Észak-Magyarország, 1983. szeptember (39. évfolyam, 206-231. szám)
1983-09-13 / 216. szám
1983. szeptember 13., kedd ESZAK-MAGYARORSZÄG 3 „Előtérben a háttéripar0* rr r r ■ új feladatai Körülbelül 5—6 éve gyökeresen megváltozott a Mezőgép Miskolci Gyárában a termékszerkezet. A 15 éves gyárban a korábbi termékskálát rövid idő alatt teljes egészében átalakították, és az új szerkezet kialakításánál egyértelműen a gazdaságosságra való törekvést vették figyelembe. Miért volt erre szükség? — Azért, válaszolja Bialkó István, a Miskolci Mezőgazdasági Gépgyártó és Szolgáltató Vállalat kereskedelmi osztályvezetője —, mert az elmúlt években a világban bekövetkező gyors változásokat követni kell. — Körülbelül ez időben született meg a szlogen, amely az első hallásra ugyan sérti a. fület, de fontos közgazdasági tartalmat hordoz: „előtérben a háttéripar”. Mit is jelentett ez a fogalom a gyár számára ? — Elsősorban azt — folytatja az osztályvezető —, hogy a korábbi késztermék helyett túlnyomórészt részegység- és alkatrészgyártásra szakosodtunk. Ez a folyamat a kényszerítő hatások miatt alakult így. A korábbi gépekre egyre kevesebb volt a vevő, azok árban, gazdaságos- sági mutatókban nem tudták felvenni a versenyt. Az alkatrészgyártásra történt szakosításhoz is alapos változtatásokat kellett elvégeznünk a' gyárban. Üj, korszerű NC- és CNC-gépekel vásároltunk, és új technológiát valósítottunk meg. E folyamat közben növekedett a termelés, és nőtt a műszaki színvonal is. Hiszen ma nem egy termékünk exportra is kerül és a nemzetközi összehasonlítással is kiállja a versenyt. — Tudjuk, hogy Magyar- országon nem voltak hagyományai, talán úgy is lehetne fogalmazni, hogy nem volt nagy becsülete az alkatrészgyártásnak. — Ez így is van — folytatja az osztályvezető —, és éppen ezért eleinte számos problémával kellett megküzdeni. De a 80-as évek elejére már jól kivehetően kirajzolódott az a termékskála, amely úgy érezzük, hosz- szabb távon is alkalmas lesz, hogy a gyár stratégiai termékszerkezetét alkossa. Az alkatrészgyártás során elsősorban a társvállalatok, a Kecskeméti és Nyíregyházi Mezőgép Vállalatok igényeinek kielégítésére törekszünk, \de természetesen más gyárak \ számára, így egyebek között a Rába Magyar Vagon- és Gépgyárnak is nagy tételben szállítunk alkatrészeket. — Tehát, amíg jelentősen növekedett a termelési érték, addig szűkült, vagy esetleg úgy is lehet fogalmazni, specializálódott a késztermékek skálája. — Ebben az évben az előállított termékek értéke elérte az 1 milliárd 100 millió forintot. Ezek között olyan, a hazai mezőgazdaság és az ipar által igényelt részegységek vannak, mint például a munkahengerek és a teleszkópok. Az idén már körülbelül 20 000 darab mun- k alien ger készül, jövőre pedig 25 000 darab gyártását tervezzük, részben hazai fel- használásra, részben exportra. Talán ezen a téren történt a legnagyobb mérvű fejlesztés, itt történt ■ meg a korszerű forgácsgépek beállítása. További fejlesztések is várhatók, az üzemben például 2 darab robotgépet is szeretnénk beállítani. A másik fontos, kiemelt termék a járművek és traktorok számára készülő víz- és olajhűtők csoportja. Ezek az alkatrészek az encsi gyáregységben készülnek és az idén már 18 000 darab kerül ki az üzemből. A hütök egy részét elsősorban a. győri Raba-gyár új járműveibe építi be. míg a másik felét az AGROKER és AG- ROTEX vállalatok vásárolják meg, amelyek a részegységeket. tartalék alkatrészekként értékesítik. Most kezdtük meg a francia Poclain- cég számára a markológépekhez szükséges hűtők gyártását is. Ebből a típusból- egyelőre a nullszéria készült el, s a partnervállalat a bevizsgálás után dönt arról, hogy a szériagyártáshoz szükséges mennyiséget mi szállítjuk-e. Ha a hűtők megfelelnek, akkor ez néhány ezres nagyságú igényt jelent majd, ennyivel növeli meg a forgalmunkat. Ugyancsak most alakítottunk ki kooperációs kapcsolatot a Rába mosonmagyaróvári gyárával, és e kapcsolat alapján saját konstrukciójú, illetve az IH-vetőgé- pek alkatrészeit készítjük a számukra, összesen mintegy 100 millió forint értékben. Szót ejtenék még a rugógyártásunkról is, ezt a sátoraljaújhelyi gyáregységünkben végezzük. Ebben az üzemben húzó-, nyomórugók, laprugók és rugéköte- gek készülnek és egyéb rugó jellegű pótalkatrészeket is gyártunk. Ezeknek az együttes értéke megközelíti a 70 millió forintot. — Az alkatrészek mellett késztermékeket is gyártanak? — A legjelentősebb késztermékünk a búvárszivattyú. Ezt két típusban készítjük, a H-jelzésű hazai, az EMU pedig közös nyugatnémet konstrukció. Ennek az új terméknek a gyártását licencvásárlással oldottuk meg. E két típusból az idén együttesen csaknem 2300 darabot forgalmazunk, de mondanom sem kell, hogy ez a szám sem elégíti ki az igényeket, hiszen a kereslet eléri, vagy talán már meg is haladja a 3000 darabot. Ebben az évben kezdtük el az Ikarus-gyár számára az autóemelők készítését is. Az év végéig körülbelül 2000 darabot állítunk elő, részben az Ikarus számára, részben az AUTOKER megrendelésére. A gyártást természetesen tovább növeljük és 1984-ben már körülbelül 15 000 darabot készítünk majd ebből az új termékből. — Ezeknek a •»gyártmányoknak egy része már nem kapcsolódik szorosan a mezőgazdasághoz. De azért az üzem számára most is elsődleges a hazai mezőgazdaság igényeinek a kielégítése. Ezt bizonyítja az a bábolnai emléklap is, amely a beszélgető partnerem szobájának falán látható. Részt vesznek- c az idén is, a közeljövőben megrendezésre kerülő, immár negyedül bábolnai napokon ? — Természetesen vészi, veszünk és mintegy 15-féle terméket, kő zte h idra u li k us munkahengereket, a mezőgazdasági pótkocsik teleszkópjait, jármühűtőket, rugó- kötegeket és egyéb, a mező- gazdasági gépekhez szükséges pótalkatrészeket állítunk ki. Nem titkolt célkitűzésünk, hogy felhívjuk a figyelmet a tartalékalkatrész- kínálatunkra, ugyanis az AGROKER átszervezése következtében az elmúlt időszakban jelentősen csökkent a közös gazdaságok alkatrészigénye. Véleményünk szerint ez csak egy látszólagos csökkenés és nem szeretnénk, ha a huszonnegyedik órában futnának be a nagy tömegű, sürgős megrendelések, mert köztudott, hogy a gazdasági szabályzók következtében a raktárra mi sem gyártunk alkatrészeket. Hajdú Gábor A varrodában Miskolcon, a borsodsiiráki Bartók Béla Ipari Termelő- szövetkezet rehabilitációs üzemének a dolgozói sokféle munkát végeznek. A bördisz- mü-részlegből, a varrodából, valamint az üvegtechnikai üzemből kikerülő termékeket az ország más megyéiben is ismerik. A felvétel a termelő- szövetkezet varrodájában készült, ahol Bártíai Zsuzsanna csoportvezető és Lengyel Já- nosné a budapesti Gyermek- ruházati Szövetkezet megrendelésére ingeket készítenek. Fojtán László felvétele Nem mellékes Ha a-z utóbbi negyedszázad fejleményeit, a leküzdött tilalmakat, akadályokat. és a jelenlegi helyzetet számba vesszük, akkor teljes joggal megállapíthatjuk: a mezőgazdasági nagyüzemek úgynevezett kiegészítő tevékenysége csatát nyert. Ma már párthatározatok, egyértelmű törvényes rendelkezések teszik lehetővé, hogy a tsz-ek, állami gazdaságok, szakszövetkezetek a növény- termesztésen, állattenyésztésen, kertészeten kívül ipari, építőipari, kereskedelmi, szállítási és más szolgáltatói tevékenységet is végezhessenek. Ismeretes, hogy gyenge a háttériparunk, nem kielégítő egyes szolgáltató ágazatok teljesítőképessége. Az iparban és az építőiparban a kis- és középüzemek száma túlzottan csökkent. Ilyen körülmények között hiányt mérsékelnek a tsz-ek és az állami gazdaságok, ha észreveszek a kínálkozó teendőket, a kielégítetlen igényeket es azoknak megfelelően, rugalmasan bővítik tevékenységi körüket. Ezt a gazdaságok meg is tették hosszú éveken át. Megtehették már csak azért is, mert a kiegészítő tevékenység általában tisztes hasznot hozott. Ne csodálkozzunk tehát azon, ha az elmúlt évtizedben az állami gazdaságokban öt-i szőrösére, a tsz-ekben négyszeresére nőtt a kiegészítő tevékenység termelési értéke. Jelenleg a magyar statisztikai nyilvántartás nagyon sok olyan tevékenységet is a kiegészítő tevékenységhez sorol, amely közvetlen, szoros kapcsolatban van az alaptevékenységgel. Ilyen például az élelmiszer-feldolgozás, a takarmánykeverés. Ha egy ésszerűbb nyilvántartási móddal vennénk számba a kiegészí tő tevékenységeket, akkor az arányuk legfeljebb 20 százalék lenne a jelenlegi 34—36 százalékkal szemben. Természetesen még ez is jelentős arány, figyelembe véve, hogy a tsz-ek összes termelési értéke 1982-ben 202 milliárd forint, az állami gazdaságoké 87 milliárd forint volt. A mostani nyilvántartás szerint a mezőgazdasági nagyüzemek nyereségének a 40 százaléka származott a kiegészítő tevékenységből. Ezeknek az arányoknak az ismeretében megállapíthatjuk, hogy a kiegészítő tevékenység ma már valóban nem tekinthető valamiféle mellékesnek. Nem is szólva ártól, hogy a „mellékes” jelző bizonyos lebecsülést is kifejez. Van ilyen kicsengése még a „kiegészítő” elnevezésnek is. Az elnevezésnél fontosabb azonban e tevékenység szerepének, jelentőségének megértése. Szerencsére a legtöbben már felismerik, hogy a mai árviszonyok, az érvényesülő közgazdasági szabályozás mellett a termelőszövetkezetek és állami gazdaságok nagy részének szüksége van a kiegészítő tevékenységgel megszerezhető nyereségre. Főképp a kedvezőtlen adottságú tsz-ek — csaknem 400 ilyen gazdaság van — kerülnének igen nehéz helyzetbe ilyen tevékenység nélkül. Előnyösek azonban a kiegészítő ágazatok más gazdaságok számára is. Előnyösek, mert a legtöbb ipari, építőipari, szolgáltató tevékenység nemcsak foglalkoztatást teremt, hanem viszonyítva több nyereséget is ad, mint az alaptevékenység sok ágazata. Ebből következik az is, hogy amelyik gazdaság kiterjedten foglalkozik kiegészítő tevékenységgel, az általában a mezőgazdasági termelés íejA ..gyűrűsfonoda létesílését Putnokon 1981 tavaszán határozták el. Az előzményekhez hozzá tartozik, hogy Putnokon már 1976 óta működött egy oérnázóüzem. S mivel a nagyközségben és környékén még számolhattak szabad női munkaerővel, az időközben önállósult Kispesti Textilgyár pedig munkaerőgondokkal küszködött, egyetlen, közös érdekeken alapuló, jó megoldásnak a vidéki ipartelepítés bizonyult. Gyúrón János, a Kispesti Textilgyár Putnoki Pamutfonó és Cérnázó Gyárának igazgatója elmondta: — A döntés meghozatala óta gyorsan peregnek az események Putnokon. A beruházást három lépcsőben kívánjuk megvalósítani, nagyon rövid idő alatt. A kivitelezési munkálatokat 1981. októberében kezdtük meg: 13 gyűrűs- íonógépet és egy automata ke- resztorsózógépet telepítettünk le Budapestről, az első ütemben. A géptelepítés folytatódott: újabb 17 gyűrűsfonó és két automata orsózógép érkezett Putnokra. Ezzel egyidejűleg megkezdtük egy új, Három és fél tonna fonal naponta Fenoiía épül Fuinoion ötezer négyzetméteres alap- területű üzemcsarnok építését Mezőpanel-elemekből. Az építési költség negyvenhatmillió forint. A Mezőpanel-elemek előnye, hogy gyorsítja az építkezést. Az új üzemcsarnok elkészült, Trázsi István, a textilgyár beruházási osztályvezetője kalauzol bennünket . végig az üzemen. Sok gépen már termelnek. Az előfonalat egyelőre még Budapestről kapják, de nemsokára már az előfonalat is Putnokon állítják elő. Elérkeztek a beruházás harmadik, s egyben befejező szakaszához, amelyben a bontó-, kártoló-, nyújtó- és előfonógépeket szerelik fel. így biztosíthatják majd a 11 500 orsó üzemeléséhez szükséges előfonalat. A hátralevő munkálatokkal a tervek szerint a jövő év első negyedére elkészülnek, s a második negyedévtől kezdve már a tervezett ütem szerint dolgozhatnak. Azaz: naponta 3.5 tonna l'onajat kell gyártaniuk. A határidő: 1984 március 31. — A beruházással importot pótolhatunk, valutát tudunk megtakarítani — magyarázza Gyurán János. — A fonal kilója ugyanis külföldön három és fél dollárba kerül. A vertikális felépítésű textilgyár a szükséges fonal nagy részét importból kényszerült behozni, mivel saját gépein munkaerőhiány miatt nem tudott folyamatosan termelni. Mi viszont munkát tudunk adni sok asszonynak. Putnokon és vonzáskörzetében alig akadt nők számára megfelelő munkahely. Jelenleg százkilenc- venen dolgoznak itt, a jövő óv közepéig újabb dolgozókat veszünk fel, 260 fős létszámot tervezünk. Az asszonyok többsége eddig üzemben még nem dolgozott. Nemcsak a fonodái munkát kell tehát megtanulniuk, hanem be kell illeszkedniük a közösségbe, el kell fogadniuk számos kötöttséget — azaz: munkássá kell lenniük. Éppen ezért, a vezetők felelőssége igen nagy. Meg kell alakítani a brigádokat, aktivizálni kell a fiatalokat. Tennivaló bőven akad. A termelés növelésével azonos fontosságú cél a minőség javítása. Egyelőre még csak R0 százalékos az első és másodosztályú termékek aránya. A fonók és leszedők részére megszervezték az úgynevezett Wemer-féle tan- folyamot. ahol elsajátíthatják a fonodái munkához szükséges alaptudini valókat. A betanításban nagyon sok segítséget kaptak az anyavállalattól és a miskolci fonodából. A jó együttműködéshez mindkét gyár — mind a textilgyár, mind pedig a putno- ki üzem — aktívan hozzájárul. A budapestiek szemléletére jellemző, hogy nem tesznek különbséget a pesti és a vidéki munkahely között. Ez a bérezésben is tapasztalható. A fonónők ugyanazért a munkáért ugyanazt, a bért kapják mindkét helyen. Igyekeznek Putnokon is a fővárosihoz hasonló, jó munka- feltételeket biztosítani. Ezenkívül jelentős összeget fordítanak a meglevő gépek folyamatos felújítására. Az idén eddig erre a célra négymillió forintot, költöttek. Korszerű szociális létesítményeket .alakítanak ki, központi fűtést szerelnek fel — a jövő év elejére már minden készen áll a jó munkához. Dcvald Hedvig leszléséért is többet tod tern ni. Mindezek tények. Vannak, akik ezeket nem is vitatják, féltik viszont a magyar ipart, építőipart a kiegészítő tevékenység gyors fejlődésétől. Ez a félelem azonban indokolatlan, hiszen a tsz-ek és állami gazdaságok országosan az élelmiszeriparból csak 15 százalékkal, az ipari tevékenységből 4,4 százalékkal, az építőiparból 6,5' százalékkal részesednek. Korántsem beszélhetünk tehát a kiegészítő tevékenység túlzott méreteiről. Nem juttatja előnyösebb helyzetbe a tsz-eket és az állami gazdaságokat az árképzés, vagy a bérszínvonal-szabályozás kedvezőbb volta sem. Már csak azéri sem, mert a mezőgazdasági nagyüzemek az egyes tevékenységek után eltérő mértékű termelési adót is kötelesek fizetni. Viszont kétségtelen előny, nyereségnövelő tényező az, hogy a kiegészítő tevékenységnél kisebb az adminisztráció, nagyobb az. alkalmazkodó képesség, és a részlegvezetők önállósága, mozgékonysága lehetővé teszi a kedvezőbb megrendelések megszerzését. Ezeket a körülményeket jól ismerik az intézkedésre jogosult központi szervek is, fel sem merül tehát a mezőgazdasági nagyüzemek kiegészítő tevékenysége, visszaszorításának lehetősége. Azt viszont csak helyeselni lehet, hogy az egyes tevékenységek végzésénél még egyenlőbb feltételeket kívánnak kialakítani. Így az a gazdálkodó egység juthat nagyobb nyereséghez, amelyik kisebb költséggel, az eszközök és az anyagok jobb hasznosításával végzi munkáját. Most nehezebb kiegészítő tevékenységet szervezni, mirt korábban. Kevesebb ugyanis a megrendelés és kisebbek a beruházási lehetőségek. Ezzel együtt eljött az ideje a kiegészítő tevékenység korszerűsítésének js. Hiszen, ha ebben nem történik előrelépés, aklcor egyszerűen nem leírnia jd ember, aki — akár a magasabb munkabérért is —< vállalná a hátrányos munka- feltételeket. Az eltelt években sok hasznot hajtott a kiegészítő tevékenység a mezőgazdasági nagyüzemelvnek és az egész népgazdaságnak. Gyümölcsöző. kölcsönösen előnyös kapcsolatok alakultak ki a gazdaságok és az ipari üzemek között. Erre a megértő együttműködésre a jövőben is szükség lesz. Küzdeni kell viszont s vadhajtások ellen. Örvendetes, hogy a mezőgazdasági nagyüzemek maguk kívánnak véget vetni a fővárosban a rossz hírű vándorbrigádok tevékenységének. Így: az egyenlő feltételek gondos, körültekintő kialakításával, a belső ellenőrzés fokozásával el lehet érni a kiegészítő tevékenység további zavartalan, egészséges, közérdekű fejlődését. T. K, |
