teremteni az úgynevezett gömbgrafitos öntvények gyártásának feltételeit, illetve be akarják vezetni a precíziós ön- téslechnológiát. Az öntés után így csak minimális forgácsolásra lenne szükség. Anyagot takaríthatnának meg, s a felszabadult forgácsoló kapacitást egyéb célokra hasznosíthatnák. Lehetőség nyílna a csaknem 1 acélszilárdságú öntvények előállítására. Most évente 600 tonna, tőkés importból származó kokszot emészt fel az öntöde. Az újban elektromos energiát akarnak felhasználni. Importkokszra tehát nem lesz szükség, exportra viszont alapot adhat a jó minőség, a termékválaszték bővítése. Déváid Hedvig gondolok, amikor egyik -w*ásík keresett gyümölcs-, vagy díszfa éppen nem kapható a faiskolai lerakatom, bár gondnak elég gond az is. Té- ., lelezzük fel, hogy kapható a keresett fafaj, vagy nő- - vény, ám ezen lseiül a fajta megnevezésekor bizony gyak- . • ran tanácstalanul állunk, hiszen nem tudjuk azonosítani, magunk elé képzelni. Látva a lombtalan suhángat , „ vagy koronás fát, annak termését, ízét, a fa nyáron pompázó alakját. Ugyanakkor fordított helyzet is fennáll. Gyakran előfordul: meglátunk egy gyönyörű fát, elhatározzuk, ilyet mi is ültetünk a kertünkbe. Ám mindjárt itt jön a bökkenő; hogyan nevezik azt a fát? Hiszen azt még csak meg tudjuk állapítani, hogy örökzöld, netán fenyő, de hogy azon belül mily'en fajta, annak meghatározására nem mindenki képes. A növényfajok és -fajták azonosítását elősegítendő céllal néhány éve újszerű — és tegyük hozzá: azóta igen népszerűvé vált — sorozat kiadását kezdte meg a Mezőgazdasági Könyvkiadó. Ä SS színes oldal — sorozatcímének megfelelően — 88 színes oldalon mutatja be a -• növények, fafajták fényképét, mellékelve mindegyikhez az ültetéssel, telepítéssel kapcsolatos tudnivalókat. A sorozat legújabb há- s rom kötete a közelmúltban jelent meg. Ezek közül az egyik az örökzöldeket és fenyőket. a másik házunk, kertünk madarait, míg a harmadik a fűszer- és gyógynövényeket ismerteti, mutatja be. Valamennyi könyv nagyon dekoratív, szép. s amire külön felhívnánk a figyelmet: nemcsak a kertbarátok. kistermelők, hanem a diákok is — általános iskolától kezdve a biológiái is tanító egyetemekig — haszon-' nal forgathatják, Exportot növelnek, inptot pótolnak
